Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-17 / 40. szám

1968. február 1“. TOT NA MEGVET NÉPÜJSAG 3 Vb-ii lés a szekszárdi és dombóvári járásban Az egészségügyi felvilágosításról A Szekszárdi Járási Tanácsnál Kemény István vb-elnök vezeté­sével tartottak vb-ülést. Először Takács Istvánná, a já­rási nőtanács titkára számolt be a termelőszövetkezetekben dol­gozó nők helyzetéről, majd dr. Csltári László járási főorvos ele­mezte a múlt évben végzett egészségügyi felvilágosítás mun­káját. A járás körzeti orvosai tavaly összesen 143 egészségügyi felvilá­gosító előadást tartottak, ame­lyeken több mint hatezren vet­tek részt. A Vöröskereszt 49 tanfolyamot indított, amelyet több mint hatszáz hallgató sike­resen fejezett be. Egészségügyi vetélkedőket szerveztek, külön­böző időszakos feladatokat ol­dottak meg. A vb tagjai elfogad­ták a beszámolókat. Az állategészségügyről — Az állategészségügy szoros összefüggésben van a mezőgazda­sági nagyüzemekben megterem­tett feltételekkel — kezdte be­számolóját dr. Pelcz János járási főállatorvas tegnap délelőtt, a Dombóvári Járási Tanács vb- ülósén. Ismertette a járásban sűrűb­ben előforduló állatbetegségek megelőzésével kapcsolatos tudni­valókat, beszélt az állatok meg­felelő elhelyezésének fontosságá­ról. A gümőkór elleni védekezés jól halad. Várhatóan a második félév végére a járás kilenc ter­melőszövetkezete közül hétnek negatív tehénállománya lesz. Az elmúlt évekhez viszonyít­va javult a dombóvári járás ál­lategészségügyének helyzete — állapították meg a Gyuricza Ist­ván vb-elnök vezetésével meg­tartott tanácsülésen. Guruló vetőmagbolt Úttörők a biztonságos otthonért Reggel héttől este nyolcig Egy iparitanuló-intézet gondjai Az iskola udvarán van a kony­ha. ínycsiklandozó illatok lebeg­nek az egész épületben, Szétter­peszkedve az osztálytermekben, odalopózva a dolgozatfüzetük fölé hajló iskolások orra alá. Az épületben általános iskolások, meg ipari tanulók tanulnak. A közel ötszáz ipari tanulót négy osztályban tanítják a tanárok. Van olyan nap, hogy ez a négy terem reggel héttől este nyolcig foglalt. Délelőtt 11 óráig rendel­kezésükre áll még két osztály­terem. Délre ebből a két terem­ből ebédlő lesz. Tornaterem nincs. Úgy félórányit gyalogol­nak a tanulók, hogy elérjék a DVSE-pályát, ott tartja a torna­tanár a rosszul fűtött teremben az órákat. Áldatlan állapotok! 2,8 százalékos iskolaátlag Az áldatlan állapotok meglát­szanak a tanulmányi eredmé­nyen is. Hiszen a dombóvári iparitanuló-intézet féléves tanul­mányi átlaga 2,8 volt. Az iskola tanulóinak 17 százaléka megbu­kott. Voltak osztályok, ahol hallat­lanul magas volt a bukások szá­ma. így például az első osztályos építőipari tanulók 36 százaléka kapott elégtelen osztályzatot, va­lamilyen tárgyból. A villanysze­relő osztály 25 százaléka, az építőipari ktsz szerződtette ipari tanulók 47 százaléka bukott meg. Ilyen gyászos eredmények mellett, nem sokat javít az is­kolaátlagon, hogy a kesztyűs­szakmát elsajátító fiatalok ta­nulmányi átlaga 3,4. az érett­ségizett tanulókból álló műszaki osztály 3,5. a szabók, fodrászok, szobafestőkből álló vegyes osz­tály eredménye pedig 3,3 volt. Gyenge előképzettséggel Hogyan alakulhatott ki ez a 2,8-as iskolai tanulmányi átlag? Csak a rossz oktatási körülmé­nyeknek írható a rovására ez az eredmény? Vagy volnának egyéb okok is? A divatos szakmákkal általá­ban nincs probléma. Azokon a helyeken olyan nagy mérvű a jelentkezés, hogy válogathatnak a legjobb tanulmányi eredmény­nyel érkező nyolcadikosok kö­zül. Más a helyzet például az építőiparban. Építőipari tanulót minden év­ben, a többi szakmához viszo­nyítva, sokat vesznek fel, jelent­kező pedig kevés akad. Jóval kevesebb, mint ahány felvételi hely van. S sajnos — tisztelet a kivételnek — gyenge előkép­zettségű tanulók jelentkeznek az építőiparba. Felvesznek még 2,5 tanulmányi átlaggal végzett nyolcadikosokat is. Ezek a gye­rekek. vagy egyáltalán nem ké­pesek megfelelni az iparitanuló­iskola támasztotta követelmé­nyeknek, vagy nagyon nehezen jutnak a képzés Végére. Sok helyen nem fordítanak kellő gondot a tanulók szakmai képzésére. Nem áll rendelkezés­re megfelelő munkahely, ahol a szakma elsajátításához nélkülöz­hetetlen gyakorlást végezhetné­nek a tanulók. A szerződtető vállalatoknak kellene foglalkoz­niuk a gyerekekkel. Ahogyan az iskolában igyekeznek az el­méleti oktatást összekapcsolni a gyakorlatban tanultakkal, ugyan­úgy felhívhatnák a szakmai ok­tatók is a tanulók figyelmét az elméleti tárgyakkal való össze­függésekre. így nem lehet rendesen tanulni! Az intézet diákjainak 60—70 százaléka a környékről jár be Dombóvárra, iskolába. Vonaton, autóbuszon jönhek. Mivel az is­kolában tanteremhiánnyal küsz­ködnek, nem tudnak klubszobát biztosítani azoknak a tanulók­nak, akiknek hosszú órákat kell várakozniok a vasúti pályaud­varon, a buszmegállóban. Nem­csak az ipari tanulókat, de a gimnazistákat is érinti, hogy a dombóvári MÁV-pályaud varon nincsen diákváróterem. A tanulók létszámához viszo­nyítva kevesen —* tizennégyen — munkásszálláson laknak Dom­bóváron. Az a szomorú, hogy olyan helyekre költöztetik őket, amelyeket a felnőtt munkások nem fogadnak el. Lépcsőfeljáró­ból átalakított kuckókban, kö­ves, fűtetlen helyiségekben lak­nak. Hogy mit tesznek szabad idejükben, azt ellenőrizni szinte lehetetlenség. Magultra hagyat­va élnék, sorsuk nem irigylésre méltó. Minél előbb változtatni kell helyzetükön! A vállalat — az építőipari ktsz, amely szerződ­tette őket — bizonyára intéz­kedhetne, hogy megfelelő kö­rülmények közé kerüljenek. A megoldás Nem kell vészharangot kon­gatni, hiszen nem tragikus a dombóvári iparitanuló-iskola helyzete. S különösen nem az. ha figyelembe vesszük, hogy az 1967-es évben önállósult iskolá­ról van szó. A megoldás sem késik sokáig. Legalább is ami az intézet el­helyezkedését illeti. Rövidesen megkezdik egy hattantermes iskola építését számukra. Kár, hogy eleve szépséghibával indul a dolog. Tornaterem ugyanis ehhez az épülethez sem lesz. Hogy mennyire nagy szükség volna rá, nem kell hosszasan bizonygatni. Elég annyi: az is­kolát serdülő — 15, 16, 17 éves — lányok és fiúk látogatják. A testi nevelés ebben az életkor­ban különösen fontos. A szép­séghiba ellenére is nagyon örül­nek az új, korszerű, egészséges megfelelő hat tanteremnek. Az állam ezzel járul hozzá az iskola helyzetének rendezésé­hez. Az intézet tanáraira és szakoktatói gárdájára is nagy feladat vár. A lehetőségekhez mérten, korrepetál ásókkal segít­hetnék a gyengébb tanulókat. A szerződtető vállalatoknak pe­dig saját érdekük, hogy milyen munkásgárdát nevelnek saját üzemük részére. Saját érdekük­ben kell többet törődniük ipari­tanulóikkal. MÉRV ÉVA MMMBAUfiMJMBKBHal Országos Szöve'tkezeti Tanácsnak is, ami a különböző szövetkezeti fórumok fölött álló 25 tagú szer­vezet. Bencze Ferenc országosan egyedül képviselte a halászati tsz-tagokat az első termelőszövet­kezeti kongresszuson. Az ország­ban 22 halászati termelőszövetke­zet van, körülbelül 1500 taggal. Mindenképpen megtiszteltetés Paksnak, hogy az egyetlen küldött Bencze Ferenc volt. Hűségét és ragaszkodását aligha vonhatja kétségbe bárki is, hiszen 1949 óta Itt dolgozik ebben a szövet­kezetben és 1955. január óta el­nök. Időnként külföldön jár, nem­zetközi tanácskozásokon vesz részt, mint a Duna Halászati Hasznosítására Kötött Nemzetközi Egyezmény vegyes bizottságának egyik magyarországi képviselője. Minden országot két ember kép­visel. Hazánkat Pék Gyula, az Országos Halászati Felügyelőség igazgatóhelyettese és Bencze Fe­renc. Ő így mondja: Pék Gyula a főnököm, ő a nume-ó egy. én vagyok a numero kettő. KULISSZATITKOT nem mond ezekről a nemzetközi tanácskozá­sokról, de egyik-másik epizód az­zal is felér. Például a reprezentá­ció formaságai. Nagyon megszer­vezik ezeket a tanácskozásokat, így Bencze Ferenc már tudja, hogy az idei ülésszak április 9 én lesz a margitszigeti nagyszálló­ban, a jövő évit pedig Bukarest­ben tartják. Az első is Bukarest­ben ült össze 1958-ban, ott kötöt­ték meg az egyezményt, a Szov­jetunió, Románia, Bulgária és Jugoszlávia. Az alapító oklevél az ENSZ-titkárságán van letétbe helyezve. Magyarország 1961-ben csatlakozott, elnöki tanácsi tör­vényerejű rendelettel. Félreértés ne essék, nem sze­retnénk még a magas beosztások ellenére sem Bencze Ferenc sze­mélyét az egész szövetkezét fölé helyezni, az eredményeket az ő munkájának tulajdonítani. De nagy része van a szövetkezet si­keres fejlődésében. Ez a kis kö­zös gazdaság, amelynek a birtoka csupán 186 hold szántó, egy kis erdő és rét-legelő, továbbá 160 hold tófelület, már 10 millió fo­rint értékű vagyonnal rendelke­zik. A riport első részében emlí­tettem, a Duna nem a szövetke­zeté, hanem az államé. Nem osz­tották ki Bencze Ferencéknek negyvenötben a vizet, mint a többi falusi embernek a földeket. Ez természetes. Mindent maguk vettek és építettek. Az első mo­torcsónakokat az ötvenes évek elején. Most. 1968-ban négy svéd gyártmányú, kitűnő minőségű munkamotort vásároltak.’ Van a szövetkezetnek gépkocsiparkja, vannak brígúdszállásai Pakson, Dunaföldváron, Bölcskén és Ma- docsán. Ezeket is a szövetkezet építette. A szállások beosztása a következő: hálóhely, főzőszoba és egy raktár. Elengedhetetlenül szükséges ez, hiszen az a brigád, amelyik nem Pakson, illetve köz­vetlenül Paks környékén dolgo­zik, hanem például Dunaföldvó- ron, az egész hetet távol tölti a családtól. Hétfőn reggel elmegy és szombaton délután vagy va­sárnap reggel jut haza. A felso­roltakon kívül a szövetkezeté a két halászcsárda, igen nagy érték­kel. A halászati eszközök ugyan­csak a közös vagyonhoz tartoz­nak. A tag ebbe a gazdaságba csak a munkaerejét és a tudását viszi. Azt a földet sem a négy növénytermesztési dolgozó vitte be, hanem állami tartalékterület­ből kapták, a megyei pártbizott­ság közbenjárására, az úgyneve­zett nagy átszervezés idején. Végeredményben tehát nem­csak a tagok törődnek egymással, hanem a szövetkezet is törődik a tagokkal, hogy biztosítva legyen a jó jövedelem. Ehhez pedig a ldfogásíalan hálók, gépek és egye­bek kellenek. Olyan fejlett ez a kis gazdaság, hogy a munkadíja­zásban is előbbre tudna lépni. Egyébként politikailag is fejlett­ségről tanúskodik: a 12 tagú párt- szervezet az első volt Pakson a szövetkezeti alapszervezetek kö­zött. A titkára. Kovács Ferenc halász, elvégezte - m-rxizmus— leninizmus köz~ ' lát. GEMENCZI JÓZSEF \ második zárszámadás Tolna megyében 1966-ban Szek­szárdon alakult meg a termelő- szövetkezetek közös építőipari vállalkozása. A TÖVÁL megtar­totta második éves működését ér­tékelő zárszámadását. Az ered­ményekről Trincz László igazga­tó ezámolt be a társulást alkotó termelőszövetkezetek — az alsó­nyéki, az ócsényi, a bogyiszlói és a tengelic-szőlőhegyi — veze­tői, a járási pártbizottság, a já­rási tanács, valamint a társulás­sal kapcsolatban lévő Magyar Nemzeti Bank ős » ME'^é'BÉR képviselői előtt, az elmúlt évi gazdálkodási eredményekről. A vezetőség a múlt évre a kö­vetkező feladatokat jelölte meg: biztosítani a nv''T',,'lr1ő tnr>’4e.ku- mentációval rendelkező munkákat; szervezetté és folyamatossá ten­ni az anyagellátást; a rendelke­zésre álló munkaerőből megala- oozni a törzsgárdát; megterem­teni a gazdálkodáshoz szükséges, rendezett nénzügvi helyzetet. A vállalkozás az elmúlt évben 9 273 000 forint értékű munkát végzett. mintp«v kétmi’ltóv-l főb­bet, mint 1966-ban. De amíg 1966- ban közvetlenül a termelőszövet­kezetek részére csak 1 935 000 fo­rint értékben dolgoztak, addig a múlt évben már csaknem hat­millió forint értékben. Egy év alatt 201 órával emelkedett az egy munkásra jutó ledolgozott órák száma. A tiszta vagyon az 1966-os 275 000 forintról 1967 végére 982 ezer forintra nőtt, amelyből a fel nem osztható alap 329 000 fo­rint, a forgóalap 321000 forint, a fejlesztési tartalék 332 000 fo­rint A vállalkozás az igazgatóta­nács döntése alapján az elmúlt évi nyereségből a négy termelő- szövetkezetnek 125—125 000 fo­rint részesedést fizetett. Tervezői munkakörbe kere­sünk ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖT, magas- és mélyépítőipari TECHNIKUSOKAT, műszaki ellenőri munkakörbe ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT. Fizetés megegyezés szerint MEZÖBER Tm. Kirendelt­sége Szekszárd, borkombi­nát. (206) A jövő héttől kezdve egy kü­lönleges gépkocsi járja Tolna, Baranya és Somogy megye na­gyobb községeit. Elsősorban a vásárokon és a piacokon jelenik majd meg, kinyitják az ajtaját i és lehet válogatni különböző ve- ■ tőmagvak között. Paradicsom- ■ magból is lesz nyolc-tíz fajta, < paprikából is, de kaphat a házi­asszony virágmagot, fűmagot, ha éppen parkosítani akar egy ki- : csit. Vagy kilós csomagolásban i lucernamagot, hogy legyen eb- i bői c hasznos takarmányból a i ház körül. Az egy tonnás, zárt, i bódés kocsit polcokkal szerelté fel, ide rakják a sokféle mago A Vetőmagtermeltető és -Ellát Vállalat dombóvári alközpontja ban született az ötlet a háztá, gazdaságok, a falusi háziasszc nyok kertészkedésének megköny nyitásét szolgálja. A vállaló egyik idős kertész szakemberi Ihász Ferenc minden útjára el kíséri a vetőmagos kocsit é szakmai felvilágosítást ad a házi tsszonyoknak, a szövetkezel gazdáknak, melyik zöldségféli milyen termést hoz, hogyan leg :élszerűbb vetni, termeszteni. A Magyar Úttörők Országos Szövetsége és a Magyar Vörös- kereszt Országos Központja az Állami Biztosító Főigazgatóságá­val közösen megszervezte tavaly az „Úttörők a biztonságos ott­honért" mozgalmat. A pályázat formályában kiírt mozgalom értékelését a hét ele­jén kezdte meg a megyei úttörő- elnökség. a Tolna megyei Vörös- kereszt Szervezet és az Állami Biztosító megyei Igazgatósága. A pályázatokra számos érdekes napiót küldtek be a megye kü­lönböző általános iskoláinak őr­sei. Nehéz volt az értékelés. A sok gondos munka alapos fel adat elé állította az értékelő bi zottságot. Végül i.j a majosi általános is. kóla két őrsének, a Tyitov- és j Mókus-őrsnek ítélték az első dí jat. A lányokból álló, két őn 500—500 forint értékű társas, játékot kapott. A simontomya általános iskola Harangvirág- valamint Tyereskova-, a kurd Mazsola- és a paksi III. számi általános iskola Foxi Maxi őrse is jól szerepelt a pályázaton Részükre 250—250 forint érté­kű játékot vásárolt az értékelt bizottság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents