Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-17 / 40. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG li)68. február 17. A Hegedűs Gyula színjátszónapok után ,V^-„I/\AE RADIOS'* RCK, AZT MOND; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ égetem szekereit, oroszlán KOLVKEIDET ISAM) EMÉSZTI MEö." KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE NOAM í e LÉG! Helgas NEMOOy /Aé<5eGES2t iwesvur halljak. /\ S2A.'C'6tíU i NOAH, Beszélgetés Kajái Bélával és Tornyos Évával Az idén másodízben rendezték meg a Hegedűs Gyula színjátszónapokat megyénkben. Tavaly Bo- gyiszló és Fadd volt a színhelye a bemutatóknak, az idén Gyönk és Bölcske. Vasárnap, az ünnepélyes eredményhirdetés tett pontot hosszú hetek munkájára. Szíwel-lélekkel készültek az amatőr színjátszók erre az erőpróbára. Kajdi Bélával és Tornyos Évával, a megyei tanács népművelési csoportjának illetékeseivel beszélgettünk néhány nappal az ünnepségsorozat vége után, mikor tapasztalataik már leszűrt formában rendeződtek: a J — Melyek szerepeltek az idén is a tavalyi csoportok közül? — A szekszárdi és a tolnai együttes. — Témaválasztásaikban van-e eltérés? — Alig. A tolnaiak tavaly is vígjátékot: A leszállás Párizsban-! mutatták be, a szekszárdiak az idén is igényességre törekedtek műsorválasztásukban. Egy kicsit nagyobb fába is vágták a fejszéjüket a kelleténél. — Ez az igényesség sajnos nem mindegyik együttes darabvá- lasziásánál tapasztalható. Irányítják-e műsorválasztásukat? — Nem. Amatőrök, kedvtelésből játsszanak, a színjátszás öröméért és azért is, hogy a környező községek szórakozási igényét kielégítsék. Ismerik közönségüket, szívesebben mutatnak be számukra vígjátékot, mint drámát. Ez egyébként nem hiba, csak ha a vígjáték színvonala az átlagosnál is kifogásolhatóbb. — Helyes-e ezek szerint, hogy nem befolyásolják a választást? — Valójában nem, de a fővárosi színházak műsorpolitikája is eltűr sok szabadságot, éppen a vidéki műkedvelő együttesek bemutatóit bíráljuk keményen? — Ha fontos valakinek az amatőr színjátszás ügye, akkor ez elsődleges cél lehetne... — Tulajdonképpen a Népművelési, Tanácsadó , hatásköre volna a felügyelet. Sajnos, nincs a megyének színházi szakreferense, ez pedig a színjátszók munkáját is megnehezíti. Ezért próbáltunk mi fórumot biztosítani a bemutatkozásukhoz. így segítjük az amatőr csoportokat. — Sok szereplőn érződött, hogy képes lenne értékesebb színpadi alkotásokban is közreműködni. A falusi fiatalok között jó néhány okozott kellemes meglepetést: természetesek, frissek, ösztönösen jó a szerepfelfogásuk. Irányítással ezeket a képességeiket hasznosabban lehetne kamatoztatni* — Tervezzük, hogy félműszakos állásban lesz művészeti szak- referensünk, aki az amatőr csoportok munkáját segíti. Tanácsot ad témaválasztási és rendezési gondjaikban, látogatja a próbáNövényvédő gépek javítását RÖVID HATÁRIDŐVEL VÁLLALJUK Termelőszövetkezetek részére 50 százalékos kedvezményt biztosítunk. MGV 2. sz. Gépjavító Állomása, Bölcske. (149) la'tta fYO&Y roseer MOWé AfC/VS. ÖS2.0M X /V7. A2 amskAp <?eeev BeaTZJVTm Ok£T A Rési'SZAXAS2í/tZ&*\, AHß FLOfí/atf&Art TA£A't.tTJzrAfC..A J24 TA6?A/ S2JVZ)£ßtTÖ AAEÍB9- séasÉC. Fzo&AOraí*- «Äeerr,, « Lorsakoff és Macquart éppen a házba igyekeztek, ahol most a légionárius megállt. Lorsa- koff nevetve vette elő az öngyújtóját, és sokáig csiholt, mert úgy látszik, kevés volt a benzin. A katona részeg emberek módján egészen az arcához hajolt a cigarettával. — Ne menjenek fel... — Nincs itthon Grison? — Itthon van. Holtan. Megölték. — Gyere a halpiachoz ... Végre meggyulladt az öngyújtó, a katona néhány szippantás után félrecsapta a sapkáját, és tántorogva továbbment, artikulátlan énekhangokat üvöltve... — Szegény Grison — mondta Macquart. — — BiIgaza volt, Lorsakoff. Valaki beleköpött a játékba, és íves ellenünk fordult. — Vigyázzon, Macquart, mert más nem beszélt vele közülünk, csak maga ismeri személyesen, és ő tudja ezt... — Engem ne féltsen, hiszen... Lövés dörrent. A golyó Macquart feje mellett fütyült eí. Mindketten egy kapu alá ugrottak, Vártak. Csend. Macquart óvatosan kinézett. Áz utca néma és elhagyott volt. Sehol egy ember, — Teringettét... — csikorgatta Macquart a fogát. — Úgy látszik, a gazemberek életre-halál- ra kezdik a játékot. A halpiac sürgés-forgásában ismét találkoztak a katonával, aki megszólítottal őket, hogy fizessenek neki egy pohár pálinkát, mert ő másnap indul a sivatagba. Beültek a csapszékbe. — Beszélj, Hildebrandt — súgta Lorsakoff. — Éjszaka Grisoranal volt találkám — mondta a katona. — Amikor kopogtam a lakásán, senki sem nyitott ajtót. Lenyomom a kilincset. Az ajtó nyitva. A lakás felforgatva, minden a földön, aiz ágynemű széthasogatva, és a szoba közepén szétroncsolt fejjel, összeszurkálva ott fekszik Grison holtan. Hallgattak. — Ma reggel indul? — kérdezte Macquart. — Igen. Aut-Taurirtba megyünk. Ezt nagyon jól kiszagolta Grison. — Figyelj — szólt közbe Lorsakoff —, amíg újabb értesülést nem kapsz, jegyezd meg: egy karóra, amely krokodilt ábrázol, ötvenezer frankot jelent neked, ha megszerzed. Laporterrel is beszélni akarok. Még hallasz rólam ma. Addig is tegyetek mindent úgy, ahogy megbeszéltük. A katona visszament a kaszárnyába: Indulás — 62 — előtt reggelig kaptak kimaradást. Miközben az őrparancsnokkal beszélt, az őrjárat behozta Galambot. Vigyorogva nyújtotta oda a csuklóját, hagy megbilincseljék. Hildebrandt elsápadt! A szökevény csuklóján egy karóra volt, amely krokodilt ábrázolt!... Latouret őrmester, aki az ügy következtében önmagával meghasonlott, egy szót sem szólt hálátlan, gaz pártfogolnának. Csak pörkölt macskába juszát simította meg olykor, és dülledt szemmel nézett a fiatalemberre... — Megbolondultál? — förmedt rá Troppauer, a költő, aki az ügyből kifolyólag indokoltnak vélte, hogy tegeződjók baj társával. — Olyan úri dolgod volt itt, mint Dante kollégámnak a paradicsomban, és elhülyéskeded! Galamb vállat vont. — Nem azért álltam be az idegenlégióba, hogy unatkozzam. Megszoktam és megszerettem a költeményeidet, és hallani akarom őket ezentúl is, tűzön-vízen át! —1 Ezt komolyan mondod? — kérdezte megha- tottan a költő. — Nagyon komolyan. Gyerekkorom óta a költészetnek élek, és úgy érzem, valaha büszke leszek arra, hogy én voltam a nagy Troppauer egyik első híve. A gorilla-állkapcsok körül mozogtak a rágó- izmok, és a nagy, üres tekintetű szemeket köny- nyek homályosították él — Biztosíthatlak, hogy terjeszteni fogom ezt a tényt, ha valaha nagy költő leszek. Megértem a csodálatodat, de hogy követsz a sivatagba is ez, ez... igazán gyengéd figyelem... — Tűzön-vízen át a költészetedért! — kiáltotta lelkesen Harrincourt — Megszoktam, megszerettem ezeket a verseket, és nem akarok nélkülük élni. — 63 — kát és így még a darab bemutatója előtt formálhatják az előadást, — Valamelyes fejlődést tapasztaltak-e az elmúlt évhez képest? — A felkészülésben is. és a színjátszónapok értelmezésében is. Két csoport visszalépett a bemutatótól, közülük az egyik azért mert nem érezte, hogy megfeígényes válialkoznuoKai. Viszont, mivel amatőrökről van szó, különösebb értelme nincs az éles megkülönböztetése ek. — Távlati terveik? — 1970-ben, Hegedűs Gyula születésének századik évfordulóján nagyszabású emlékünnepséget szeretnénk rendezni. Ehhez nyújtanak majd segítséget az amatőr együttesek. Fejlődésüknek nem akarunk gátat szabni, és irányításukat is rendező,/ kel közösen akarjuk megoldani. Az őszinte játékkedvben rejlő gazdag energiaforrásaikat csak ’gy lehet kibontakoztatni, nem í >b célokra is továbbfejleszteni. MOT.novÁN IBOLYA lelő színvonalú teljesítményt nyújtana. Különösen a gimnazista csoportok igyekeznek színvonalas művet választani. — A csoportoknak nem osztottak arany-, ezüst- és bronz- íokozatú minősítést, mint tavaly. YZ is a tapasztalatok alapján történt? — Helyesebbnek láttuk, ha tárgy jutalmakkal értékeljük a teljesítményt. Az előadásokba fektetett energia, az őszinte lelkesedés, amellyel a fiatalok a Hegedűs Gyula színjászónapokra készültek, tükröződött az értékelésnél is. Fontosnak tartottuk, hogy árnyalati differenciálással érzékeltessük: méltányoljuk az
