Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-16 / 39. szám
Í9C8. február 16. WflS MRfiTB WRPfJSAö 3 FIGYELŐ A komplexbrigdd-mozgalom jelene, jövője Tolnában Itt kezdték ezt a nagyszerű mozgalmat Tolna megyében, de hovatovább sokkal népszerűbb a Tiszántúlon, mint nálunk. Egy buzgó és kissé felületes laptudósító már odáig ment, hogy egyenest Hajdú megyei találmányként publikálta, úgy írt róla, hogy Debrecenből és környékéről indult el hóditó útjára. Nem pályázunk ugyan babérokra, de mivel az álszerénység ostobaság, a valóságos érdem Viszont mégiscsak értékálló dolog, ezért leszögezzük: a komplex brigád-mozgalom bölcsőjét itt ringatták Szekszár- don. Hazánkban legelőször a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok alapján, a Szekszárdi Állami Gazdaságban szervezték meg és állították munkába a 12 tagú komplex brigádot. Négy esztendővel ezelőtt szokatlan és hihetetlen teljesítményt nyújtott ez a 12 ember. Az első évben 2200 hold földön ők végeztek el jóformán minden munkát. Ezzel a magyar mezőgazdaságban példa nélkül álló itermelési és termelékenységi rekordot állítottak fel. Az egyik budapesti lap szekszárdi tudósítójaként adtam erről hírt, ám a hírt visszautasították. Azt mondták: „ilyen nincs, ez egyszerűen nem lehet igaz”. Dehát, akár tudomásul vették a tényeket, akár nem, a komplexbrigád-mozgalom már megvolt és terebélyesedett. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben, majd ezzel agyidőben a megye több állami gazdaságában is működni kezdett az új munlcaszer- vezet. A megyei vezetés indokolt előrelátással, körültekintésre hívta fel a mező- gazdasági üzemek vehetőit. „A feltételek megteremtése nélkül né alakítsanak komplex brigádot, mert lejáratják a mozgalmat" —•. mondták. E figyelmeztetést még ma is érdemes megszívlelni és nem elfelejteni. De jelenleg, 196S. legelején már sokkal több üzem foglalkozhat az új munkaszervezet kialakításával, mint amennyi foglalkozik vele. Először azért, mert a mozgalom, mind q Szekszárdi Állami Gazdaságban, mind a bátaszéki és a lenge- lici tsz-ben, kiállta a próbát. Másodszor azért, mert egyre több közös gazdaság rendelkezik komplex brigádok megalakításához és működtetéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel. Ott tartunk, hogy a körültekintés változatlanul indokolt, de a túlzott óvatosság már nem. Tavaly, tavalyelőtt a küldöttségek tucatjai fordultak meg a bátaszéki tsz-ben és a Szekszárdi Állami Gazdaságban. E két üzemben tapasztalatokat szereztek, majd az itt szerzett ismeretek birtokában otthon meg is alakították a komplex brigádot. Nyilván a Tolna megyei üzemek vezetői is megkapnák Báta- széken és Szekszárdon a szükséges útbaigazítást, segítséget a komplex brigád megalakításához. De nincs nagy érdeklődés. Érdemes tehát újból felfedezni Tolna megyében is a komplexbrigád- mozgalmat, nemcsak azért, mert közel van, elsősorban azért, mert jó. — ir — Társadalmi temetések- gondokkal öt esztendő alatt csaknem tízszeresére növekedett a tamási járásban a társadalmi úton végzett gyászszertartások száma. Annak ellenére, hogy a múlt évben már 75 esetben választották az elhunytak hozzátartozói a társadalmi, vagy vegyes temetést, nem zökkenőmentes a fejlődés. Éppen a társadalmasítás növelésével kapcsolatosait a járás és főként egyes községek gondjai. Megszűnőben az a gyakorlat, hogy közvetlenül a járási párt- bizottságot keresik fel a hozzátartozók a méltó végtisztesség megadása érdekében. Ma már nem egyszer a munkahely mozgalmi szervezeteit és a községi tanácsot kérik meg a társadalmi temetés megszervezésére. Községeink mintegy harmadánál hiányzanak azok a kellékek, melyekkel ünnepélyesebbé tehetik az aktust. A járási és helyi kulturális káderek törődnek teendőikkel. Mivel az öt évvel ezelőtt megjelent miniszteri rendelkezés megtiltja az úttörők részvételét, lemezjátszóval, magnetofonnal próbálják ünnepélyessé tenni a gyászszertartást. Ahol már be tudták szerezni a lemezjátszókat, nehézséget okoz a gyászinduló, mert nem lehet mostanában sehol vásárolni. Esetenként hiba van a Temetkezési Vállalat választékával. Néhány héttel ezelőtt kísérték örök nyugovóra Udvariban a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veteránt, Szabó Flóriánt. Hiába próbálkoztak, keresztfejfát kellett a frissen hantolt sírra tenni, mivel a Temetkezési Vállalatnak nem volt más. Borsóvetés a szőlőben Hivatalból nem kötelező Kérdéseinkkel kerestük fel. — Mit vállalnak a tanácsok? —. Sokat. Nem éppen jó kifejezés, hogy „államosítottuk” a megrendezés teendőit. Utalok arra, hogy vállalják tanácsaink. Ezzel egyidejűleg nem mondunk le a társadalmi erők mozgósításáról — válaszol Szaiff elvtárs. — Mit jelent ez közelebbről? — A társadalmi úton végzendő gyászszertartások szervezésében takácsaink töbhnyire titkáraik útján vesznek részt. Hangsúlyoznám, hogy mindenütt erkölcsi kötelességének tekintse a munkaadó (munkahely) valamennyi társadalmi szervezete és szakmai vezetője a segítő cselekvést. Arra gondolok, hogy sehol ne legyen csak egy ember ügye, hogy eleget tegyünk a hozzátartozó kérelmének — magyarázza. — Mi történik akkor, ha egy pártonkívüli ateista hozzátartozói kívánnak társadalmi temetést? — Van rá példa nálunk, nem is egy. Van hova forduiniok, segítenek. Kérhetik és kérjék helyi tanácsaink vezetőinek ét, munkahelyüknek segítségét. Az elmúlt esztendei hetvenöt társadalmi temetésnél mintegy nyolcvan százalékban pártonkívüliról volt szó — Ez meglepően magas. Mi lehet az oka? Könnyen észrevehető, hogy nem érte váratlanul a kérdés. — Különböző okai vannak. Több esetben hozzájárult az is, hogy az egyház visszamenőleg követelte a párbér rendezését. Rossz néven veszik az emberek a zsarolási kísérletet. Vonzhat az újszerűség, az ingyenesség is, de ez mindig elválaszthatatlan a felvilágosultabb gondolkodástól. Feltételezi ezt. Hozzájárul, a szervezők lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy az utolsó út méltó legyen az elhunyt emlékéhez. Van arra is példa, hogy a köztiszteletben álló tsz-elnök előző szép búcsúztatása segítette hozzá a rokont elhatározáséhoz. Az alábbi eset példázza, hogy sokszor a jelentéktelen is jelentőssé válhat. Miszlén történt, hogy bement a tamácsházára égi' öreg ember. Mivel már hallott róla, kérte az elnököt, mutassa meg a népköztársasági címerrel ellátott fekete stólát, ugyanazt, amit a búcsúztató tett fel egy barátjának a temetésekor. Kérte az „elnök urat”, majd ezzel tegye ünnepélyesebbé az ő végső útját. Ilyen is van — sorolja Saaiff elvtárs. — Hallottuk, egyik-másik helyen kevés a búcsúztató személy. Mi a véleménye, nem lenne-e helyes olyan rövid tanfolyamokat szervezni, ahol az arra alkalmas — községenként 4—5 főnyi — jelölteket felkészítenék ... Lélektani, retorikai témákra gondolunk — érdeklődünk. — Valóban kevesen vagyunk. Érdemes megfontolni a javaslatot, mert szükséges bővíteni a kört. Legalább száz „temetési szónokra” lenne a járásban szükség. Most, ha másfél tucatnyian vagyunk. Idegmunka, beleélés, sokan húzódoznak. Pedig becsülik a hozzátartozók a társadalmi temetések mai szertiartásvezető- jét, vállalkozása feltétlenül jelentősen növeli tekintélyét — fejezi be válaszait dr. Szaiff István elvtárs. a tamási járás e témakörben legtapasztaltabb szónoka. * Fokról fokra kimutatható a fejlődés. Küszködnek az akadályokkal, de egyre nagyobb teret hódít falun is a társadalmi temetések új, haladó szokása. Hárítsuk el a társadalmi temetések út.iából a kibontakozás gátjait, SOMI BENJAMINNÉ A dunaföldvári tsz-ek közös vállalkozásának melegebb, homokos talajú kertjében a szőlősorok közé vetik a korai expresszborsót. Tavaly már szép eredménnyel próbálták ki a szőlősorok közti borsótermesztést: 16 mázsa átlagterméssel fizetett holdanként, s 70 holdról majdnem 300 000 forint bruttójövedelmet hozott. A tapasztalat szerint a borsó nem károsítja a szólót, sőt véde'mezi a kát a mezőgazdaságban. Falun, a szocialista munkaforma előfutárai voltak. Bencze Ferenc elnök úgy tudja, a Bajai Halászati Termelőszövetkezet nem is negyvenötöt, hanem negyvennégy őszét tartja megalakulása időpontjának. Személy szerint az elnök azért megtiszteltetésnek nevezi, hogy ez a közösség is a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közé tartozik. Van ugyan egy kis darab földjük, 186 hold, és egy kis erdő, rét-legelő de a többi mind víz. A Duna-szakasz 6140 hold élővíz, ezenkívül van a szövetkezetnek tógazdasága is amit naár maga épített. A tavak sokkal több halat adnak, mint a Duna, ráadásul összehasonlíthatatlanul könnyebb munkával. Bencze Ferenc, aki maga is halászok gyermekeként nőtt fel a Duna mellett, agrármérnök és minden szempontból kiválóan képzett vezető. Egész sor magas funkcióba beválasztották, külföldre jár nemzetközi tanácskozásokra de megmaradt szövetkezeti embernek. Amikor a halászokról beszél, érződik a szavaiból — a mű vétség mellett —, hogy ízig-vérig halászember maga is. Fület gyönyörködtetően tud beszélni erről a mesterségről. Azt mondja például hogy az élővízi halászat gombostű a szélfúvások okozta homokverés ellen és nitrogéngyújtő növény. A tsz-vállalkozás telepén egy lóvontatású kis vetőgéppel kezdték meg a borsó magágyba tevését: egymástól 12 centiméter távolságra tíz sort vetnek a 2,40 méter széles szőlősorközben. Az idén 80 holdat vetnek be így, és tíz vagon zöldborsó átadására szerződtek a MÉK-kel. szalmakazalbain. Ismerni kell a folyót, ismerni kell a halat, de még a halászó technikát is. A passzív és aktív halászeszközök közti különbséget ugyancsak találóan fejezi ki: egyik esetben a hal keresi meg az eszközt, ami befogja őt (például varsa), a másik esetben pedig a háló keresi meg a halat. Ez a keresés olyan, hogy közben tuskóra futhat a motorcsónak, vagy félre kell húzódni menekülni egy-egy hajó elől, bár nem a hajó útjában halásznak. A halászati mesterség külön nehézsége, hogy itt még mindig meg kell tanulni a termelőeszközök készítését, teljes alapossággal, mindenre kiterjedően. — A gyárilag előállított háló csak karosszérialemez — mondja — ebből még meg kfell csinálni a karosszériát. Ráadásul minden víznek különbözők a halfogó eszközei. Van olyan halász, aki esküszik egy szerszámra, másik tíz meg nevet rajta. AZ UTÁNPÓTLÁSRÓL már nem magukra utalva gondoskodnak, mint eddig, évtizedek, évszázadok óta mindig. A mesterség apáról fiúra szállt. Az elmúlt esztendőben öt tanulót küldött a szóvetkezet a tatai ha- 1 ász-szakmunkásképző iskolába. Legnagyobb gondot azonban a megfelelő szertartásvezetők, a szónokok biztosítása okoz. Számos gyászszertartásnál járult hozzá a végtisztesség méltó megadásához dr. Szaiff István, a tamási járási tanács vb-títkára. Hivatalból nem kötelező ugyan szánára az immár öt esztendeje végzett munka, de ő szívügyének tekinti. Társadalmi megbízatásként végzi a lellci megrázkódtatással járó vállalkozást. Megkérdeztem Bencze Ferenciül, mi lehet az oka vagy magya- rázata annak, hogy mindig a paksi halászok fogják ki a vizát? A magyarázata nagyon egyszerű: Pakson végeznek szisztematikus, nagyszerszámos brigádszervezetben végrehajtott halászatot. A szisztéma ebben az esetben rendszerességet és tervszerűséget jelent. A nagy szerszám valóban elég nagy: a hálók összekötésével 600 méter hosszú is lehet. Magyarán mondva, ók megszűrik a Dunát Megszűrhetnék előttük a tolnaiak, hiszen a viza a tenger felől jön fölfelé, de a tolnaiak inkább mellékvizeken halásznak. A legnagyobb viza, amit kifogtak a paksi szakaszon, 136 kilós veit. A tavalyi szerényebb: 46 kiló. Ez persze csak kuriózum, érdekesség. A termelés szempontjából jelentéktelen mennyiség. Tavaly például 21.5 vagon volt az évi haltermés a tavakból és a Dunából. (Folytatjuk) GEMENCZI JÓZSEF Fürgéd és Koppány szántó tanácsainak munkájáról Ülést tartott a Tamási Járási Tanács VB Két napirendi pontot tárgyalt tegnap délelőtt a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elsőnek a fürgedi és a koppány- szántói tanács vb hatáskörben végzett munkáját vitatták meg. A következő napirend témája a járás túzoitótestületeinek újjává- lasztása és a testületek működéséről szóló beszámoló volp A közgyűléseken 70 új, többségében fiatal tagot vettek fel. Húszán kaptak előléptetést, 15-en pedig dicsérő oklevelet. A közgyűlést megelőzően 781 testületi tag volt. MEG IíÉRDÉZTC h Hogy érni magát a 99 éves Simon Ferenené ? Évekkel ezelőtt riportban ismertettük meg olvasóinkkal a kisvejkei Simon Ferenené t, aki már túl volt a kilencvenedik életévén, de ennek ellenére szorgalmasabban dolgozgatott a ház körül, mint sok fiatal. A -napokban ismét ellátogattunk Kisvejkére, hogy megtudjuk: hogy érzi magát az idős asszony. Simon Ferenené most kilencvenkilenc éves. Nem tudom, hogy van-e nálánál idősebb asszony a megyében, de ha van is, nem sok. Az ilyen magas kort kevesen érik meg. — A hallását, látását megkoptatta az idő — mondja róla az unokája, Néma Miklósné —, de azért még mindig jókedé- lyű. A múltkor még kártyázni is vglt kedve. A minap bosszúság érte. Valami miatt nem volt villanyáram a faluban, és Simon Fe- rencné ezért nagyon méltatlankodott. — Hogy fordulhat ilyen elő? — kérdezte dühösen. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az ő gyermekkorában még hol volt a villanyvilágítás...? Kisvejkén többnyire zsírmécses égett. Nem kétséges, életének nagy része ahhoz a már szinte elfelejtett világhoz fűződik, de azért szépen beleélte magát öregségére a mai modern világba. — Talán a rádió miatt hiányzik a villany? — kérdem az unokát. — Nem, az inkább idegesíti, de ha nem világít a villany, olyan beteg lesz, hogy orvost kell hívni. B. F.
