Tolna Megyei Népújság, 1968. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-15 / 38. szám
4 TOT,WA 1WFOYET NEPÜJSAG Í968. február iS. KEPREGENYVA.LTOZAT: SARLÓS ENDRE A SZA'zADO/VN HEtyiE- Tg: VICCNEK 13 HOSSZ ŐRNAGY C/J3. AZONNALI fEt-TÖtréSr KJÉ' RerI igenfStŐrnagy, <M ERrE.irEjw. tód &SZX2AOOS VP.... LATHATIMAifVA 6VR.MGC KRßT? AASS6N3 E DN$s/ WOGT ELTAVOZ2AA\ A statisztika nem hazudik (De némelyik statisztika igen) John Smith amerikai. Egyben egy nadrág tulajdonosa. A nadrág kopott, de teljesen ő rendelkezik fölötte. John D. Rockefeller is amerikai. Neki is van nadrágja, sőt több nadrágja is, azon felül más, milliárd dollárnyi értékek felett is rendelkezik. A két Johnnak — a rokon vonások dacára —, nem volt eddig egymáshoz, személyesen szerencséjük. De most már az amerikai statisztika dzsungéljében egymásra találtak. Ugyanis mindketten a „fizetésért alkalmazottak” statisztikai rovatában szerepelnek, amennyiben John Smith fizetést kap azért, mert falat malteroz. John D. Rockefeller pedig* azért, mert számos részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke. „Heuréka!” kiáltott fel Archi- médesz, amikor felfedezte a hid- rosztika alaptörvényét, „Heuréka!” — kiáltanak a vizet-statisztika bárcával jogosított és olajjal szagtalanított közgazdászai, akik felfedezték a kapitalizmus nélküli kapitalizmust. Van egy csámpás-eszű ismerősöm, aki minden kákán csomót keres. Most is közbeszól: A csámpás-eszű: Hát kapitalizmus volt Amerikában? Én: Persze, hogy volt. A csámpás-eszű: És már nincs kapitalizmus Amerikában? Én: Persze, hogy nincsen. Kiirtották a statisztikusok; a. nagytőkéseket átírták „a fizetésért alkalmazottak” rovatába. A csámpás-eszű: Eszerint 'serfi-' mit sem kell tenni Amerikában, hogy a dolgozók megszabaduljanak a teke jármától? Én: Persze, hogy nem kell. A bérért dolgozókat egyszerűen átírják „a tulajdonosok” statisztikai rovatába (van 20 dollár értékű részvényük). A tulajdonosok rendszere ellen? (így találkozik John Smith, a nadrág monopolistája John D. Rockefellerrel másodszor is, mint tulajdonos). A csámpás-eszű: így hát a proletariátus megszűnik Amerikában? En: Hát persze, hogy megszűnik. Csak tulajdonosok lesznek. Mindenki szinte tőkésnek kezd számítani a statisztikában. A csámpás-eszű: De akik éhesek, éhesek maradnak; a rongyosok, rongyosok maradnak, a jogfosztottak jogfosztottak maradnak. Sztrájkolok lesznek. Tüntetések lesznek. Tovább éleződik az osztályharc. Én: Persze, de azokat lecsukjuk. A csámpás-eszű: De hiszen akkor továbbra is kapitalizmus van! Én: Na ja, persze, az van. « Mindez úgy jutott eszünkbe, hogy beleolvasgattunk Sumner H. Slichter The American Economy című, New Yorkban kiadott könyvébe. A szerző kijelenti, hogy az amerikai gazdaság megszűnt tőkés gazdaság lenni. Most már „munkagazdaság”. Ez a csodálatos átalakulás megrázkódtatás nélkül ment végbe, mivel gyakorlott statisztikusokra lett bízva. Rájöttek, hogy a monopolisták nagy része egyben részvénytársasági igazgató, vagy igazgatóbizottsági tag. Ohó! Be velük a „fizetésért dolgozók” statisztikájába, ahová a munkások is tartoznak. így lett a nemzeti jövedelem túlnyomó része a dolgozók jövedelme. Vegyünk ezek után két átlagos dolgozót: az egyik John átlagos jövedelme mondjuk 6000 dollár, a másik Johné néhány száz millió dollár. A két John átlagos jövedelme eszerint, vagy százmillió körül van — ami az amerikai gazdaságban elfoglalt átlagosan fontos helyükre vall. A gazdaság tehát „munkagazdaság”. Ugyebár ez hajmeresztő, kedves olvasók? De van ebben a könyvben még hajmeresztőbb is: „Bár az Egyesült Államok — írja a szerző — még nem ment messzire a tulajdon szocializálása terén, de jövedelmek szocializálása terén már messzire jutott.” Vajon mit nevez a szerző a Jövedelmek szocializálásának. Az imperialista állami költségvetést, „mert azt tőkésekből és munkásokból is szivattyúzzák ki, és az egész társadalom szükségleteit elégíti ki.” Ez legalább részben igaz lenne, ha a társadalom szükséglete például a háború lenne. Hiszen túlnyomó részt katonai célokra fordítják. Nem véletlen, hogy Slichter, Harris, Anderson, Hansen és mások műveikben egyre szebb babaruhákat gyártanak az imperialista-monopolista kapitalizmus átszépítésére. Hiszen egyre nagyobb szüksége van ilyen szépítésre. Volt idő, amikor az ilyen „jeles” tudások azt próbálták bizonygatni, hogy a szocializmus utópia, gyakorlatilag nem valósítható meg. Ma már nevetségessé tenné magát, aki ezt állítaná. Tehát ezt már nem állítják. Voltak idők, amikor azt állították, hogy a kapitalizmus örök rendszer. Ezt állítani, amikor 14 országban már megszűnt a kapitalizmus — nevetséges lenne. Tehát így ezt már nem állítják. Ezért „fedezik fél” a kétségbeesés dühével a „kapitalizmus nélküli kapitalizmust”, a „szabályozható kapitalizmust”, a „majdnem szocialista kapitalizmust” — és más efféle fából vaskarikákat. Ám például a vietnami népet irtó imperializmus, vagy az arab világot visszagyarmatosítani próbáló monopoltőkés államra nem passzol a szépítő babaruha. Emellett az embereknek ma már tudomásuk van arról, hogy léteznek ténylegesen szocialista országok, ahol már a statisztikusoknak sem kell hazudni, mert saját történelmi múltjukkal mérve az emberi, a társadalmi haladás óriás lépteit tették meg előre. Álarcra és babaruhára nincs tehát szükségük. (Amerikai Magyar Szó) Köves Lajos >^7,I/V\É RÁD TÖRÖK, AZT/V\OND-j , JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTé ÉGETEAA SZÉKELJ REiT. OROSZLÁN-« ,, KÖLYKEIDET KAW) «EAAESZTI /V\£G. ' ; i - .mm .......nTn Jfi N O AH ÉS MICHABl* BEléPEZT &&££N SZÁZADOS SZA'ZZA'JASZA. SZAZA 003 ÚR VV£G LéPfONK- A3. eLOS2jr**c TOL. &ZAÍZAOOS \’AZ, OOHNNV öl/RNEOceR..* MEGszeasoLr a &a~ -g fZA!7-JA...CSAAZ TtSO/VtfAfy, A\r M02TA V/SSZA tp£: AAAOUfCA r ? Oe A2EXZT, fC&S2ÖA/ő/Vl . A/ÚAT... Psrtífíi — Viszontlátásra — búcsúzott és halkan, gyorsan még azt mondta: — A dobozban tizenötezer frank van. És otthagyta. Halló! Kérem... Jöjjön vissza! De Macquard elment. — Sebaj ... Most hogy’ került ide megint a szökőkúthoz a tömegbe? És ott van a kis köv.’r tábornoka nagy bajusszal... Ennek az arcát többször látta már az éjszaka folyamán, amint figyeli... Valaki megérintette a vállát. — Fél kettő. Megfordult. A tiszt volt. aki a villanyolcat ol- togatja, ha halott van a háznál. Ez mindig bemondja a pontos időt. Szó nélkül követte. — 55 — A kapu előtt ott állt a valószínűt lenül kis autó. Egy motoros babakocsi! A tiszt indított... Kanyargós utakon haladtak szótlanul, eleinte széles ívlámpás útvonalakon, majd szegényes, elhagyatott külvárosi sikátorban. Megálltak. Kóbor kutyák futottak szét az autó előtt. A tiszt fékezett, és halkan így szólt: ■— Két óra van... Ez olyan, mint a rádió. Mindig bemondja pontosan az időt. Galamb kiszállt a barátságtalan, éjszakai, elhagyatott tájon és várta a tisztet. Ez becsapta az ajtót, rákapcsolt és otthagyta. Fehér frakkban! A mezőkön! Na, most jól néz ki. Sehol egy teremtett lélek. A kóbor kutyák lassan visszatértek, és kíváncsian körül járták. „Nagyon finom kis vicc volt a hadnagy úrtól, mondhatom...” — gondolta tanácstalanul. Néhány lépésnyire tőle magányos csőszkalyiba állt. Hopp! Talán itt akad valami rongy, amit felvehet. De mit csinál a ruhája, és a holmija nélkül? Ö csak a menetszázadba akart bekerülni, de ha a felszerelése hiányzik, azért több évi kényszermunka jár. Hű, de nagy bajba keveredett... Nehéz szívvel és rossz szájízzel kinyitotta a kalyiba ajtaját. Belépett a dohos helyiségbe, és gyufát gyújtott. Aztán ámultán kiáltott fel. Egy pádon szép rendben ott feküdt az egyenruhája, a sapkája, az oldalfegyvere és a pad alatt egy pár bakancs. * Lorsakoff mint egy ketrecbe zárt vad sétált a szobájában. Ablaka a halászkikötő bágyadt, poros tengerparti pálmáira nézett. Hajnalodott. A piszkos kis külvárosi ház néma és csendes volt. Az arab kávéfőző már régen bezárt, és most kint aludt pokrócán a bolt előtt. Recsegett kint a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt. Kopogtak. Kinyitotta kissé az ajtót •— Végre-valahára! — mondta, és beeresztette a látogatóját, azután ismét bezárta az ajtót. — Elhozta az órát? — Itt van — felelte Macquart. mert ő volt a látogató. Nem ismerték volna meg, akik a bálon látták. A kikötőmunkások világoskék overálljót hordta és fűző nélküli piszkos teniszcipőt amelyből kikandikált a mezítelen lába. Átadta az órát. Lorsakoff mohón nyúlt érte. — De hiszen... íves azt mondta, hogy karóra ... — Ezt adta ide. 1— Oltsa el a villanyt! Macquart engedelmeskedett. Egy másodperc múltán ismét megszólalt: — Gyújtsa meg! — Miután kattant a kapcsoló és világos lett egy revolvercső szorult Macquart gyomrához, és Lorsakoff halálsápad tan sziszegte: — Ide a karórát! Ne próbáljon egy szó ellenvetést sem tenni! Tisztában vagyok magával, Macquart. Már egy éve tudom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghans fivéreket De most rajtavesztett — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Megkérdeztem tőle, hány óra van, ő megbeszélés szerint felkattantotta az óra fedelét, én elvettem tőle, ég átadtam neki a cigaretta- dobozt. — íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy karóráról van szó. Doktor Brétail órájáról. — És ez miféle óra? Nézze meg legalább alaposabban! — 57 —
