Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
Szalai János Öltöztetnie j— Fel a lejjel! Csak természetesen. Odaadod « jegyet és bemész. Én meg utáltad. — Menj, te előttem, — Csak nem félsz? — Nem, de ilyen helyen most vagyok először. — Félsz, hogy felismernek? . — Persze. Ugyan, miről ismernének fel? — A fürdőnadrágróL — Dekát nincs rajtunk fürdőnadrág! — A helye rajtunk van. Minek kellett nekünk idejönni? Kívülről is lehet látni ezt-azt...-— Bent egyszerre látsz mindent. Na, indulj már. Semmi az egész. Odaadod a jegyet és kész. — Menj te előre! — Jó, megyek én előre, de gyere ám utánam. — Nem szökök meg. Csak bátran, Odaadod a jegyet és kész. — Én előbb, te utóbb. — Nem mindegy? ■— Dehogynem, Éppen ezért menj te elöl. — Megyünk, vagy nem megyünk?! — Persze, hogy megyünk. Ve elöl, én utánad. ' — Ne hülyéskedj már. Mindenki minket néz. Mész elöl, vagy nem? Ha nem mész. én megyek... — Jó, tessék! — Félreértesz. Nem elöl megyek, hanem hazamegyek. — Na jó, induljunk! De gyere ám utánam! *•' * — Na, mit szólsz hozzá? Érdekes. Itt valóban mindenki meztelenül van. te+dt Fordulj hasraj ' J.zerr. Miért? * SiSUiii SÍ »— Felismernek. *,-fi "i'df 'Óié 'hason}é1ive & ’felismernek, A szeüemfürdönad- rágról... ’ — Ugyan, art gondolják, hogy új tagok vagyunk. ■ — FODOR JÓZSEF; Táguló körök i. Melletted emberek vannak, kiknek szeszélyed Bánat vagy öröm! Egy létünk van itt; e melléd rendelt kis élet Es nincs más külön: — Őrjöngésed, vagy jód veled-rángva viselőd Tőled szerencsétlen, vagy boldog a sir előtt, ’ 8. . ... Száz lehetőség, sors, ember bukkan eléd, Tárul a világ. S várod — égve tán — ki társkereeve feléd lat, Rossz az árvaság. £s mily láncba léptet jó avagy bal csillagod. Lágy kényszer játékán, ember, nem gondolhatod. „ 3. ' Mint vesszőző had, ver száz baj, s lényünk ezek közi Szisszenve forog, S mely forró mérget kűt, a társban lelni eszközt , Oly szokott dolog Mint rabokba vasnak mással-köz bilincseik, Egymásban a jók más rosszát is így szenvedik. 4. Egy léted van itten, — s perc az ember élete, — örülj vagy riadj. Kin múlik milyen, az legfőképpen társa: te, Ki mellette vagy. Rossz sors és gond: s oly sokszor en-szenvedély Egymásban főbb próba, és ezzel eszedben élj. Rossz, baj ellen kapcsot keres az ember, — Hány, míg él, keres! — £s fojt az üresség, mint bab, ha nyílt vízen ver Es a szél heves. Mint űrbe s a szélbe, kapkodhat a léghiány, így fogódzik egybe sokszor két nehéz magány. 6. Két sors így lesz, s jobban egy: s együtt — s a világgal Font kapcsolaton így függ, rajtad át, s hű ember-kötelmed által Lét, társadalom. Példádon is, s mint lágy hullám bullámtól lökött: Növő emberség, mely élőt jobban összeköt. — Lehet. — Mit szólsz ahhoz a kis vöröshöz? — Nem vörös az! — A haja vörös csak. Festi a kicsike a haját... — Tényleg. — Na, milyen az a vörös? — Te valóban színvak vagy, vagy csak tetteted magad? — Miből gondolod, hogy szín- vak vagyok? — Az előbb a vöröset nézted feketének, most meg a feketét nézed vörösnek.., — Mondd, hol tanultad ezt a figyelemmegosztást? Az egyetemen? — Igen. De ott csak elméletben. Itt a gyakorlatban próbálom ki. Egyszerre látom a színeket. — Nézd, a mamákét! — Mit gondolsz, hány éves lehet? — így hetvenöt. Felöltözve ötven is lehet. — És az a pocakos öregúr, ah- hjpz mit szólsz? 9— Röhögök rajta. Képzeld él ezt a húsgomolyagot felöltözve, amint szerelmet vall a titkárnőjének és utána, amikor levetkőzik a titkárnője előtt.-m Ne fordulj hanyatt! — Miért? 1 -!j — Felismernek! 1 •— Engem ugyan nem. — Na lássuk? Tényleg nemi — Én is megfordulok. — Bánom én... — Csak nem unod magad? — Mór két órája fekszünk itt a napon. Több mint egy órát mozdulatlanul. Nagyon leégett m hátam. : — Menjünk felöltözni! •— Menjünk! — Te mész előre9 — Mindegy. • — Na, mit szólsz ehhez a feketéhez? — Nem fekete, vörös! — Tényleg! — És, milyen így felöltözve? — Klassz! Egyszer jó volna megint látni úgy... — De hiszen láttad már! — Nem úgy szeretném. Csőik Úgy egyedül. — Holnap megint kimegyünk? — Talán... • , — Megyünk? — Én nem! — Pedig két jegyet vettem. — Az egyiket kifizetem. — Hát mégis jössz7 — Nem! — Akkor miért fizetnéd ki? — Csak. — Miért nem jössz, — Várok valakit. — Kit? — Angélát! — Ki az? — Ismered te is! Persze, csak látásból! — A feketét? — Nem, a vöröset! — Mindig összekeverem. Ne haragudj! Akkor most már értem, hogy miért akarod megvenni az egyik jegyet. Neked kell, mert neki bérlete van, «■» Bérlete van. — Akkor jöttök? — Nem! — Jól van, mikor jöjjek haza? — Amikor akarsz. — Nem akarok zavarni... — Minket nem zavarsz. — Nem zavarlak? És, ha éppen akkor lépek be? — Akkor nem lépsz be. — Miért? — Mert nem léphetsz bel — Megtiltod? — Nem! — Hát akkor? — Cukrászdába megyünk, érted, cukrászdába. — Tetszik neked? — Neked? — Muszáj... — Muszáj! — Nekem is! Pedig ott a strandon olyan volt, mint a többi. rplötfö-,«» enáz-en más. Na. iá nuV«** sterryek én is, öltöztetni! T't—Ut! — Viszlát! regébe. (Ez is a korszellemhez tar tozott. Bem'József cári tüzértiszt-! bői lett lengyel, majd portugál; tábornok, magyar( altábornagy^! végül török főtiszt.) Perczel szerencséjére nemes ember volt ési: így a haditörvényszék fogcsikor-« gatva kiadta a megyei bíráskor dásnak, mely országos feltűnést; keltő viták után felmentette. Tol-ji na megye nyomban tb. aljegyző-* vé választotta, majd a simontor-í nyai járás főszolgabírója lett; Szélsőségesen' radikális beállított-; sága miatt ebből az állásból később felfüggesztették. Több nyelj ven beszélő, kitűnő és népszerű1 szónok volt, 1843—44-ben Beze-, rédj Istvánnal együtt megyéje országgyűlési követe. Kossuth — ekkor már tegeződőben lévő jóbarátja — szerint ,,’zgatott lel-, kű látnok”. Ö alapította a megyebeli ipari védegyletet, a közteher-r viselés egyik előhareosa volt:! 1844-ben megnősült és az évek, során ugyancsak népes családot alapított, tizennégy gyermeke; volt. 1848-ig Dunakömlődön élt* sokat tanult, egyebek közt katonai tudományokat. Papírkatonákkal lejátszotta a világtörténelem legfontosabb csatáit. 1848 rövidesen meghozta Per- czelnek az igazi katonákat is. Áp-f. rilisban még csak belügyminiszteri tanácsos volt, júniusban már országos rendőrfőnök, az ország-t gyűlésen pedig Buda képviselője: Nyári Pállal, Teleki Lászlóval ő; vezette ■ a radikális pártok Rövidesen összekülönbözött a kormánnyal és lemondott állásáról. Szeptemberben előbb szabadosa- -pHtób'iyőjtöM; -majd mipt nemzet^ , őr ezredes megvívta a diadalmas pákozdi, később .Görgeyvel együttii ‘isa.a hogy ezután Perczel háromezer emberével felszabadította a Muraközt, sőt Steierországba is be-j; tört és Frideaut szuronyroham- mal bevéve a szabadságharc egyetlen országhatárokon kívüli győzelmét aratta. A túlerő elől elrendelt visszavonulás során Mór- ' nál súlyos csatát vesztett. Ezért eget-földet, mindenkit elsősorban Görgeyt vádolta, jóllehet a csatavesztés fő oka a Honvédelmi’ Bizottmány rendelkezése voít;’ (Kossuth': Valami győzelmecskét édes Móricom!”) Itt megjegyzendő, hogy — ßz‘ ekkor már tábornok — Perczel a császári hadseregben töltött pár. éve és elméleti tanulmányai ellenére nem volt képzett katona,. Nagy seregek, hadosztályok, vagy éppen hadtestek mozgatására; amit ragyogóan végzett, Görgey és Damjanich; alkalmatlan volt, noha ezt legkevésbé ő hitte el saját magáról. Nagyszerűen tudott azonban bánni az emberekkel és személyes bátor-" sága is népszerűvé tette. Jó-' részit maga toborozta seregét, azonban bizonyos fokig magán- tulajdonának érezte, innen az olyasfajta megjegyzései, melyek minden hosszú szolgálati múltú tábomoktársát joggal megdöbbentették. 1849. január 26-án így írt egyik levelében: „Személyes okok nem engedik, hogy a magyar kormánynak engedelmeskedjem", Persze azért, ha módjával is,. engedelmeskedett. Amíg,- a honvédség fő erői a diadalmas tavaszi hadjáratot vívták. Sző-" gedről kiindulva felszabadított^ a Délvidéket és bevette a szer-' bek szenttamási sáncát, majd elfoglalta Pancsovát. Ragyogóan- kivitelezett hadjárat * volt, ami után csak személyes ellenszenv' -mondathatta Vukovics Sebő mi- r'-zterrefl, hagy „Perczel vezeti '-jd órairól nem volt senkiitek i y s eszmélye". Közben Görgey f n-írj kineve-'é*:" röii-tt tűzött Kossuthtal. Leváltás, új' A kiegyezés közelmúlt századik évfordulójának volt egy — említés nélkül maradt — Tolna megyei vonatkozása is, mejy pedi| a maga idején megyénkben óriási feltűnést keltett, sőt tízezres tömegek ünneplését váltotta ki Tizennyolc évi száműzetés ulár ekkor tért vissza szülőhelyére Bonyhádra; Perczel Mór honvéd- tábornok, aki a negyvennyolcas „nagy időknek” ugyan távolról sem a legtehetségesebb, de vitathatatlanul sikeres és még kevésbé vitathatóan legbaloldaHbb hadvezére volí.»^ .szabadságharc többi tábornokával ellentétben — Bem apót és a különben jelentéktelen Dembinszky Henriket kivéve a sorból — az ő neve már jóval 48 előtt megyeszerte és országosan ismert volt.(Itt már bevezetőben érdemes megemlíteni hazai történetírásunk szinte példátlan szűkkeblüségét. Idestova százhúsz esztendő sem volt elég ahhoz, hogy a szabadságharc katonai főszereplőiről érdemleges életrajzók jelenjenek meg. Kivétel a vad vitákat ébresztő nagy tehetségű Görgey és a hányatott életű Bem. Nem kivétel azonban például az aradi tizenhárom egyike sem, vagy maga Perczel, kivel egy 1868-ban írt német nyelvű munka szerzőjén kívül csak Kolta, László, a bonyhádi közgazdasági technikum történelemtanára foglálkozott egy jól összefogott, de kis terjedelmű könyvben. Ennek a mulasztásnak : is eredménye, hogy a nagy idők nagy emberei az utókor előtt nem többek puszta neveknél, amélyek * utcatáblán, vagy»"lígf«“eg£'«**9ko4é ! homlokzatán olvashatók, de tény- ! leges tetteikről,, életű Íjról édeskevés sejtelmünk van. J élete is érdeke^, sőt bizonyos mértékig tragikus vdlt.j* 1811. november 11-én született, egy bibliai létszámú család hetedik gyermekeként, összesen huszonegy testiére volt. Apja a megyében nagy;. hírnevű, igen gazdag földáiűr' volt," de' rendkívül szigorú is, olyannyira, hogy szigora nemegyszer valóságos düh- rohamokig fokozódott. Mai-lélektani .feíkeszultáégünk' szerint nagyön' val&Zíri'Ű," hogy' Perczel későbbi szertelen természete a2 apai ■szigor visszahatásaként alakult ki. Nyolc és, .tizennégy éves kora között nevelője ^yörpsmarty Mihály ävolt>*A, romantikát ma hajlamosak -vagyunk: csak irodalmi, képzőművészeti- irányzatnak tekinteni, pedig a.maga idején élet- szemlélet .volt. Senkinek sem jutott .eszébe* mosolyogni a tizenkét év^s JPerc2efén,‘ aki térden állva tett .ésküf Rákbc'zi' arcképe előtt; ..Életem ai~ljazának szentelem, s megmentem ” és " megbosszulom nemzetemet”.« Ennek a gyermeki eskünek első < fel ét,. a mega fel- Sogása szpvint,-. tagadhatatlanul •megtartottepfr;«. Máj- hái&éves* korában halálra ífélteK. mÖ&r egy császári tüzér- ózréd had'lfSrjpdja,’nein kevesebbre ' bíztatta' társait, mint, hogy szökjenek meg és álljanak a szabadságukért harcoló lengyelek ísehadsereg, mélynek élén viszont kijelentette, hogy ha azt a hadügyminiszter — Mészáros Lázár — meglátogatja, elzavarja. Az oroszokkal szemben . csatát vesztett, majd amikor öccsét, Perczel Miklós ezredest a szigorú Damjanich parancsmegtagadásért hajszál híján agyonlövette, első haragjában lemondott állásáról. A vesztett temesvári csatában már csak mint önkéntes .vesz részt, hogy 1849 augusztus 14-én Or- sovánál elhagyja az országot. •Harmincnyolc éves volt ekkor. 1851 szeptemberében, ezúttal távollétében „ín effige”, másodszor is halálra ítélték. Emigrációjának állomáshelyei: Viddin, Surnla, Kintahia, London, Jersey szigete, majd Brüsszel. Az emigránsok szervezkedésében, néhány jelentéktelen mozzanatot leszámítva, nem vett részt, viszont jószerivel minden menekült honfitársával összeveszett. Legnagyobbrészt gazdálkodott, ez azonban nem az itthoni, gazdag földbirtokos úri élete volt, hanem farmerkodás, kétkezi munka, hogy feleségét és nagy családját eltarthassa. ^ Hazatérte titán egy ideig újraéled népszerűsége, az ország ünnepelte. Tolna megyén kívül még négy honvédegvlet választotta elnökévé, majd Zalaegerszeg képviselője lett Személyes Indulatain azonban már végleg pem tudott úrrá lenni, Kossuthot szidalmazta és mindenki legnagyobb megdöbbenésére a kiegyezési Deák-párt híve lett. ^Sjf^i^rjisegét, .Rövideseit ‘ej verfette, I870rben .. tejjpsep yissza- . közélettől és .(.ptgg- hasonlott lélekkel -tért vissza bonyhádi otthonába, ahol még tizenkilenc évig élt;- 1899 május 23-án halt meg, A forradalom tábornoka ÍIpíÍíis tv,4ns
