Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
_-ákik ismerik a csepeli PAPIROSZ tasakkészítő gépjén szorgalmaskodó Kajtár Zsuzsát, és akik ismerték a két éve motorszerencsétlenség következtében meghalt Mészáros Sanyót, a jó hírnévnek örvendő futballistát, teljes joggal csodálkozhattak azon, miért látogatott el Zsuzsa már többször Mészáros Sanyo óbudai temetőben levő sírjához, és miért helyezett el a márványból kifaragott futball-labda mellé néhány szál friss virágot, és miért sóhajtott, amikor letörölte Mészáros Sanyo sír- . kőbe illesztett utolsó fényképéről a port, hogy jobban lássék a tragikus sorsú futballista megörökített mosolygása. Joggal csodálkozhattak, mert mind Zsuzsa ismerősei ég mind Mészáros Sanyo barátai és közelebbi hívei tudják, hogy Zsuzsa és Sanyo minaössze csak kétszer beszéltek egymással. Amikor a könnyűipari vállalatok futball- bajnokságában a PAPIROSZ csapata megmérkőzött az Óbudai Szövőgyár csapatával, amelyben Mészáros Sanyo irányította a csatársort. A meccseken Zsuzsa is szurkolt a PAPIROSZ győzelméért, de csak keserves döntetlenek sikeredtek, mert Mészáros Sanyo góljait képtelenek voltak a PAPIROSZ védőjátékosai megakadályozni. A mérkőzések után mindig zenés, táncos bárátkozás következett a két csapat játékosai és -szurkolói között, s így esett, hogy mérkőzést „követő viga3pzáskar narancsfröccsot is fizetett',á, lánynak. ^ ('pontosan ennyi volt csak K az ismeretségük. Fokozta Kajtár Zsuzsa kegyeleti' látogatásainak titokzatosságát az is, iiógy nem egyedül, hanem Vattai Férj társaságában rótta le tiszteletét Mészáros Sanyó sírjából. U Vattai Feriről viszont kötelesség tudni, hogy szintén a PAPIROSZ-nál dolgozik. Nemcsak tetszett neki a lány, hanem oly kitartó komolysággal is udvarol, ami a jelek szerint csak házassággal végződhet. Mészáros Sanyó sírjánál is azért időznek hosszabban. Ketten azonban egyáltalán nem csodálkoznak azon, miért vitt virágot Kajtár Zsuzsa az óbudai temetőbe. Nem csodálkozott ezen Murgicsné, aki egy brigádban dolgozik Zsuzsával, sem Surbán Miska bácsi, a PAPIROSZ nemrégen nyugdíjba vonult személyzetise. Az is elárulható előre, hogy valójában Surbán Miska bácsi tanácsolta a temetőbe járást, amit Murgicsné közvetített, női titoktartással, Zsuzsának. Kezdődött pedig úgy, hogy a PAPIROSZ kiemelkedő tervteljesítésért kormányki tüntetésben részesült. Ezt megünnepelendő, meghívták rá Surbán Miska bácsit is. Hát ezen az ünnepségen sutyorogta el Murgicsné bizalmasan Surbán Miska bácsinak, mint aki még nyugdíjasán ig szívén viseli a fiatalok sorsát, hogy milyen gondok között őrlődik egyik „lányuk”, a kis Kajtár Zsuzsa: — Képzeld, Miska bácsi, a Vattai Feri már hetek óta a nyakán lóg Nem tágít mellőle, nem és nem!... Reggel érte megy, délután hazakísóri, és napközben is mindig talál valami ürügyet meglátogatni Zsuzsát a gép njellett. — No, végre! Csakhogy megjött már az esze a Ferinek!... — Nem ilyen egyszerű a dolog, Miska bácsi. — Miért nem? Vattai Feri még nem vén legíny Zsuzsához. — Ha csak vén lenne!... Zsuzsát ez nem zavarná. Más a haj vele. — Iszákos . lett talán? — Az se. Az elveivel van baj, Miska bácsi!... — Mivel, te, mivel van baj? — hegyezte a fülét Surbán Miska. Murgicsné közelebb hajolt az öreghez: — Az elveivel!... Folyton azt mondogatja, neki csak olyan lány lehet a felesége, aki az övé lesz először. — Hadd mondja! Mit törődtök vele? ..-r- nevetett Surbán Miska. — Jaj, hát nem érted!?... Zsuzsa, szegény, már megjárta... — Nocsak!..,. Gyereke van? — komolyodott el az öreg. — Dehogy van gyereke! Az a szerencséje, hogy nincs... — Ha nincs, akkor meg mi a probláma? — A Feri hülye elvei!... Beszélhetnél vele, Zsuzsa érdekében. — É-é-én?!.... Én mondjam meg neki, hogy Zsuzsa már... Mi jutott eszedbe? — lepődött meg Surbán Miska. Murgicsné ijedten köbevágott: — Nem, nem, Miska bácsi, másról van szó! Csak azt kellene mondani Ferinek, hogy attól még lehet egy lányból jó feleség ... — Ami igaz is, mit rágódtok rajta? — dohogott az öreg. — Mert Zsuzsa nem akarja becsapni Ferit és attól fél... I 1— Ha előre fél, várjon olyanra, akinek más$lyeí vannak-.,,,, — De minek várjon? Érthető, ha Zsuzsa ragaszkodik • hozzá. Magyarázd meg Ferinek, ma más világot élünk, megváltoztak a Iá-1 nyok... — Én magyarázzam meg neki? E-É-én? — csodálkozott megint Surbán Miska bácsi. — ,Több mint húsz éve vagy asszony és mégsem tudsz mit tanácsolni annak a lánynak?.., jffzó szót követett még. Mur- gicsné egyre azt hajtogatts, hogy Zsuzsa már betöltötte a huszonötödik évét, s ilyen korban a lányok nem udvarlókat, hanem élettársat keresnek. És Vattai Feri sem talál minden nap olyan lányt, mint Zsuzsa. — Emberi kötelességünk, Miska bácsi, összesegiteni őket... S nem hiába rrwkacskodott Murgicsné, tudván, hogy Surbán Miskának sem mindegy a kis Kajtár Zsuzsa sorsa, az öreg nem maradt adós. Igaz, előtte percekig töprengett. — No, figyelj rám, asszony! — mondta aztán. —■ Emlékszel te annak az óbudai Mészáros Sanyó- nak a szerencsétlenségére? Van már két éve, amikor motorkerékpárjával- nekiszaladt egy teherautónak. .. — Emlékszem, szegényre. Mit akarsz vele? — Mindjárt megérted, csak figyelj! Az a Mészáros Sanyó udvarolt Zsuzsának! Olyannyira, hogy már az esküvőben is megegyeztek, de a halálos baleset... — Honnan, kitől veszed ezt. Miska bácsi? — bámult Murgicsné. — Ne az érdekeljen most. te!... Igenis, Zsuzsa majdnem belebetegedett, amikor Mészáros Sanyót az a szerencsétlenség érte... És te is meg én is tudjuk, milyen szerelmes volt Zsuzsánkba... Érted?! — Nem egészen — vallotta be az asszony. — Gondolkozz csak s megérted! Aztán beszélj Zsuzsával, vigyen virágot Mészáros Sanyó sírjára, cs kísérje el Vattai Feri is. így sejtse meg a fiú, hogy Zsuzsa és Mészáros Sanyó között... — Ami pprsze nem igaz — szólt közbe Murgicsné. — De most igaz lesz! És Zsuzsa ne dicsekedjen, csak célozgasson rá, ügyesen, okosan. Sajnáigassa Mészáros Sanyót, s közben jobban örüljön Ferinek.. Most már érted?! — Igen, Miska bácsi, értem — kapcsolt végre Murgicsné. ('TJizonyos, hogy a pszichbló- " gusok szakszerűbben fejtenék ki, mily mértékben táplálta Vattai Feri vonzalmát Zsuzsához a temetőbe járás és Surbán Miska bácsi bizalmaskodó megjegyzései. — Büszke lehetsz öcsém, hogy Zsuzsa hajlik feléd. Nem akármilyen lány az. Megnézi, kivel áll szóba. Meg szerencséd is van. Ha Sanyó nem töri ki a nyakát, most csak sóhajtozhatnál Zsuzsáért. .. — Nagy volt' köztük a szerelem? — És ha nagy volt, mit zavar az téged? Neked se Zsuzsa az első. Hány szeretőd volt már? — Nem számoltam még össze, Miska bácsi — hencegett a fiú. — Zsuzsa hányról tud? — Egyről sem. Nem is kérdezte. — örülj neki. Ahogy én ismerlek, több eszed van, semhogy számon kérjed azt is, amihez még nem volt közöd. Vattai Feri elvigyorodott a dicséretre: — Valóban, egy lány mindig attól számít, amióta ismerjük... — Okos vagy, öcsémé okos és bölcs!... Aztán gondolj arra is, nagyobb csapás lányként maradni özvegyen, mint feleségként. Ezért dicsőség a íéríipelc ha bír érteni egy özvegy lánnyal ’■ — Már pedig én szót értek Zsuzsával — dicsekedett Vattai Feri. — Ezt csak akkor hiszem el, ha feleségül megy hozzád. Hát ez volt az előzménye annak, miért vitt Kajtár Zsuzsa Vattai Feri kíséretében virágot Mészáros Sanyó sírjára. rAi JÓZSEF: Mindegy már Ömlött, ömlött az égi tej, letbök pikkelye pörgött tépten míg mosdottam, s egész közei, é tó ónján láttam meg képem. Néztem »okáig, ismerkedtünk, távolról jött két jó rokon. S ha nevettem, együtt nevettünk, a övé volt szemem, homlokom. övé volt — s én, a kívülálló, vizsgáltam saját arcomat, két szemein is, a kékbej átsző, felfedte most, hogy mit mutat. Arcom más volt, — vagy másnak tudtam? 8 a lélek volt csak meggyötört? Mindegy már, a vízbe nyúltál» és a tűkör-kép összetört. , HEGEDŐS LÁSZLÓ: Száncsengőzés Egy este szán csengőzött el előttünk. Olyan friss, vidám volt e hang: hirtelen elakadt szánkon a szó, bal Iga tóztunk fölcsillanó szemmel, figyelmesen. S önkéntelen az ablak felé léptünk. Asszonyom arcán láttam a hatást. Az ablaktáblákat sarkig kitárva, néztük volna a csengő snhanásá, Havas képeket láttam, villanókat, gyermek s ifjúkorom tájairól, még sokáig. A szán az utca végén suhant, csengőzött már, vagy valahol rég befordult egy kapun, de fülünkben csengői ott csengtek továbbra R Arcunk piroslóbb, kedvünk nevetőbb Ief4- 3 öreges hangján danolt a kocsi». hó! •** t 1 ül • - T'' trvt iurfy z !«CT* «Pl* öZ&í vrj H ■ HOZ V* \á ■ztít <4 jáw ■>«r i /><í-1 ni .-«r ‘V tuj •aa* ■W-t u*,l I iusepptna nagymama kilencvenkét évéi, s harminc éve csak ül karosszékében, azóta nem mozdult szobájából. Lábai elnehezültek, harminc éve nem hagyta el a házat, egyebekben azonban Giuseppina nagymama kitűnő erőben van. Most is szemüveg nélkül olvassa a Bibliát, bonyolult számtani műveleteket végez fejben, s az is gyakorta megtörténik, hogy megrója signore Luigit, apai, vagy férji minőségében, de úgy is, mint tulajdon fiát. Giuseppina nagymama 1887 február 16-án kísérte ifi Utoljára Francesco nagimapát. Ott ál’t a családi sírboltnál, ellenőrizte, hogy a Koporsót elég gyengédén engedik-e le a sírba, pontosan a helyére állt* iák-e vissza a nem/ márványtömböt, s a uí- ránokat is clrendezik-e, miként Mik. Azután hazament és soha többé n®tn mozdult ki a házbóL Giuseppina ■nagymama Bt ven éves volt abban az időben, signor Luigi huszonkettő, anyám pedig, signora Flaminia húsz. Giuseppina nagymama maradt « családi ügyek teljhatalmú intézője, signor Luigi neki adta át a pénzt, 6 pedig minden reggel kiadta a szükséges összeget signora Flaminiá- nak. Két évig minden ment a maga útján, egy napon azonban Giuseppina nagymamát ágyba döntötte a láz, midőn apám közölte vele, hogy kilónként hét centestől ó mi drágább lett a vaj. Fájdalma nem ismert határt: a tiszteletre méltó hölgy képtelen volt felfogni, hogy az 1887-es árak emelkedhetnek. Frre egyszerűen nem talált magyarázatot. Minden tökéletesen működött. Tizenöt év múltán, 1902-ben, apám, signor Luigi, hogy enyhítse Giuseppina nagymama lelkének fájdalmát, aki ekkor már fel sem tudott kelni karos- székéből, megvalósította élete kevés ötleteinek egyikét. Továbbra is átadta Giuseppina nagymamának a még 1887-ben megállapított heti négy lírát, közben pedig elkezdte fokozatosan csökkenteni az árakat. Anyám két-három naponként vidáman felkiáltott: Giovanni Guareechi: Giuseppina nagymama Nem akarták hasonló megrázkódtatásnak kitenni, signor Luigi és signora Flaminia tehát lángeszű tervet dolgozott ki: Giuseppina nagymama számára érvénytelen volt bármilyen áremelkedés, minden árat az 1887-es színvonalra rögzítettek. Signor Luigi továbbra is ugyanazt az összeget adta át Giuseppina nagymamának. 6 pedig minden reggel kiadta anyámnak a háztartáshoz szükséges pénzt. Signor Luiyi természetesen kiegészítette az összeget élettársának. — Giuseppine nagymama, 57 centesimo helyett mára elég lesz 55, mert a hús olcsóbb lett, nem húsz, hanem csak 18 centesimo egy kiló! S állandóan folytatódott az árcsökkentés: 1920-ban már két cen- tesimába került tíz kiló kenyér. 1923-ban egy kiló borjúhúst egy cen- tesimóért adtak, 1925- ben egy akó jó bor nem volt több, mint három centesimo. 1929-ben Giuseppina nagymama, pontos számvetés után, meg. , . 4 állapította, hogy tizenöt centesimóért U&J t venni egy pompás paripát. Hála signor Luigi ravaszságának, Giuseppina nagymama huszonhét évet fokozódó boldogságban élt át, miután remekül takarékoskodott. Félretett 214 Urát ée 87 centesimót, valóban tekintélyes összeget, he a kedves néni árfolyamával mérjük. — Ha meghalok, mind a tiéd lesz — szólt hozzám egy nap Giuseppina nagymama. — Vehetsz érte egy szép házat, s ha lesz majd -egy kis időd, kijöaz haSzám a teinetöbe, egy kis te- refer éré. Szegény Giuseppina nagymama soha nem fogod megtudni, hogy 15 centesimóért nem ad- nak lovat. A te 214 líra 87 céntesimód csak rdd*g olyan Hatalma: összeg, amíg itt vagy közöttünk, s addig GUÍ- seppinódnak szép házat is vehetsz érte. S ha Francesco nagypapa után mész, aki 4? éve tiár rúd, g 214 llrg 87 centesimót, csupa spt- rópénzben, fogom éji beviszem a nemzett bankba, e Örülhetsz|i mert elmondhatom, hogy milliomos vagyok. j| Olaszból fordította: | CSÁNYI LÁSZIÜ Földeák János s cAz özvegy Lány
