Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1968. január 7. TOLNA MEGYEI NEPTUSAG * mai meglepőek. 1949-ben még i 1170 lakosa volt Szakadátnak. A 5 statisztika szerint most 670 lakosa van. „De a valóságban nincs már ennyi” — állapítja meg a titkár. S mi várható? A száznyolcvan- hat lakott épületből hatvanban egy, vagy két idős ember él. Ez annyit jelent, hogyha kihalnak ebből a hatvan házból az öregek, akkor Szakadáton már minden negyedik-ötödik ház ablakát be kell deszkázni. A fiataiok egy része még hazajár, de családot már más tájakon alapítanak 1967-ben a tanács mindössze négy babakelengye-ütalványt adott ki, ezzel szemben 12 halálozást anyakönyveztek. Müller András, Krémer Péter a két szakadáti aggastyán szorongva figyeli ezt a csendes elmúlást, de időnként, ha látják,' hogy véletlenül új ház is épül, akkor felcsillan a szemük • Szakadát megmarad. Néhány új családi ház csakugyan felépült, de ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat. Az iparosodás menthetetlenül kiszívja ebből a völgybe szorult falucskából az életet. Nyilvánvaló persze, hogy fognak itt még lakni ötven év múlva is emberek, de az is biztos, hogy nagyon kevesen. A község mezőgazdasága nem túl jelentős.. Hegy-völgy, hegyvölgy. jóformán ennyi az egész. A kis területű . tsz előbb-utóbb egyesül valamelyik szomszéddal, s ez a körülmény növeli a gépesítést, csökkenti a munkaerő- igényt és táplálja az elvándorlási kedv amúgy sem pislákoló tüzet. ilf indenesetre szembetűnő tény, i'-*- hogy Szakadátot hallatlanul igényes emberek lakják. Azt mondja a tanácselnök: „Amilyen nagy a belterület, olyan hosszú nálunk a járda is. Az első ház- szárhtól az ütolsóig járdán közlekedünk”. így szól a tanácstitkár: ..Szónyolcvanbat lakott épületünk van, mégis ide sokkal több sajtó jár, mint oda, ahol- háromszáz“ család lakik. Olyan ház- nincs,' ahol ne fizetnének elő egy, vagy két újságra”. Szombatonként igen . élénk élet folyik a XlSZ-klub- ban. (Itt jegyzik meg a tanács vezetői, hogy sajnos ennek ellenére igen sok az agglegény, legalább tizenötöt tartanak számon.) A televízió sem újság, s ez is az igényesség kifejezője. Mindez együttvéve azonban nem mérsékli, inkább elősegíti a község elmúlását. Még« jobban kedvet ad az urbanisztikus életformához. S miért ne, hgegyszer a lehetőség is adva van hozzá? A felszabadulás óta az értelmiségi foglalkozások szinte mindegyike gazdagodott szakadáti' fiatalokkal. De közülük egy sem él a községben. Mihez is kezdene itt, az építészmérnök, a pszichológus, a jogi doktor? SZEKULJTY PÉTER A falvak élete sem örök Legfeljebb az most a szó katlan, hogy egy olyan korszak ban élünk, amikor nem történelemkönyvből olvassuk, hanen kortársként, magunk is végigfigyeljük "egy-egy község lasst haldoklását. Meghökkentő érzé- tudni, hogyha a fejlődés mai iránya megmarad, akkor ötven éx múlva a Tolna megyei Szakadát- ról talán már ugyanúgy múlt időben fognak majd beszélni, mim ahogyan múlt időben beszélünk mi is az egykor volt sárközi fal- vakról. Nincs itt szó arról. hogj falra fessük az ördögöt, vag> hogy rémületet keltsünk a sza- kadátiakban. A tamási járásnak ebben a parányi kis községében mindenk tudja, hogy az elmúlás már évekkel ezelőtt megkezdődött, s h« nem is túl gyorsan, de be fog következni, a teljes elnéptelenedéssel. Megrendítő, bár nem tragikus esemény. Az emberek előr« látják, az események várható menetét. Hogyan is megy végbe! Hát a XX. században nem úgy radírozzák majd le Magyarország térképéről az elmúló községeket, hogy a házakat lerombolják, s a lakosságot elkergetik bújdosásra kárhoztatják, mim mondjuk a törökdúlás idején Nem. A régi koroktól merőber eltérő módon történik az életképtelen községek elhalása. A XX. század második felé ben — most már beszéljünk csali Szakadátról — az igényesség, i kultúra iránti fogékonyság, aa emberibb és korszerűbb életforma utáni sóvárgás segíti elő í falu vesztét. A lakóházak egyszerűen üresen maradnak, az ajtókat beszögezik, az ablakokat bedeszkázzák, és a családok mái tájakra költöznek, a fejlődő iparvidékeken, vagy a nagyvárosokbar telepednek le végérvényesen. Ez látjuk most Szakadát történetének utolsó szakaszában is. Legfeljebb az segítene ezen a Gyünkkel szomszédos parányi községen ha váratlanul kiderülne, hogy értékes ásványi anyagok sokaságéi rejtegeti a környező hegyes-dom- oos vidéken a föld méhe. Ebben Kétnapos tanfolyam Szekszárdion Gyönki Építőipari Ktsz gyakorlattal rendelkező építőipar! technikust KERES AZONNALI FELVÉTELRE. Fizetés megegyezés szerint. Telefon: Gyönk 46. (29) T. m. Talajerő-gazdálkodási Vállalat, Szekszárd. Ke- selvűsj út. profilírozás miatt feleslegessé vált K 25-ös traktor alkatrészeket és gumiabroncsokat, továbbá UB 20-as rakodógép-alkatrészek et ajánl fel eladásra Érdeklődni lehet.: Papp Mátyás, gépészmérnöknél, telefon: 129—71. A 65-ös Szekszárd—siófoki úton már sok baleset történt a Hőgyész utáni kanyarban, ahoi elv.a/ik a Gyönk felé vezető út is. Most elbontják az út mélletti dombot, így beláthatóvá válik az é'es kanyar. Kétezer-ötszáz köbméter földet mozgatnak itt meg a Téveli Gépjavító Állomás földmunkagépei és a szakályi vasútállomáshoz hordják, ahol aszfaltkeverőtelepet létesít a Közúti Igazgatóság. \ földet á terep feltöltéséhez használják fel. Egy község elmúlása a* esetben az ipar felélesztené a községet és virágzásnak indulna az egész környék. Ilyen szerencsére azonban errefelé nem számít senki. Az emberc-k, bár nem sokat foglalkoznak vele, tudomásul veszik, hogy míg más település a fellendülés, addig Szakadát a hanyatlás korát éli. E folyamat logikus és törvény- szerű. Az ország iparosodásával, a mezőgazdaság korszerűsítésével két dolog járt együtt. Először: rengeteg új munkaerőre volt szüksége az iparnak, másodszor- egyre kevesebb embert tud foglalkoztatni a mezőgazdaság. (Ez az utóbbi most az uralkodóbb tendencia.) Hazánk határain belül tehát egy új, nagyméretű népvándorlás kezdődött, s ennek az lett a következménye, hogy a városok, a peremterületex, vagy a peremközségek lélekszáma nőtt, egy-egy kisközség lélekszáma pedig rohamosan csökkent. Húzzuk meg emiatt a vészharangokat? Ne tegyük, egyáltalán ne, mert az urbanizálódás, a civilizáció velejárója — világjelenség. Szek- szárd, népességét tekintve, kisváros. A távlati fejlesztési tervek mégis a népesség körülbelül 10 ezer fős növekedésével számolnak, 1985-ig. A többi városok 50—100—150 ezres népességnövekedésre is képesek lesznek addig, tehát ez a mi tízezrünk nem nagy szám, de az apró, világtól távol lévő isten háta mögötti községek létezése szempontjából még ez a tízezres növekedés is végzetszerű, hiszen majdnem tizennégy Szakadát méretű községnek kell megszűnnie ahhoz, hogy Szek- szárd lakossága tízezer fővel növekedjék. A z élet kedélyes, nyelvöltö- gető fintora, hogy Szakadát elmúlását éppen az a körülmény sietteti, hogy minden második ember építőmunkás: kőművesmester. S napjainkban a kö- művesmesterség a legkeresettebb szakma; bár az igazán nagy építkezések már befejeződtek, mégis, az országszerte folyó, jelenleg is hatalmas építkezések úgy vonzzák a szakadáti mestereket, mint mágnes a vasat. A hírneves kőművesdinasztiák, a Kanterok, a Krémerek, a Forkok, a Schmid- tek, a Brettnerek, a Crullerok sarjai Szekszárdon, Székesfehérvárott, Gyönkön, Budapesten, Pécsett úgy dolgoznak az építőiparban, mint vezetők. Hét végén még hazajárnak, mert nehéz végleg elszakadni a jól karbantartott szülőháztól, de számítani lehet rá, hogy előbb-utóbb megunják a fárasztó jövés-menést, és közelebb húzódnak a munkahelyhez. ügyelőre csak szállingóznak, s egyx-e szakadoznak azok a szálak, amelyek még a faluhoz kötik őket. Ahogy halnak az öregek, úgy maradnak távol, először csak két hétig, majd hónapokig, aztán végleg a fiatalok. Egykor az egész környék a szakadáti kőművesekkel dolgoztatott: Keszőhi- degkútnak, Miszlának, Nagyszékelynek, Belecskának, Regölynek, Szakálynak, Udvarinak, évtizedekig megvolt a maga szakadáti kőművesmestere. Kanter András, Stégl András, Staudt Péter, Schneider Péter, aztán a vő, Krepsz György neve, évtizedekig fogalom volt a szakmában. Budapesten a legnagyobb munkanélküliség idején is előfordult, hogy a vállalkozó amikor megtudta, hogy szakadáti kőműves jelentkezik, akkor azt mondta: jöhet. A felszabadulás előtt is százával jártak el munka után, az ország minden részébe. Hetenként egyszer mentek haza, meg télen tartózkodtak otthon, amikor a szakma betelelt. Az öregek megszokták a vándoréletet. Lehetőség híján, soha nem gondoltak, de nem is gondolhattak á végleges elköltözésre. Szép, erős, nagy- ablakos házakat építettek, némelyiken még száz év múlva' s’éftt fog meglátszani az időnek az a bizonyos vasfoga, de hiába. A fiatalok kopnak. Kétszáznegyvenegy házszám van a községben, de harminchat szám mögött hiába is keresnénk, ház nincs. Tizenkilenc ház meg lakatlan. Ezért a tanácstitkár ha precíz akar lenni, akkor így fogalmaz: „Száznyolcvanhat lakott épületünk van". Itt tehát nem beszélhetünk lakásínségről, itt nem a lakásínség a nagy, hanem a lakásbőség. A tanács azon boldog tanácsok közé tartozik, aho! nem zaklatja senki az elnököt, vagy a titkárt, lakáskiutalásért. Genczler Péter tanácstitkár fanyar iróniával közli: „Nem kell ahhoz senkit agyonütni, hogy 1980-ig a lélekszám elérje az ötszázat”. Az elnéptelenedés száVilláminterjú 4 filmes, aki díjat nyert Kiss István, a szekszárdi amatőr filmstúdió vezetője az országos múzeumi kisfilm- : fesztiválon alkotásával hamva- \ dik dijat nyert. — Milyen filmmel indult a fesztiválon? — A pályázat témájának megfelelően három kisfáimét ; készítettem és küldtem a fesztiválra. Az egyik a . múzeum• i restaurátorát mutatta be mun- Ica közben, a másik, egy Tolna■ megyei festőművész műtermében készült, s a harmadik egy kötélverő mester érdekes mun- I káját. mutatta be. Ez a filmem — aminek Kihaló mesterségek ; — Látogatás Simon bácsinál \ — volt a címe, kapta az országos fesztivál harmadik díját. Az eredményhirdetést követő díszbemutatón pedig mindhárom kisfilmemet, levetítették. — Ez az első siker? ; — Nem, de talán a legnaí gyobb. Tavaly részt vettem a. : dél-dunántúli kisfümfesztivá- : Ion, ahol Szekszárdi fejlődése című, Borbély Istvánnal kör í zösen készített kisfilmünk bronzérmet kapott. Katona ■ Gyulával a dombari KlSZ-tá- I borról forgatott filmünk, el- : nyerte Szckszárd város ván- I dgrserlegét. Általában minden : fesztiválon, részt veszünk, vagy : az amatőr stúdió tagjainak ■ közös alkotásával, vagy a ma■ gaméval. Az eredménnyel azt ; hiszem elégedettek lehetünk: : országos fesztiválokon is min- : den esetbén vászonra 'került : a filmünk, ha előkelő helye- • zést nem is mindig ért el. : Általában' jó véleménnyel : t vannak a‘ szakemberek á Tol- \ na megyei filmesekről. Talán i többet Ja .tudnánk produkálni : megfeieíö technikai, felszereléssel. Elsősorban filmjeink hangjával van baj, mert felszerelés hiányában szükség: megoldásokat kell alkalmaz- i nunk. — Mióta filmez? ! — Hét esztendeje kezdtem : komolyan foglalkozni vele. Azóta körülbelül harminc ve- [ Üthető állapotban levő, kidolgozott kisfilmém v'a,n. Az amatőr filmstúdió kollektívájával pedig már 70 filmet forgattunk. — Jelenleg milyen filmen dolgozik? — A sióagárdi falunapra forgatok egy negyvenperces dokumentumfilmet a termelő- szövetkezet, a falu életéről. (d. k. j.) iiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiti BONTJÁK A DOMBOT A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete és a megyei Nőtanács január 10-én és 11-én délelőtt kilenc órai kezdettel kétnapos tanfolyamot rendez Szekszárdon, a városi tanács nagytermében tsz-nőbizottsági titkárok és a tsz-vezetőségbe beválasztott nő tagok részére. A kétnapos tanfolyam keretében több előadás hangzik el. Kalicza Rezső, a Marxizmus—Lenirúzmus Esti Egyetem igazgatója a leülés belpolitikai kérdésekről, Vajda István, a megyei földhivatal vezetője a földtörvényről, Szűcs Lajos, a Szekszárd és Vidéke Tsz Szövetség titkára a 3-as számú termelőszövetkezeti törvényről tájékoztatja a meghívottakat.
