Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

A játékvezető véleménye Ismeri jól a szabályokat? megyénk kosárlabdasportjáról A SZEKSZÁRDI VASASNÁL, PAKSON ÉS BONYHÁDON VAN FEJLŐDÉS — 'NINCS BIZTO­SÍTVA az Állandó foglalkoztat As — csalódást okozott dombóvár férfi­csapata — KEVÉS A HETI KÉT EDZÉS Munkatársunk Kardos György- gyed, a volt, kosárlabda-játékos­sal, a legtöbbet foglalkoztatott játékvezetővel folytatott beszél­getést. Kardos György tavaly egy nemzetközi, két NB I-es, 18 NB Il-es, 26 megyebajnoki és közel száz egyéb mérkőzést vezetett, őt tartjuk legilletékesebbnek ar­ra, mondja el véleményét, ho­gyan látja megyénk kosárlabda­sportjának helyzetét. — Ha az elmúlt év eredmé­nyeit vizsgáljuk, arra a megálla­pításra juthatunk, hogy a kosár- labdasport, eredményesen fejlő­dött. A Szekszárdi Vasas női csapata az NB II-ben a hatodik helyen végzett, a férficsapat ki­harcolta az NB II-be jutást. A Vasas női ifjúsági csapata be­jutott az Országos Ifjúsági Ku­pa elődöntőjébe, míg az úttörő­olimpia országos döntőjén a Szek­szárdi Vasas lánycsapata máso­dik, a Bátaszéki VSK fiú­csapata pedig negyedik helyen végzett. Az elmondottak figye­lembevételével a fejlődés lemér­hető, ha azonban azt nézzük, hogy az eredményeket a Szek­szárdi Vasas érte el, a többi szakosztályról azt kell megálla­pítani, hogy több csapatnál in­kább az egy helyben topogás a jellemző rájuk. Hozzá kell azon­ban tennem, hogy én ezúttal az egyéni véleményemnek adok ki­fejezést, s nem biztos, hogy ez­zel a csapatok edzői minden szempontból egyetértenek. — Miben látja az okát, hogy nincs a vidéki, illetve a többi csapatoknál az a fejlődés, ami például a Szekszárdi Vasasnál tapasztalható? — Szerintem nincs biztosítva a szarkosztályok állandó foglal­koztatása. Ez főként abból adó­dik, hogy nem használják ki megfelelően a lehetőségeket. A megyebajnokságban ugyan részt vettek a csapatok, de a többi versenyekről távolmaradtak, í^egtöbbször anyagiakra . való hivatkozással. Nem használják ki azokat a lehetőségeket, ame­lyek az utánpótlásnevelés egysé­ges rendszerébe tartoznak, ahol a költségeket a megyei TS fe­dezi. Lgjobb példa erre az Or­szágos Ifjúsági Kupa küzdelem­sorozata, melyen a Szekszárdi Vasas és a Paksi Gimnázium csapata vett csak részt. De néz­zük a Kövendi Anna Emlékver­senyt. Az országos szinten is már jelentős tornán megyénk­ből a Szekszárdi Vasas férfi- és női csapatán kívül csak a Bony­hádi Vasas képviseltette magát. A Bonyhádi Cipőgyár női és a Dombóvári VSE csapatai ugyan­ebben az időpontban a Balaton Bajnokságon vettek részt. Ez lé­nyegesen költségesebb — bár igaz, hogy szórakoztatóbb. — Meg kell azonban jegyezni, hogy a Balaton Bajnokság nem ad lehetőséget a fejlődéshez, mivel ott nem azonos képességű csa­patok találkoznak, többségük NB I-es és NB Il-es. Ezt külön­ben a Tolna megyei csapatok ott elért eredményei is bizonyí­tották. — Mi a véleménye az út­törőolimpiáról? — Nem lehetünk elégedettek a megyei úttörőoümpián részt vett csapatlétszámmal. De hoz­zátehetjük, ugyanez vonatkozik a megyei középiskolás-bajnok­ságra is. Például Bonyhádról egyetlen csapat sem szerepelt azon, holott az egyesületekben Bonyhádon a versenyzők több­sége középiskolás. — Véleményünk szerint Pakson és Bonyhádon a Szek­szárdi Vasashoz és a bajai csapatokhoz hasonlóan, ta­pasztalható némi fejlődés. Mi erről a véleménye? v. . — Feltétlen így van, hogy ezen a két helyen az edzők lel­kes munkája nyomán észlelhető előrehaladás. így a Paksi Gim­názium csapata az elmúlt két évben sokat fejlődött, különö­sen a női csapatra vonatkozik ez. A rendszeres foglalkozás, az edzések kihasználása és nem utolsó sorban Szentesi Alajos ed­ző jó munkája érezteti hatását. Ezt legjobban bizonyítja az, hogy a Paksi Gimnázium csapatából kikerült játékosok NB-s szinten is megállják helyüket így Csep- reghy, Pettermann a Szekszárdi Vasasnál, Garay a Testnevelési Főiskolán. Mohai a Vasas Izzó­ban, míg Hídvégi a Pécsi Ta­nárképző csapatában. A Bonyhá­di Cipőgyár női csapatában is több jó képességű versenyzőt ta­lálunk, akik különösen az el­múlt két évben sokat fejlődtek. Csalódást okozott viszont a Dombóvári VSE férficsapata, — amely a Szekszárdi Vasas játé­kosállományát is figyelembe vé­ve —, egyik legtöbb azonos ké­pességű játékossal rendelkezett, A fegyelmezetlenség, elsősorban technikai fegyelmezetlenség mi­att. a csapat nem nyújthatta azt. amit képessége alapján várni lehetett tőle. — Mint volt játékos és mint játékvezető, mit ajánl a csa­patoknak, hogy a bajnokság és ezzel párhuzamosan a sport­ág színvonala emelkedjen? A legnagyobb problémát abban látom, hogy a csapatok többsé­génél még ma is elégedettek a heti két edzéssel. Ez nagyon ke­vés és ha a fejlődés útjára aka­runk lépni, a heti edzések szá­mát legalább négyre kell emelni. Fel kell használni a szakosztá­lyoknak minden lehetőséget an­nak érdekében, hogy az után­pótlás egységes rendszerébe tar­tozó versenyeken részt vegye­nek. Mint már az előbb említet­tem, ezek az egyesületek számá­ra nem jelentenek többletkölt­séget. Az eddiginél lényegesen többet kell játszani idegen csa­patokkal, ami hozzájárul a ver­senyzők önbizalmának növelésé­hez. — Mit várhatunk a felhőtt- bajnoksággal párhuzamos ser­dülőbajnokságtól? A megyei szövetség azért ren­dezi — az idén először — a me­gyei felnőtt bajnoksággal párhu­zamosan a serdülőbajnokságot, hogy ezzel kényszerítse a csapa­tokat az utánpótlás nevelésére. Tudomásom szerint, a csapatok többsége egyetért a megyei szö­vetség elgondolásával, egyedül a Dombóvári VSE szakosztályánál problémáznak, sőt, felvetették már azt is, hogy nem vesznek részt a megyebajnokiságban, mi­vel nem tudnak serdülő csapatot indítani. Pedig, Dombóvárott az iskolák tanulói között bőven le­hetne fiatalokat találni, akik szí­vesen részt vermének a Vasút serdülő csapatában. Hozzá kell azonban tenni, hogy a szövetség hiába próbálkozik serdülőbaj­noksággal és különböző verseny- sorozattal, ha az edzők szakmai­lag egyhelyben topognak, nem képezik magukat tovább. Sajnos több továbbképzésünkön mind­össze két-három edző jelenik meg. A szakmai továbbképzés hiánya megmutatkozott néhány sorsdön­tő mérkőzésen, ahol technikai és taktikai téren a játékosok nem tudták azt nyújtani, melyet ké­pességeik alapján produkálni tud­tak volna. Sajnos, a megyebaj­nokságban alig akadt egy-két mérkőzés, ahol az edzők taktikát változtattak volna, holott érré bőven lett volna lehetőség sőt, jó taktikával a mérkőzés sor­sát is befolyásolták volna. — Végül, mi a véleménye a kosárlabda-játékvezetésről ? — A játékvezetéssel sem lehe­tünk elégedettek. A színvonalat feltétlen emelni kell, de legelső­sorban ki kell alakítani az egy­séges játékvezetést. Játékvezető­ink egy része következetesen bí­ráskodik, viszont vannak többen, akik sokat megengednek, köztük olyant, amit nem lenne szabad, így a játékosok is sok esetben nem tudják, mikor követnek el szabálysértést, mivel nem egysé­ges a játékvezetés. Reméljük, az idei év nemcsak a megyebajnok­ságban, hanem a játékvezetésben is fejlődést hoz — fejezte be nyi­latkozatait Kardos György. — kas — rr Ocsény és Decs nem válaszolt Mint a paksi járási labdarúgó-szövetség közölte, decem­ber közepén nevezési lapot küldtek ki a megyei 11. osztá­lyú bajnokságba számításba jövő csapatok vezetőinek. Kér­ték őket, hogy a mellékelt nevezési lapot december 31-ig juttassák vissza a paksi járási TS-nek és közöljék. részt kí­vánnak-e venni az idei II. osztályú bajnokságban. A sportkörök öcsény és Decs kivételével a kért határ­időre beküldték nevezési lapjukat. A paksiak szerint, amennyiben 48 órán belül nem jelzi a két egyesület, hogy labdarúgócsapatát nevezi a bajnokságba, úgy helyettük más csapatot osztanak be. Sajnos, mindkét sportkörre a hanyag vezetés jellemző, amit az elmúlt évben többször is bebizo­nyítottak. Itt említjük meg, hogy Kanacs vezetői bejelentettek: nem kívánnak a 11. osztályban szerepelni, csapatukat a pak­si járási bajnokságban indítják. Helyettük Dunakömlődöt osztotta be a paksi járási szövetség. 4. 1. A 16-oson belül pattogott a labda, amikor a hátvéd a csatárt két kézzel meglökte, aki elvesz­tette az egyensúlyát, így a lab­dát nem tudta kapura lőni. A já­tékvezető jól látta a szabály- sértést, közvetett sza­badrúgást ítélt — a ka­putól 8 méterre. 2. A mérkőzés utolsó percében a védelem olyan szabálysértést követett el, melyért a játékveze­tő 11-es ítélt. Közben a labdát messze kapu mögé rúgták és mi­re azt visszahozták, letelt a já­tékidő. A játékvezető azonban a 11-es rúgást elvégeztette. A csatár a labdát a kapusnak rúgta és róla pattant a hálóba. A játékvezető azonban abban a pil­lanatban, amikor a labda a ka­pusnak ment, fújt és jelezte a mérkőzés végét. Közölte: a gól Név: érvénytelen, mert a labda a ka­pust érintve jutott a hálóba, és abban az esetben, ha a büntető­rúgásra a játékidő letelte után kerül sor, csak addig van játék­ban a labda, míg az egy játékoshoz ér, vagy köz­vetlen a hálóba jut. 3. A mérkőzés befejezése előtt tíz perccel 0:0-nál 11-est ítélt a játékvezető, az ellenfél csapata ellen. A játékosok vitatkoztak, és mivel nem értettek egyet a játékvezető döntésével, levonul­tak. A játékvezető felhívta a csa­pat figyelmét, hogy öt percet vár és utána üres kapuba rugatja a 11-est. Mivel az ellenfél nem ál­lított kapust, így öt perc után a játékvezető az üres kapuba vé­geztette el a büntetőrúgást. Ek­kor a mérkőzést lefújta és közölte, l:0-ra győzött a hazai csapat. Pontos cím: Beküldési határidő: január 12. Sok a telitalálat Az Ismeri jól a szabályokat? 3-as számú feladványából beér kezett szelvények többségét he­lyesen fejtették meg olvasóink. A helyes megfejtés: 1, I, 1. Az 1-es szám alatt közölt fel­adványnál a játékvezető helyesen ítélt, annak ellenére, hogy a csa­tár lesen volt, a középhátvéd el­len ítélt — kezezés címén — sza­badrúgást. A 2-es számú feladványnál is helyes volt a játékvezető ítélete, mert a szabály nem írja elő, hogy a büntetőrúgást közvetlen kell kapura rúgni. Tehát a büntető­rúgást végző játékos oldalt is rúghatja a labdát, és a gól ak­kor is érvényes, ha azt csatártár­sa juttatja a hálóba. Egyetlen ki­kötés: a labdának az alapvonal irányába kell gurulni. Helyes volt a játékvezetői íté­let a 3-as számú feladványban is, hiszen középkezdésböl is lehet gólt elérni, ha ahhoz még egy játékos hozzáér. Ebben az eset­ben azért volt érvényes a gól, és helyes a játékvezető döntése, mert a kapus kézzel érintette a labdát. A helyes megfejtők közül könyvjutalomban részesültek: Tóth Lászlóné Dombóvár, Ady Endre út 13, dr. Pogány Imre Bonyhád, Bacsó Béla utca 4., Bálint János Váralja* Gábor Áron utca 2. ÉLMÉNYEK - ERDEKESSEGEK Inkább lemegyek a pályáról* Molnár László (Fornád) A megyebajnokságba vissza­került nagydorogi labdarúgó- csapat 1966-ban Simontomyát kapta első ellenfélnek. A mér­kőzés azonban elmaradt, mert a simontornyaiak gépkocsija útközben elromlott (a mérkő­zést később játszották le). A sorsolás Nagydorognak kedve- zett. mert a második forduló­ban is hazai pályán játszha­tott. Mi voltunk az ellenfelei. Ezen a találkozón több emlé­kezetes esemény történt. Már a mérkőzés első percében ka­pusunk, Kovács Zoli összefu­tott a nagydorogi középcsa­tárral és mindketten megsé­rültek. A középcsatár a vál­lát fájdította, míg kapusunk combján sérült. A nagydoro­gi fiú — név szerint Nagy László — negyedóra után el­hagyta a pályát, de szólt a já­tékvezetőnek, rosszul érzi ma­gát, orvoshoz megy. A félidő végére ért vissza, és megle­pődve hallottuk, eltörött a válla. Az első félidőben volt még egy érdekes jelenet. Bal­szélsőnk — Kovács II — aki ezen a mérkőzésen szinte el­lenállhatatlanul játszott — je­lentéktelen szabálytalanságot követett el, amit a játékvezető azonnal lefújt. Ekkor odasza­ladt Peterdi és játékosunkba rúgott. A játékvezető termé­szetesen kiállította a nagydo- rogi játékost. így a hazai csa­pat létszáma kilencre csök­kent. A félidő végéig már 2:0 volt az előnyünk. A hangulat ellenséges volt, a közönség tüntetett ellenünk, pedig erre semmi okot nem szolgáltat­tunk. A 1L félidőben a nagydoro­gi csapatból több játékos meg­feledkezett magáról, kímélet­lenül játszott, de ehhez hoz­zájárult, hogy a közönség ál­landóan arra biztatta őket, hogy rúgjanak le bennünket. A sok szabálytalanság vé­ge az leit, hogy a játékvezető két esetben 11-est ítélt a ha­zaiak ellen, és már 4:0-ra ve­zettünk, amikor a nagydorogi közönség Lengyelt biztatta, hogy rúgja le balszélsőnket, Kovácsot. Mivel erre Lengyel nem volt hajlandó, ezért a közönség szidta, aminek az lett a vége, hogy befejezés előtt tíz perccel Lengyel oda­ment a játékvezetőhöz: — Játékvezető sporttárs, a közönség arra biztat, hogy rúgjam le Kovácsot. Én erre nem vagyok hajlandó, ő engem nem bántott, ezért inkább le­megyek a pályáról, kérem ezt tudomásul venni. Nyolc emberrel folytatta Nagydorog a játékot. A mér­kőzés után néhány nappal az újságból értesültem, hogy Len­gyelt a nagydorogi sportkör eltiltotta, mert cserbenhagyta játékostársait, lement a pá­lyáról. ­Sajnos, ilyen is van, ami­kor a sportszerű játékost tilt­ják el, mert nem hajlandó sportszerűtlenségre. a

Next

/
Thumbnails
Contents