Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
TOLNA MEGYEI NÍPtJSÁG1968. január 7. Az utóbbi időben nagyon meghíztam. El is határoztam, hogy most, függetlenül a szökőévtől, lefogyok. Láttam, is Párizsban a kirakatban egy kérdést: „Soványodni akar? Ennél mi sem egyszerűbb!" Bementem. Megvásároltam az új soványító konzervet, amelynek címkéjén ez volt ohxisható: „Nem kell diéta, nem kellenek tabletták, nem kellenek tomagyakorlatok." Hazamentem és kibontottam a dobozt. Mit gondol mit találtam benne? Egy lyukas leiíeseskanalat, egy lefűrészelt fogazatú villát és egy olyan kést, amelynek csupán egy kis csonkja volt. Es egy cédulát, amelyen ez állt: „Jó étvágyat!“ Hát ilyen soványító szer van Párizsban. Drága pénzért. Szerintem nálunk sokkal jobb soványító szert találtak fel a szökőévben. Ezt a soványító szert mindenki ingyen kapja. Csak gondolkodnia kell. erősen gondolkodnia, hogyan lehet több nyereséget elérni és máris lejebb megy a pocak. Már többször említettem a szökőévet. Olyan szökőév lesz az idei, amikor néhány gazdasági vezető megszökik, vagy... Ezeken a pontokon van a hangsúly. Mert sok mindent meg lehet ám tanulni! Csak akarni kell! Még ezt a nevet is; — Napu-amohalaonaonaaekavei- vehionakuaivaneenavavakeoontakehaalegagononanial<aoha- vaiiikavaonao. Ez egy név. íven néven Íratták be az egyik honolului iskolába egy kislányt, akinek a neve magyarra fordítva: „Csodálatos hegyi virág, amely ha alkonyodni kezd Hawaiiban, szerte terjeszti édes iUatátí’ Ezt a nevet is meg lehet tanulni, csak akarni kell. És azt is meg lehet tanulni, kevés beszéddel, vagy kevés szöveggel, hoqvan lehet sokat mondani. Én például olvastam egy újsághírt, amely szerint a legtömörebb ebben a műfajban az egész világon. „Mayer úr gyufát gyújtott. hogy megnézze van-e az autó tankjában benzin. Csütörtökön temetik." És meg lehet tanulni azt is, hogy... A napokban beszélgettem egy ismerősömmel. Vezető és panaszkodott: — Képzeld Johannes, csináltunk egy szép tervet. Vittem ide-oda, senki sem volt kivár "si rá. Art mondták, hogy őket nem érdeklik a tervek.. De hát ki teszi rá akkor erre a bélyegzőt. Azt mondták: senki. — Tehát nincs fenn! — Mi az, hogy nincs fenni? — Úgy, ahogy mondom. Ezentúl csak lenn lesz. Nem fenn döntenek, nem fenn pecsételnek, mindent lenn csinálnak, jól vagy rosszul. — Ez az, ami nem tetszik nekem. Mert micsoda dolog az, hogy az egész tervre csak a vállalat teszi rá a pecsétet. És mit csinálnak a fentiek? Mi lesz azzal a sok pecsétnyomóval... ? Ez Is soványitó kúra. E gondolatba is bele lehet fogyni! Erről jut eszembe, hogy nemrég találkoztam Ion Papa bukaresti egyetemi hallgatóval, aki három hónap alatt lálencezer kilométert kerékpározott. Több országot bejárt és lesoványodott. Tehát a kerékpározás is soványit, persze, ha valóban kerékpároznak, mert az a kerékpározás, amit korábban némely ember űzött — lefelé taposott, főfelé meg... az csak hízókúrára volt alkalmas, és mivel jelenleg nincs fenn, csak lenn, lefelé meg a szakszervezel nem enged taposni, így marad a rendes kerékpározás, ami annál is inkább ajánlható, mert lement a bicikli ára. Tehát lehet kerékpározni, ami nemcsak egészségesebb, de olcsóbb is, mint az autózás. fis még valamit a soványodás mellett. Én például láttam, hogy nem az teszi az embert naggyá, hogy milyen nagy a pocakja, sőt még az sem számít, hogy milyen magas. Tekintélye azért lehet. Howard Leary New York város rendőrfőnöke például mindössze 1S5 centi magas és hetven kiló a testsúlya. Képzelje csak a szerkesztő úr, hogy egy ilyen behemót nagy városnak, ilyen kis rendőrfőnöke van, akiről viszont az a hír járja, hogy kemény és rettenthetetlen. Időnként hivalkodóan kiszáll a kocsijából, sétál egy keveset az utcán, hogy bebizonyítsa: New Yorkban biztonság van. Véleménye szerint például a fegyveres útonáltdsok nagyon ritkák. Mindössze 620 gyilkosság, 20713 testi sértés, és 25 053 betörés volt. Mindössze. Mert mennyi lehetett volna, ha nem ilyen tekintélyes rendőrfőnöke van ennek a behemót nagyvárosnak? Ezt számítsák ki az olvasók. Ezzel búcsúzom. Zárom soraimat annak reményében, hogy az áltatom ajánlott fogyókúrát minél többen igénybeveszik a maguk és az egész nép érdekében. Tisztelettel: Hol bujkál Frank Mitchell? Megölték társai vagy külföldre szökött az életfogytiglani fogházra ítélt gengszter? Egy éve múlt már annak, hogy Frank Mitchell, az életfogytiglani börtönre ítélt fegyenc elszökött a Dartmoore-i börtönből, de esete még mindig élénken foglalkoztatja a brit közvéleményt. Rablás és erőszak miatt került börtönbe, és 17 évet töltött ott. Ez idő alatt több alkalommal szökést kísérelt meg, megtámadta a börtönőröket, egyet kis híján megölt. 1966. december 12-én szökött el. Tizenegy társával együtt. 10 kilométernyire a börtöntől, egy erdei irtáson dolgoztak. Mitchell észrevétlenül eltávolodott a csoporttól — a viharos, esős idő segített tervében —, és eltűnt az erdőben. A felügyelő csak körülbelül két órával később fedezte fel a szökést, amikor a visszaindulás előtt megszámlálta a foglyokat. A rendőrség azonnal munkába kezdett, körözőlevelet írtak ki ellene, fényképét, személyleírását naponta közölték az újságok, a rádió- és tv-állomások. Egyúttal figyelmeztették az embereket, hogy a szökevény igen veszélyes, ha csapdába kerül. A rendőrség eleinte derűlátó volt. Azt gondolták, hogy három napon belül elcsípik. Lehetetlen, A világnak, ha nem is leghíresebb, de leghírhedtebb ékszere manapság a Hope-gyémánt. Az a híre ugyanis, hogy balszerencsét, esetleg halált hoz viselőjére. Nemrégiben hailt meg, 25 éves korában Evelyn McLean, texasi birtokán. Jóllehet, semmi jel nem vall arra, hogy nem természetes halállal múlt ki, sokan azt mondják, hogy a Hope-gyémánt viselőinek végzete teljesedett be rajta. A 44,5 karátos, kékesen villózó gyémántot a legenda szerint egy Tavernier nevű francia utazó tulajdonította el egy hindu templomból a XVII. században. Csakhamar XIV. Lajosnak, a Napkirálynak tulajdonába került. Sokszor cserélt gazdát, egyik helyről a másikra vándorolt, mert hamar elterjedt róla a hír, hogy balszerencsét hoz viselőjére. Állítólag a francia forradalomban kivégzett hogy a feltűnő, markáns arcú embert fel ne ismerjék az utcán. Ismeretes volt előttük Mitchell jellemének az az oldala, hogy mindig szeretett feltűnni, a társaság központja lenni. Az idő azonban múlt, és a szökevényről semmi hír nem érkezett. A rendőrség ugyan százszámra kapta a leveleket, melyekben a polgárok közölték, hogy hol látták felbukkanni a fegyencet, amikor azonban felülvizsgálták a jelentéseket, kiderült, hogy valamennyi téves volt. Még ma is, noha egyre ritkábban, érkeznek levelek a rendőrségre, a nyomozás azonban nem mozdult el a holtpontról. Egyre inkább felmerül a gyanú, hogy Mitchell halott. Máig megfej tetlen a kérdés, hogyan tudott a szökevény ily nyomtalanul eltűnni. Ahhoz ugyanis, hogy valaki észrevétlenül bujkálhasson, nagyon sok pénz kell. Kiszámították, hogy ha valahol Nagy-Britanniában rejtőzködne, eddig már kétezer font sterlinget el kellett volna költenie, ha pedig külföldön keresett menedéket, még két és félszer annyi pénzre lett volna szüksége. Pedig amikor Maria Antoinette királynő is viselte. A forradalmak után egy időre nyoma veszett a gyémántnak, majd a XIX. században egy Thomas Hope nevű londoni ékszer- kereskedő üzletében tűnt fel. A bolt tulajdonosáról kapta a nevét is. 1908-ban egy amerikai hölgy, Evelyn Walsh McLean szerezte meg európai útja alatt, mégpedig hihetetlenül olcsón, mindössze negyvenezer dollárért. 1947-ben halt meg, unokáira hagyva a Ho- pe-gyémántot, azzal a feltétellel, hogy húsz évig meg kell őrizniük. Nem tartották meg a nagymama kikötését és két évtized letelte előtt eladták Harry Winston New York-i ékszerkereskedőnek. Rajta is beteljesedett a végzet: üzletét kirabolták. Szerencsére maga a Hope-gyémánt nem került a rablók kezébe, s a McLean-család visszavásárolta Winstontól. a börtönből elszökött, nem volt pénze, s időközben egyetlen olyan rablás sem történt, amelyben benne lett volna Mitchell keze. Marad tehát két másik megoldás: Az első, hogy Mitchellt szökés közben bandatársai segítették, s később ők adtak neki pénzt, hogy elrejtőzködhessen. Az sem lehetetlen, hogy egy nemzetközi bandába társult. Ez a feltevés azonban kevéssé hihető, mert senki sem tudja megmagyarázni, miért áldoztak volna fel ennyi pénzt a gengszterek a szökevény megmentésére, amikor ezzel saját felükkel is játszottak. A nagyarányú nyomozás közben ugyanis vele együtt ők is lebukhattak volna. A másik feltevés szerint Frank Mitchellt saját bandájának tagjai tették el láb alól, hogy megmentsék bőrüket. Egy névtelen levél is ezt a feltevést támogatja. írója szerint a rendőrség, valamint az újságok túl nagy hűhót csaptak az ügynek, s így szinte arra kényszerítették a gengsztereket, hogy minél előbb megöljék veszélyes társukat. A közvélemény rokonszenve különben már régen Frank Mitchell felé fordult, még akkor, amikor közvetlenül a szökés után, több szerkesztőség is levelet kapott tőle. Azt írta, hogy szökésével szerette volna bebizonyítani, hogy ártatlan, semmi köze sincs azokhoz a bűntettekhez, amelyeket számlájára írnak. „Kilencéves korom óta nem voltam szabad. Már akkor annyi büntetést kaptam, hogy egyszerre levezekeltem valamennyi később elkövetett bűnömet is!” A levelek után hosszas hallgatás következett. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy Mitchell nem mert több levelet írni, nehogy nyomra vezesse a rendőrséget, mások azzal, hogy az utolsó levél megírása után megölték. Az újságok most azt várják, hogy ha Mitchell él, egy évvel a szökése után újra jelentkezni fog levelével. A Hope-gyémánt átka Diákoktató gép Az „Ogonyok—2" oktatógépet a Kijevi Egyetem számítóközpontjának mérnökei konstruálták. A gépezet segítséget nyújt a diákoknak geometriai, elméi eti-' rtiechanikai. anyagellenállási elektrotechnikai, grafikai feladataik megoldásában. A „pedagógus-gép" a következőképpen működik: ha a diák nem tudja önállóan megoldani a feladatot. megnyomja a megfelelő gombot, s a fénytáblán megjelenik a szöveg magyarázat. Ez tájékoztatást ad a feladat további megoldásáról, meghatározza r megoldás módszer és a szükséges sza’- trodalmat. Ha az se-*' elegendő, a gép rajzban ad magyaráza-
