Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

2 TOLNA MEGYEI NETTJÉIG 1968. január 31. Színfalak mögötti megbeszélések a Pueblo-iigyben A Biztonsági Tanács hétfőre kitűzött Pueblo-vitájának elha­lasztása után nyugati ENSZ-kö- rökben meglehetős bizonytalan­ság uralkodik, és közben" folyik a koreai partmenti vizeken el­fogott amerikai kémhajó ügyé­nek színfalak mögötti vitája. A Biztonsági Tanács hivatalos ülése helyett hétfőn a tanács tag­jai — leszámítva a csangkajsekis- ta küldöttet — megvitatták a kérdés különböző vonatkozásait. Agna Sahi, a tanács soros pa­kisztáni elnöke, először Goldberg amerikai ENSZ-főmegbízottai, majd Morozovval. a Szovjetunió delegációjának vezetőjével, ké­sőbb az angol Lord Caradonnal és a francia Armand Berard-ral tanácskozott. A Biztonsági Tanács elnöke magánjellegű megbeszélé­seket folytatott a tanács válasz­tott tagjaival is és hírek szerint ez a konferencia kedden délután folytatódik. A pakisztáni diplo­mata közben U Thant-nak is je­lentést tett. Az AP hírügynökség jelentése szerint vezető amerikai ENSZ- tényezők elmondották: az Egye­sült Államok nem akar hozzá­járulni a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság képviselőjének részvételéhez a Biztonsági Tanács későbbi Pueblo-vitáján, ha elő­zőleg Phenjan nem bocsátja sza­badom a Pueblót és személyzetét. Az idézett hírforrások szerint Mo­rozov, amikor vasárnap Goldberg- gel tárgyalt, leszögezte: a vita két érdekelt fél között folyik, s ezeknek kell rendezniök a prob­lémát. A Cspszun Ilbo dél-koreai na­pilap kedden arról számolt be, hogy egy tucat F—102—A típusú, minden időjárásra alkalmas ame­rikai elfogó vadászgépet szállí­tottak Szöulba. Az intézkedés — a lap szerint — összefüggésben áll az amerikai hadvezetőség más katonai előkészületéivel. Az amerikai kongresszus befo­lyásos tagjai — mint az AP je­lenti — „egyre nyugtalanabbak”, hogy a kormány „még mindig nem tud eredményt felmutatni a Pueblo szabadon bocsátására irá­nyuló diplomáciai kísérleteiben”. Az AP nagy terjedelemben idézi Dirksennek, a republikánus párt szenátusi vezetőjének. Symington demokrata párti szenátornak, Russell Long, ugyancsak demok­rata párti törvényhozónak hétfői nyilatkozatait, amelyekben nagy hangon jelentették ki, hogy „Ame­rika tekintélye forog kockán”, s „választóik energikus beavatko­zást követelnek”. A szintén de­mokratapárti Lausche szenátor viszont óva intett minden, olyan lépéstől, amely új koreai hábo­rút robbanthatna ki. Charles „Tárgyalás“ Pekingben — Tavaszi ünnep Mao eszméi jegyében harcoljanak az önzés ellen, bírál­ják a revizionizmust”, Peking ut­cáin és terein már meg is jelentek a hadsereg öntevékeny művész- csoportjai és Mao-idézeíek olva­sása közben tomagyakorlatokat végeznek. Percy, a republikánusok liberá­lis szárnyának egyik vezéralakja úgy nyilatkozott, hogy a Pueblo elfogásáért az Egyesült Államok a hibás, ezért mérsékletet kell tanúsítania. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, hétfőn nyilatkozatban szögezte le: „Amerikát oktalan provokáción kapták rajta. A provokációt, amelyért a központi hírszerző hi­vatalra és a hadvezetésre hárul a felelősség, egyértelműen el kell ítélni és szavatolni kell, hogy az Egyesült Államok a jövőben nem hajt végre hasonló cselekménye­ket.” Fehér Lajos, a Politikai Bizott­ság tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese dr. Sághy Vilmos­nak, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter első helyette­sének társaságában kedden ellá­togatott a Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézetbe. * Párizsban megkezdődött Beata Klarsfeld pere a francia—német hivatal ellen, jogtalan elbocsátá­sa miatt. Beata Klarsfeldet a múlt év elején azért bocsátották el titlcáj-női állásából, mert a Combat című napilap „Szabad vélemények” rovatában Kurt Kiesinger nyugatnémet kancellár I náci múltjáról írt. MIkisz Theodorakisz görög zeneszerzőt szabadon bocsátották. A képen: Theodorakisz otthonában fiainak zongorázik és énekel, (Telefotó — MTI Külföldi 'Képszolgálat) Ítélethozatalra előreláthatólag február 19-én kerül sor. * Az amerikai kongresszus olyan törvénytervezet kidolgozásán, munkálkodik, amely a bírósági- rendőri hatóságoknak széles körű felhatalmazást nyújt a haladó erők üldözéséire. * A Szovjetunió hétfőn Naka* gava Toru, Japán moszkvai nagy­követe útján nyilatkozatot jut­tatott el a japán kormányhoz. A nyilatkozatban a szovjet kormány kifejezte reményét, hogy Japán nem fog támogatást nyúj­tani az Egyesült Államok ag­resszív ázsiai irányvonalához, amely a „legveszélyesebb követ­kezményekkel járhat e térség or­szágai számára”. * Szerdán, január 31-én új füg­getlen állam alakul. A Csenden- óceán nyugati részén, az Egyen­lítő mentén fekvő Nauru sziget elnyeri teljes függetlenségét. * Kedden a Csehszlovák Kultúra rendezésében, a Rózsa Ferenc utcai csehszlovák klubban Gustav Sladek docens, a szlovák nemzeti tanács idegenforgalmi nemzeti bizottsága titkárságának tagja, budapesti tartózkodása alkalmá­ból sajtótájékoztatót tartott. Elmondotta, hogy Csehszlová­kiát a múlt évben összesen 4 466 000 külföldi látogatta meg, közülük 3 627 000 vendég a szo­cialista államokból érkezett. Az előző évhez képest csaknem egy­millióval nőtt o, látogatók száma„ Magyarországról' 1967-ben össze­sen 1350 000 turista érkezett Csehszlovákiába. Csehszlovákiá­ban hagy á2 érdeklődés a ma­gyarországi utazások iránt, majd­nem minden harmadik külföldre utazó csehszlovák állampolgár Magyarországot kereste fel. Moszkva (TASZSZ). Január 28- án Peking legnagyobb stadionjá­ban „tárgyalást” folytattak le, amelyet a televízió is közvetített. Az elítélteket azzal vádolták, hogy szembeszegültek a „kulturá­lis forradalommal”. A 11 elítélt közül kettőt rögtön az ítélethir­detés után kivégeztek. Ugyanezen a napon a Beijing Ribao című fővárosi lapban hír jelent meg arról, hogy a múlt csütörtökön Peking központi pá­lyaudvarán elkeseredett összecsa­pásra került sor a Mao Ce-tung csoport hívei és vasutas munká­sok között. A szabályos ütközet­ben százan megsebesültek, köz­tük húszán súlyosan. A sebesül­tek között katonák is voltak. A a lap szerint a vasutasok „aka­dályozták Mao Ce-tung eszméi­nek terjesztését”. A vasutasok hét vezetőjét letartóztatták. A Bei­jing Ribao a pályaudvaron leját­szódott eseményeket „súlyos poli­tikai incidensnek” nevezi, Sang­hajból, Belső-Mongóliából, Sze- csuan tartományból és az ország más körzeteiből is érkeznek je­lentések bírósági tárgyalásokról. Sanghajban az egyik ilyen tár­gyaláson 16 vádlottat halálra ítél­tek. A hagyományos kínai tavaszi ünnepet ebben az évben január 30-tól február 1-ig tartják. A múlt évben a „kulturális forrada­lom” ürügyén az ünnepeket mun­kanapokká nyilvánították. A sajtó azonban óva int attól, hogy az ünnepnapokat vidámságra és szó­rakozásra, a városok határain kí­vül terjedő rokonlátogatásra hasz­nálják fel. Ezzel kapcsolatban a Venhuei Bao közölte egy bank- alkalmazott levelét, aki javasol­ja, hogy a tavaszi ünnepek előtt ne fizessék ki a munkások és al­kalmazottak bérét. A Beijing Ri­bao szerint le kell mondani a rokonlátogatásokról, mivel ez ..nemcsak a vasút feladatait nehe­zíti meg. hanem negatív hatással lehet a kulturális forradalom me­netére is”. Ehelyett a lap azt ja­vasolja, hogy tartsanak közös cso­portfoglalkozásokat Mao Ce-tung eszméinek tanulmányozására.., és Huszonöt évvel ezelőtt... Emlékeznek a visszatértek „A 2. Magyar Hadsereg közel egyéves frontszölgálat után, 1943. január 12. és február 9. között megsemmisült, Vesztesége em­berben (halottak, súlyos sebesül­tek, megfagyottak, foglyok) 141 971 fő. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a hadsereg elpusz­tulásáért 1943. március 31-én megkapta a német vaskereszt lo­vagkeresztjét.” (Idézet a 2. Ma­gyar Hadsereg megsemmisülése a Donnál című könyvből.) Kegyetlen paradoxon, hogy a mai utódok azon a tájon szenved­tek a nemzetvesztés háborújá­ban, ahoi honkereső vándorlásaik során távoli őseink hosszasan időztek. Huszonöt esztendő távlatából ma is beszédessé válnak a kevés szavú, hajdani közlegényeit, ha a második világháború poklaira kerül a szó. Hihetetlen, elképesz­tő történeteket mesélnek család­juknak, ismerőseiknek, a német fasiszták Don menti eláll atiaso- dásáról, a magyar tisztek hará- csolásáról, a közkatona kiszolgál­tatottságáról. Nem Leipoldéké az egyetlen család, ahol mementó­ként, gondosan összekötve őrzik ma is a szeretett családfőtől ér­kezett zöld és rózsaszínű tábori levelezőlapokat. Fm' -skeznek, és nem felejte­nek az özvegyek. A két apró gyerekkel magára maradt, gyor­san öregedő fácánkerti hajdani fi­atalasszony, csak úgy, mint a Szekszárdon első hadiözveggyé vált anya, sokáig kérdezgette a miértet. Jó néhány esz­tendő eltelt. mire választ kaptak a tragédiára. Köz­ben felnevelődtek a gyerekek, halványultak az emlékek, és las­san gyógyulnak az özvegyek és árvák sebei. Idegen érdekekért vezényelték vágóhídra a Tolna megyei tíz­ezreket. A szerencsésen hazatért kisemberek újra, meg újra fel­idézik a negyedszázada történte­ket, a visszavonulás fejetlensé­gét. Meglepő, hogy emlékezetük mennyire megőrizte a régi. kínzó emlékeket. „Nem a mi fajtánkért zárhatták a népet a frontra“ Az 1942-es nyári—őszi—téli hadműveletekben felmorzsolódott 12. könnyű hadosztály Szekszárd- ról indult, Első csoportja 1942. június 1-én kelt útra. A legény­ség zömét napszámosok, uradal­mi cselédek, nincstelenek és kis- parasztok tették ki. Sok idős em­bert is bevagoníroztak a frontra indult századokba.i A Szekszárdról 1942. június 9- én a frontra vezényelt útkarban­tartó század is ehhez a hadosz­tályhoz tartozott. Kevesen van­nak már életben a visszatértek közül. Megöregedtek, hiszen sok már akkor közelebb volt az öt­ven, mint a negyven esztendő­höz. Takács József. Mátyás király utca 30. alatti lakos most hetven­két éves. — Hajtották az embert, és szólni nem volt szabad — mond­ja. — A szekszárdi, akkori 36. kiegészítő parancsnokságról ruk­koltunk be. A Kővári főtörzs nyomkodta be a népet a vago­nokba. Előbb odaért Kurszkba a mi századunk, mint az ezred. Onnan már gyalog kellett men­nünk a tűzvonal mögé. — Mai szemmel hogy látja, miért, kinek az érdekében ke­rültek oda? — Sejtettük, később meg már tudtuk is, hogy nem a mi faj­tánkért. zargatták ki. a népet a szovjet frontra. Mit vétett ne­künk az orosz? Amikor forró lett a helyzet, meglógott a né­metje, és hullott a magyar. De ráfizetett a Hitler, igazságot tet­tek rajtuk, és alaposan megbo- rotválták őket — mondja öreges bölcsességgel. Elmeséli, hogy bi­zony gyatra volt , a felszerelésük.' Még .az elején többen felrobban­tak az alakulatból — öt-hat tol­nai, meg egy Fülöp nevűőcsényi, vagy decsi katona — és nem volt se kötszer, se orvos. — Itthon nem szerelték fel a századot? —» Felemás módon. Úgy el­eresztettek bennünket, hogy nem volt kötszerünk. Elvéreztek, Sose felejtem el, Sztari-Oszkolban, a ligetben temették el őkét. Ké­sőbb is sokan meghaltak. A számvevő, majd a Weszeli őr­mester már hazafelé, az úton halt meg — sorolja, majd okol­ja, szidja Éry főhadnagyot, "aki szerinte nagyon komisz ember vodt. Kevesebbet ért a gyufaszálnál — Levizsgázott a Horthy-had- sereg tisztikara. Hogy milyen vodt Éry főhadnagy? Volt velünk egy hibbant agyú katona. Éry fő­hadnagy megtette, hogy mínusz negyven fokos fagyban elzavarta az öreg bakát, vigye el gyalog a gyenge eszűt a harminc kilomé­ternyire fekvő kórházba és ott adja le — így kezdi Leipold Já­nos, a tekintélyes szekszárdi pa­rasztember. Neki nemcsak a het­ven esztendő nyomja a vállát, hanem egészsége is erősen meg­rokkant a második világháború­ban. Közei tíz esztendőn át volt katona. — Sokszor lehet még ma is hallani, hogy a Horthy-hadsereg tisztjei üzletnek tekintették a háborút — jegyzem meg, majd véleményét kérem. — így volt. Még el sem indul­tunk, már itt Szekszárdon az al­só utcai körletben gyülekezve, megkezdték a lopást. Egész tejes- kannányü zsír vándorolt vitéz Borza Elemér századparancsmo-

Next

/
Thumbnails
Contents