Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-30 / 24. szám

IdőS. január SO. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T agfel vétel — nagyobb követelménnyel Tapasztalataink a paksi járásban A IX. pártkongresszus óta ** több mint egy év telt el. Ezt követően — mint a társadal­mi élet minden területén — a tagfelvétel is bizonyos értelem­ben újszerűén jelentkezett a pártmunkában. A pártba jelent­kezőknél megszűnt a próbaidő, és ezzel együtt megnőttek a kö­vetelmények. Ugyanakkor na­gyobb felelősség hárul az aján­lókra, a pártalapezervezetek ve­zetőségeire. A kezdeti időszakban a párt- szervezetek egy részénél meg­torpanást tapasztaltunk, mely abból fakadt, hogy az új eljárás még ismeretlen volt. A több hó­napos vita után egyes elvtársaik nem értették meg kellőképpen, hogy elérkezett az idő a taigje- löltség megszüntetésére. Azon is vitatkoztak, hogy milyen mércét állítsanak a felvételeknél, A fél­éves lassú ütem miatt párttagsá­gunk osszlétszáma mindössze 1,7 százalékkal nőtt. A járási pártbizottság titkári értekezleten vitatta meg a módo­sított szervezeti szabályzatot, ezen belül a tagfelvételi mun­kát. Ezt követően az alapszerve­zetek is megtárgyalták. Eredmé­nye a későbbiek során megmu­tatkozott. 1967. második felében bizonyos változás állott be a tagfelvételi munkában. A számszerű növeke­dés mellett előtérbe került a mi­nőségi követelmény betartása. Ezt tükrözi a felvettek összeté­tele, a felvételek aránya és dif­ferenciáltsága. A kongresszus óta felvett új párttagok 63.5 százaléka fizikai dolgozó, ebből 42,5 százalék ter­melőszövetkezeti tag. Javult az általános műveltség összetételé­nek aránya, amit bizonyít, hogy az újonnan felvett párttagok 20 százaléka egyetemet és főiskolát végzett, ugyanakkor csökkent a nyolc általánosnál kevesebb is­kolai végzettséggel rendelkezők száma is. Bár a felvett nők szá­zalékos aránya csökkent (új fel­vettek 19 százalék), mégi- -n ösz- ,szeletel jobb az előző ir t té­nyéhez viszonyítva. A felvett nők többsége fizikai dolgozó és ren­delkezik megfelelő műveltséggel. A tagfelvételi munkában kezd jellemzővé válni a folyamatosság és pozitív, hogy csökken azoknak a pártszervezeteknek a száma, ahol az elmúlt évben nem volt felvétel. Amíg 1966-ban a párt- szervezetek 50 százalékába«, ad­dig 1967-ben mindössze 26 szá­zalékában nem vettek fel párt­tagot. Kedvező fejlődést tapasz­taltunk a termelőszövetkezeti pártszervezetek körében, ugyanis 1966-ban a tsz-pártszervezetek 71 százalékában és 1967-ben csak 23,8 százalékában nem volt tag­felvétel. A pozitív fejlődés pártszerve­zeteink. hatékonyabb, körültekin­tőbb és differenciáltabb munká­jának köszönhető. A tagfelvételi munka tervszerűsége tükröződik abban, hogy konkrét pártmegbí­zatásként egy-egy elvtársat meg­bíznak azzal, hogy jól dolgozó, a párthoz hű pártonkívüliekkel fog­lalkozzon. Ennek rendszerint az a következménye, hogy felvétel esetén ajánlója is lett a kérel­mezőnek, A pártba jelentkezők felett ” — a szervezeti szabályzat értelmében — kétszer döntenek. Egyszer az alapszervezet tag­gyűlésén, másodszor pedig a fel­sőbb pártszerv végrehajtó bizott­ságán. Ezért a tapasztalatokat két oldalról kell megvizsgálni. A pártszervezetek tagfelvételi tevékenységére jellemző, hogy a tagjelöltség megszűnése óta na­gyobb követelményt állítanak a kérelmezők elé. Tapasztalatunk —, és ezt csali helyeselni lehet — hogy olyanokat terjesztenek elbírálás végett a taggyűlés elé, akik legalább egy, vagy több éves állami, társadalmi és tömeg­szervezeti tevékenységükkel bi­zonyították, hogy kiérdemelték a párttagságot. De ugyanilyen el­bírálás alá esik a szocialista bri­gádban kifejtett munka, vagy éppen a munkásőrségben, az ön­kéntes rendőrségnél és tűzoltó­ságnál vállalt társadalmi tevé­kenység. Éberen ügyelnek arra. hogy a párttagság közé ne kerüljenek méltatlanok. A sárszentlőrinci tsz pártszervezete nem elégedett meg azzal, hogy a kérelmezőt két éve ismerik, hanem az előző munkahely pártszervezetétől is véleményt kértek. igazság — ma már szinte köz­helynek tűnik —;, hogy Német­ország demokratizálása, amely­nek elsőrendű feltétele a német monopóliumok háttérbe szorí­tása, a fasiszta szervezetek teljes kiirtása, a háborús fasiszta bű­nösök megbüntetése és végleges eltávolítása volt a német társa­dalomból, nem vált valóra. És ezért a fő felelősséget az angol, az amerikai imperialista körök viselik. A történelem süllyesz­tőjébe lökték a potsdami meg­állapodást, és vele a nyugati övezetül demokratizálását. A Né­met Szövetségi Köztársaságban, az amerikai tőke segítségével talpraállították a bukott német monopol tőkét és vele a német militarista erőket. Mintha mi­sem történt volna az elmúlt 35 esztendő alatt, mind sűrűbben halljuk félhivatalos, vagy hiva­talos államférfiak, pártvezérek szájából a régi revan.skövetelé- soket. Meghirdették a német mi- litarizmus elképzeléseit: atom­fegyverekkel ellátott katonai ha­talommá kell tenni Nyugat- Németországöt. Uj történelmi körülmények között, de hasonló módon — lát- ■ zólag törvényesen, választások útján — ismétlődik meg egy új neofasiszta párt előretörése, amellyel szemben az uralkodó 'kormánykörök cselekvésképtele­nek. Az újfasiszta tömörülés, a ,,Nemzeti Demokrata Párt” ve­zetői szinte kivétel nélkül volt náci gauleiterek, vagy a régi nemzetiszocialista rendszer más jelentős exponensei. Ma is igaz, amit Dimitrov, a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán fejtett ki; a fasiz­mus nem végzetszerűen elkerül­hetetlen, a fasizmus megállít­ható, azokkal a feltételekkel, amelyeket a népek már egy íz­ben kialakítottak és amelyeknek segítségével megverték a fasiz­must. Ezek az erők léteznek a mai Német Szövetségi Köztársa­ságban és másutt is: a munkás­osztály és annak forradalmi szer­vezetei, a háború- és fasizmus­ellenes értelmiség, és valameny- nyi demokratikusan gondolkozó német. S mind több azoknak a száma, akik a Német Demokra­tikus Köztársaságban egy új, egységes Németország alapját látják: a munkás, paraszt, értel­miségi, antimonopoiista, demok­ratikus, szocialista Németorszá­gét. Ezek, a nácizmus uralmá­nak és az utolsó 35 esztendő történelmének német és világ­méretű tapasztalatai, amelyről senkinek sem szabad megfeled­keznie. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY kandidátus, a pártfőiskola tanszékvezetője A taggyűlésen tapasztalt ko­rábbi formaságot és sablo­nosságot felváltotta az aktivitás, a helyes véleménynyilvánítás. Párttagjaink nagy érdeklődést tanúsítanak egy-egy tagfelvétel­nél. A járási párt-végrehajtó bizott­ság mielőtt döntést hozna az alap­szervezetek határozatai fe'ett, a beterjesztett kérelmeket körül­tekintőbben megvizsgálja. Az előző évekhez viszonyítva, nőtt az olyan kérelmek száma, amikor a végrehajtó bizottság új­bóli kivizsgálás után döntött. Előfordult, hogy a kétéves együt­tes tevékenység az ajánló részé­ről nem volt meg. Volt olyan ta­pasztalatunk is, hogy az ajánló és a kivizsgáló megállapításai között ellentétek merültek fel, de előfordult, hogy komoly viták alakultak ki a kérelmező családi és baráti környezete miatt. Ilyen esetekben a végrehajtó bizottság tagjai személyesen vizsgálták meg az alsóbb szintű párthatáro­zatokat. Ezenkívül a végrehajtó bizottság komoly gondot fordít az általános műveltség, a politi­kai felkészültség fokozására is. Nem egyszer fordult elő, hogy a kérelmezőkkel szemben legalább a nyolc általános iskolai végzett­ség megszerzését határozta meg követelményként. Az 1968-as év kezdetével szinte minden pártszervezetben napi­rendre került az egy év es tag- felvételi munka tapasztalatainak elemzése, az idei év feladatainak meghatározása. Az eddig megtar­tott taggyűlések őszinte és reális értékelésről adnak számot. A pártvezetőségek az elért eredmé­nyek mellett, feltárták azokat a gátló tényezőket, amelyek befo­lyásolták a párttagság egészséges utánpótlását. A kajdacsi tsz párt­szervezetének taggyűlése megbí­rálta azt a párttagot, aki fél éve vállalta, hogy foglalkozik egy pártonkívüiivel. Odáig eljutott, hogy a felvételi kérelmet támo­gatta, de utána magára hagyta az illetőt, tovább nem foglalko­zott vele. A pálfai tsz-pártszervezet ve­zetőségének nincsenek ilyen gondjai. A januári vezetőségi ülé­sen a pártvezetőség tagjai meg­vitatták, hogy miképpen tudnák a nők és a fiatalok arányát nö­velni a pártszervezeten belül. Mielőtt konkrét javaslattal for­dultait volna a taggyűléshez, ki­kérték a tömegszervezetek, és a szocialista brigádvezetők véle­ményét is. A januári taggyűlésen 24 javaslatot terjesztettek a tag­gyűlés elé — konkrétan megha­tározva —, hogy pár (.megbízatás­ként, melyik elvtárs, kivel fog foglalkozni. Érdemes megjegyez­ni, hogy a taggyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta, és kiegé­szítette azzal, hogy további há­rom tsz-taggal kell foglalkozni, akik szintén kiérdemelték mun­kájukon keresztül, hogy a párt­nak tagjai lehessenek. pártszervezeteink az egyéves r „számvetés” után célul tűzték, hogy az elkövetkezendő időben továbbra is a pártmunka fontos részeként kezelik a tag- felvételi munkát. Az eddigi ta­pasztalatok igazolják, hogy az eredményesség fokozása érdeké­ben félévenként visszatérnek erre a pártvezetőségi, illetve a taggyű­léseken. Schmidt János, az MSZMP Paksi Járási Bizottságának osztályvezetője — A városi KISZ-bizottság a fiatalok szórakozási lehetőségeiről — Az érdekeltek javaslatait várjuk — A tanácselnök mellé mint ember mellé akarok állni — ,,A Tolna megyei Népújság 1968. január 23-i számában meg­jelent cikket — mely szerint két fiatal érdeklődik szabad ideje el­töltésének lehetőségéről — alapjában jogosnak tartjuk, bár véle­ményünk szerint kissé eltúlozza a problémát. Kétségtelen, hogy a szekszárdi fiatalok elég nagy részének gondot okoz szabad idejük megfelelő eltöltése. Egyúttal bonyolul­tabbá teszi a helyzetet. hogy Szekszárdra igen sok fiatal jár be dolgozni üzemekbe, intézményekbe és a bejáró tanulóifjúság száma is jelentős. Ezek a fiatalok keresik a lehetőségét, hogy vonaluk vagy autóbuszuk indulásáig megfelelő körülmények között szóra­kozhassanak, művelődhessenek. Az ifjúság szabad idejének tartalommal való megtöltése, annak helyes irányítása a KISZ-nek egyik legfontosabb feladata. Felada­tunknak tartjuk, hogy rövid időn belül jobb lehetőségeket teremt­sünk az ifjúság számára a jelenleg már meglevő és nem teljes mértékben kihasznált lehetőségek mellett, E gondolatkörben emlí­tenénk meg, hogy a KISZ megyei Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban foglalkozott Szekszárd város ifjúságának lehetőségivel, a szabad Idő hasznos és célszerű eltöltésében. A megyei KISZ-vb. megállapította, hogy Szekszárdon sem mostohábbak a szórakozási, művelődési lehetőségek, mint hasonló városokban, csupán arra van szükség, hogy a meglevő anyagi és szellemi erőket jobban össze kell hangolni és hatékonyan az ifjúság szocialista nevelésének szolgálatába állítani. Városunk iparosítása folytán — melynek ifjúságunk is nagyon örül — egyre több fiatal tanulhat szakmát és képezheti tovább magát, ezáltal növekszik a fiatalok számaránya, akik a KISZ hatókörébe tartoznak. Ugyanakkor városunkban ma már az ifjúság legkülönbözőbb rétegeit is megtaláljuk. így a munkás, tanuló, értelmiségi és kisebb szambán a parasztfiatalokat. Természetesen az ifjúság életke ri sajátosságából fakadóan érdeklődési köre különféle A prob’• c súlyát mi abban látjuk, hogy a fiatalok különböző igényeinek ki­elégítése a nem megfelelő. A megjelent cikk szerint elsősoiban a 14—18 éves korosztálynak vannak problémái. Véleményünk szerint a városi művelődési ház által életrehívott diák-klub a tanulóifjúság egy részének most már tudja nyújtani a változatos, élményt nyújtó programot. A klubba vasárnaponként mintegy 65—70 fiatal jár rendszeresen. Természetesen szívesen vesszük a többi középiskolái és iparitanuló fiatal bekapcsolódását a klub életébe. Igaz, hogy a klub felszerelése még eléggé hiányos, bár a KISZ már eddig is támogatta anyagilag és továbbra is napi­renden tartjuk ilyen irányú igényeit a fiataloknak. A klub irányí­tását illetően az eddiginél többet kell segíteni, és ezt meg is tesszük. A közelmúltban szerveztük újjá a kisipari termelőszövet­kezetekben dolgozók klubját, melynek eddigi működése igen biztató. Heti négy alkalommal áll a fiatalok rendelkezésére a klub, és az ott dolgozók szívesen látogatják. A közelmúltban tárgyalásokat folytattunk a Vendéglátóipari Vállalat vezetőivel, hogy bocsássák az ifjúság rendelkezésére a Garay-szálló táncos helyiségét. Itt alkalom nyílik, hogy a fiatalok nagy része megtalálja a szórakozási lehetőséget. Megállapodásunk­nak megfelelően február elejétől heti két alkalommal biztosítunk szórakozási lehetőséget. Ilyen formában a városban működő amatőr ifjúsági. Zenékárok is alkalmat kapnak szereplési vágyuk kielégíté­sére. A Szekszárd városi Tanács Végrehajtó Bizottságával közösen tervezzük a városban levő népművelési szervek vezetőinek össze- sÍkar-ei h°gy a me0levő lehetőségeket koordináljuk, remélhetőleg , ,A városi ifjúsági park rendezési tervei társadalmi munkában elkészüllek. Elképzelésünk, hogy a tavasz beálltával hozzákezdünk a munkaiatokhoz, hogy az ifjúság számára közkedvelt pihenőt és szórakozóhelyei alakítsunk ki. A park elkészítése igen sok társa­dalmi munkát igényel. Mi azt szeretnénk, ha e munka során minden fiatal képességeinek megfelelően kivenné részét a park építésében. Tervünk az, hogy sétányokat, pihenőhelyeket alakítsunk Ki, ugyanakkor táncolási lehetőséget is kívánunk biztosítani. Az építés során a legtöbbet és a legjobban dolgozó fiatalokat jutalom­ban részesítjük. Mi továbbra is fő törekvésünknek tartjuk, hogy városunk ifjú- sdga yaíóban jó körülmények között szórakozhasson, és várjuk is az ifjúság ilyen irányú igényeit. Cserébe viszont azt kérjük, hogy a szórakozni művelődni vágyó fiatalok az eddiginél többet tegye­nek annak érdekében, hogy a jobb lehetőségek megteremtődjenek a tervek valóra váljanak. Ha ezekben megegyezik véleményünk, reméljük minden fiatal megtalálja majd a neki legjobban megfelelő szórakozási formát. FÜLEKI FERENC KISZ városi vb-titkára'' A megjelent cikk és a KISZ- bizottság véleménye után a fiatalokhoz fordulunk. A fia­talokhoz akiket érint a prob­léma. Véleményüket, javasla­taikat. juttassák el a szerkesz­tőség címére. írják meg, mi­lyen megvalósítható elképzelé- • seik vannak, hogy Szekszár­don az ifjúság elégedett le­gyen szórakozási lehetőségei­vel. A fiatalság véleményét várjuk: szerintük mivel le­hetne lekötni az utcán lődör­gő fiatalokat? Miképpen le­hetne gondoskodni a környék­ről bejáró iskolások utazás előtti várakozóidejének kultú­rált eltöltéséről? Várjuk a megye községeiben, járási székhelyein élő fiatalok véle­ményét is. Tapasztalataik alapján ők is adhatnak taná­csokat. írják le KlSZ-szerve- zetük, községük ifjúsága, mi­ként tölti szabad idejét, mi­ként szórakozik. * özvegy Wugrik Bálintné bonyhádi lakos január 14-én megjelent „Kidobott a tanács­elnök” című cikkünkhöz szól hozzá: „Nem óhajtok, mást, csak a tanácselnök mellé, mint ember mellé állni. Magam is azok közé tartozom, akiknek otthonát az építkezések feldúlták és egy nagyobb lakásból pontosan a tanács­elnök utasítása alapján kerültem egy kisebbe De mondhatom, nem találtam sérelmesnek ezt, hiszen pontosan a tanácselnök volt az, aki emberi módon, türelemmel, szeretettel elmagyarázta nekem, hogy milyen nehéz döntenie emberi sorsok felett. Ezt türelemmel, nyugodtan tette, mert Ilyen az alaptermészete. Ugyanígy intézett el száz meg száz ügyet. Egyformán, türelemmel, nyugodt légkörben. Most az egyszer olyan emberrel volt türelmetlen, aki maga sem adott az emberi méltóságra egy fikarcnyit sem. Es ilyen típusú embertársunkkal — tegyük kezünket a szívünkre — nagyon keve­sen tudnánk megőrizni a nyugalmunkat. Ez az egy eset, azt hiszem, még kevés volt ahhoz, hogy a tanácselnököt, aki Bonyhádon tisz­teletben és megbecsülésben részesül, kipellengérezzék.” A cikk írója sem szándé­kozta kipellengérezni a bony­hádi tanácselnököt. A megje­lent cikkben legalább annyira elítélj az ügyfél viselkedését, mint amennyiben nem helye­selheti — bár emberileg töké­letesen megérti — a tanács­elnök hirtelenségét. A levél­íróval a cikk írója egyetért.

Next

/
Thumbnails
Contents