Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-05 / 3. szám
V imms WEGTií mpujnm Í9G8. Sárra Sr g* ÉGI TITOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszékén . találkoztunk. Kerestem benne a különlegeset, a jegyet, amely megkülönbözteti a tudóst a hétköznapi embertől. Szemben ült velem az ország első női csillagásza, aki már 35 éve hűséges kísérője a bolygónak, tudósa a váltakozó égi képeknek. Egyszerű, halk szavú. Inkább álmodozó, mint robbanékony. Mintha nehezére esne vissza-visszatémi az e világra, a földünk érthetetlen forgására. — Imádtam a verseket, a színházat. Még történelmi drámát is írtam, — mutatóujját sokat sejtetően a magasba emeli, kislányosan, pironkodó büszkeséggel mosolyog. — Aztán egy fizikaórán, Bodrossp Félix tanárom a Bohr-féle atommodell-szerkezetről beszélt. És én megéreztem, hogy számomra a természettudomány az igazi. S a kockás lapok versek helyett számokkal, matematikai feladványokkal teltek meg. S attól kezdve semmi más nem. számított. A humán beállítottságú család csak csodálkozott a pálfordu- láson. A mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjének, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek lett a hallgatója. Ahogyan meséli: „Vadul, elszántan, minden mást felejtve tanulni kezdtem. Matematika-, fizikaszakon. És fakultatív csillagászatot is hallgattam. Volt esztendő, hogy csak ketten jártunk az akkor kozmográfiai tanszék előadásaira. De mi ketten aztán száz helyett!” Kitüntetéses diplomával végezte az egyetemet. Sok száz pályázó előtt a Műegyetem Fizikai Intézetébe fizetetten gyakornoki beosztásban. Három évig egy fillért sem kapott. — Mindennap meg kelleti küzdenem a jogért, hogy másnap is bemehessek az intézetbe. A színképelemzés érdekelt, a molekula-, az atomelmélet. Mégis a munkám főleg az edénymosogatásból állt a laborban. Rettenetes dolgokat végeztettek velem. De ott voltam a tudomány közvetlen közelében és érett bennem a mag, terebélyesedett a sok új ismeret. Jól emlékszem egy párbeszédre: „A maga keze csupa seb, véresen vörös — mondta az adjunktus —. A salétromsavtól, semmi az egész.” — „És csinálná tovább is?” — Természetesen, adjunktus úr, válaszoltam. „Szóval nem sikerült magát elriasztanunk innen?" Miért. el akartak riasztani? „Nem vette észre?” Nem. — válaszoltam. Az 1933-as esztendő a válság után a fellendülést és a fasizmust hozta a világra. Balázs Júlia már doktor. Ismét sok száz pályatársa előtt „futott be” és megkapta az első, bár ismét csak gyakornoki, fizetéses állást. Őt évig hetvenöt pengőt. — Aztán este, amikor először ültem a távcső elé, először néztem farkasszemet az éggel, a jövőmmel, mintha elhomályosodott volna a lencse. — Dolgozhattam. A kezdetben a Meridián-műszer volt a fegyverem. Időmeghatározást végeztem. Mi adtuk a MÁV- nak, a hivatalos szerveknek a pontos időt. Éjjel egyedül a kupolában, még féltem is. — Eleinte rettenetes magányos voltam. A csillagos ég poézise egy csillagásznak csak a munka megkezdésének lehetőségét jelzi. Szeretem a téli éjszakát. Ha tiszta, holdas. Tizenkét órát ülhetünk a távcső előtt, szabad ég alatt. Ez az észlelési idő. A saját csillagomat, a kutatási területemen követem, figyelem a fény változását. — Már régóta szerettem volna megkérdezni és ön erre a legilletékesebb. Van-e valami igazság a csillagjóslásban? — Egész életemben küzdöttem ellene. Ez a csillagászok vörös posztója. Szinte már mindent tud az ember. Technikával csodákat ér el, s mégis hisz sok ezer éve kialakított babonákban. Az Oroszláncsillagképet nyugodtan nevezhetnénk János-hegynek, s a Vízöntőt hamutartónak. Ennyire nincs jelentősége az egyénre. Egy azonban tény, hogy az egész földi élet a Kozmosz hatása alatt áll. A Nap sugárzása, természete határozza meg a biológiai életet. De az egyéni ember sorsára ebből nem lehet következtetni. Lassanként megtanult éjszaka élni, nappal pihenni. Persze a gyermekei ebbe nem egykönnyen egyeztek bele. Hiszen ők az emberek normális életét élték, mind a négyen. Nappal fönt voltak, s éjjel aludtak. — Ennek a következményét könnyű kiszámítani. Évekig csak néhány óra jutott alvásra. De felneveltem mind a négyüket. Két ikerfiam műegyetemista, gépészmérnökök lesznek, és válogatott síelők. — — Talán erre a legbüszkébb. — Kislányom kitüntetéses diplomával végezte az Iparművészeti Főiskolát, belső építész és elégedetlen. Valami csodás szépet akar csinálni. Legidősebb fiam régész. Ö keresi a Triász-kert csigáit, nem találja. Mondtam neki, fiam, addig ne nyugodj, amíg meg nem leled. "■ Még egy kérdés: — Milyen hatással volt Önre, mint csillagászra, hogy a szovjet rakéta elérte a Venust? — Mint tudományos siker, csodálatos! Ezt igazán csak egy csillagász értékelheti. Egyáltalán kiszámítani az égi mechanika útján, s aztán nesze. technika, oldd meg! Szédületes. Az ember teljes eddigi előélete csak a kezdet. A két lábra állás óta talán minden csak azért történt, hogy egyszer ez a nagyszerű lény, az ember, elhagyhassa a Földet. Ma már nem egyedüli nő a csillagdában. Két fiatal kolleganőnek ő egyengeti az útját. Hogy visszaadhassa mindazt jóban, amit ő pályakezdetén nehézségekben kapott. REGÖS ISTVÁN Foltmentes szövet Az egyik nyugat-európai vegyigyár olyan anyagot hozott forgalomba, amely a vele átitatott szövetet olaj- és zsírfoltbiztossá teszi. A vegyianyag színtelen, szagtalan, a bőrt nem izgatja, és ismételt mosás, vasalás, száraztisztítás után is megmarad a szövetbe itatódva. A háziasszonyokon kívül nyilván nagy örömmel fogadják majd ezt az anyagot a szórakozott férfiak is, akik gyakorta „leeszik” a ruhájukat'. Mivel az oxigénpalackokat csak olajfoltmentes ruhával szabad kezelni, az ipar is nagy hasznát láthatja az újszerű vegyianyagnak. 7 A kellemes ízű ragasztó Nehezen tudunk felhagyni azzal a rossz szokással, hogy a borítékokat nyálazással ragasztjuk le, vagy hogy a bélyegeket nyelvünkkel nedvesítjük meg. A szakemberek sok országban azzal kedveskedtek a fogyasztóknak, hógy ízesítik a ragasztóanyagokat. Kömény- eper-, vagy vanília- kivonatot kevernek a ragasztóhoz, s azt kenik a borítékok zárólapjára, a bélyegek hátuljára. Több helyen már a ragasztószalagokon is alkalmazzák az ízesített ragasztóanyagot. Ezek után félő dolog, hogy azok is „rászoknak” a ragasztók „élvezetére’’ akik eddig a nedves szivacsot használták. Szabó László: ORVTÁMADÁS mm ® VISSZAVÁGÁS (Kémek harea) A várakozás napjai hetekké nyúltak, s az idegfeszültség ránehezedett Blakera. Nehéz volt az élete, de azért arra vigyázott, nehogy olyat tegyen, ami ellenkezik az ONI kívánságaival: a japánok, amíg csak lehet, ne fogjanak gyanút az adatok hitelességéről. Rövidesen azonban már ott tartott, hogy tovább nem bírja a feszültséget. A menekülés különböző módozatain tűnődött, s végül is kidolgozott. egy leleményes tervet. Az egyik reggel lement a szálloda halijába, s őiiután meggyőződött róla, hogy a mindenütt jelenlévő németek hallják amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy taxit délutánra, — 46 — mert el akar menni egy helyre a városon kívül, amely közismert szépségéről... Blake tudta, hogy ez egy elhagyott vidék ... A megbeszélt időben le is m-ent a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előre mentek a megjelölt helyre, amely al- kairnasmak tűnt feladatuk végrehajtására. Blake gondosan választotta meg az időpontot: mert fél órával később egy menetrendszerű repülőgép indult az Egyesült Államokba. A szobájába elrejtett mikrofon miatt ugyan nem mert helyet foglalni a repülőgépre, de azt remélte, hogy az utolsó percben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz és elmondta neki, hogy éppen most kapott egy levelet hazulról, amelyben közük, hogy édesanyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék .gyorsan elutazni a legközelebbi repülőgéppel. Megkaphatnám a számlát? — Természetesen... válaszolta a portás. — Őszintén egyetértek önnel, s nagyon sajnálom, hogy itt kell hagynia bennünket... — Nagyon aggódom... szegény édesanyám a mindenem... Nem is tudom, mit. csinálnék, ha valami baja történne... Mit gondol, kapok jegyet a gépre? — Hát ezt nem tudom, uram. — Mikor írdúl a következő gép, ha most nem kapok jegyet? A portás megmondta. Blakenek mindezzel csupán az volt a célja hogy a jóember el ne felejtse, miért is utazott — 47 — el amerikai vendége olyan váratlanul... Úgy számította, hogy a japánok feltétlenül érdeklődni fognak utána a szállodában, s hat a hirtelen elutazás okát nem látják megalapozottnak, esetleg kétségbe vonják a kapott információs anyag hitelességét is. Amikor Blake kiérkezett a repülőtérre, ugyanazt végigjátszotta a jegyárusító kisasszonnyal, amit korábban a portással: — Váratlanul vissza kell utaznom San Fran- ciscoba... Súlyos beteg lett az édesanyám. Most kaptam az értesítést... mondta hangsúlyozottan, miközben a kisasszony kiállította a jegyet. — Remélem, nem lesz semmi baj, s felesleges az aggodalma, uram — udvariaskodott a légitársaság jegyárusítója, s ez már elég volt Blakenek ahhoz, hogy bizonyos legyen felőle: ha a japánok esetleg itt is érdeklődnének utána, ugyanazt a magyarázatot kapják majd a hirtelen elutazás okáról, mint a szállodában. Az izgalmaktól terhes napok után Blake most már biztonságban érezte magát a Csendes-óceán felett úszó repülőgépen. Úgy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmet kér tőlük. Mert hogy a japánalt, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról, — ha megtudják, hogy becsapták őket — abban biztos volt. Blake megérkezett San Fra.nciscoba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárító tisztek kíséretében az egyik déli államba utazott, s el is „tűnt” jó két évre... — 48 —
