Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-05 / 3. szám

TSC8. január 5;

wars mm*?* mpvmm

5

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

i szélhámos mindent elintéz...

Még nem volt bejelentés

■— Halló! Kereskedelmi Felügyelőség! Négy' napja „fogyasztjuk” már az új évet, új fogyasztói árakkal. Milyen tapasztalataik vannak az ellenőröknek?

— A felügyelőség valameny- nyi munkatársa jelenleg leltárellenőrző munkát végez — mondja Halász István, a felügyelőség vezetője. — Az idén még nem érkezett bejelentés a fogyasztók részéről. Ezek szerint az árazásokat jól hajtják végre a boltokban.

*— Az általános tapasztalat?

— Kedvező. Mindenütt szakszerűen végzik a munkát. Bár a legtöbb helyütt nem gyakorlott emberek végzik a lel- tározást-árazást, mégis az utasításoknak megfelelően folyik a munka.. Több vizsgálatot végeztünk már, az eredmény mindig kedvező volt.

— Tapasztaltuk, hogy egykét üzletben a tervezettnél tovább tart a leltározás-árazás.

— Igen. A rengeteg áru

egyedi „kézbe fogása”, árral való megjelölése, igen sok munkát vesz igénybe. A kereskedelmi dolgozók naponta tizenkét ómi megfeszített munkával igyekeznek a leltá- rozást-árazást mielőbb befejezni. Gondos, precíz munkát végeznek a boltokban. S az esetleges időeltolódást tudomásul kell venni. Rossz ügyet szolgálnánk, ha elkapkodnák e boltokban a nagy jelentőségű munkát.- Pj —

uiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiHiiiii

Sok a tógazdaságnak megfelelő terület

A megye területe rendkívül alkalmas tógazdaságok létesítésére, amelyet az utóbbi években a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok jól ki is használtak. A dombvidéki komplex hasznosítású tógazdasági beruházások gyorsan megtérülnek, vízszükségletük olyan időszakban jelentkezik, amikor arra már más szükség nincs, a hal termés jól értékesíthető, s a halak a takarmányt jól hasznosítják. A tógazdaságok részére megfelelő területek még mindig elég nagy kiterjedésben állnak rendelkezésre.

Tolna megyében 45 tógazdaság működik. Legnagyobb részük termelőszövetkezeti, illetve halászati tsz-i kezelésben van. Ezt követően a haltröszt rendelkezik a legnagyobb tógazdasággal, de nem le- kicsinylendők az állami gazdaságok halastavai sem.

A halastavak csaknem mind völgyzárógátas rendszerűek. A tórekeszek száma közel 130, amely azt mutatja, hogy valamennyi dombvidéki kis tó. A termelőszövetkezeti tavak többsége 1954 óta létesült és eredményei országos viszonylatban is elismerésre méltók.

Több dunai holt ágat is halasí- tottak. Ezek közül legtöbb halat a paksi htsz által üzemeltetett ké- ményesi Duna-ág és a tolnai htsz kezelésében lévő bogyiszlói holt Duna adja.

Horizont tv-k a Szovjetunióban

1968-ban a minszki rádió és televíziógyárban megkezdték a Horizont típusú tv-készülékek gyártását. Képünkön a szállításra készülékek láthatók.

Meaelcaedett öreaséa

izégyelli a szakmáját és — nem tidni mi okból — imponálóbbnak érzi, hogy újságírónak vallja maját, tegye. Legfeljebb, ha kisül a mrpisság — a legtöbb esetben gy történik — elveszti hitelét, becsületét az emberek előtt. Ez a nagánügye. Az azonban már lem, hogy újságírónak adja ki nagát, és ebben a pozitúrában a ötét lelket, a mindent elintéző irotektort jásszá. És na valaki írtatlan szórakozásnak vélné az lyesmit, téved: szélhámosság ez i javából, törvénybe ütköző és lüntetendő. Mint ahogy egy-két példa már akadt erre.

Szélhámosság. Csakhogy a szél- íámossághoz legalább két ember cell. Egyik, aki becsapja a másitat, s a másik, aki hagyja magát becsapni. Mindkét típusból szép számmal akad. A becsapott embereket bizonyos mértékig megértjük: ha valaki bajban van, az itolsó szalmaszálat is igyekszik negragadni, hogy valamiképpen ti másszon belőle. Az újságírást, íz újságírókat még ma is valamiféle nimbusz övezi néhány ember szemében. Ezeket az embereket viszonylag egyszerű „be- lúzni a csőbe”. S itt rögtön tisz- ázzunk egy tévedést, amely nem iltalános ugyan, de — a példák bizonyítják — néhány an még így Gondolkodnak. A szerkesztőségek, : munkatársaik nem foglalkoz- íak ügyintézésijei, protekciószer- :éssel, aztán végképp nem! Csak i szélhámos az, aki .,mindent el- ntéz”.

Elég sok kéretlen „munkatár- lunk” akadt etidigr és bizonyára izután is lesz belőlük néhány. A íivatalos helyeket általában nessze elkerülik, de az is előfor- iult, hogy a szélhámos újságíróként handabandázott különböző endezvényeken, anélkül, hogy bárki is igazolványt kén volna öle.

Nekünk nincs szükségünk rá- uk: lapunk tekintélyét rontják, üszékeny embereket csapnak be i szerkesztőség nevében. Lenne ;gy tanácsunk: ha már „többek tkarnak lenni”, saját munkaterü- etükön produkáljanak olyat, univel kiérdemlik az emberek iszteletét, megbecsülését...

D. KÓNYA JÓZSEF

Hadjárat

I a szekszárdi szemét ellen

I A LAKOSSÁG SEGÍTÉSE ‘ NÉLKÜLÖZHETETLEN

: Az utóbbi hónapokban gya*

: kori téma Szekszárdon: pisz- : kosodik a város. Az új lakó- : telepeken, a város régi ut- : cáiban halmozódik a szemét. : És ezt nem indokolja az sem, z hogy a város több részén épít- E keznek.

: — Hadjáratot indítunk a

■ szemét ellen — mondja Or- ; bán György, a városgazdál- z kodási vállalat új igazgatója, z — Az új év első napjaiban a z legfontosabb teendőink közé E tartozott, hogy végérvényest sen olyan megoldást keres- : sunk, amely nyomán Ssek- : szárd megtisztul, z A városban százával ,,ősz- z tották” ki a bírságolcat azok- z ra, akik az utcán tárolták a E szemetet, s nem gondoskod- E tak elszállításáról. Tulajdon- E képpen a várossá válás jele, E többek között, a szemét nö- 5 vekedése is. Ugyanakkor a z vállalat szeméthordó gépko- z csijai nem voltak kihasználva,

E Azt tervezik, hogy a szeE métszállító autókat menet- z rend szerint közlekedtetik. A z lakosság — megfelelő díj el- z lenében — ehntetheti a, ház- z tartásban és egyéb munka, z során keletkező szemetet. A = napokban megkezdik a sze- z métszállítás szervezéséi.

z A menetrendszerűen kőzlez kedő szemeteskocsik érintik z a. város belső utcáit, később E a peremterületekre is ki- z terjesztik a szemét gyűjtését. E így remélik, hogy egyrészt z gépesíteni lehet a munkát, z másrészt pedig megoldják a z magánházakból, is a szemét z rendszeres elszállítását.

E A szemét elleni hadjárat

z azonban csak úgy lesz sike- ; res, ha a lakosság is támogat- z ja. Elsősorban azt szeretnénk z elérni a vállalat vezetői, hogy Z a lakosság igényelje a szol- z gáltatást, és a havi néhány z forintért igénybe is vegye. E Másrészt pedig fontos, hogy E a lakosság a bérházak kör- E nyékén, és a város régi ut- z cáiban ne szórja el a szeme- ; tét. Mert sa jnos most még az E a gyakorlat, hogy az Ady, a z Mikes, a Kadarlca és más z utcák lakói az utcára szórják E a szemetet, salakot. S ez sem E az új városrészeknek, sem a E város régi negyedeinek nem E kedvező színfoltja.

luiiiiiiiiimiitiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiif

Meleg, családias, mondhatni ünnepies hangulatú otthonba kopogtattam be az év utolsó napjaiban Szabó Mihályék tamási házában. A jövő évi gondok nagy részét enyhíti az a két hízó

— összesen négy mázsa — amelyet a napokban vágtak le.

A huszas évek elején Szabó bácsi és élete párja a dombóvári tanyavilágban kezdte a közös életet. Mindkettőjük cselédszülők gyerekei, maguk is szüleik sorsán osztoztak,

— A legnehezebb éveim

— mondja Szabó néni — az 1942- estől .kezdődtek. Két évig távol volt a férjem, bevonult Egyedül maradtam az öt gyerekkel. Mit kellett küzdenem, hogy tisztességesen felneveljem őket

Akkor már két éve Tamásiban laktak. Másfél évtized kuporgatá- sából a községtől 3—4 kilométerre vettek egy kis zsuppos házat.

— No nem ezt — mutat körül mostani lakhelyükön Szabó bácsi. Nehéz is lenne elképzelni a világos, egészséges szobák helyett a régi, erdőszéli, tuskósi házikót. Ezt a lakást a tv, a rádió, s a hordozható cserépkalyha uralja.

— Ezt már a tsz' adta — szól közbe Szabó néni. — Nem köny- nyen léptünk be 1950-ben — teszi hozzá. — A felszabaduláskor kaptunk 10 holdat, de az sem hozott igazán jót. Több vott mindig a fizetség, mint a haszon. Az öt

gyerek — sóhajt közbe — akkor ettek a legjobban, s néha rájuk kellett szólni: ne vágjatok olyan nagyot a kenyérből.

— Soha nem felejtem e! -— mondja Szabó néni — bementek a gyerekek Tamásiba kenyérért, s mire hazaértek, majd mind meg is ették.

— S a tsz-ben?

•— Az első idők ott se voltak könnyűek — mondja Szabó bácsi. — Dehát úgy van az itthon is. Először meg kell alapozni a gazdaságot.

— Ahogy erősödött a közös

— teszi hozzá Szabó néni — úgy gyarapodtunk mi is. A belépéstől számított ötödik évre vettük ezt a házat Egyévi búzajárandóságunkból — több mint 60 mázsa volt — sikerült megszerezni. Azóta meg mindig újítjuk.

Szabó bácsi — noha nyugdíjban van — naponta, rendszeresen bejár a közösbe. — Hiába, nem tudok munka nélkül élni •— mondja. — Az lenne a legnagyobb büntetés, ha itthon kellene üldögélnem.

— Tehát végeredményben megelégedett, nyugodt öregségben várják az új évet?

— Bár mindig így lett volna

— válaszolja Szabó bácsi. — A gyerekek boldogulása, s a tíz unoka meg megédesíti — teszi hozzá Szabó néDi.

(i-e)

Divat lett az újságírás ?

Ügyintézéssel nem foglalkozunk

sem felelt neki. Ha lúd, legyen kövér...)

Azt hiszem nem nehéz kitalálni a folytatást. Amikor V. J. Kaposvárról Szekszárdra telefonált, nem kis meglepetéssel hallotta, hogy a magát Berta Sándornak nevező „újságírónak” annyi köze van az újságíráshoz és a szerkesztőséghez, mint neki. Vagyis azonkívül, hogy olvasók, semmi. Berta Sándornak viszont valószínűleg „köze lesz” a rendőrséghez. .,

Telefon a szerkesztőségbe. (Női hang.)

— X. Y.-t keresem. (Sajnos 5lég sok név behelyettesíthető.)

— Rossz számot hívott. Ez a Népújság Szerkesztősége.

— Dehogy téves! X. Y. újságírót kérem a telefonhoz.

— Nálunk nem dolgozik ilyen nevű ember.

— Dehogynem! Nekem megmondta.

— Ennek ellenére sem dolgozik.

A telefonáló dühösen leteszi a

kagylót és valószínűleg szentül : meg van győződve arról, hogy letagadtuk az illetőt Pedig nem mi csaptuk be...

*

Fogalmunk sincs, mi az oka, ie a meglehetősen szép számú ísetbői arra lehet következtetni, . hogy kezd divatba jönn^az újság- , írás. Ennek minden szerkesztőség - :sak örülhetne, hiszen a pontos is részletes tájékoztatás szinte elképzelhetetlen jó tudósítói há- 1 lózat nélkül. Csakhogy a legtöbb ' esetben éppen nem a, tudósítók j hangoztatják „újságírói” mivoltu- cat, hanem azok az emberek, akik talán életükben nem írtak egyetlen sort, egyetlen lapba sem. De ■ nem is ez a lényeg: ha valaki ■

S. I. pusztahenesei lakos miután elintézte ügyes-bajos dolgait Szekszárdon, betért a Garay étterembe. Egy régi ismerőse invitálta az asztalához, aki mindjárt oemutatta a társaságban levő fiatalembert. S. I.-nek még fogalma sem volt arról, milyen .szerencse” érte. Ez csak akkor Sérült ki, amikor panaszkodott, nogy középiskolás lányát sehol sem tudja elhelyezni. A fiatal- s ember ugyanis rögtön levetette í inkognitóját, s közölte: ó újságíró, a Tolna megyei Népújság 1 Szerkesztőségében dolgozik. S í mint ilyennek természetesen iga- r sán semmiség elhelyezni valakit. í

Bizonyára áldomást is ittak az 1 .előnyös üzletre”, s a papa meg- ' nyugodott, hogy jó kezekbe he- * yezte lánya sorsát. Csak később * kezdte el szidni az újságírókat, 1 imikor hiába várt a „befolyásos f Protektor” jelentkezésére. Levelet t rt szerkesztőségünkbe, s mi kényeiének voltunk közölni: Horváth Jenő — ugyanis így mutatkozott * pe — nevű munkatársunk nincs, nem is volt.. Az ügy további « ntézését a rendőrségre bíztuk. A vizsgálat alkalmával — amint 1 ízt a Paksi Járási Rendőrkapi- :ányság illetékese velünk közöl- * te — igy védekezett: ő csak megemlítette, hogy a szerkesztőség- r pen dolgozik, de nem erre hivatkozva tett ígéretet a lány elhe- r yezésére... Ebben csak az a fur- sa, hogy a becsapott ember miért éppen a szerkesztőségben rek- j, amált? És miért nem kérte, r mondjuk a szomszédját, hogy se- t jíts égére legyen az álláskeresés- c >en?

c

V. 3. kaposvári lakos 1967. de- :ember 21-én éjszaka Dombóvár- 0 •ól Tamási felé utazott. Alkalmi ® ítitársával beszélgetve elpana- f szólta egy kellemetlen ügyét, 1 ímelyben döntőbizottsági tárgya- c ást tartottak. Neki is „Szerencsé- é ie” volt. Az utitárs azonnal vál- e lalkozott arra, hogy elintézi a 1 iolgot, mi sem természetesebb « innál, nyugodjon csak meg. V. J. 1 megnyugodott, hiszen az illető k közölte, hogy ő a Tolna megyei t Népújság szerkesztője! (Egyszerű 1 munkatársi beosztás már meg r