Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
1968. Január 26. tolna MEGYEI nepüjsag 3 Emberek a télben L. i Ne vegyék jegyzőkönyvbe Licitálás Megkezdték a téli nagyjavítást a Repülőgépes Növényvédő Állomáson. A gépek a budaörsi repülőtérre vonultak vissza téli pihenőre. \ több mint negyven PZL és a tíz AN 2-es gép többsége jól bírta a nvári munkát, néhánynál azonban alkatrészcsere, illetve nagyobb javítás vált szükségessé. — lefelé Sokan tartanak attól, _- . , hogy az új gazdasági mechanizmusban telszök- nek az árak, mivel a réai köa*termel része megszűnik “ e™ U annyit kémek egyrmk árw!lter1' mennyit akar- ; • H°SV ez mennyire nem ipv van, bizonyítja a január 1 , árrendezés, de ezenldvül L ó bldahh ^lda arTa’ hogy a sza- \vfTseny sok esetben in- %bb lefelé mint felfelé „ny<Z esetrf, -M°St egy esetről lesz szó, de az egyből ** lehft többre következtetni clvtárlekedÍk Takács György W,’ 0 Tamási Vegyes S *“* jy* ,a Posta levélbedobó szék- TényßJcJcol szereli -tni ' k •• WrMafcat. Elkészítettük 77^ uelszekreny prototípusát. Begyújtottuk zsűrizésre és ma híük iSem számítottunk arra hogy ilyen jól sikerül. Tets7ett dobTzkZbereknek nemcsak a tuk \7 m .az áTa * Tud- tuk, hogy gyári ilyen levéldobozolcat egy KPM-üzem i!Zu- naharasztiban. ök 156 forintért rint ’ ahmit..kalknldciónk sze- riii n~J.ia toTneggyártásra ke- "7 112 fontba kerül f„l7 ZeteSen tretet kaptánk megrendelésre is azon nZatíteHa hUíba ™rluk,Z%y Sózzanak az illetéketek. . £“k mssza a mintadarabot de kiderült, hogy még ennek is es annak is meg keli mutat AztT lUetÖk külföld°n vannak. Aztán megtudtuk, hogy a min- ^eíáanyt nemcsak, az illetékeseknek mutatták meg, hanem is k™k“TTenciának is. És nekik is tetszett a termékünk, oiv- annyira, hogy gyorsan ők is egy hasonló min- apeldanyt, költségvetéssel Es nem 156 forintért, hane£ 108- art hajlandók szállítani 1 — Ha ők így, akkor mi a^kalkulációt l's a dL lt’ l09V ha kapnánk nJZg¥^n°teZres megrendelést Z J?- \12:ert es nem is 108 fo- ™tert hanem 98 forintos áron tudunk szállítani. Nem tudni kapta 7 ’ dS a *PM-bállalat kapta a megrendelést, tízezer mZb„kiVételéVel- amit miiünk féltek meg. Biztosan azért, mert mégiscsak mi készítettük etoszor az uj vonalú levéldoboz prototípusát, nem illett volna bennünket kisemmizni, meg azáZ,a^máSÍk Vállalat inkább „családtag”, mint mi. Ezzel azonban még nem zárult le az úgy. Utánanéztünk és megtudtuk hogy nemcsak a meglevő bérhazakat szerelik fel ilyen ie. velszekrenyekkel, hanem az 7eVe Í0V tewezik l*hh3ak- át £s az építőipar továbbra is a postától szerzi be az eredeti, magasabb áron 1 fzeket „ Biztos, hogy a ná- iunk készülték egy része is új házakba kerül. Nekünk fontos hogy minél többet készítsünk hiszen drága a félszer számozás es nyilvánvaló, hogy ha nem • , hanem húszezret gyárthatunk egy-egy darab kevesebbe kerül. Levélben tettünk ajánlatot több, mint hetven építőipari vállalatnak, házgyárnak. I A válaszok egy része 7 ------—-----Tnúr TneaéT~ k ezeit. Néhány vállalat azt írta hogy már megkötötték a szerződést, nem csinálják vissza. De jönnek rendelések is. Eddig több, mint háromezerre kaptunk közvetlen rendelést az építőipartól., ami érthető, hiszen mi olcsóbban szállítunk. Hogy mi lesz a következő lépes? — Nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy ha élni akarunk kereskedni kell, az üzlet. a~ üzlet. Es ami a legfőbb, törekedni arra. hogy minél jobbat minél olcsóbban adjunk ...------------------------- ' . .-r ■*...] é s tartalékol taK építőanyagul.. i Az idén a betétállomány nő- [ vekedése gyorsabb ütemű. Az , év első húsz napjában 564,5 i millió forinttal nőtt a betétállo- | mány. Tavaly, azonos idő alatt i 358,6 millió forint volt az emel- j kedés. Az emberek most helye- i zik el betétben azt a pénzt is, [ amit múlt évben a gazdasági , mechanizmus reformjáról tér- • jesztett álhírek hatására otthon | tartottak. Gács László ezután elmondot- [ ta, hogy 1967-ben az összes fel- i épült lakás 65 százalékát finan- ] szlrozta az OTP: mintegy két- ( milliárd forint építési kölcsönt > folyósítottak. Ilyen kölcsön se- | gítségével 31 266 lakás épült. AZ OTP az idén összességében [ a tavalyival azonos összegű hí- i tellel támogatja a lakásépítke- J zéseket. Az egy-egy lakás építé- i sére nyújtandó kölcsön is a múlt ' évivel azonos. Az építőipari árak emelkedésé- i ről szólva az OTP vezérigazgató- [ ja elmondotta, hogy költségnöve- i kedés csak a közületi — állami, 1 tanácsi, szövetkezeti — kivitele- | zésnél lesz. A költségtöbbletet ' azonban az állam megtéríti a ki- J vitelezőknek, és így az érdekelt i lakásépítőket a többletköltség nem [ terheli. Az állam lakásonként i 15—49 ezer forint közötti terhet ' vállal magára az építkezők he- \ lyett. Gács László ezután arról beszélt, hogy tavaly a lakosság mintegy hárommilliárd forint rövid és közép lejáratú áruvásárlási, személyi és mezőgazdasági hitelt vett fel. Az OTP egy év alatt körülbelül félmillió hitellevelet adott ki. Tavaly minte^v 12009 házhelyet, telket értékesítettek. Különösen nagy volt az étaeklődés igényeket azonban kismér- ' tékben tudták kielégíteni. Gács László, az OTP vezér- igazgatója csütörtökön, a Magyar Sajtó Házában tájékoztatta az újságírókat az OTP munkájáról, idei terveiről. A lakosság takarékosságáról szólva elmondotta, hogy a betétállomány 1967 végén elérte a 24 milliárd 54 millió forintot, ennek 60 százalékát vidékiek, 4.0 százalékát pedig a fővárosiak helyezték el takarékban. A betétösszeg a múlt év folyamán egymiiiiárd 580 millió forinttal, a betétkönyvek száma 32 000-rel nőtt. A kedvező kép ellenére a takarékbetét-állomány tavaly nem nőtt a várt mértékben, aminek több oka volt. A jövedelemnek nagyobb részét költötték el vásárlásokra, nőtt a lakást, üdülőt építők száma, sokan vásároltak „most álljunk a sarkunkra, most ; szorítsunk ki az elnökből, meg az elnökhelyettesből minél többet, mert utána késő”. Az elnök és , az elnökhelyettes viszoniérveiből pedig érezni kellett, azt a felfogást „most legyünk erősek, ne engedjünk a nyomásnak, mert a gazdaság anyagi helyzete nem tűri, hogy engedjünk”. Szűcs Ferenc elnökhelyettes időnként annyira belelovalta magát ebbe a felfogásba, hogy a kelleténél indulatosabban, emeltebb hangon vett részt a vitában. Szóval kimondottan szembenálló leiekként tárgyaltak, úgy, mintha más volna a fizetett szabadság kérdésében az asztal mellett ülők érdeke, és megint más a lócákon, s székeken helyet foglaló vezetőségi tagok érdeke. S itt most érdemes még jobban belemélyedni a dolgokba. A faddi Lenin Tsz új alapszabály-tervezete rögzíti, hogy fizetett szabadság illeti meg a szövetkezeti gazdát, ha 250, illetőleg nő esetében 160 munkanapot dolgozik a közösben. Érdekes volt megfigyelni ennek a pontnak a reakcióját. Arról van szó, a közösségnek már megéri, hogy fizetett szabadsággal jutalmazza azt az emberét, aki egy évben 2500 munkaórát tölt el termeléssel. Az ilyen gazda sokkal több hasznot hajt azzal, amit megtermel, mint amennyit fizetett szabadság fejében visszakap. Produktív termelő munkájával azoknak is növeli az egy napra jutó jövedelmét, akik csak száz, vagy százötven munkanapot tudnak, bírnak teljesíteni. Mégis, a vezetőségi tagok egy része nem így gondolta végig a dolgokat, hanem úgy, hogyha ezt a szigorú követelményt megtudják a gazdák, akkor fel fognak háborodni. (A vezetők másik része nem szólt se bűt, se bát. Vagy azért, mért nekik olyan a beosztásuk, hogy mindenképpen meglesz a 250 munkanap, vagy azért, mert egyetértettek ugyan az alapszabály-tervezettel, de nem akartak haragot, és nem akarták, hogy kint a községben rosszat mondjanak fölük.) Mögöttem a fal mellett három asszony ült a lócán. Az egyik kijelentette: ezekkel a feltételekkel az asszonyok mindegyike el fog esni a fizetett szabadságtól. Mások a növénytermesztőkre hivatkoztak. Hol, és hogyan szerezze meg a növénytermesztő a 250 munkanapot? Lehetetlen. Hogyan, ha egyszer nincs munka? GONDOLTAM, ITT valami tényleg nem stimmel, mert mi van akkor, ha valakiben meg van a hajlandóság a fizetett szabadság feltételeit teljesíteni, de miit csináljon, ha nincs meg a lehetőség? Ha a vezetőség nem tud mindenki számára munkát i biztosítani, akkor a fizetett sza- ; badság elnyerése nem más, mint A vezetőségi tagok lócákon, székeken foglaltak helyet, előttük nem volt se asztal, se vizeskancsó, se pohár. ELŐSZÖR TISZTÁZNI illendő, hogy mit- is értsünk fordított tűz- bejövés alatt. A nagyterem hátsó részét rendezték be a tanácskozás résztvevőinek. S ahogyan berendezték, úgy, sajnos akaratlanul se azt fejezték ki, hogy itt rangban, felelősségben mindenki egyforma, hanem akaratlanul is azt a látszatot keltették, hogy itt egymással szembenálló felek értekeznek. Pedig ez elvileg nem igaz, viszont nem mindegy, hol ül az ember. Egy hosszabb asztalt odaállítottak a kályha mellé, egy kancsó vízzel, poharakkal. Ehhez az asztalhoz ült az elnök, az elnökhelyettes és még két községi vezető. Oldalt egy kisebb asztal mögött a jegyzőkönyvvezető foglalt helyet. Ez idáig rendben is volna. Csakhogy a termékeny vita külsőségekben is fontos kellékeit a vezetőségi tagok számára már nem biztosították. Ök lócakon, székeken foglaltak helyet, előttük nem volt se asztal, se kancsó, se vizespohár. Meggyőződésem: eleve pozitivabb a vezetőségi ülések alaphangja, felelősségteljesebb, öntu- datosabb a pártvezetőségi, valamint az igazgatósági tagok tartása ott, ahol val mennyien asztalnál ülnek, megfelelő rendben, úgy, ahogyan azt egy nagyüzem méltósága megkívánja. Lem túl nagy ördöngösség néhány ászt út összetolni. Szóval, nem túl nehéz megteremteni a szubjektív feltételeket ahhoz, hogy a nem függetlenített igazgatósági tag érezze: a vezetőségi ülésen a rendfokozatok egyformák. Az alapszabály- tervezet vitája során úgy tűnt, a faddi Lenin Tsz-ben a vezetőségi tagok nem mindig érezték azt, hogy egyformák a rendfokozatok. (Nemcsak a külön ülés miatt.) A felszólalásoknak sokszor az határozta meg az alaphangját, hogy van egy „nagy” vezetőség, de ezen belül van még egy másik: áment, igent, vagy nemet mondó „kis” vezetőség. Hornok István, a gazdaság elnöke kitartó türelemmel, arra bíztatta a vele szemközt ülő embereket, hogy felelősségük tudatában, bátran nézzenek túl a sajátos. a kisebb 'kollektívák szűkebb érdekein, és a lehetőségek egészét tekintsék, amikor ilyen, vagy olyan döntést hoznak. Ez a bíztatás csak részben járt eredménynyel. (Ez a részeredmény adta a vezetőségi ülés sok-sok pozitívumát, de erre majd még később térünk vissza.) HEVES ÉS SZÉLSŐSÉGES vita robbant ki például a fizetett szabadság körül. Ez volt az egyik, a nyugdíj volt a másik izgalmi góc és fordított tűzbejövés. Érezni lehetett; egyik-másik felszólaló kimondatlanul is úgy vélekedik zerencse dolga. Pillanatnyilag a i óta során úgy éreztem; joggal r retette fel a mögöttem ülő asz- r izony azt a kérdést: „Hogyan, ha 1 igyszer nincs munka?” De az el- 1 lök és az elnökhelyettes is győz- ( e' szusszal. Az elnöknek a ren- ] (eteg érvtől már majdnem kirój- < oeodott a szája, de úgy tűnt. a ; .munka van” érvük itt ennél a 1 cérdésnél hatástalan marad. Mi- • irt? Meggyőződésem szerint, egy 'urcsa kettőség miatt. Tudniillik, íszre kellett venni, hogy akik a ' szabadság ürügyén azt kifogásolják, hogy nincs biztosítva a fo- : yamatos munka, azok megfeledkeznek valamiről. Arról, hogy ők tt nem növénytermesztők, hanem vezetők. S ha úgy érzik, sokan dolgoznának, de nincs hol. akkor nekik, mint a tsz vezetőségi tagjainak, most az volna a feladatuk, hogy javaslatot tegyenek. Hogy elmondják: elvtársait, készüljünk fel arra, hogy a fizetett szabadság feltételei miatt a tagok részéről fokozódik a vezetőségre nehezedő nyomás, gondoskodjunk tehát újabb munkalehetőségekről. Erről beszéljünk. Ne arról, hogy 250-nél, illetőleg 160- nál kevesebb munkanap legyen a fizetett szabadság előfeltétele. De sájnos ez a kívánatos, rangos és felelősségteljés vezetői alapállás ebben a kérdésben hiányzott. Talán azért, mert egészen bizonyos például, hogy a nem függetlenített vezetőknek kint a munkahelyen gyakran a szemükre vetik: „Miért vagytok ti ott. ha nem tudtok kiharcolni .semmit?” S egészen bizonyos, hogy e szemrehányások sokasága legtöbbször nem arra készteti a vezetőt, hogy munkatársának megmagyarázza a tényleges helyzetet, ellenkezőleg, arra ösztönzi inább hogy vezetőségi üléseken a ; legalapozatlan követelések tol- i lácsotlója legyen. Homok István j engeteget beszélt erről is. „Ne- i ,em nincs pénzem. Többet adni 1 sak ott lehet ahol van miből. \ lem én adom a szabadságot, nem i ■ n fizetem magukat, maguk fi- [ etnek még engem is” — mond- i a Ez a lényeg, s ebben benne J nan minden. i HOGY MA MÉG gyakrabban j lominálnak a kívánságok, a kő- i 'etelések, mint a reális „hogyan, 1 miből” kérdések, annak az el- ] lök szerint meg van a kellő ma- i íyarázata. Úgy véli, a tévé és a J lapi sajtó hangulatkeltő népsze- i •űséghaj húszasból többnyire a j ogokról beszél. Arról, hogy mi i ár. Arról, hogy mi illeti meg a j jazdát. Bezzeg a kötelességekről, i neg az előfeltételekről ritkán esik 1 izó. Az elnök zárójelben megje- [ »yéZte, hogy ézt ne vegyék jegy- i 'ÄkönyVbe; mert ezt csak itt | nondja. Kár, mert állításában i sok. az igazság. Mégis azt kell [ mondani, hogy legelsősorban a i lelyi politikai és tájékoztató J munka az előfeltétele annak, i rogy reális összkép alakuljon ki ' i jogokról és a kötelességekről a 1 paraszti közvéleményben. De va- i jón alkalmas-e arra a tsz vá- J [asztolt vezetősége, hogy közvé- i [eményformáló erő legyen akkor, [ ha vannak dolgok amiről tudnak, i de úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. azután meg vannak dolgok, amiről tudnak, tudni is akarnak, de némelyik szakvezető azt szeretné elérni, hogy ezekre még az elnök se figyeljen oda? (Folytatjuk) SZEKULITY PÉTER (Következik: Becsapva érzem magam) Sajtótájékoztató a bankbetétekről, a lakásépítési kölcsönökről
