Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
4 VOTVA WTC, YET NEPtfJSAG 1968. Január 26. BÉLYEGHIMISlTÚC RÖK, AZTMONtt; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZ LÁMi KÖLYKEIOEI KAM EMÉSZTI AAEe..." in iinwii in. iT*'- # 1 AZ. EŐSZAJXAr A, j A/ TC>'C7Ó% /a»orr v’A'jeasF=f=j-ir. e«roe Va'/zatlaaj fa/ a f=!U AAEöTO«- C*»Arr fev PILLA- . AAH75GA , /VUA C/O • f V lU morEcma/ __ R AnrAWr A OfC/JC- «O&V &YOß SATJ ELAA£Af£laCrcj6H, Víztárolók és a földrengés A nagy víztárolók szeizmikus nyugtalanságok és földrengések előidézői lehetnek a földkéregre kifejtett nyomásuk miatt. A Bom- baytól dél-nyugatra, a Koyna-gát mögött 1967 december 11-én bekövetkezett földrengéssel kapcsolatban jutottak erre a megállapításra indiai és francia geológusok „Maga a Dekkan-fensík, ahol a duzzasztógát és a víztároló épült, stabilitás szempontjából teljesen biztonságos, — jelentette ki az indiai geológiai szolgálat vezetője — a földrengést a duzzasztógát víztárolója vizének nyomása váltotta ki”. Ugyanezt a véleményt fejtette ki a strassburgi Földfizikai Intézet igazgatója is. A Koyna-vidéken a víztároló 1961-ben történt feltöltése óta több ízben észleltek szeizmikus nyugtalanságot, hogy a kérdéssel már foglalkoztak Zürichben, a Nemzetközi Geodéükai és Geofizikai Szövetség kongresszusán. Egy amerikai tudós már 1945-ben felhívta a figyelmet a víztárolók és a földrengések közötti összefüggésre, a Colorado folyónál lévő Boulder-gátnál végzett megfigyelései alapján. A víztároló 1935 óta összesen 40 milliárd köbméter vizet tárolt, amelynek súlya 40 milliárd tonna. 1935— 1945 között a térségben — a tudós szerint 6000 szeizmikus „sokk'? zajlott le. — Hölgyeim és uraim! Engedjék meg. hogy az örkeszter karnagyától kölcsönkérjem a szájharmonikát, _ és néhány pásztorábrándot adjak elő. Utána legyen szabad anyagi támogatásukért esedeznem egy szegény, de tehetséges muzsikus számára. A vendéglős udvarias hangon felkérte, hogy menjen a fenébe. Egy nagylelkű málhahordó azon a nézeten volt, hogy engedjék harmoni- kázni az elmebeteget. Fazék, a százhúsz kilós gengszter, aki aznap szakított szerelmével, és ezért dühös volt, harsányan odakiáltott: — Azonnal menjen ki! Maga hülye! Harrincourt tréfásan megfenyegette az uj- jával: — Nana, kis óriás! Nem szabad udvariatlannak lenni... Az óriás két lépéssel ott termett a jövevény előtt, és... És érthetetlen módon szép ívben visszarepült az asztalához, egész társaságát, valamint néhány liter rumot a földre rántva. A többi már gyorsan ment. A vendégek egy része felugrált, és az idegen felé rohant. Ez egy széket ragadott meg és leverte a lámpát. Általános zűrzavar támadt. Csörömpölés, ordítás, verekedés zaja töltötte be a helyiséget, és egy alkalmas pillanatban Galamb az egész bárpultot a verekedőkre dobta, majd utánahajította a kocsmárost a konyhakéssel, a csaposlegényt a tüzes piszkálóval és a főpincért a fiával... ... Másnapra rendbe hozták a vendéglőt, este szólt a zene, és a kórházban tartózkodó törzsvendégeket leszámítva, együtt volt a szokott esti közönség. Kilenc órakor nyílt az ajtó és belépett a vidám idegen. Szalmsikalapját főúri grandezzával emelte meg, és udvarias vigyorral a középre lépett. A kocsmáros, a csapos, ,a főpincér és a fia megdermedtek. — Hölgyeim és uraim! — kezdte Galamb. — A tegnap esti svédtoma miatt elhalasztott koncertemet szíves engedelmükkel mai tartom meg. A karnagy úr ideadja a harmonikáját, és az előadás a kezdetét veszi. Ezután átvette a zenész harmonikáját, felállt egy székre, ráült a támlájára,' kiskat álját egy elegáns mozdulattal odadobta o főpincémek. és mély érzéssel eljátszotta, hogy: „Louis, a fűtő elhajózott az Uj-Hebridákra”. A második strófát énekelve adta elő. A szám kétségkívül tetszett. A hangulat még fagyos volt, de többen már elengedték zsebükben a bicskát, és ez errefelé egy neme a békülékenységnek. Mikor Galamb rázendített a „Hej tengerész, hej tengerész, Mit neked vihar és mit neked vész” kezdetű indulóra, amelyet rövid sztepptánccal fejezett be, mindenki tapsolt, és vad lábdobogással követelték, hogy a művész folytassa koncertjét Harrincourt záróráig megalapozta népszerűségét, tányérjára bőségesen hullott az aprópénz, és amikor egy fésűre feszített selyempapíron elzümmögte a „Kacagj bolond, bár festett arcodon könny csorog...” kezdetű slágert, olyan jókedv kerekedett, hogy Lala, a biciklitolvaj, aki különben is nagyvonalúságáról volt közismert, eperbólét hozatott, és hajnalig még sok üveg rum fogyott el. Hairrincourt volt a kikötő kedvence. Nemigen akadt olyan ember, aki összemérhette volna vele az erejet, és mégis lehetőleg elkerült minden , nézeteltérést, és a legrosszabb tréfákat is eltűrte. Szolidsága miatt elnevezték Galambnak. Esténként vendégszerepelt a mulatókban. Nemcs-k szájharmonikán játszott. Ha kellett, hegedült, citerázott és kártyakunsztokat is mutatott. Senki sem hallotta még káromkodni. A tizennégy éves szivarossal olyan udvariasan beszélt, mintha a fiúcska a legrégibb törzsvendégekkel egyenrangú gazember volna. Mindig simára volt borotválva, és Miminek, aki a „Bicskadobó” nevű helyiségben a likőrt kezelte, virágot küldött a születésnapjára. tündöklése és bukása — Uram, lefoglalom ezt a rendkívül értékes albumot, amit k: akart csempészni, s megindítjuk ön ellen az eljárást! — Kérem, ezek nem valódi bélyegek, valamennyit én csináltam A különös párbeszéd a francié •—svájci határon játszódott le, a; egyik utas, Jean de Speratd ési finánc között. A vita folytatásaként szakértők vizsgálták meg « bélyegeket és kijelentették: valamennyi valódi, értékes ritkaság. — Akkor bebizonyítom, hogj az én gyártmányaim. Tessék mondják meg, melyiket készítsen el — válaszolta fölényesen Spera- ti, majd bevonult „laborató riumába”, ahonnan a szakértői legnagyobb elképedésére néhánj óra múlva diadalmasan hozta el( a tökéletes hamisítványt. — Én nem akarok becsapn senkit — nyugtatta meg a szakértőket a „bélyeghamisítck kirá lya”, ahogy később elnevezték, — mert a bélyegek hátlapján feltün tetem, hogy az én munkám. Csal azt akarom, hogy a szegény gyűj tők albumában ne legyenek üre kockák amiatt, hogy drága bélye geket nem tudnak megszerezni — Amikor megöregedett, vissza vonult a különös mesterségtől Előbb azonban teljes felszereié sét, mintegy 600 hamisítványt, II millió frankért eladta az angol fi latéliai társaságnak — tananya gul. Spehati hírhedt elődje vol Francois Foumder genfi nyom datulajdonos; nevét borzongv ejtik ki a gyűjtők, mert „bé lyeggyárának” termékei ma 1 közkézen forognak. A múlt szá zad végén tevékenykedett és ali van ország, amelynek értéke klasszikus kiadványait ne ham; sította volna. Végül leleplezte és nyomdai kliséit a nemzetkö: bélyeggyűjtő szövetség- szerest meg, szintén filatéliai tananyag nak, hogy a gyűjtők tanuljana belőle. Ugyanilyen különös tanulmány anyag vásárlásának híre járta b tavaly a világsajtót. A belga szál mazású, mexikói állampolgárság Charles de Thuin „műhelyét vette meg az amerikai bélyeg gyűjtők szövetsége potom 600 dollárért. Thuin 50 ezer sajÉ gyártmányú bélyeggel árasztott el a nemzetközi piacot, káros: tóttá meg a gyűjtőket. ELsősoi ban a közép- és dél-amerikai á lamok kiadványaira, főképpen f< lülnyomások készítésére spécii lizálta magát, de egyes ázsii és európai államokat sem kímélt meg. Kivételes ügyességgel, dolgozott, s mindig sikerült kibújnia a felelősségre vonás alól, amit megkönnyített, hogy a mexikói törvények csak a forgalomban levő bélyegek hamisítását büntetik. A bélyeghamisítás története majdnem olyan régi, mint a bélyeggyűjtésé. Az államok a múlt század óta igyekeznek védekezni a hamisítók ellen. Úgy látszik, a világ első bélyegénél: az 1840- ben Angliában megjelent ún. fekete pennysnél is számítottak ilyesmire, mert a nyomdai lemezekre minden bélyeg két alsó sarkába megkülönböztető betűket véstek. Mexikóban a múlt század közepén a bélyegek hátoldalára nyomtak ellenőrző számokat. Sok államban a béllyegpapírba különböző színű selyemszálakat préseltek. Olaszországban, Németországban a bélyegpapírba finom hálózatú alaprajzot nyomtak. Svájc 1862-től 1900-ig a svájci keresztet préselte a bélyegbe, amely fény hatására a hátoldalon látszódik. Újabban a vízjeles papír bizonyult a legjobb védekezési módszernek. Bár ezt is mepróbálták szappannal, olajjal utánozni, de a benzinfürdő leleplezi a machinációt. Ma a nyomdatechnika olyan fejlett, hogy gyártmányait semmiféle hamisító sem tudja utánozni, úgy hogy az államok . (Magyarország is) sorra áttérnek ■ a vízjel nélküli bélyegpapír hasz- i nálatára, amelyen az ábra szeb- - ben érvényesül. ; Szinte minden állam törvénye ■ szigorúan bünteti a bélyeghami- ! sítást, sőt rosszhiszeműség esetén i a hamisítványok eladását is. Né- • hány „éye .például nagy feltűnést : keltett, amikor Faruk volt egyip- : tömi királyt Kómában 1700 dol- : Jlár pénzbüntetéssel , sújtották, ■ mert egy svájci gyűjtőnek hamis : bélyegeket adott el. A hamisítók ma is változatlanul garázdálkod- i nak. , Értékes bélyeg vétele előtt ' ajánlatos a hazai gyűjtőnek is a [ budapesti bélyegmúzeum szakér■ tőihez vagy a bélyeggyűjtő szö- . vétség vizsgáló állomásához for- I dúlni. Mindkettő modem eszkö■ zökkel felszerelve működik. A t bélyegmúzeumnak egyébként tíz- . ezer darabból álló gyűjteménye . van, amelyben a világ minden . tájáról származó hamisítvány . megtalálható; a gyűjtők is sokat . tanulhatnak belőle... i HAJDÚ ENDRE
