Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
(968. január 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG iert megtagadta a munkát, a armadlkat hatálytalanították, ■sert, ahogy a hivatalos papír elzi, vétke nem merítette ki a egyelmit. A tavalyi pedagógus- apón, ennek ellenére 800 forint jutáimat kapott A javaslatban ez áll: Jutalma- ásban még nem részesült. Az itóbbi években oktató-, nevelő- nunkájában lényeges előrehala- lás történt. A pártnak még fő- skolás kora előtt tagja lett. A :özség vezetőinek is pozitív a •éleménye a közéletben folyta- ott tevékenységéről. A javasla- ot a községi tanács vb-elnöke, i község párttitkára, az iskola gazgatója és a szakszervezeti bi- almi írta alá. Nem kell sok magyarázat e örökhöz. Egyik oldalon a fe- íyelmik. másik oldalon a jutai- nazás, és bizonyítási jak pedig nindjárt a jelenlegi ügy. A veze- ők nem látták eddig, hogy Len- 'yclné nem viselkedik pedagógushoz méltóan, és családi élete s évek óta rendezetlen? Miért rém beszélgettek vele és próbálták jobb belátásra bírni? Bi- tonyos, hogy meg lehetett volna ikadályozni, hogy a községben ;sak lekicsinylőén nyilatkozza- iak róla a szülők és utánaneves- ienek a tanítványai. Az „egyik oldat tanát sokat teletett volna annak érdekében, logy Lengyel Józsefnél támogatja, felvilágcsíisa, hogy helytelc- íelc nevelési módszerei. A „másik oldal”, Lengyelné is legalább Kinyire hibás, örülnie kellene, logy ilyen könnyen megúszta ezt i súlyos vádakkal teli ügyet, mégis fenyegetőzik. íme egy levele az iskola igazgatójához: „Hagyjanak c_..in az aljas Hátaikkal. Semmi közük a családi életemhez és a magánéletemhez. A bíróságon az igazgitó kartárs felelni fog, hogy van-e joga csa- r-fvoM rragínttgyst csinálni? A Kádár-titkárságig felmegyek. Ha meghaltam volna úgy látszik örülnének, hogy egy becsületes kommunistával kevesebb van.” Nehéz a tekintélyt visszaszerezni ? Egy becsületes kommunistának be kellene látnia, ha hibázik, a következményekei, még ha kellemetlen is, viselni kell. Lengyelné ezzel szemben fenyegetőzik és egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mekkora törést okozott tanítványai lelkében. Nem érzi annak súlyát, hogy ezek után már nem néznek fel rá tanítványai, nem tekintik példaképüknek többé. De nemcsak saját magának okozott kellemetlenséget viselkedésével, hanem tanártársainak is, akiknek tekintélye éppen ő miakta csorbult meg jó időre. Kemény és odaadó munkára lesz szükség még visszaszerzik. Éppen ezért a fegyelmi mértékét is sokkal jobban kellett volna mérlegelni. Az áthelyezés, egyévi próbaidőre felfüggesztve, nagyon enyhének tűnik. Ha Lengyelné továbbra is az iskolában marad, inkább ront a helyzeten. Tekintélyét visszaszerezni tanítványai körében már nem tudja. A szülők sem veszik szívesen, ha gyermeküket ő tanítja. Az áthelyezés, szigorú büntetés, de a tanítványok, a szülők, a tanárak és nem utolsó sorban Legyelné érdeke ezt kívánná. FERTŐI MIKLÓS FIGYELŐ Munkaerőgond és szakember a tsz-ben A Figyelő január 17-i számában dr. Srankó István „Mun kaerőgond cs szakember a tsz-ben” címmel a nagyüzemi gazdálkodás egyik kényes területét és felületét teszi áttekinthetőbbé igen nagy felkészültséggel, és még több meghökkentő számadattal. Kimutatja egyebek között, hogy a ter- molőszövetkezrti vezetők szakképzettsége, különösképpen a függetlenített 1. gádvezetők vonatkozásában, még távolró' sem üti meg a kívánatos szintet. A függetlenített brigádvezetőle 68,9 százaléka képzettség nélkül látja el a termelőszövetkezetekben a munkakörét. Dr. Srankó István következtetései nagy figyelmet érdemel- rek. éppen ezért úgy véljük, indokolt teljes terjedelemben közölni írása befejező részét, amely a madocsai Igazság Termelőszövetkezettel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban dr. Srankó István a következőket mondja: Nem egy termelőszövetkezetben hallottunk már ilyen kijelentést: „Sikerült az adminisztráció létszámát a minimumra csökkentenünlc”, vagy: „a környékbeli szövetkezetek közül a ml adminisztrációnk a legkisebb létszámú”. „Nem tartunk üzemgazdászt és öntözőmérnököt, nincs agronómusunk és gépcsoportvezetőnk” stb. A termelés hatékony irányításához nélkülözhetetlen szakembereket ezekben a gazdaságokban tehát csupán „adminisztrációs” létszámnak tekintik. Azzal, hogy a termelés irányító szakembereit — improduktív munkaerőnek tekintik, saját maguknak okoznak anyagi veszteséget. Nem alkalmaznak szakembereket, s így megtakarítanak ugyan néhány tízezer forintot, de. sok százezret elveszítenek. Jellemző példa a Tolna megyei madocsai Igazság Tsz ése- ■te. Itt a terület csaknem egyharmada csőkutas öntözésre van berendezve. A meglévő csőkutak segítségével 1580 hold szántó,-180 katasztrális hold legelő és 344 katasztrális hold zöldség- és gyümölcskertészet volna öntözhető. A berendezett területből azonban 1967-ben mindössze 255 holdon (az öntözhető terület 12 százalékán) folytattak intenzív öntözést, (230 ka- kiszfrálís holdat ugyan úgynevezett „teimésmentő” öntözésben részesítettek, de ez — a terméseredmény szempontjából -r- eső után köpönyeg). Csaknem 2000 hold öntözésre berendezett területet nem öntöztek. A rendkívül alacsony hatásfokú öntözés oka a többi kö- zott a gépek nagy részének üzemképtelen állapota, a lehullott csapadék pontos mérésének elmulasztása, és még egy sor alapvetően szakmai hiba volt, amelyek a felelős öntözési szakember hiányából fakadtak. Ha az öntözést jobban megszervezik, és az alapvető szakmai követelményeket betartják — figyelembe véve a tápanyag-utánpótlás lehetőségeit — a 2200 katasztrális hold öntözhető területen sok millió forinttal növelhették volna a gazdaság bruttó bevételét. Többleteredmény helyet azonban csak többletköltsége volt a tsz-nek, mint például a 19 öntö- zögépegység mintegy 200 ezer forintos évi amortizációja. Hogy az öntözőszakember fizetésének „megtakarítása” mennyi kart okozott a madocsai Igazság Tsz kollektívájának, ez akkor válik világossá, ha összehasonlítjuk terméseredmé- n-Yeíkf:t. egy hasonló adottságok között gazdálkodó, de korsze- ra ?P*-0Zesí folytató gazdaság eredményeivel. Ilyen gazdaság például az öcsöd i Szabadság Mg Tsz, amelyben képzett öntöző agronomus dolgozik. Terméshozamok az öntözött és öntözetlen földeken: A madocsai Igazságban Az öcsödi A különbség Szabadságban q kh Ft kh Kukorica 14,7 qkh 2* q kh 13.S 3 241 Burgonya 78,6 q/kh 185 q kh 10«,4 it>640 Lucerna 16,4 (29,2) x 38 q kh 28 (8,8) X 2 800 (880) X x =■ A régi lucerna Madoesán 29,2 q kh, az új 10 q kh termést hozott. Aligha vitatná valaki, hogy az öcsödi terméshozamokat — rendszeres öntözéssel — Madoesán is el tudják érni. Madoesán 972 holdon termeltek kukoricát, az öntözés elmulasztása miatt veszteségük az összehasonlítás alapján kereken 130 vagon májusi morzsolt kukorica, amelynek értéke felvásárlási áron (257 Ft/q) 3 millió 380 ezer forint; burgonyából (160 holdon termelték) veszteségük 170 vagon, érteke 3 millió 400 ezer Ft; lucernából (283 kh) a veszteség mintegy 400 ezer forint. így tehát megtakarítva egy öntözőmémök évi bérét — kb 50 000 forintot — elvesztettek csak a három fő növény öntözésének elmulasztása miatt — több mint 7,5 millió forintot. A zt hisszük, ez a tapasztalat és számvetés tanulságos az ország néhány száz más termelőszövetkezete számára is. Napjai ni: általános igazsága az, hogy a legjobb befektetés — a szakember taníttatása és bére. Ez érvényes mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésre. Könyvtáravatás Simontornyán Elkészült Simontornyán a bőrgyár művelődési otthonában az új könyvtár. A létesítmény: a községi tanács és a szakszervezet közösen működteti. Az új, minden igényt kielégítő könyvtárhelyiség avatási ünnepségére pénteken délután fél 6-kor kerül sor. A megnyitón Tóbiás Áron, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa tart előadást, a mai szovjet irodalomról. Az ünnepségen közreműködik Bánffy György Jászai-díjas, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, aki a mai szovjet költők verseiből állította össze műsorát. Pedagépshez nem méltóan... A kényes és eléggé hosszan tartó fegyelmi ügyet egy közbotrány indította el Kajdacson, tavaly július 29-én. Azóta is sokat beszélnek róla a faluban. Egy kis községben mindig jobban kell ügyelni a magánéletre, különösen azoknak az embereknek, akik úgynevezett „reflektorfényben" vannak. A közösség — éppen a kis lélekszám miatt — sokkal jobban észreveszi a furcsa dolgokat. és mondjuk meg őszintén, sokszor szeret is vele foglalkozni. Az ügy azonban még kényesebbnek látszik, mivel egy pedagógusról van szó. Súlyosságát tetézi, hogy az említett közbotránynak az általános iskola tanulói közül is akadt néhány szemtanúja.. A baj tulajdonképpen itt kezdődött, de ezzel még korántsem zárult le. Családi botrány — lálilüréssal Az előzményekhez tartozik, hogy az iskola egyik tanárnője, Lengyel Józsefné, már évek óta rendezetlen viszonyek között él férjével. A „nevezetes” dátumot megelőzve elköltözött tőle és ez alatt jó néhány helyen lakott a faluban. Az elköltözés után is folytatódtak a perpatvarok mindaddig, amíg Lengyelné az elmúlt év július 29-én a tanácselnökkel és egy másik tanácsi dolgozóval elment férjéhez, hogy az ott levő bútorokat elosszák egymás között. A megegyezés nem ment simán. Nem tudtak dűlőre jutni — a konyhaszekrényen. A szóváltás után Lengyelné elindult az utca felé. Férje utánaszaladt és tettlegességre került sor. Az asszony a botrány közben még a lábát is eltörte. Míg a mentők megérkeztek, a szomszédija vitték. Elszállításakor és a botrány történtekor, sokan végignézték a nem mindennapi esetet. A közönség között szép számmal akadtak a tanítványok. közül is. Az ügy teljességéhez tartozik még az is, hogy mikor Lengyelné felépült, visszajött a faluba, egy olyan férfihez költözött, aki valamikor régen udvarolt neki. Ezt követően az iskola igazgatója elrendelte a fegyelmit, ezzel együtt az ügy teljes kivizsgálását. A fegyelmi bizottság meghallgatta az iskola pedagógusait, akik egy kivételével elítélték Lengyelné magatartását, botrányos magánéletét és azt javasolták, hogy helyezzék el a tantestülettől. Néhányan olyan megjegyzést is tettek, hogy nemcsak a botrány miatt kell elhelyezni a kartársnőt, hanem azért Is, mert sok esetben trágár, drasztikus hangon beszél ta- i Hitványaival. 1 i Nvomdafesiékst t nem tűrő hangon 1 A fegyelmi bizottság meghallgatta a szülői munkaközösség tagjait is, akik nemcsak hogy elítélték a közbotrányt okozó magatartást és gyermekeiket illető durva szavakat, hanem írásban : fordultak az iskola igazgatója- ' hoz Lengyelné elhelyezése ügyé- i ben. i Ezután sor került néhány ta- i nuló kihallgatására is, akik azt 1 tanúsították, hogy tanárnőjük valóban sokszor használt nyom- ' dalesteket nem tűrő .szavakat és olyan dolgokról mesélt néha, ■ amely nem iskolás gyermekek fülének való. Megszületett a fegyelmi határozat a paksj járási tanács művelődési osztályán, mely szerint Lengyel Józsefnét, „áthelyezés” fegyelmi büntetésben részesítették, de a büntetést egy évi próbaidőre felfüggesztették. Lengyelné először fellebbezett a Járási Munkaügyi Döntőbizottságnál, ahol jóváhagyták a kiszabott fegyelmit, majd később ugyanezt tette a Megyei Munkaügyi Döntőbizottságon is. Fellebbezését itt sem hagyták helyben. Hol voltak a kollégák? Eddig az ügy hivatalos része, amelyet úgy gondolom nem lehet egyszerűen lezárni. Már csak azért sem, mert ebből a fegyelmiből nem világlik ki az, ami a kajdacsi általános iskolában történt. Ha a közbotrány nem történik meg, akkor talán még ma sincs fegyelmi ügy. Még ma sem derül fény arra, hogy Lengyel Józsefné évek óta milyen hangon beszél tanítványaival és, hogy továbbra is suttogva beszélnek rendezetlen családi ügyeiről felnőttek, gyerekeli egyaránt. Botránynak kellett ahhoz történni, hogy a szülői munkaközösség és a tantestület tagjai elítéljék Lengyel Józsefné magatartását, pedagógushoz nem méltó viselkedését. Pedig valószínű, sokszor találkoztak, többször beszélgettek egymással erről. Miért nem említették meg a kollégái beszélgetés közben, hogy jó lenne, ha javítana eddigi magatartásán. Jóindulatú, figyelmeztetéssel lehet, hogy „megmenthették” volna kolléganőjüket. Nem tették. Könnyebb volt most, egyszerre mindent a nyakába varrni! Lengyel Józsefné mióta Kajdacson tanít három fegyelmit kapott. Egyiket, mert utcai bot- • rányha keveredett, a másikat, Tanácskozás a Könnyűipari Minisztérium és a szakszervezetek egyuttmukoaeserol A textil-, bőr- és ruházatipar szakszervezetek szövetségének el nöksége kedden ülést tartott, i többi között megvitatta a Köny nyűipari Minisztérium és a sző vétségbe tömörült szakszervezete! együttműködésének módjait, for máit. A könnyűipari miniszter ja vaslatait is figyelembe véve meg határozták, hogy milyen módo: hajtják végre az együttműködéí érintő kormány- és SZOT-határc za tokát. E szerint a könnyűipari minisz tér több fontos kérdésben csak szakszervezet egyetértésével dón Ilj'en az ágazató munka versen 3 célok meghatározása, a kivál vállalat cím adományozása, el< terjesztés a Minisztertanács és SZOT vándorzászLa jártak od ítélésére. A minisztérium és a szakszervezetek rendszeresen, egymással együttműködve elemzik a dolgozók személyi jövedelmének alakulását. Szükség esetén felsőbb szerveknek javaslatot ■ tesznek különféle problémák megoldására. A vállalati kollektív szerződések eivj jellegű vitás kér- . déseiben közös álláspontot alakí- : tanak ki; A könnyűipari miniszter a szakszervezetek véleményének meg- . hallgatásával dönt az iparágak t távlati és középtávú terveiről, új vállalatok létesítéséről, a meg- I lévők összevonásáról, vagy szét- j választásáról. Az együttműködésről a xni- i niszter és a szakszervezetek fő- - titkárai írják alá a megegyezésit
