Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-23 / 18. szám
4 TOT .VA MFC VF? VPPÜ.TSAG 1968. január 23. A gyermek és a születés misztériuma Részlet Kornej Csukovszkij pszichológus „Kétévestől ötéves korig“ című könyvéből Fenyegetés: — Elmegyek Rosztovba, kisbabát szülök, és nem írom meg, hegy hívják! * — Hogyan készült az első ember? Hiszen nem volt, aki szülje. .. * — Miért szültél nekünk ilyen rossz apukát? * — Anyuka, szülj kisbabát! — Hagyj békén, nincs időm. — De hiszen szabadnapos vagy... Svédországban, Franciaor- szagban, Angimban és Amerikádban már hosszú ideje 'folytainak kampányt « szülök „őszinteségéért": a vélemények szerint súlyos lelki sérülés okozható a 3 éves gyermeknek, ha nem mondják meg neki az igazságot születése titkáról. Angliában „A szülők és a nemi nevelés” címen könyv jelent meg, amelyben elmarasztalják az apákat és maradi anyákat, akik feleslegesnek tartják ezt a korai nyíltságot. Londonban már 14. kiadását érte meg a kizárólag gyermekek részére írott, „Hogyan születik a gyermek?” című könyv. Elmondják benne, hogyan tartják fenn fajukat az egyes állatok és ezzel párhuzamosan azt is, hogyan történik ez az embereknél. Első pillantásra azt hihetnők, hogy ennél jobb nem is kell. 4. baj azonban ott van, hogy az igazság mögött hazugság rejtőzik. Vegyük elvitathatatlan igazságnak, hogy a nemi ösztön kizárólag a fajfenntartás végett adatott az élőlényeknek, de vajon akad-e szerelmes ember, aki egyetért vele, hogy házastársi vi- sjzonyát a szeretett nővel kizárólag nemzési eszköznek tekintse? Aki nem mond a gyermeknek semmit az emóciókról és csak a nemzés technikó.jáha avatja be, bizony becsapja. XT a különválasztjuk a szexuá- ' ' Us kapcsolatokat azoktól az érzelmektől, melyek minden emberi szívben keletkeznek és csak a technikai folyamatot fogadjuk el, melynek kizárólagos célja gyermekek létrehozása —, azt minden \ szerelmes ember a szerelem cinikus megrágalmazá- saként fogja fel. Lám, ezért van az, hogy még a gólyamesében is kevesebb a hazugság, mint a „torz igazságban”, melyet egyes elhamarkodott szülők sietnek közölni gyermekeikkel. Többször nyílott alkalmam meggyőződni arról, milyen jól védett a gyermek a számára felesleges gondolatoktól és ismeretektől, melyeket nevelői mindenáron rá akarnak kényszeríteni. Ha az anya és apa megkísérlik gyermeküket felvilágosítani a fogamzás „igazságáról”, a gyermek azt saját gondolkodásmódja törvényei szerint fantasztikummá alakítja át; így tett például az az 5 esztendős Volik Schmidt, Otto Schmidt akadémikus fia, amikor anyja őszintén közölte vele a gyermek keletkezésének részletes adatait. Nyomban hosszú mesét improvizált saját életéről, anyja méheben. — Van ott egy kerítés egy Ids o.jtóval. A kis ajtó nagyon picike. Igen, igen, láttam, amikor a hasacskádban voltam. A szoba is egészen kicsike és egy bácsika lakik benne. — Milyen bácsika? — Vendégségben voltam nála. teáztam. Aztán meg játszottam a kertben... Amikor aztán elérkezett az ideje, hogy megszülessek, kijöttem a hasacskád- bÓT... T ássuk csak, miként gon- dolkodnak más gyermekek, az életnek a titkáról. * — A kisfiúkat is az anyukák szülik? Akkor minek vannak az apukák? • — Anyu, engem ki szült? Te? Tudtam. Ha apuka szült volna, bajuszom lenne. • — Ez a kislány már úgy született, hogy voltak kezecskéi és lábacskái, vagy csak később ragasztották rá? * — Mondd, anyu: mikor megszülettem. honnan tudtad, hogy én vagyok Jurocska? * — Hány órakor születtem? — Fél hétkor. — Jaj, jaj. hiszen akkor még meg sem teázhattál! * — Ha tudtam volna, hogy ilyen utálatos vagy, meg sem születtem volna neked! * — Apuka, honnan kerültem én ide? — A piacon vettek. — De mielőtt eladtak, meg is kellett valakinek csinálnia! JJ ogy én hogy születtem, azt tudom, de honnan született apuka és anyuka? * — A gyerekeket az anyukák szülik, de ki szüli a felnőtteket? « — Jó, ha nem akarod, hogy fiad legyek, szülj vissza! Vetélkedők, helyi ii.nJJrcdok A magányosabb települések lakóinak szórakoztató művelődésére újabb módszereket tervez a Tolna megyei Népművelési Tanácsadó és a megyei könyvtár. A megyei művelődési autóval, amely az utóbbi években inkább már csak a vändormozi szerepét töltötte be a pusztai településeken, majorokban, mivel már minden községben van könyvtár, ezután a játékfilmeken, valamint a TIT ismeretterjesztő előadásokon kívül többré- tűbb műsorokkal, különféle alkalmi kiállításokkal is felkéretik az ottani lakókat. Egyebek közt a kicsinyeknek diavetítéssel kísért rrlasedélutá- nokat, a fiataloknak tréfás szel-, lemi vetélkedőket rendeznek. I Ezeken úgynevezett beugratós, vagy „cseles" kérdéseket is feltesznek a versenyzőknek, s a legsikeresebb helytállókat megjutalmazzák. A három első helyezett kap jutalmat, közte a Tolna megyei székely népmesékről kiadott könyvecskét, a legjobban szereplő kislánynak pedig egT Casco-babát adnak. Érdekes ötlet az, miszerint a népművelési tanácsadó és a szekszárdi amatőr filmstúdió munkatársai keskenyfilmre. vesznek egy-egy pusztai rendezvényt, magnetofon segítségével az ottaniak nyilatkozatait, beszédét is megörökítik, S a legközelebbi alkalommal már levetítik a filmet, amelyen saját magukat láthatják szereplőként a pusztaiak. Hasonló helyi filmhíradókat készítenek egyes falvak és termelőszövetkezetek életéről is. V/PV,FIC/K. V'JRA eeiAL- UÍT3VK A .jC." SZA'ZADCTT, VAGWNK VAGY 40-tN. oe MOST PIHENŐÉNEK.. &CS2SVU.-T ßadee , A FA'/ZAOTSA ’© ••• Szabó László: ORVTÁMADÁS is VISSZAVÁGÁS (Kémek harca) Felszínre kerültek olyan korábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügynökhálózat kiépítése, a kapcsolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszerzés — mint az később kiderült — nem is aktivizálta magát a japán tervek felderítésére. Az okkutatás során megállapították, hogy a szétforgácsolt, minden koordinációt nélkülöző amerikai titkosszolgálat nem is volt megfelelő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i támadás után újjászar- vezett amerikai hírszerzés elsőrendű feladatának tartotta, hogy a korábbi mulasztásokat, hibákat gyorsan megszüntesse és hathatós intézkedéseket tegyen a japánok ellen. Eredményeket mindenekelőtt a technikai eszközök szélesebb körű felhasználásával igyekeztek elér— 91 — ni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevékenységük 1943-ra már sikerrel járt. Megfejtették a japán rejtjelkulcsot, és ennek segítségével a japán rádióadások lehallgatásával előre értesültek a japánok hadműveleti akcióiról. Többek között ez a körülmény segítette hozzá az amerikai titkosszolgálatot ahhoz, hogy megtorló intézkedést hajtson végre a régi ellenség — a Pearl Harbour-i orvtámadás szervezője — Yamamoto admirális ellen. (Nem azonos Yamamoto ezredessel, a japán hírszerző tiszttel, akiről a; korábbiakban szó volt. Yamamoto admirális viszont valóban fő szervezője volt a Pearl Harbour-i támadásoknak.) 1943. áprilisában az USA tengerészeti hírszerző központja lehallgatott egy szigorúan bizalmas japán rádióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnokság küldött a Csendesóceán déli térségében állomásozó katonai erőkhöz. \A lehallgatott anyag megfejtésé után megállapították, hogy Yamamotó admirális repülőgéppel ellenőrző körútra indult. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egységeit, hogy készüljenek fel Yamamoto admirális fogadtatására. A rádióadás Yamamoto tervezett útvonalának pontos menetrendjét is magába foglalta, — 92 — A megfejtett anyagot, valamint az arra épülő akciótervet az USA haditengerészeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével hagyatta jóvá Yamamoto admirális likvidálását. A végrehajtást a Csendes-óceán déli térségében állomásozó amerikai haditengerészeti egységekre bízták. A szigorúan titkos parancs utasította az illetékeseket, hogy Yamamoto gépét — veszteségre való tekintet nélkül — szét kell rombolni, az akció befejezése után a harcot be kell fejezni és vissza kell térni a kiindulási bázisra, kerülve minden más konfliktust. A parancs egyben a legteljesebb titoktartást követelte mind az akció előtt, mind az akció után. 1943. április 17-én az egyik csendes-óceáni amerikai repülő- és haditengerészeti bázison megkezdődött az akció végrehajtásának pontos kidolgozása. Atitkosszolgálat először is megfelelő katonai vezetőket választott ki az akció lebonyolítására. A kiválasztott két tiszt, John W. Mitohell és Thomas J. Laphier őrnagyok részletesen megbeszélték az akciómenetet a titkosszolgálat tisztjeivel. Két tervet készítették. — 93 —
