Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-23 / 18. szám

ÍŰ68. január 23, ífOf,írs ÜEGYEI Mtprm<2 5 Bolti „házikenyér“ MÁSUTT NEM ÉRNÉ MEG? Az eset hírét a kenyérszállítók hozták az egvik faluból, amin aztán jót nevettek a vállalatnál. Disznótorra látogatott hazai a mi­nisztériumi főosztályvezető. Ami­kor asztalhoz ült a család, a ven­dég elérzékenyült: __ Látom, édesanyám, hogy n agyon a kedvemben akar járni. Tudja, hogy jobban szeretem a házi kenyeret, mint a boltit, hat sütött erre az alkalomra. Pedig jól tudom, hogy évek óta itthon is a boltból hozzák a kenyeret. _ Tévedsz fiam, ez is a bolt­ból való... I gen. A tamási járásban „pol­gárjogot nyert” a háromkilós, ke­rek házi kenyér, amit sok he­lyen hagyományos megilletődött- séggel vesznek kézbe, szelnek fel, és nemcsak formára, hanem ízre is más, mint a már meg­szokott „vekni”. — Hogyan történt? — Úgy, ahogy egy hónapja az újságjuk megírta — mondja Ró­zsa Andor, a Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat igazgatója. Abban a cikkben csak feltétele­zik, hogy, azért kezdtük meg, Szakálybam a háromkilós kenyér sütését, mert Jnrül, vettük, -erre készül a helybéli termelőszövet­kezet. Valóban így volt, és na­gyon örültünk, amikor a cikkből megtudtuk, hogy a miniszter is tapsolt. Csak azt kell hozzáten­ném. hogy ma már nemcsak Szakályt látjuk el ilyen kenyér­rel, hanem az egész járást. Sü­tünk Jiáromkllóst Tamásiban, Pincehelyen, Simontornyán és Ozorán is. Most már legálisan. A járásban az általunk sütött kenyérnek tizedrésze háromkilós. — Hogyhogy legálisan? — Hát eddig?. A korábbi szabvány csak egy­kilós finom fehér kenyeret is­mert. A nyáron hallottuk, hogy Szekszárdon kényszerűségből . — mivel ott elég szűk a kapacitás —■ és kétkilósból nagyobb, meny- nyiséget lehet előállítani, ami­kor megszorultak,' kétkilásakat is sütöttek. Mi is megpróbáltuk, sikerült. Már eladni. Figyelmez­tettek bennünket, hogy ez nem szabályos, esetleg hót végén ké­szíthetünk kétkilósat, de ha hét­közben sütünk, azt csak saját felelősségünkre tehetjük. A fel­sőbb szervek legfeljebb úgy tesz­nek, mintha nem tudnának róla. Hát Jlyen előzmények után, nagy merészség volt a háromkilósba belevágni. De mi eltekintettünk a szabványtól, vállaltuk a rizikót. Hiszen a kenyér fogyasztói tud­ják, melyik a jobb. Már pedig falun rendszerint nem egy nap­ra veszik a kenyeret, és a há­romkilós tovább marad friss, nem szárad ki olyan hamar. Most már nyugodtak vagyunk, nincs abban semipi szabályta­lanság, amit csinálunk. A szab­vány alkalmazkodott a gyakor­lathoz. Valóban, az új terméklistán az egykilós alatt szerepel 87—02 —01 szám alatt: „Finom fehér kenyér, 2 kilós és annál na­gyobb.” Tamásiban nem számítanak -árrá, hogy ezentúl mindenki a háromkilósat' keresi. Azt azon­ban tudják, ho^" a választékot a lakosság igényeinek megfele­lően kell kialakítani. Ma már négyféle kenyér készül az üzem­ben, illetve üzemekben, a két- kilós fehér, az egy-, két- és há- romkilós finom fehér, sőt heten- kint egyszer sütnek rozskemyeret is. A választék bővítése minde­nekelőtt több gonddal jár, hi­szen külön kell „-tsüjnl .& külön­féle nagyságú kenyereket, átala- kítahi á száUítórefeeszékel, külön kezelni, összesíteni a megrende­léseket, de úgy vélik, megéri. Másutt, például Szekszárdon nem érné meg? <J) TUDOMÁNYOS ÜLÉSNAP SZEKSZÁRDON A Tolna megyei Tanács „Ba­lassa János” Kórházának Tudo­mányos Tanácsa január 27-én tu­dományos ülésnapot rendez a kórház előadótermében, amelynek keretében bemutatják Tolna me­gye diabetes szűrővizsgálatának eredményeit is. Angeli István a Somogy megyei rendelőintézet diabetes gondozója „A diabetes szűrővizsgálatok problémái” cím­mel tart beszámolót. Ezt követő­en „255 000 cukorbeteg szűrővizs­gálata” és „A kiszűrt cukorbete­gek klinikai jellemzői” címmel tartanak előadást. Gaál István MIISZ-ALAKULÓ ÜLÉS TEVELEN Ötvenkét taggal alakult meg Tevelen a. Magyar Honvédelmi Szövetség. Alakuló ülésükön részt vett és méltatta az új szerveze­tek célkitűzéseit Lantos Ottó al­ezredes, az MHSZ megyei elnöke. Programjukat Kovács Béla, az MHSZ járási tanácsadó testüle­tének tagja ismertette. Ambrus Lukács DOMBÓVÁRRÓL JELENTETTÉK Az új gazdaságirányítási rend­szer legfontosabb kérdéseiről tar­tott előadást Gyuricza István, a dombóvári járási tanács vb-elnö- ke. Részletesen elemezte a tanács csoportvezetőinek feladatait. (G. I.) Jáncsó Adrienne, Jászai-díjas előadóművész adott önálló mű­sort " a doiffbovári • művelődési- házban vasárnap délután. A rendezvény); a járási könyvtár közösen szervezte a járási műve­lődési házzal — küldi a hírt Fehérvári Lajosné. * Británszki Erzsébet így tudó­sít: A Dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium KlSZ-szerve­zete január 18-án tartotta meg félévi értékelő taggyűlését. Sze- menkei Katalin KISZ-titkár be­számolójában felsorolta az el­múlt félévi eredményeket: Az „50 év KISZ-próbá”-foan két alapszervezet ért el kiemelkedő teljesítményt Az iskola tanulói a „Ki mit tud a Szovjetunióról” vetélkedő járási versenyén első, megyei döntőjén pedig harmadik helyezést értek el. A második félévre is gazdag akcióprogra­mot állítattak össze. BONYHÁDI HÍRCSOKOR Minden vállalatnál észre ve­hető a jobb minőség, és az akiív piackutatás. Elmondható ez a Bonyhádi Körzeti Sütőipari Vál­lalatról is. Január első napjaitól Zomba község — lakóinak legnagyobb örömére — a pék­süteményeket Bonyhádról kapja, ami azt jelenti, hogy kiflin .kívül, 20 fajta más sütőipari termék­ből választhatnak a háziasszo­nyok. Ugyancsak a közeljövőben valósítja meg a vállalat Hogy ész község jobb és ' választékosabb ellátását. * Banyhádon a sváb-bálnak ha­gyománya van már. Idén a szo­kásosnál hamarabb, de nagy si­kerrel rendezte meg a Vörös­marty Művelődési Ház. A nagy- hajmási fúvós zenekar reggel, hatig szinte -megállás nélkül szó­rakoztatott. Március elején meg­ismétlik a sváb-bált. Herbst András „AZ EZERÉVES LENGYEL ORSZÁG” Á községi könyvtár és a nő- tanács szervezésében január 18-an látogatott, el DunaíÖldvár­ra előadásával dr. Radó György író, műfordító és felesége, Kor­mos Márta előadóművész. Vers­sel, zenével, jélenetmontázzsal és összekötő szöveggel mutatták be „Az ezeréves Len gyelország5 '-o t. ■ /áltozó fények a város " szélén. Az ÉVM Állami Építőipari Vállalatának iroda­házában ilyenkorra már kihú- nyóban, a mellette emelt két, űj, emeletes épület ablakaiban kigyúlóban a fények. Az egyik emeletes, modern éoületet három hónapja vették birtokukba az ifjúmunkások. Este hat óra körül egyre másra érkeznek az ipari tanu­lók. Gondosan letörlik cipő­jükről a vendégmarasztaló sa­rat, tisztességgel beköszönnek a portásfülkébe. Szerencsésnek mondhatja magát az a százhúsz fiatalem­ber, akinek itt jutott hely. Ne­gyedéve, hogy számukra meg­szűnt a magas albérleti díj, a naponkénti utazgatás és a kun- csorgás. Központi fűtés, meleg­víz-szolgáltatás, nincsenek emeletes ágyak, csupán négyen vannak egy szobában. Kedvező körülmények között élhetnek itt, szüleik megnyugvására és megelégedésére. — Volt olyan édesanya, aki félve lépett be a fiúk szobájá­ba. „Otthon nem lenne ilyen módja a gyereknek” — mond­ták néhányan. Nagyon hozzá­látott a mi vezérkarunk a rendteremtéshez — mondja Köves János elvtárs, a mun­kásszállók gondnoka. Jelentős kedvezményt kap­nak itt az ipari tanulók. In­gyenes a szállás, a reggeli és vacsora ugyanúgy. Évente sok százezer forintot áldoz a Vál­lalat a leendő kőművesek, vil­lanyszerelők, ácsok, lakatosok és az új szakmákat tanulók el­látására. — Pista bácsi! Ma senkit ne engedjen ám ki a moziba, mert holnap lesz csak kimenő — lép be a portás, Nagy István biro­dalmába égj jóvágású, hatá­rozott fellépésű fiatalember. Mi éppen őt várjuk. Kísérőül kérjük Németh István másod­éves kőművestanulót,, a szállás­bizottság vezetőjét. Szívesen vállalja. (Ö is albérletből köl­tözött ide.) •/»észséggel kalauzol a két- ** emeletes épületben. A lépcsőházban ízléses virágtar­tókban elhelyezett zöld növé­nyek mellett haladunk el, né­hányan csatlakoznak hozzánk. Érdekelne, esténként mivel foglalkoznak szabad idejükben. Felkeressük a szobákban levő­ket, közben meg-megállunk be­szélgetni az egyre népesebb kí­sérő gárdával. Eseményszámba megy itt a látogató? Kíváncsi­ak? Mintha mind a kettő igaz lenne. Az emeleti társalgókba vá­sárolt a vállalat egy-egy tv- készüléket. Most nyolcan-tizen nézik a kora esti műsort. Az első emeleti társalgó melletti lakószobában nem felelnek a kopogtatásra. Ég a villany, a hevenyészve szétdobált újság­ról látni, az ágy gazdája nem mehetett messzire. Függöny, szőnyeg, világos színű bútor, parketta. Jó az összhatás, csak kissé rendetle­nek az itt lakók. Nyitott könyv — Coopertől a Vadölő — he­ver a gyűrött paplanon. Res- tellkedve kapkodják össze a fi­úk az újságot, igazgatják az Összegyűrt szőnyeget, amikor szóba kerül a rendetlenség. Ki mit csinál ma este? Tíz­nél többen vannak már a kí­váncsiak. Egy csoport az úgynevezett ba, ott készülnek a téemkások a holnapi vizsgára. Van aki rendbeszedi öltözé­két. Egy fiú „robban be” a szo­bába, kopogtatás nélkül. — Nem tudsz kopogni? — Dehogynem. Siettem, mert nem tudom befűzni a cérnát a tűbe. — Nevetnek. jóikor végre sikerül, mégis marad, ráér a varrás. — Mivel tölti ma este a sza­bad időt? — kérdezgetem sorra a fiúkat. — Mi gombfocizunk. — Én olvasni fogok. Szerez­tem egy jó könyvet az itteni könyvtárból. — Végigheverek az ágyamon és várom az álmot. Unatkozom. — Mi meg a haverokkal együtt nézzük majd a tv-filmet. — Legjobb volna kimenni minden estén. De jöhetnének a csajok is ide hozzánk — mond­ja fülig húzódó szájjal egy vé- konydongájú fiú. — Tibi! Ne hülyéskedj már megint! Mindig ilyen idétlen. Menj ki, ha csak így tudsz be­szélni — hangzik a rendreuta­sítás. Többen véleményt mondanak a kimenőről. — Mégis csak jó lenne sű­rűbben kijárni. — Jobb ez így. Véget ért a tekergés. Mióta köznaponként csak egy este mehetünk ki — tízig — sokkal többet tudok ta­nulni. — Változatosabb lenne az élet esténként, ha elengedné­nek. — Szakmunkásvizsgára ké­szülök, nekem így jó. — Nem vált be a mindenna­pos. A régi szálláson úgy volt. Nem ok nélkül írt az újság a sörivásról. Lezárul a vita. yovább ballagunk. Az el- ■ ső emelet négyes számú szobája eltér a többitől. Itt már díszítenekMs. A falon fekete színű, jóformájú állatfigurák, a sarokban vasvázas törülköző­tartó, önszorgalommal készí­tették maguknak a vasasok. Nicsak! Tibi, a „kötözködő” is itt lakik. Előre is szaladt, hogy gyorsan rendet teremtsen. És mennyire örül az elismerésnek! — Hozzánk nem jöttök be? — kérdezik Németh Istvántól. Zajt hallunk távolabbról. Ép­pen a második emelet 16-os szobájából, a horgolt terítőjű asztal mellett leveleket körmö- lő fiataloktól jövünk ki. Kiabá­lás. — Mi vagy te itt? — hang­zik meglehetősen durva han­gon. A válasz csendesebb. Pár perc múlva egy magas termetű [ fiú csatlakozik hozzánk. i — Este 7-től 8-ig csendet te- t rémiünk. Egy óra tanulás. Le- * kapcsoltam a tv-t és emiatt ■ volt a purparlé — szolgál ma- 1 gyarázattal Krasznai István, a ! szállásbizottság tagja. — Az újakat még hozzá kell [ szoktatni a rendhez. Néha-né- i ha van egy kis ricsaj, birkózás, J rendetlenség, de fokozatosan , belejönnek, megszokják a ren- > det — fűzi hozzá Németh Ist- J ván. Szóba kerül az unatkozás el- • lenszere. Mondják, hogy a ta- * nyáról, faluról bekerültek, meg ■ a régiek egy része igénytelen, jj nincs kívánságuk konkrét prog- t ramokra. Emlegetik Kismődi » Andrásnak, a vállalat KISZ- , titkárának szinte naponkénti * látogatásait, segítőkészségét. ABásként lesz, ha elkészül ■ a szomszédos terepen a * nagy társalgó, meg a sok klub- ' helyiség. Őszre várják* . , * Addig? Elűzve az unalmat, J szabad idejüket a szórakoztat- « va neveléssel lehetne jobban J kitölteni. Lehetne talán a tv- „ szünnapokon egy-egy jó elő- * adóval, klubszerű beszélgető- J estéket tartani a társalgóban. « Mire gondolunk? Szó lehetne J az illemről, a szép versekről, a * fiúk-lányok helyes kapcsolaté- ii ról és egyéb, őket érdeklő té- * mákról. Figyelnek az ötletekre. J Jó lenne, ha a szekszárdi kul- J turális szervek is figyelnének « rájuk. > SOMI BENJAMINNÉ főzőszobát vette mára birtoká­I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents