Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
1968. január 1. TOLNA MEGYE! NEPÍlTSAG A Hídépítő Vállalat szakemberei Szekszárdon jelenleg a vasútállomás előtti területen végzik az útépítést. A szegélykövek elhelyezése után megkezdődhetett a nagyobb arányú betonozás is. A betont most nem a központi keverő adja, hanem helyileg keverik, mégpedig csillében melegített vízzel. Egy vagon futball-labda Az évzáró exportszállítmányok között egy vagon futball-labda is útnak Indult — Milánóba, a Leone Orlando cég címére. Ez az egy vaigor.nyi — összesen 6200 — meccslabda csak kis része volt az idei futball-labda-exportnak. A magyar gyártmányú futball- labdák nagyon kedveltek a világpiacon. Az ország egyetlen futball-labda-gyárában —, Simontomyán évente 40 ezer négyzetméter bőrt dolgoznak fel labdává, s különféle méretben és kivitelben 1967- ben is 160 ezer darab futball-labdát exportáltak. A megrendelők között az olasz, a holland, a német, a dán. a finn, a> belga és a svájci sport áru-kereskedelem vásárolja a legtöbbet. 800 vagon hibrid kukoricát dolgoztak fel Dalmandon Befejeződött a hibrid kukoricák feldolgozása a Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzemében. Az üzem dolgozói az eredeti tervet 240 vagonnal túlteljesítették, s összesen 800 vagon hibrid kukorica vetőmagot dolgoztak fel, ebből 500 vagonnyit külföldi szállításra készítettek elő. Jelenleg már befejezéshez közeledik a fémzárolás munkája is, éppen a zlotycar nevű, nálunk termesztett hibrid kukorica vetőmagot csomagolják jutaizsákokba Lengyelország részére. A dalmandi üzem körzetében az idén növekedik a külföldi cégek megrendelésére folytatott hibrid kukon, cáf aj ti« céttermeíése, az óesztendeihez képest 72 vagonnal több lesz az új export. Beszélgetés a képvisel őasszonnyai Cserélődött az esztendő. Tizenegy hónappal ezelőtt, a február 4-i jelölő gyűlésen ezzel az útra valóval látta el jelöltjüket Baranyai Józsefné, a slmontor- nyal bőrgyár gépi spriccelője: „Legyen ott is olyan határozott és igazságos, mint itt, az üzemben”. Tizenhétezer választópolgár parlamenti képviselője Csapó Jánosné. Főművezető a gyárban és családanya. Ö a Tolna megyei képviselőcsoport legfiatalabb tagja. Másfél évtizede, tizennyolc éves korában került be a gyárba. Zajos gépek között, műhelyben találjuk meg a képviselőasszsonyt. A kikészítőműhelyben háromszázan — többségében asszony és leány —, dolgoznak vezetése alatt. Választott tisztségének megfelelően, egy fél járás, tizennégy község lakóinak gondjaival, közügyeivel is kell törődjön. — Sokan úgy gondolják, a képviselő szava parancsot jelent. Mi a véleménye erről a 7-es körzet képviselőjének? — Tényleg, sokan azt hiszik. Nem egyszer mondják is: „Magának csak egy szavába kerül”. Különösen tapasztalható az egyéni kérelmeknél, főként a lakásügyekben. Valójában nem ilyen egyszerű. Meg Is szoktam őszintén mondani, hogy egy ember kívánságát, még oly jogos kérelmét sem helyezhetjük a közösség, a többi ember érdekei fölé. Ezt tartom becsületes eljárásnak •— válaszol. — Értesülésem szerint sokat járja a községeket. Milyen főbb tapasztalatokat hoztak a választópolgárokkal történt találkozásai ? — Képviselői beszámolókat, fogadónapokat tartottam. Nagyobb nemzeti ünnepeken rendszeresen részt vettem a körzet falvaiban rendezett ünnepségeken. TapaszI talataám? Bizalommal fogadtak már ezzel visszaadják az 50 ezer forintot. De a TOT és a területi tsz-szövetség segítsége annyira sokrétű, hogy azt nagyon nehéz volna forintban kifejezni. — Né vegye rossz néven, Báli elvtárs, de még most sem fogytam ki. Helyenként a tsz-vezetők panaszolják: újab’oan a tudomány emberei sem adják ingyen az üzemnek a tudományt. Péntt kérnek érte. — Nagyon normális dolgokról van itt szó. Nekünk az iregszem- csei kutatókkal van most megállapodásunk. A kapcsolat nem. újkeletű. ök iregi sárgaborsóból garantálják a gazdaságnak a 12,5 métermázsás átlagtermés elérését. Elmondanám: mi eddig maximum 1Ö mázsás átlag elérésére voltunk képesek. Az iregi sárgaborsó ragyogó jó fajta. A húsz mázsát is meg lehet belőle termelni holdanként. De ehhez az üzemre, sőt az adott területre kidolgozott technológiát kell kapnunk, úgy, ahogy most a hibrid- kukoricával kapcsolatban megkapjuk. Hát kérem, ha mi a kutatók közreműködésével 12,5 métermázsánál többet termelünk, akkor a -többlettermés, harisúlyo- zom, a többléttermés 10 százalékát adjuk a kutatóknak. Nem megéri? Hol itt a többletkiadás? Bár csak gyorsabban szélesednének az ilyen természetű kapcsolatok! — A bátaszéki Búzakalász Tsz-nek is van néhány értékes szellemi terméke. Kidolgozták például az anyagi ösztönzés egy jól bevált formáját. Ha ez ország tsz-einek egyharmadában bevezetnék a maguknál alkalmazott Ösztönzőket, akkor csak a tehenészetekben 50 millió forint megtakarítási lehetne elérni takarmányból. Ezt neves közgazdászok állítják. Ezt a módszert maguk bármelyik tsz-nek ingyen adják. Nem gondolja, hogy pénzt is kérhetnének érte? — Tapasztalatszerzés céljából az ország minden részéből megfordultak a mi termelőszövetkezetünkben. S bizonyára eljönnek hozzánk a jövőben is. Elsősorban a komplexbrigád működését tanulmányozzák. Készségesen rendelkezésére álltunk eddig is az érdeklődőknek és ezt tesszük a jövőben is, annak ellenére, hogy ez a vezetők munkaidejébe kerül. A nálunk alkalmazott egyedi ösztönző módszereket is szívesen átadjuk. Némi módosítással több közös gazdaságban már csinálják, Azt akarom mondani, én a tapasztalatok átadását, a jó módszerek közklnccsé tételét úgy veszem, hogy ez kötelesség. Kommunista kötelesség. Szó sem lehet arról tehát, hogy eszünkbe jusson az ilyen dolgokért pénzt kérni. Szerintem, ha így nézne ki az új mechanizmus, akkor súlyos hibákat követnénk el. És nem hiszem, hogy szabad lesz idáig elmenni. — Azt akarja mondani tehát, Báli elvtárs, hogy mi nem lehetünk mindenre való tekintet nélkül azon az állásponton, hogy az üzlet, az üzlet? — Igen, ezt akarom mondani. Megítélésem szerint a termelőszövetkezetek egymás közötti rivali- zálódása a jövőben is csak egy egészséges folyamat lehet. Abban kell elsősorban versenyeznünk, hogy ki tud többet és jobbat termelni. tisztességes módszerekkel és becsületes alapállásból. Mi egyébként változatlanul az állami vállalatokat tartjuk a legjobb üzleti partneroknak. Nem a standok ellen akarok most beszélni, hanem arról, hogy van olyan tsz, amelyik örökké az egyi piacról a másikra jár, időnként talán már a tisztességtelen haszon reményében. És hát hogyan leszünk? Az ilyesmit a közfelfogás el fogja ítélni. A múltban is előfordult, hogy egy közös gazdaság megvette az állam pénzén a kukoricát és nyomban továbbadta. Ezen keresett. Arra is volt példa, hogy egy aszályos esztendőben, kihasználva a tiszántúli termelőszövetkezetek szorultságát, dunántúli tsz-ek olcsón felvásárolták az állatokat. Azonnal nyertek ezen az üzleten. Én ezt személy szerint már akkor is elítéltem. Nem más ez, mint tisztességtelen üzlet, mert arról van szó, hogy az egyik tsz kihasználta a másik nyomorát. Ez nem felel meg az én ízlésemnek és felfogásomnak, s nagyon sok termelőszövetkezeti vezető hasonlóképpen gondolkodik. — Báli elvtárs, nyilatkozatának ezt a részét örömmel fogják megjegyezni megyénk polgárai, iegelsösorban a háziasszonyok, továbbá a bérből és a fizetésből élő családok, akiknek, mint fogyasztóknak, egyáltalán nem közömbös, hogy egy-egy mezőgazdasági üzem a szabad árakkal milyen haszonra óhajt , szert termi. Engedjen meg még egy kérdést: Gondoltak-e arra. hogy bár pénzbe kerül, termékeik egy részét mégis reklámozzák? Itt megint a fogyasztók érdekeltségéről és jobb tájékoztatásáról volna szó. — Igen, gondoltunk erre. Gyönyörű az őszibarackosunk és arra gondoltunk, hogy annak idején majd megfelelően propagáljuk a termést. De ismét aláhúzom. terrnékeinkre mi változatlanul kitűnő, biztos vevőknek tartjuk az állami vállalatokat. — Köszönjük (i beszélgetést. Báli elrtárs. SZEKVLITY PÉTER 'í1* mindenütt. Bárhol járok, minden községben vannak megoldatlan problémák és mindenütt szebbet, jobbat akarnak. (Utak építése, művelődési ház szépítése, szociális jellegű gondok; munkalehetőség teremtése a nőknek, a tsZ-tagok téli foglalkoztatása). Eddig tizenkét községben jártam. Adósa vagyok még két falunak — Diósberénynek és Keszőhidegkútnak — a találkozással. Pótolom. Mindent egyszerre nehezen győzhet az ember — utal többféle lekötöttségére. — Mennyire sikerül összeegyeztetni képviselői tisztségét a családanya és a főművezető elfoglaltságával? Gondolom, hogy érdekelné olvasóinkat képviselőjük időbeosztása. — Felfogásom szerint ügyelek arra, hogy egyiket se hanyagoljam el. Háromnegyed évvel ezelőtt - bizony nem gondoltam, hogy ilyen nehéz az egyeztetés. Műszak után a családi teendőkkel és a kicsi fiammal foglalkozom (Éppen ma egy éves).1 El kell végeznem, de fontosnak tartom, azért is, ne róhassa fel a férjem, hogy a képviselői megbízatással eltűnt a meleg otthon — mondja mosolyogva. — Esténként tanulmányozom a ren- deleteket, vidékre utazom, vagy készülök a marxizmusból. Későn fekszem le mindig. ' m- és a választópolgárok? Míjcor keresik fel? Bárvnlkör jöhetnek. Többnyire a lakásomon keresnek. A gyárban, munka közben nem szívesen veszem látogatásukat. Otthon bármikor, bárkinek nyitva az ajtónk. Élnek vele — feleld. — Az országgyűlés legutóbbi, költségvetési vitájában sok szó esett a különféle érdekek egyeztetéséről. Feltehetően a képviselőnek is gondot okozhat ez munkájában. Érdeklődöm. mi a véleménye erről? — Nagyon fontosnak tartom a differenciálást és a részrehajlás elkerülését. Már a jelölő gyűlésen segítséget kaptam K. Papp elvtárstól, megyei első titkárunktól. Ö ott félreérthetetlenül tisztázta, ne várja senki, hogv mindent azonnal megold a képviselő. Sokféle a sürgős feladatunk, de reálisan kell mindig vizsgálni a lehetőségeket. A parlamenti vitában is megtanultam, nincs értelme a „kívánság-hangversenyeknek”. Egyértelműen választ kaptunk a költségvetési vitában arra. hogy nem lehet egyetlen megyét sem kiugratnia többi közül. Erőnkhöz mérten, sorba véve kell megoldani a sürgős tennivalókat. Képviselői munkám során azit is megtanultam, vigyázni kell arra, ne kerüljék meg a helyi szerveket a közügyek intézése során. Képviselőcsoportunk 1967-es, utolsó megyei ülésén mintegy zárszámadást tartottunk. Küzdünk a jogos kérelmek megoldásáért, de mindig igazságosan, összeegyeztetve a különféle érdekeket. — Mégis megkérdezném, nehezedik-e „nyomás” a képviselőasszonyra, Simontórnya fejlesztésével kapcsolatban? — Igen. Ez részben érthető, mert sok a behozni való a községben. Jogos- az igény Simon- tornya fejlődésének meggyorsítására. Utravalóu] adták az útépítés és a bölcsőde létesítésének megoldását, illetve segítését, kérték. A gyermekgondozási segély bevezetése nagyjából megoldja a kicsinyek elhelyezésének gondjait, Fenntartás nélkül egyetértek a simontornyai választópolgárokkal, amikor a községen átvezető út rendbehozását sürgetik. Nem sétahelyet akarnak. Utunk olyan állapotba került, hogy már kátyútalanítani sem lehet. Községi kezelésbe adná az útfenntartó, de így nem fogadhatják. Hozzák élőbb rendbe. Fejlődik Simontornya. Szapora nép lakja, épül az iskola. Étterem és egyéb vendéglátóegységek kellenének. Ha minden jó; megy. 1968-ban megoldódik a művelődési ház létfontosságú fö- • démcseréje. Égető a törpéVIzmű, tanácstitkárunk sokai vesződik vele,-— Járásszerte sók a közös és helyi tennivaló. Felelőtlen ígérgetés helyett, Qsak minden helyi ei'ő mozgósításával kerülhet sor az indokolt problémák fokozatos megoldására — fejezi be szavalt Csapó Jánosné. „Szigorú és igazságszerető". Ezt tartják képviselőasszony ükről a Simontorayaiak. Körzetében. képviselői munkájában azt teszi, amit a jelölő gyűlésen kértek tőle. SOMI BENJAMINNÉ Pártküldöttség utazott a Szovjetunióba A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Aczél Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével szerdán pártküldöttség utazott a Szovjetunióba. A delegáció tagjai: Orbán László, a művelődési miniszter első helyettese. Övári Miklós, a Központi Bizottság osztályvezetője, Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, továbbá Nagy Miklós, a Központi Bizottság alosztályvezetője és Rátkai Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője. 3ól halad a szövetkezeti áruházak építése A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat készíti a megye három legnagyobb szövetkezeti áruházát. A múlt évben elkezdett k’vitelezéd munkák jó ütemben hí’ íd’■'rK. Az cm" '-ezé’eken mindenütt túlteljesítették az idő-. arányos tervet. A dunaföldvári áruház építésénél mintegy másfél millió forint értékű munkát végeztek el 1967-ben, nyolcszázezer forint értékű munkával többet, mint amennyit terveztek. Jól halad a paksi és a bonyhádi áruház építése is.