Tolna Megyei Népújság, 1968. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

4 TOT V A 1WROTKI NÉPŰ.TS ÁG 1968. január 4. A „zöldszemű szörny“ A féltékenységről Az ismert válóperes bírónővel egy esztendő bontópereiről be­szélgettünk. __Mi szerepel leggyakrabban k ifogásként, panaszként a bontó­pereknél, az „alperessel” szem­ben? — kérdeztük. — A leggyakoribb panasz: az iszákösság, a durva bánásmód. De majd minden bontópemél elő­fordul ez a fogalom: féltékeny­ség. Á féltékenység... A rend­őri hírek közt is sűrűn olvashat- hátjuk; „Féltékenységből elköve­tett emberölési kísérlet...” MINDEN HARMADIK VÄLÖOK: FÉLTÉKENYSÉG A statisztika számokkal is iga­zolja ezt: az összes válóok majd egyharmadában a házasfelek fél­tékenysége — okkal, vagy ok nél­kül — szerepéi, s ugyanígy az a bizonyos- „harmadik”. Féltékenység, féltékenység. A költő így mondja: szerelem-fél­tés. A ponyvaregények: a zöld­szemű szörny. Az idegorvos: „Egészen kóros állapotában fél­tékenység! paranoiáról is be­szélhetünk.” Ha a családi élet romlásáról szólunk, sok más mellett erről a betegiségrol is kell beszélnünk. Felkerestük egy rendőri hír szereplőjét. J. András, 34 éves középiskolai tanár féltékenység­ből elkövetett utcai botrányoko­zásért került a rendőri króniká­ba. Hogy ragadtathatta el eny- nyire magát az egyetemi végzett- ségű, műveit férfi? Nem tudom, mi történt velem. Magyar-törté­nelem szakos tanár vagyok, pszi­chológiát hallgattam, vizsgáztam is betéte. Most azt kérdezi, ho­gyan kezdődött? Nincs logikája. Feleségem a Sálját nem adta be a ruhatárba, székének karfájára tette. Leesett, s a szomszéd asz­talnál ülő férfi — egyedül volt! — abban a piüanatbam odahajolt, ,fel akarta emelni. De láttam: a feleségem is lehajol érte, a kezük összeért — jó, ez véletlen de egymásra néztek, egy pillanatra, amikor kikapcsolt éberségük: egymásra mosolyogtak ... — Aztán? — Aztán a férfi azt mondta: „tessék”, a feleségem: „köszö­nöm”. De hát mit mondhattak volna? Jó ez is csak gyanú. De tudja, mi . a szörnyű? Az, hogy ekkor képzelődni kezdtem. Tat­nál- vagyok, tehát fegyelmezem magam, csak oldalazó bekeríté­sekkel kezdem. így: „Ugye ked­ves ez a fiatalember?” A féle­ségem erre: „Igen, nagyon fi­gyelmes.” - Most már repült a fantáziám. Miért ajánlotta a fe­leségem hogy pont ide jöjjünk? Miért egyedül ült az a férfi, s pont a mi asztalunk mellett? Azt is látom — láttam a szemüket! — hogyan bújhat a férfi karjába a feleségem! S ilyenkor robban minden. Kérem ez betegség... BETEGES GYANAKVÁS A rendőrségi üggyé vált látvá­nyos eset még nem kóros, de csi­ráit már magában hordja beteg­séggé válásának. Épp az ilyen eseteknél van nagy szerepe — ahogy az orvostudomány ne­vezi — a szervezet öngyógyulásá­nak, öngyógyító képességének. A lelki életben is gyakori az öngyó­gyulási folyamat, valamint a be­tegeknél — így mondja az idegor­vos — „öngyógyulási tevékeny­ség”. Ennek a tevékenységnek az önvizsgálat, az elhatározás, a fegyelem kell, hogy a motorja legyen. Persze, ehhez jó. ha „tár­sak” is akadnak; a legjobb társ ilyenkor a megértés. A sósavas merénylő asszony esete, volt szeretője gyermekeit megvakította; a bíróság halálra ítélte, szélsőséges példa. De kóros, beteges féltékenység, amikor a szerelmes, vagy házastárs — és ez nem ritka — a legbrutálisabb magatartástól sem riad vissza, s vérig sérti, kínozza partnerét. Is­merjük azokat, — akik, mert be­tegek, magukat is gyötörtetve — végtelen nyomozásba kezdenek, leselkednek, s gyanakvásuktól semmiképp nem lehet megszaba­dítani. Betegek már. Ideges me­chanizmusok következtében ala­kulhattak ki ezek az antiszociális, jellembeli torz megnyilvánulások. AZ IDEGORVOS VÉLEMÉNYE Végül az idegorvos-pszicho­lógushoz fordultunk: — Az emberek nagy része — mondotta az idegorvos — fél­tékeny. Ez az igazság. De: meg kell különböztetnünk a féltés fo­kozott formáját: „félek attól, hogy elveszik tőlem”, a,másiktól, ami­kor: „gyanakszom”. Jogos ez a ragaszkodás a sze­relem — nem tárgyhoz — sze­mélyéhez, hiszen különben az emberekben rejlő poligán hajlam (ami többé-kevésbé mindenkiben megvan) fékjét vesztené. Gyak­ran azért féltékeny valaki, mert a magában rejlő poligám, ,,meg- csalási hajlamot” kivetíti a másik félre. Tehát magáról ítél. Ha ez­zel párosul az alaptalan gyanak­vás, akkor kórossá válhat. Kór- élettanilag azt mondjuk: érzel mi, indulati zavar a féltékenység a költő csak így: zűrzavar. Sokfé­leképpen gyógyítható, de általá­nos recept nincs rá. kőbányai györgy V\^V„IAAE RÁD TO- RÖK, AZT AAONU" \, JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ | ÉGETEAN szeke­{ REIT. OKOSZlÁnH | KÖLYKEIDET KARD f. eaaeszti AAEG...", KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE HA'noM, ÓfíXVAL /CG- SOÖ3 COICLOVGH /V\Ö3- TAíA'LTA AZ. G2JZEP- TÖ/ZZSGT s f=ét&/ZA’- I YAZ ea/WA/ éfZfhtT- KEeés&G ác&zOz­TG-hZ. JA A/éAA£r MA0. ,]J í/'v/GVAM, AACN 3 OEN ! MENJfM A2 AnVJA'öA. TV/OOAA 4 »HOGY AAIT CSI­NÁLOK ! ^ ' .(IC 4 veszélyes széngázról A népiesen nevezett széngáz alatt az igen veszélyes és mér­gező szénmonoxid gáz értendő. A szén, vagy egyéb tüzelőszer égésekor füsgáz keletkezik égés­termékként. E füstgáz minden égésnél többé-kevésbé szükség- szerű és természetes. A széngáz­nak nevezett szénmonoxid, gáz viszont a szabálytalan (fojtott) égés eredménye. Kályhák, tűz­helyek, kemencék, faszenes va­salók rendellenes használatkor fejlesztenek széngázt, amely be­lélegezve halált okozhat. A szégázt (CO) nem sokan, s általába nem, eléggé ismerik. Legkönnyebben a városi gázban találkozhatunk vele (szag nélkül), vagy az autók kipufogógázaiban, s ahol még használatos: a fa­szenes vasaló bemelegítésekor. A széngázt nem lehet sem látni, sem a szagát érezni, s ezért alatto­mos, veszélyes, hiszen csak fej­fájással, vagy rosszulléttel ész­lelhető: Mindennemű éghető anyag égésekor fejlődhet széngáz, nem­csak szén és faszén égésekor. Ha a kályhában, tűzhelyben, ke­mencékben, üstházakban, fa- szehes vasalókban ég a tűz, vagy éppen parazsol a koksz, illetve faszén, s a füstgáz-elvezető nyí­lás eldugul, vagy az erősödő tűz­höz viszonyítva kicsi, akkor lét­rejöhet a széngáz. Ezért a kály­hacsövet égéskor nem szabad be­dugni, vagy elzárni, a banya­kemence belső ajtaját a tűz égé­sekor nem ajánlatos lezárni, A kémény, vagy a füstelvezető hir­telen eldugulhat például korom­mal, a rossz állapotban lévő ké­ményfedő kő, vagy felső tégla meglazulhat, könnyen beleeshet a kéménybe, és kész a széngáz- generátor. (Az említetteken kí­vül természetesen még sok-sok előidéző ok létezik). Jó tudni, hogy a szénmonoxid (a széngáz) a vér oxihemoglobin- jóból az oxigént kiszorítja és a hemoglobinnal vegyülve karboxil- hemoglobint alkot. Így a vér nemképes a szövetekbe elegen­dő oxigént szállítani, A vér csökkent oxigéntartalma fulla­dáshoz vezet. Annak érdekében, hogy ne forduljon elő ilyen eseti ajánlatos az említett hiányossár gokkal törődni, azokat kiküszö­bölni, s akkor nem veszélyeztet­het emberéletet ez as alattomos ellenség. Blake, miután szerencsésen átesett a San Francisco-i vámvizsgálaton, elindult a repülő­térre, ahonnan repülőgéppel akart Los Ange­lesbe utazni, hogy átadja információit Kono- nak és Yamamotonak. Ugyanis ő nem „tud­hatta”, hogy a japánok a Campbellel folyta­tott minden beszélgetésüket mikrofonon át le­hallgatták. Az információkat tehát formálisan is át kellett adnia nekik... Amint Blake a repülőtér félé ment, útköz­ben észrevette, hogy egy fiatal amerikai kö­veti. Nem sokkal később a fiatalember meg is szólította, majd igazolta magát, hogy ő az FBI ügynöke, és felszólította Blake-et, kövesse a repülőtéri őrszabára. — 43 — Az őrszobán Blaike tömören és gyorsan el­mondta, milyen feladattal bízta meg az ONI. Ám a fiatalember kételkedve rázta a fejét, s már éppen ütésre lendült a keze, hogy pofon verje a kissé hazudósnak látszó Blake-et, ami­kor mégis meggondolta magát és telefonált a tengerészeti hírszerzéshez. Ott persze azonnal tisztázták és igazolták Blake-et, de az már két­séges volt, vajon elkerülte-e a japán’ ügynökök figyelmét az incidens; ez esetben Blake azon­nal kompromittálódott volna a japánok előtt. Az egykori robotember izgatottan utazott to­vább Los Angelesbe, és sűrűn megfordult az- agyában, vajon nem látták-e a japánok az ő igazoltatását? Csak akkor nyugodott meg, amikor Los Angelesben találkozott Konóval, majd Yamamotóval, s átnyújtotta nekik Camp­bell „információit”. Yamamoto szemmel lát­hatóan egészen izgatott lett, ami arra vallott, hogy minden rendben van. —- Azonnal visszaindul Honoluluba, s majd ha megérkezik, utasításait a japán konzulá­tuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutei- Blake-et. Blake nem tehetett egyebet, beleegyezett. Ám kérte a pénzét. Yamamoto viszont, ami­lyen nagyvonalú volt korábban, olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. c Blake gyanakodott. És nyilván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit — 44 — Stanley hadnagy akkor már ismert, vagyis a tervet Blake megsemmisítésére, Honoluluban. Igen, miután kihasználták, úgy. döntöttek, hogy elteszik láb alól... Hazatért. Vacsorát akart készíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cédulát talált, rajta a következő szöveggel: „Holnap este nyolc órára jöjjön az Olympia moziba, itt van a jegye. Ön mellett leszek. S.” ■ Stanley hadnagy a sötét moziban elsuttogta Blake-nek, hogy mit terveznek a japánok, még­is mindenképpen vissza kell térnie Honolulu­ba, nehogy gyanút fogjanak az „információ” ' hitelességét illetően... Repültek a napok. Európa már nyögött a fasiszta csizmák alatt. És Blake elindult Ho­noluluba, halálútjára. Követői ezúttal sem sza­kadtak le rólai, mellette, s mögötte voltak a Hawaii szigeteken is. Teltek a napok. Blake pedig tétiéhül ődöngött a szállodában, az ut­cán, ^ ám egy szót sem szóltak hozzá megbízói. Feltűnt neki aiz is, hogy most mindig két né­met lépdelt a sarkában, ösztönösen megérezte, hogy ők, a németek kapták a feladatot: öljék még. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják, támadni fognak. Blake most megint „mintha bátrabbnak érezte volna megát. Bízott erejében, s állandó készültségben várta a támadást. De sem a japánok, se a németek nem tettek kísérletet arra, hogy elcsalják. Hozzá sem szóltak. ... — 45 —

Next

/
Thumbnails
Contents