Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-13 / 294. szám

1

TAT,WA MEGVET WEPŰJSAO

1961 december 13;

KEPREGEHYVMTOZAT: SARLÓS ENDRE

EZ VOLT AZ EGYIK

PaaiCSODA? £2.*®® AABG VAN ÖRC/LVE

FINNORSZÁGI ÚTINÁPLÓ (4.)

Színek és élmények

Említettem, hogy a finn nép egyik életeleme a tenger. A sirályok vijjogó díszkísérete, a hajónk körül keringő motorcsónakok, a parton álló szőke, kékszemű, nyúlánk fiúk és lányok baráti integetése utitársunk. Bujkálunk a Helsinki előtti szigetek között amelyek mögött csak itt- ott tűnik fel a nyílt tenger messzesége. Finnország második legnagyobb városában Porvoo- ban kötünk ki, ahol a polgár- mester köszönti szívélyesen a magyar küldöttséget.

Runeberg háza

Ez a város arról nevezetes, hogy itt tartották 1809-ben az első finn országgyűlést az öreg templomban . Ettől számít j ák a történé- szek; az igazi állami életet. A ré~ gi falak őrzik a történelmet, felettük évszázadok vihara zúgott el. Ezt a történelmet őrzik a templom feletti domboldalon megkapaszkodó házacskák,^ lent a város szívében emelkedő modern épületek viszont a huszadik század nyomát hagyják az utókorra.

A finn irodalomtörténet egyik zarándokhelye Runeberg háza. Elgondolkodva járjuk a ház szobáit, amelynek berendezése ma is olyan, mint ahogy a finnek e nagy költője hosszú betegség után itthagyta. 17 évet töltött a betegszobában, béna testtel, de eleven, érdeklődő elmével. Ott függ az ágy mellett az a kicsi tükör, amelyből az ablakhoz szoktatott madarak játékát figyelte. A falon bájos gyereket ábrázoló festmény, a gyerek a szaunába indul, hátán nyírfa- vesszőköteggel. Runeberg ezt a képet hetedik fiának becézte, mert valójában hét gyermeke volt, de egy kicsi korában meghalt. A középső szobában könyvtár, elgondolkodik az ember a könyvek láttán, hogy valójában a finnek egyik legnagyobb klasszikus költője — svéd volt, finnül alig tudott, de lelke hazafias történelmi ódáiban, he-* roikus költeményeiben a finn nép lelki arculatát rajzolta meg, s amikor a finnek himnuszukat éneklik, mindig rája gondolnak, aki a szöveget írta. Vörös- martynknak volt kortársa, s miután ismerte a Szózat-ot, bizonyára nagy hatással volt Rune- bergre, a finn himnusz megírásában.

Atléta, aki minden lexikonban szerepel

Autóbuszon érkezünk vissza Helsinkibe Porvooból. Délutáni csúcsforgalom van, zsúfoltak az úttestek. Kis pihenőre az olimpiai stadionnál állunk meg, amely Magyarország eddigi legnagyobb olimpiai sikereinek emlékeit is őrzi. A stadion előtt izmos fiatal meztelen atléta szob-" ra — talán az első olyan atlétáé a világon, akinek életében szobrot emeltek: Nurmié. Ez a név a világ minden lexikonában szerepel, s ha a finnekről senki más semmit nem is tudna, az egész világ ismeri, hogy Nurmi finn atléta. Az 1952-es olimpián az akkor 50 éves világhírű futóbajnok futott be a stadionba az olimpiai lánggal, az ő arcmása díszítette az olimpiai plakátokat. Most 70 éves, üzletember, kerüli a nyilvánosságot, de emlékét és nevét ma is fiatalon őrzi egy lendületes mozdulatú szobor a stadion előtt, s nem hiszem, hogy akad Finnországban megforduló külföldi, aki ne vinne el legalább egy filmkockát magával e szoborról, amely mögött merészen nyúlik az ég felé a stadion toronyépülete...

Kantele

A finn—magyar barátsági népünnepélyt Helsinki egyik szigetén Seurasaari-n rendezték. A sziget szabadtéri néprajzi múzeum, hol összegyűjtötték a régi falusi, paraszti építkezés legérdekesebb emlékeit. Faházak, gazdasági épületek, templomok bújnak meg az erdő fái között, mintha valami időgépen vissza- száguldottunk volna legalább egy évszázaddal. Békés vasárnap délután van, csendesség, s az egyik ház udvarán, a gémeskút káváján ősz hajú asszony a mi citeránkhoz hasonló húros hangszert, a kantelet pengeti. Szomorúság, bánatos érzelmesség bugy- gyan ki ujjai alól. Körülálljuk, áthat bennünket a csendes dallam, belopódzik a vérünkbe, hazai emlékeket idéz fel, amikor a „Csak egy kislány van a világon...” dallamára ismerünk.

Az alacsony finn faház szobájában homály van. A szem csak későn veszi észre milyen sokan vagyunk, mert csak a bánatos női hangra, s az ezt kísérő csengő gyermekénekre figyelünk.

Fiatal anya áll a kemenceszerű melegítő előtt, arcát a kicsiny ablakon beszüremlő nyári nap

alig világítja meg. Kétfelől kézenfogva tartja két kicsi fiát és gyönyörű dallamot énekel a

trio. Emlék ez az ének, küldöttségünk egyik tagjának hálából,

mert a magyar asszonynak is olyan ébenfekete a haja, mint a finné. Ez a szőke északiak között ritkaság.

A hagyományos becsület

Sokat hallottunk a finnek becsületességéről. A bűríözési statisztikában Finnország csak a közlekedési balesetekben szerepel az elsők között. A lopás tényleg ritkaság. Ez a fajta becsületesség népi jellemvonás, amit egy közmondás is őriz. Rehel- lisyys perii ma-an, azaz: Becsület örökli az országot.

Küldöttségünk egyik tagja vadonatúj bőr aktatáskáját valahol elhagyta. Autóbuszban-e, vagy valahol a parkban — nem emlékszik. Néhány nap múlva a táska megkerült. Sokat vándorolt, kézről kézre adták. A megtaláló a háláért már nem jelentkezett.

Hogy ez mennyire általános, rövid idő alatt nehéz megítélni. De valószínű abból a sajátosságból fakad, amelyet a természethez való rendkívül nagy közelség fejlesztett ki évszázadok során e népből. Ezt az egészséges népi jellemvonást nem rombolta úgy szét a kapitalizmus rothasztó erkölcse, mint a fejlett nyugat- és közép-európai országokban.

A finnekre — a rohamos városiasodás ellenére is — változatlanul jellemző ez a természet- szeretet. Elvonulni — lehetőleg egyedül bárhová, hiszen mindenütt szinte üdülőtelep ez az ország, élvezni a csendet, s csak a csenddel társalogni. Talán ez fejlesztette ki bennük azt a jellemvonást is, hogy magatartásukban kevéssé hajlanak a szélsőségességre.

Helsinki.

RÁCZ LAJOS

NriBUM KÖNYVE :

^„l/V\É RÁDTÖ-1 RÖK, AZT AAOND-l , JA A SEREGEK WRA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETE/V\ SZEKEREIT. OROSZLÁN^

KOLYKEIDET KARO

f. EMÉSZTI /V\EG,..»

A/tVE T AAOtVCKJA

/v/z/vcí"

hoqv sevrAid .

tíAajo/v.

KjáeÉM... KtREM OIEKEA* NINCS IS ICER_éICPAC.OM.. ÉS AZ. A MÁSIK Ea\BER, AK.it- B6H02TAIC.... SOSe t-A'TTAAA ... NEM CSINÁLTAM Se/wvMT .• szörnvk/ség ;

Az államügyész álláspontja egészen világos volt. Egy álló esztendeig ^tartott, amíg Candy Mossier és Melvin Powers végre Miamiban voltak, zár alatt. Szabadon bocsátásukat elképzelhetetlennek tartotta. Nem szabad megengedni, hogy a bíróság ideiglenesen, a főtárgyalásig szabadlábra helyezze őket, mert ebben az esetben bizonyosra vehető, hogy újra eltűnnek — talán nyomtalanul.

Gerstein igen szorult helyzetbe került. Már az előzetes tárgyaláson kénytelen volt felvonultatni „nehéz ágyúit”, vagyis kijátszani minden aduját, hogy az esküdtek előtt valószínűsítse a vádat és elérje a vádlottak fogva tartását. Ezzel azonban lehetőséget ad a védelemnek, hogy a vád bizonyítékainak ismeretében annál jobban felkészüljön a főtárgyalásra.

Az előzetes tárgyalás is nagy érdeklődést keltett.

Candy Mossier három védővel vonult fel. Ugyanannyi védője volt Powersnck is, köztük Percy Foreman. Habár a bíróság csak arról dön— 28 —

tött, hogy fenntartja-e a vizsgálati fogságot a két gyanúsított ellen, Gerstein államügyész felvonultatta a tárgyaláson az összes terhelő tanukat Biztosra akart menni.

A hat védő egymás után a keresztkérdések pergőtüzébe vette a tanukat, s ízekre tépte vallomásukat

Callagher nyomozó, Hill őrnagy legfőbb segítőtársa volt a keresztkérdések első áldozata.

— A gyilkosság éjszakáján mrs. Mossier szándékosan megtévesztett bennünket Színházat játszott, igazi fájdalomnak nyoma sem volt rajta.

— Ez szakorvosi megállapítás, vagy magán- vélemény? — kérdezte Percy Foreman.

— Az én véleményem.

— Akkor szíves engedelmével arra figyelmeztetem, hogy a bíróság nem magánvélemények, hanem tények alapján határoz. Csak tények érdeklik.

így ment ez egész nap. És másnap is.

Közben Foreman felhajtott egy kényelmetlen tanút, akivel a vád képviselője nem tudott mit kezdeni, mert vallomása nem illet be koncepcióiba.

— Hartner törvényszéki vegyész volt ez a tanú.

— Megvizsgáltam azokat a hajszálakat, amelyeket az áldozat kezében találtak, összehasonlítottam mrs. Mossier és Powers hajával, s megállapítottam, hogy nem tőlük származnak — vallotta Hartner a tárgyaláson.

Az áldozat testén talált véres kézlenyomat is

— 29 —

szóba került. Még mindig nem sikerült megállapítani, hogy Powerstől származik-e.

Foreman sajnálkozó pillantást vetett az ügyészre.

— Úgy látszik az államügyészségnek nem volt elég ideje e kérdés tisztázására Hiszen még csak egy év óta tart a vizsgálat...

Edward Diehl kihallgatásával a drámai feszültség elérte csúcspontját. Ez volt az a tanú, aki azt állította, hogy vallomásával vesztőhelyre juttathatja Candy Mosslert és szeretőjét. — 1962-ben feleségemmel együtt Mosslerék texasi farmján dolgoztam — mondta a bíróság előtt. — Mrs. Mossier és Powers együtt laktak a farmon egy lakókocsiban. Powers egyáltalán nem titkolta, hogy viszonya van mrs. Moslerral.

— Miből következtet erre?

•— Hiszen együtt laktak. S Powers egyszer ezt kereken meg is mondta. Látod Eddy, így kell ezt csinálni — szólt egyszer hozzám. — Áz ember szerez magának egy dúsgazdag barátnőt, akkor megvan mindene.

— Egy alkalommal 5000 dollárt ígért, ha elintézem Mosslert.

— Mit ért elintézés alatt?

— Szóval, ha elteszem láb alól. Természetesen visszautasítottam az ajánlatot. Másnap Candy Mossier 10 000 dollárra növelte a dí'at. Mindketten tudták, hogy büntetett előéletű vagyok, s azt hitték, kapva kapok az ajánlaton. De én á 10 000 dollárt is visszautasítottam és röviddel később feleségemmel együtt elköltöztem a farmról, hogy nyugtom legyen tőlük.

— 30 —