Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-13 / 294. szám
I 196?. december 13. ‘fOT.WA MEGYEI NEPtlJSÄG s VITÁK ÉS ÉRDEKEK I A Kossuth Rádióban a minap egy ki1 tuno műsor hangzott el. E gyorsan pergő, igazán életszagú, fordulatokban bővelkedő műsor arra próbált választ adni, hogy a küszöbön kopogtató, bebocsáj- tásra váró gazdasági reform megítéléséhez és befogadásához miként kell egyes fogalmakat átértékelni, pontosabban: a szabvány formulákat hogyan kell gondolkodásunkból is száműzni. A műsorhoz, újságcikk jóvoltából, az élet szolgáltatta az anyagot. Keszthelyen eladtak egy gyárat, s felvetődött az izgalmas kérdés: Kupeckodtak-e az eladók azáltal, hogy a komoly vevőként jelentkező és a legtöbbet ígérő vállalatnak adták el a gyárat, miközben más vállalattal is folytattak üzleti tárgyalásokat. A műsor szerkesztői nem sajnálták a fáradságot, s nagy biztonsággal, megkapó elvi tisztánlátással, vették bonckés alá a témát. A hallgatók pedig még közelebb jutottak annak a megértéséhez, hogy az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában nem mindig lesz egyszerű feladat egy- egy üzleti vállalkozást helyesen értékelni, s számtalanszor előfordulhat, hogy pont azt kell dicsérni,^amit a régi felfogás szerint egyértelműen, minden esetben csak bírálni lehetett. Amikor a közelmúltban dr. Dimény Imre miniszter Szekszárdon járt, Kolozs István, a Tamásiban székelő területi tsz-szövetség titkára elmondta a kombájnvásár eddigi tapasztalatait. A gépjavító állomások végkiárusításként 200 kombájnt ajánlottak fel a termelőszövetkezeteknek megvételre. Százhúsz gyorsan gazdára talált, 80 még nem. Erre a 80 kombájnra egyelőre a megye termelőszövetkezetei közül nincs vevő, s minden jel arra mutat, hogy nem is lesz. Nyilván arról van szó, hogy a közös gazdaságok a még eladatlan kombájnok árát magasnak tartják, a gépjavító állomások viszont olcsóbban már nem adhatják. Ha a 80 kombájnt a gépjavító állomások nem tudják eladni, akkor a szükség törvényt bont és még jövőre is nekik kell üzemeltetni ezeket a gabonabetakarító egységeket. A közös gazdaságok nem tartoznak törődni azzal, hogy a gépjavító állomásoknak a profilváltozás következtében ez az üzemeltetés kifizetődik-e, vagy sem. { De mi történik akkor, ha a gépjavító állomások a megyén túl keresnek a szóban forgó 80 kombájnra vevőt? Elvileg ezt a lépést megtehetik. Ám, ebben a pillanatban bizonyára heves viták robbannak ki. Az a helyzet ugyanis, hogy a megye mezőgazdaságának egészét tekintve, hátrányos helyzetbe kerülnének a termelőszövetkezetek, ha 80 kombájnnal csökkenne — még ha régi kombájnokról is van szó — a gabonabetakarító egységek száma. Ebből kiindulva számítani lehet arra, hogy a gabonabetakarítás jövő évi sikerét féltő emberek bírálnák a gépjavító állomásokat. Esetleg éppen a kupecko- dás vádjával bélyegeznék meg az igazgatókat. De vajon ebben az esetben helytálló-e bármiféle elmarasztalás? Tulajdonképpen nem. Kettőn áll a vásár: a gépjavító állomásokon és, a termelőszövetkezeteken. Ha a közös gazdaságok a szóban forgó 80 kombájnra nem tekinthetők üzleti partnernak, akkor nyilvánvaló és teljesen szabályos ezekre az arató-cséplő gépekre másutt keresni vevőt. És a Tolna megyei tsz-ek vezetői ezért még csak szemrehányást sem tehetnek a gépjavító állomások igazgatóinak. Nem kifogásolhatják, hogy ebben az adott esetben a gépjavító állomások figyelmen kívül hagyják a gabonabetakarítás esetleg várható nehézségeit. „Csak a saját érdekeit nézi” — megállapítás eddig úgy hangzott el, mintha ez a szocialista gondolkodástól idegen, s elítélendő dolog lenne. Mintha bűn volna, ha egy mezőgazdasági, avagy ipari üzem vezetője saját üzemének, termelőszövetkezetének, vállalatának érdekeit tartja szem előtt. Az elmarasztaló megítélések ezen a területen is átértékelésre szorulnak, olyképpen, hogy a törvény szabta keretek között nem lehet bírálandó hibának, mulasztásnak tartani, ha mondjuk a termelőszövetkezet elnöke az üzleti életben, a szabad piacon, a vállalatokkal való partneri viszonyban, de legelsősorban a termelésben csak a közös gazdaság érdekeit nézi. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgokat, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vezetőt, a vezetőket tulajdonképpen ezért fizetik. Megyeszerte megfigyelhető a termelőszövetkezetekben, hogy a vezetők a körülményeket, a lehetőségeket latolgatva, a termelés szerkezetében változtatásokat eszközölnek. Gyakran még a kockázatvállalástól sem riadnak vissza, amikor egy- egy növény termesztéséről teljes egészében lemondanak, más növényféleségék javára. A sertésprogram gyakorlati megvalósítása a faddi Lenin Termelőszövetkezetben, a tamási Uj Élet Termelőszövetkezetben és még több közös gazdaságban arra ösztönzi a vezetőket, hogy növeljék a takarmánytermő terület nagyságát és ezzel egyidejűleg csökkentsék, vagy teljesen kiiktassák más növények termesztését. Helyenként a cukorrépát, másutt a napraforgót, a dohányt, vagy a kendert törölték a termelési tervből. Néhány évvel ezelőtt, sőt még a közelmúltban is egy ilyen lépés megtétele után az adott tsz vezetője a bírálatok tü- zébe került volna. Azon a címen, hogy egoista módon fittyet hány a népgazdasági érdekekre, nem törődik a népgazdaság igényeivel és így tovább, és így tovább. Ma már ezen a címen a bírálatnak nincs létjogosultsága. Vagy érdekében áll a termelőszövetkezetnek például cukorrépát termeszteni, vagy nem. Ezt helyben a vezetők dolga körültekintően és szakszerűen eldönteni, s vállalni a döntéssel járó összes előnyöket és hátrányokat, ~ , . . *»•> | A Kapos—Koppányvölgyé Yérmevetkezetek Területi Szövetsége 12 termelőszövetkezetben vizsgálta meg, hogy a termelési szerződések mely pontja sérti a gazdaság érdekét, vagy érdekeit. Nyilvánvaló, hogy a tsz-érdekeket sértő pontok, cikkelyek legtöbbször a vállalati érdekekkel szinkronban vannak. Hogyan lehet, avagy lehet-e egyáltalán ilyen esetben az ellentétes érdekeket összhangba hozni? Ez is egy oly kérdés, amely újszerűén vetődik fel. S nem vétünk semmiféle illemszabály ellen, ha leszögezzük, hogy nem mindig lehetséges az érdekeket összhangba hozni. Még akkor sem, ha ezen a téren a legteljesebb készség mutatkozik meg mind a tsz, mind a vállalat részéről. Ilyenkor az történik, hogy a szerződő üzletfelek más üzemmel, vágy vállalattal próbálkoznak üzleti viszonyt létesíteni. S ez az új gazdasági mechanizmusban távolról sem lesz elítélendő, avagy kivetni való gyakorlat. Feltehetően az eleven, pezsgő viták sokasodnak, de végső soron nem a régi illemszabályok lesznek a mérvadóak, hanem azok, amelyeket az adott helyzetben a hozzáértés, a rátermettség, a józan ész diktálsz. P. A termőtalaj „anyakönyvezése” Budapesten az Országos Mező- gazdasági Minőségvizsgáló Intézetben a napokban tanácskoztak az OMMI vezetői, valamint a vidéken működő talajtani tagozat osztályvezetői. Az eddig végzett talaj térképezési munkát összegezve megállapították, hogy néhány év alatt mintegy 800 000 kataszteri holdról készültek el az üzemi talaj térképek a termelőszövetkezetekben és kereken 500 000 kataszteri holdon az állami gazdaságokban. A most következő évben az OMMI fokozni kívánja a genetikus talaj térképezési munkát. Az intézet talajtani tagozatának vidéken dolgozó oszályveze- tői beszámoljak arról, hogy egyre több term0'1 őszövetkezet keresi fel igmvAvel a vidéki labo- ratór5’’mókát: készítse él az OMMI a talaj térképeket. A közös gazdaságoknak bőven megtérül a termőtalaj „anyakönyvezéséért” kifizetett összeg, mert tudományos alapossággal megismerik talajaik összetételét, víz- áteresztő képességét és pontos tájékoztatást kapnak arról, hogy az egyes táblákban milyen vetésforgót vagy növényi sorrendet alkalmazzanak, milyen és mennyi műtrágyát használjanak fel a lehető leggazdaságosabban, hogy a kívánt termést elérjék. A tapasztalat az, hogy a termelőszövetkezetek amelyek az OMMI írásba adott tanácsait követik, már az első esztendőben kedvező eredményeknek örvendezhetnek. Mint ahogyan a termőtalaj szakszerű ismerete nélkül nem lehet jövedelmező a gazdálkodás, ú gvan úgy neh őzeteket okozhat az is, ha a termelőszövetkezetek nem ismerik a felhasználandó műtrágyák hatóanyagát, összetételét. Ugyanez vonatkozik a ma már széles körben használatos növényvédő szerekre is. Előfordul ugyanis, hogy a hosszabb vagy nem megfelelő tárolás következtében ezek a szerek vesztenek hatékonyságukból. Ilyenkor legmegfelelőbb, ha a tsz-ek minták beküldésével az OMMI legközelebbi osztályához fordulnak szakvéleményért amely eligazítást ad a szer belső értékéről és a fel- használással kapcsolatos tudnivalókról. A vizsgálat költsége minimális, de segítségével tíz és százezer forintnyi értéket óvhatnak meg esetenként a mezőgazdasági üzemek. Iskola és honvédelmi nevelés A jelenlegi nemzetközi *"*■ helyzet, az imperialista agresszió lehetősége megköveteli, hogy gondoskodjunk államunk, népünk biztonságáról, szocialista építőmunkánk védelméről, fegyveres erőink állandó fejlesztéséről, erősítéséről. Szükség van tehát megfelelően szervezett honvédelmi politikára, amelynek szerves része az a honvédelmi nevelőmunka, amelyet a párt irányításával a felszabadulás óta folytatunk, és amely kiterjed egész társadalmunkra. A honvédelmi nevelés a lakosság minden rétegére kiterjed, de mégis, legelsősorban az ifjúságra, amelyre elsősorban hárul a haza fegyveres szolgálata. A honvédelmi nevelés, a haza fegyveres szolgálatára való felkészítés nem mai keletű, ennek megfelelően kidolgozott, és megfelelő tartalommal felépített rendszerét megtaláljuk már az ókori birodalmakban is. A perzsáknál a gyermekeket ötéves kortól húszéves korig elsősorban lovaglásra és nyilazásra tanították. Spártában az egész nevelési rendszert katonai céloknak rendelték alá. A fiúgyermekeket kétéves koruktól kezdve állami felügyelet alatt nevelték, a feltétlen engedelmességre, a fáradalmak elviselésére, a háborúhoz, a gyilkoláshoz való hozzászokta- tást segítették azok az akciók — az „eltüntetések”, a „krypteia”-k, amelyeket az ephorosok irányításával évente végeztek a rabszolgák között. Katonai képzésben részesültek a lányok is, hogy erőssé válva egészséges utódokat szüljenek, és esetenként ők is részt vegyenek a város védelmében. A spártai állam szigorú életrenddel és szabályokkal irányított, mintegy állandó katonai tábor volt. A középkor államaiban is katonai célokat szolgált a fiatalok nevelése, ezt szolgálta a poroszoknál — a Napóleontól elszenvedett vereség hatására —• az ifjúságot összefogó, jól felépített szervezet, amely a fiatalokat felkészítette a katonai szolgálatra, „a franciákkal való leszámolásra”. E nevelés rendszer örököseként alakult meg 1911-ben a „Jungdeutsrhlandbund” és követte a „Hitler Jugend,,, amely megannyi drasztikus, szadista gyilkost adott a fasiszta hadi- gépezetnek. Magyarországon a második világháborút megelőzően az 1921. évi testnevelési törvény, a leventemozgalom beindítása legalizálta a katonai képzésre való felkészítést, a legvadabb nacionalfista-soviniszta-miü tarista szellemben. A fiatalságnak a haza vé- ■r*’ delmére való felkészítése a szocialista államoknak is feladata. De a mi honvédelmi nevelőmunkánknak teljesen más a célja, mint minden más, előző osztálytársadalomé. Idegen tőle minden kardcsörtető jelleg agresszivitás, soviniszta uszítás, és más népek leigázására való törekvés, — ellenben növelnünk kell a szocialista haza védelméért, erősítéséért érzett felelősségérzetet, ki kell alakítanunk a haza, a szocialista tábor fegyveres védelméhez, a szocializmus erősítéséhez, a mindennapi • építőmunkához szükséges aktív, cselekvő viszonyt. Honvédelmi nevelő munkánk beleilleszkedik a szocialista, kommunista embertípus kialakítását, formálását végző kommunista, nevelés rendszerébe. Honvédelmi nevelőmunkánk egyre inkább átfogja az egész társadalmat, éppen ezért nem lehet azt csak katonai kiképzéssel, elő- és utóképzéssel azonosítani. Jelentkezik az óvodai, iskolai nevelésben, a főiskolai és egyetemi oktatásban, a KISZ-ben, a többi tömegszervezetnél, a Magyar Honvédelmi Szövetségnél. Az új oktatási törvény szellemében született tantervek és utasítások már tartalmazzák a honvédelmi nevelés feladatait is. Az iskolákban folyó honvédelmi nevelőmunka számol a különböző tantárgyak — történelem, biológia, fizika, matematika —, az osztályfőnöki órák, a különböző tanulmányi kirándulások nyújtotta lehetőségekkel. Az iskolák úttörő- és KISZ-szervezetei különösen az utóbbi években fordítanak nagy gondot a hazafias és honvédelmi nevelésre. Ez megnyilvánul harci túrák lebonyolításában, laktanyalátogatásban, honvédelmi úttörőzászlóaljak', határőr- és tűzoltó-úttörőszakaszok szervezésében. A honvédelmi jellegű szakkörök — rádiós, modellező, történelmi —, nagyon sok fiatal nevelését segítik. A jövő évtől kezdődően “ már új kereteket kap az iskolákban folyó honvédelmi nevelés, a párt és a kormány határozatai alapján. Az 1968—69-es tanévtől az általános iskolák VII.—VIII. osztályaiban alapvetően a tanán yagba építve, és osztályfőnöki órák keretében tanulják a honvédelmi ismereteket. A középiskolákban, iparitanuló- sskolákban, egyetemeken és főiskolákon évi húsz órában „honvédelmi alapismeretek” tantárgy kerül bevezetésre. Azokat a fiatalokat, akik az általános iskola elvégzése után nem. tanulnak tovább, 1970-től a Magyar Honvédelmi Szövetség részesíti kötelező jellegű katonai előképzésben. Az iskolai képzési forma a fiúknak alapot nyújt ahhoz, hogy felkészüljenek a katonai szolgálatra, megkönnyíti bele- ílleszkedésüket a hadsereg életébe. Megismerik az alapvető katonai szabályzatokat, a kézi fegyverek kezelését alaki képzést kapnak. A lányok részére is hasznos lesz a honvédelmi ismeretek elsajátítása, mert adott esetben az asszonyaira, lányokra jelentős feladat hárul a hátország védelmében, a polgári védelemben, az egészségügyi ellátásban, a fegyveres erők segítésében, a lakosság morális közhangulatának alakításában, irányításában. Az alsó-, közép- és felsőfokú tanintézetekben ugyanekkor az úttörőszövetség és a KISZ továbbra is fenntartja a már működő honvédelmi szakköröket, sőt, újabbakat is szervez. Az MHSZ az iskolákban folyó honvédelmi neveléshez segítséget nyújt; egyrészt megfelelő képzettségű szakelőadókkal, technikai eszközök biztosításával. Segítséget nyújt a már működő, és a jövőben alakuló szakköröknek, hozzájárul az azokat vezető pedagógusok továbbképzéséhez. Segít szervezni katonai témájú vetélkedőket, diák- és katonatálálkozókat, honvédelmi versenyeket, harci túrákat, filmvetítéseket. BI. B. A.
