Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
196s?. december 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG) 3 A készülődés sodrában MINDEN VÁLLALATNÁL a reform szellemében készülnek már az 1968. évi tervek. A vállalatok most először szabják meg saját esztendős feladataikat önállóan, központi utasítások és utólagos jóváhagyási kötelezettség nélkül. Az önálló tervezőmunka kiinduló alapjául a népgazdasági igények: a felhasználó üzemek, a bel- és külkereskedelmi vállalatok rendelései szolgálnak. A műszaki, gazdasági tevékenység c'él- ját — azt, hogy kinek és mit gyártsanak — helyileg a vállalatoknál pontosabban tudják felmérni, mint a központi tervekben. A cél eléréséhez szükséges eszközöket — a hogyant: a létszámot, anyagot, berendezéseket stb. — szintén hatékonyabban választhatják meg azok, akik felelősek és egyben anyagilag érdekeltek is az eredményes munkában. Az új tervezési rendszertől joggal várhatunk az -eddiginél nagyobb tervszerűséget. Egyrészt nagyobb szervezettséget a vállalaton belül. (A helyileg összeállított tervek reálisabbak, megalapozot- tabbak lehetnek és jobban biztosíthatják a különböző termelési, munkaügyi, anyag, műszaki fejlesztési fejezetek összhangját.) Másrészt a vállalattal szembeni igények gyorsabb, rugalmasabb, magasabb színvonalú kielégítésére is számíthatunk. A vállalati elhatározásokat és cselekvéseket természetesen behatárolják azok a rendelkezések és közgazdasági szabályok, amelyekben tulajdonképpen a reform elvei konkretizálódtak. Mostanában sűrűn jelentek meg rendeletek, határozatok, sőt törvények is a reform szellemében. A vállalatok már ismerik a gazdálkodásnak mindazokat a konkrét feltételeit, szabályait, amelyek alapján már számolhatnak, tervezhetnek, méghozzá meglehetősen nagy biztonsággal, mert közülük a legtöbb három évig érvényben marad. (A vállalati gazdálkodás számszerűsíthető feltételei: az új árak, a jövedelemszabályozás — a részesedési és fejlesztési alapok képzése, az adózás — az export-szubvenciók jóváhagyása, a hitelpolitika irányelvei és módszerei.) A gazdaságirányítási rendszer reformja — bár a hivatalos premier csak 1968. január elsejével veszi kezdetét — már napjainkban a határozat- és a jogalkotás köréből, a tanfolyamok és szemináriumok vitafórumaiból a gyakorlati végrehajtás színterére lépett. A készülő vállalati tervekben már nemcsak az új elvek, hanem a konkrét közgazdasági szabályok is testet öltenek. Mivel, mint minden elméletnek, a reform elyeinek is a gyakorlat az igazi próbája, nagy érdeklődéssel figyeljük az új szellemben fogant első döntéseket és terveket. Az eddigiekhez képest sok új, érdekes, néha meghökkentő változást tapasztalhatunk. Általában alkotóbbá vált a gazdasági munka, szakítottak a kialakult sémákkal, beidegződött rutinmegoldásokkal. Gondolkodás, elemzés, sokféle összefüggést mérlegelő számolás előzi meg a terveket, a döntéseket. Jellemző például, hogy a vállalatok több variációban készítik terveiket. Azért is, hogy kiválaszthassák a legkedvezőbb megoldást, és azért is, mert reálisan számolnak egy változó, minden részletében előre nem tervezhető tényezővel: a piaci igények alakulásával. A vállalati döntések két közös jellemzője ismerhető fel mind erőteljesebben: egyrészt a népgazdasági érdekek következetesebb Védelme érvényesülése; másrészt a távlatokban való gondolkodás, az előrelátás. Ezekkel a jellemvonásokkal találkozhatunk a beruházások körültekintő előkészítésekor, a kereskedelmi kapcsolatok formálásánál, a fejlesztési koncepciók kialakításában. Vitathatatlanul okosabbak is lettünk, hiszen a reform elvei új összefüggéseket tártak fel a vállalat és a népgazdaság kapcsolatában. A változások lényeges okát azonban mégsem ismereteinkben, hanem gondolkodásunkat is meghatározó anyagi érdekviszonyaink újrarendezésében találjuk. A vállalati és népgazdasági érdeket a reform közelebb hozta egymáshoz. KAR VOLNA TAGADNI, az új mechanizmus sem teremt idilli viszonyokat, az érdekek teljes és abszolút összhangja egyébként is megvalósíthatatlan illúzió. Ha a vállalat érdeke úgy kívánja, ma is változatlanul jelentkeznek népgazdaságellenes törekvések. A szubvenció-igények, vagy a jövedelemszabályozás feltételeinek megállapításánál pl. több vállalat laza, könnyen teljesíthető induló feltételek kiverekedésén szorgoskodik. Már csak azért sem köszöntének ránk idillikus napok 1968-cal, mert ezután is lesznek, sőt gyakoribbak lesznek, az együttműködő vállalatok közötti érdekellentétek. Az ilyen összecsapások is néha népgazdasági és társadalmi jelentőségüknél fogva túlléphetik a helyi kereteket,' s esetenként szükségessé válhat a központi beavatkozás. Az érdekellentmondások azonban többnyire a reform szellemében gazdasági eszközökkel meg is oldódnak. A kohászati vállalatok például 1968-ban — készülő terveik tanúsága szerint — csökkenteni kí vánják kivitelüket, mivel az új árak a hazai igények kielégítésére jobban ösztönöznék, mint az exportra. Aligha kétséges, ez az ősz tönzés fő irányát tekintve helyes. Célszerűbb zavartalanul ellátni anyaggal a hazai feldolgozóipart, s a munkaigényes késztermékeket exportálni, mint közvetlenül a hengerelt árut, amelyért ráadásul még kevesebbet is kapunk a világpiacon, mint amennyibe kerül, s így az állam kénytelen szubvenciót fizetni. Az acélárukat exportáló külkereskedelmi vállalat Viszont a népgazdaság fizetési mérlegére hivatkozva, minden szinten az ésszerű, új hatás ellen az anyagexport növeléséért hada kozik. Érthető, hogy a reform által is ösztönözni kívánt strukturális' és egyéb változások a termelésben, a bel- és külkereskedelemben nem mennek, végbe egyik napról a másikra. Szinte a legtöbb kezdeményezés — az eltérés a megszokott régitől —. nemcsak a konzervatív gondolkodásmóddal ütközik, hanem bizonyos szervek, vállalatok anyagi érdekeivel is. Az a vállalat például, amely nem kap elég megrendelést, mert korszerűtlenül, drágán termel, a társadalom emberiességére apellál, s központi utasítást, dotációt reklamál akkor is, ha termelhetne az adott technikai feltételek mellett is olcsóbban, korszerűbben. ESETENKÉNT NYILVÁNVALÓ AN szükség lesz központi utasításokra, ha például az érvényes államközi szerződésekben vállalt kötelezettségek teljesítése forog kockán. Sor kerülhet néhol a köz- gazdasági szabályok egyes részleteinek módosítására is, a gyakorlat próbája alapján. Aligha nézhető tétlenül például, hogy a vállalatok közötti érdekellentétek igaztalanul oldódjanak meg, a népgazdaság kárára. A szocialista állam tulajdonosi helyzeténél fogva tehát a jövőben is utasíthatja vállalatait és egyéb más, közvetlen irányítási eszközökkel is élhet. E lehetőségekkel azonban nem szabad visszaélni, mert minden direkt beavatkozás — még ha egyébként igaz népgazdasági érdekeket szolgál is — egyben fékezi a reform kezdeményezésre bátorító erejét. Kovács József A Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyára felvesz 16—3« ÉVES KORIG rr- r ,| r rr női atkepzos tanulókat. Naponta háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. (25) A lakosság ellátásáról Ülést tartott a Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága Vizsgázott fűtőket keresünk felvételre. Jelentkezés: Szekszárdi Állami Gazdaság, Szekszárd. Bor kombinát (gondnoknál). (162) Tegnap délelőtt ülést tartott a Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az első napirendi pont után, amelyben a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról számolt be Gyuricza István, a vb elnöke, megvitatták Nők János iparügyi főelőadó írásban benyújtott jelentését, amely az iparhatóság a lakosság szolgáltatásának fokozatos javítása érdekében .végzett szervező tevékenységéről szólt. Többek között megállapította, hogy a járás lakosságának ipari javító, szolgáltató ellátása jól fejlődött. Az igények fokozott növekedésével azonban nem tudott minden esetben lépést tartani. Több községben néhány szakmában hiány van. A szövetkezeti szektor mellett a kisipar fejlődött, sajnos nem olyan mértékben, ahogy azt az igények megkövetelték volna. Ezután a tanácsi és a termelő- ,ö vetkezeti építőbrigádok, tévé? kenységéről szóló beszámolót vitatták meg, ameilyet Kreszl Sándor építési és közlekedési csoportvezető készített. Megállapították. hogy a dombóvári járásban a termelőszövetkezetek önálló közös építőipari vállalkozása nem gondoskodott időben az 1967-es munkájáról és így ez évben a termelést csak májusban tudta elkezdeni. Ennek következménye, hogy a vállalt munkákat ebben az évben nem tudja befejezni. A községi tanács felügyelete alatt működő házi építőbrigád az utóbbi időszakban tervszerűen dolgozik és jó minőségű munkát ad ki a keze alól. Ezután a soron következő járási tanácsülés napirendi pontjait vitatták meg, majd az 1968. évi tanácsi munkaprogram és az 1968. I. félévi munkatervet állapították meg. Ezután különböző bejelentések hangzottak eh pp p..és lőtt világosság pp N éhány évvel ezelőtt meghódította az egész országot Jean Effel francia karikaturistának A világ teremtése című rajzsorozata, s az ugyanilyen című film. Ennek egyik mondata azóta any- nyit jár közszájon, hogy tán egyetlen más mondat sem. „Legyen . világosság, és lön világosság.” Mondják tréfásan, mondják komolyan, mondják városban, mondják falun, mondják az utca porában játszadozó gyerekek, és mondják a tekintélyes emberek. Néhány hete Csámpapusztán is ezt mondta valaki, mielőtt ünnepélyesen felkattintották a villanyt, s elfújták a régi petróleumlámpákat. Csakúgy, mint a teremtő mondta vada a karikatúra szerint. Mintha az egészhez nem is kellett volna több, csak egy ilyen kinyilatkoztatás. Ami igaz igaz, amikor már csak a kapcsolót keli felkat- tintani, tulajdonképpen semmi az egész. Annyi, mint maga a karikatúrái teremtés: egy parancs, egy kattintás — és lön világosság. Csak éppen a villanyt kellett bevezetni Csámpa-pusztára. Ehhez pedig meg kellett gyártani az oszlopokat és az oszlopokon nyújtózó huzalokat De az erőművet is meg kellett építeni, ahhoz pedig a gépeket is meg kellett gyártani. Az erőműhöz pedig szén kell, a szenet pedig a föld gyomrából kell kibányászni. Hogy tovább ne is folytassam.^ Olyan egyszerű az egész. Egy kattintás, és szól a rádió, melegszik a rezsó, zúg a mosógép.« A századforduló táján még ördöngős furcsaságnak számított a villany, aki nem látta, nem, is nagyon hitte. De aztán gyorsan terjedt. A háború kitörésekor azonban még minden nagyközségbe sem jutott el a világosság. Uj teremtő erőnek kellett jönni, s jött is 1945 után. amely azt eredményezte, hogy ma már minden Tolna megyei községben „lön” világosság, azaz villany. A dolog neheze azonban még vissza van, a kültelkeken élő lakosság villanyenergiával való ellátása. Most ezért folyik a küzdelem. Küzdelem és nem parancs* kinyilatkoztatás. A csámpa- pusztai avatáson már köny-' nyű volt szimbolikusan felkapcsolni a villanyt, s elfújni a petróleumlámpákat. Az ilyet azonban mindig valóságos küzdelem előzi meg. A kültelkek villamosítása sokkal költségesebb, mint a községeké volt, a pénzt előteremteni pedig nem egyszerű dolog. Mindenesetre napjainkban a nagyobb kültelki településeken is fokozatosan kigyullad a villanyfény. A múlt év végén 79 187 lakás volt Tolna megyében, és 65 824 áramfogyasztót tartottak nyilván. A különbözet, a jórészt kültelki lakásokból és újonnan épült házakból adódik. U emcsak a hálózatba be" kapcsolt lakások száma növekszik . állandóan, hanem az egy háztartásban elhasznált elektromos energia mennyisége is. Ez pedig nagyon jelentős adat, mert a villamosítás kezdetén nagyon sokan még csak egyszerű dísznek tekintették a villanyt, amivel hivalkodni lehet. Nehezen látták be, hogy menynyire megkönnyítheti az ember életét, mennyire elősegítheti a művelődést. Meg nagyon drága is volt az áram. Most sem a legolcsóbb, de az áramfogyasztás növekedése azt mutatja, hogy ez az energia egyre szervesebben beleilleszkedik a családok életébe. Nézzünk néhány számadatot. Az egy falusi lakosra jutó fogyasztás így növekedett: Tolna megyében 1960-ban 131, 1961-ben 149, 1962-ben 168, 1963-ban 169, 1964-ben 151. 1965-ben 209 és 1966-ban 235 kilowatt volt az átlag- fogyasztás. - 1964-ben ugyan csökkenés mutatkozik, de akkor számlázási problémák voltaik, így ténylegesen akkor sem volt visszaesés. \/ iszont azt sem szabad ’ figyelmen kívül hagyni, hogy rendkívül nagy a fogyasztási ingadozás településenként Tolna megyében nagy az eltérés a falu és a város közt is ilyen tekintetben, annak ellenére, hogy a megye egyetlen városa, a megyeszékhely, Szekszárd is elsősorban paraszti jellegű. Itt aránylag mégis sokkal több elektromos energiát fogyasztanak. mint a községekben. Szekszárdon a fogyasztás 1960-tól a következőképpen alakult: 1960-ban 349, 1961- ben 379, 1962-ben 418, 1963ban 421, 1964-ben 456, 1965ben 506, 1966-ban 507 kilowatt. Az átlagfogyasztás a községekének a kétszeresét is meghaladta. U e a községeik viszony- latában is nagy az eltérés. Tolnán 315 kilowatt az átlagfogyasztás, ugyanakkor Udvariban 42. Tolna a legmagasabb községi átlag. Udvari pedig a legalacsonyabb. A nagy éttérésre könnyen választ kapunk, ha figyelembe vesszük a két község jellegét. Tolna ipari, Udvari pedig kimondottan paraszti település. Ezen még az sem változtat, hogy Udvariban sok a mezőgazdasági munkás, azaz állami gazdasági és gépállomási dolgozó. Hogy miért használnak az egyikben sokkal többet, a másikban sokkal kevesebbet, arra könnyen magyarázatot találunk, ha körülnézünk a háztartásokban a statisztika szemüvegével. Tolnán 1297 televízió van, Udvariban 57. Igaz, a két község mérete közt is nagy a különbség, de Udvariban csak minden ötödik házban van televízió, Tolnán pedig minden másodikban. Tolnán minden kilencedik lakásban van hűtőszekrény, Udvariban pedig csak minden harmincötödikben. A mosógépet, porszívót nem lehet összehasonlítani, mert azt Tolnán már nem is tartják nyilván. Udvariban még számolják... Rohamosan terjed a háztartási gépek mennyisége. Az idei év első háromnegyedében 2399 hűtőszekrényt, 3778 mosógépet, 1510 porszívót és parkettkefélőt, 928 centrifugát és 294 vülanyboylert vásároltak Tolna megyében. Az elektromos energia nyomán ma tehát már nem is csak egyszerűen világosság „lön”... BODA FERENC
