Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-08 / 290. szám
1 1967. december 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO Elosztás és ösztönzés 17 gyík üzemünkben hangzott ^ el a vélemény, miszerint igazságtalan lesz a nyereségrészesedés elosztása az új gazdasági mechanizmusban. Az igazgató évi fizetésének nyolcvan százalékát is megkaphatja a nyereségből, a munkások viszont csak tizenöt százalékot. Minek annyit adni a vezetőknek, amikor egyikük másikuk most is akkora prémiumot markol föl, mint egy segédmunkás egész évi munkabére. Valóban igazságtalan? — A szocialista elosztás alapelve, hogy ki-ki olyan arányban részesedjék a termelt javakból, amilyen arányban munkájával, tevékenységével hozzájárult azok létrehozásához. Az új gazdasági mechanizmus elsősorban a vállalati nyereség alakulásától teszi függővé a jövedelmek alakulását. Általában a nyereség mutatja majd meg, hogy egy-egy vállalat hogyan dolgozott, gazdálkodott, olyan termékeket állított-e elő, amelyekre szükség van, jól gazdálkodott-e a rendelkezésre álló eszközökkel és munkaerővel, fejlesztette-e a gyártmányokat, a technológiát, s'rb. Kétségtelen, hogy a nyereség alakulásában a vállalat minden dolgozójának szerepe van, az függ az egész kollektíva tevékenységétől. Nehezen lehetne azonban azt vitatni, hogy az igazPató, a főmérnök, az üzemgazdász. . vagy a részlegvezető — . époen beosztásánál fogva — «okkal többet tehet a magas nyereségért. mint az, aki a munkapad mellett dolgozik. Az eimúlt évek tapasztalata ■■ tanított meg rá bennünket, hogy , lehet termelékeny munkával, sót munkaversenyben is olyan ...cikkeket előállítani, ami aztán raktáron marad. A gyenge vezetés csődbe juttathat szorgalmas munkásokból, vagy tsz- tagokból álló kollektívát, a jó, előrelátó, szakmailag hozzáértő vezetés szinte ugrásszerűen fokozhatja az eredményeket. Az új mechanizmus nyereségérdekeltségi rendszere éppen ezt juttatja kifejezésre, amikor három kategóriába sorolja a dolgozókat. Az X-es kategóriába tartozik a vállalat igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője, rajtuk kívül azok, akiket a kollektív szerződésben ide sorolnak. Ha a vállalat a maximális nyereséget éri el, alapfizetésük nyolcvan százalékát kaphatják részesedésként. Az első kategóriába tartozók aránya általában egy-másfél százalék. A második kategória — középszintű műszaki-gazdasági vezetők, szakértők, tanácsadók, stb. — az össZlétszám 8—12 százalékát teheti ki, ők ötven százalékot kaphatnak, míg a harmadik kategóriába sorolják a vállalati létszám 85—90 százalékát. Míg az első és második kategóriában az egész évi, évközbem préúiiumok nélküli bér 50 —80 százaléka jár (egyébként az 50—80 százalék kategóriaátlag, ezen belül még mód van egyéni differenciálásra) a harmadik csoportba tartozók az évi ossz- bér 15 százalékát kaphatják maximálisan.. Ez azonban csak az egyik oldal. A vezetők nemcsak többet, hanem kevesebbet is kaphatnak alapbérüknél. Ha a vállalat veszteségessé válik, az I-es kategóriába tartozók akár 25 százalékkal is kevesebbet kaphatnak alapbérüknél, a Il-es csoportban lévők pedig' 15 százalékkal. A III-as kategória dolgozói így is, mindenképpen meg kell, hogy kapják teljes munkabérüket. A nyereség változása tehát a " legérzékenyebben a vállalati felső vezetők jövedelmét érinti. Ha a vállalat jól gazdálkodik, több tízezer forintot is kitehet részesedésük, ha rosszul akkor még az alapbérüket se kaphatják meg. Nyilvánvaló, hogy ez az elosztási rendszer arra ösztönzi őket, hogy jól dolgozzanak, gazdálkodjanak. Mert helytelen volna az elosztást csak önmagában vizsgálni, igazságtalan-e, vagy sem. Az elosztás ösztönöz is. Mindenképpen ösztönöz. ösztönözhet arra is, ami ellentétben van a népgazdaság és a vállalati kollektíva érdekeivel és kifejthet ezzel ellentétes, tehát a népgazdaság és a vállalati kollektíva érdekeinek megfelelő hatást is. Meg kell mondani, hogy jelenlegi elosztási rendszerünk sok esetben nem arra ösztönzött, amire kellett volna. Itt most nemcsak a premizálásról van szó, hanem a differenciáltságról. Nem az a hibája a mi elosztási rendszerünknek, hogy a magasabb, felelősebb, nagyobb szakértelmet, tapasztalatot igénylő munkaköröket túlságosan dotálják. Ennek épp az ellenkezője az igaz. Az egyik szekszárdi vállalat igazgatója időnként kiszámítja, hogy vállalatánál hányadik ő a havi jövedelmek „rangsorában”. Előfordult, hogy a tizenkettedik volt — tehát tizenegyen kerestek többet, mint ő — de ötödik- nél-hatodiknál soha sem jutott feljebb. Az egyik jól kereső csoportvezetőt ki akarta emelni magasabb beosztásba, de az illető azért nem vállalta, mert ez több száz forintos keresetcsökkenést okozott volna.. T öbbször „megkörnyékez- ték” már egyik építővállalatunk szocialista brigádvezetőjét, hogy vállalja el a művezetői beosztást. Az illető kitűnő szakember, jó szervezőkészsége van, brigádját mintaszerűen irányítja. Művezetői vizsgát tett és mestervizsgára készül. Minden amellett szól, hogy művezetőt csináljanak belőle. Nem vállalja. Előfordult már, hogy télen, fagyszabadságon volt otthon, amikor felkeresték: Most talán sikerül meggyőzni, hiszen a művezetőnek télen-nyáron egyformán jár a havi fizetés, a kőművesnek csak. ha dolgozik. Nem tudták rábeszélni. Az igazgató is, a brigádvezető is személyes ismerősöm. Az igazgató elmondja, hogy annak idején, amikor kinevezték, úgy érezte, hogy ez pártmegbizatás, vállalnia kell akkor is, ha esetleg csökken a jövedelme. A brigádvezető kicsit ■ szégyenkezve ismeri be, hogy ő bizony anyagias, fontosabbnak tartja a forintot.’ Ha kötélnek állna, azaz elvállalná a művezetőeéget, az havonta legalább egy ezrest jelentene. Annyival keres.ne — nem többet, hanem — kevesebbet. Pedig ott nehezebb dolga lenne, mert ha most egy-két napra valami elintéznivalója van, szabadságot kér és elmegy. Ha művezető, akkor már nem ilyen könnyen megy a dolog. Meg aztán. Hatvan-száz embert irányítani, és ha valamelyik két- ballábas véletlenül lelép az állványról, a hálóséiért, a művezetőt teszik felelőssé. — Elmúltam negyvenéves, eddig azt tartottam, hogy arrtit csak el lehet érni fizikai munkásként az elérem. Sikerült.. Erkölcsileg is, . mert többször kitüntettek, anyagilag is. Házam van, jól felszerelve, építek egy nyaralót a Balaton mellett. Nem mondom, ha az elkészül és meglesz a kocsi is, talán leteszem a szerszámot. Elég lesz az alacsonyabb jövedelem is, amit művezetőként kapok... — mondja. — Meg aztán, ha idősebb leszek, már nem bírnám ennyire a kinti fizikai munkát A szocializmus igazsága az, hogy aki többet ad a népgazdaságnak, többet is kapjon. Ha valaki egy jelentős újítással több milliós megtakarítást ér el, vagy akár a csigafelvásárlás jó megszervezésével milliós deviza- bevételi többletet hoz, méltá nyos, hogy ebből a pluszból, a milliókból akár tízezreket is kapjon. Nem mindenütt népszerű ezt így kimondani, de szükséges. Amikor a szekszárdi művelődési ház nagytermében kifizették az öttalálatos lottófőnyereményt, valóságos népünnepélyt rendeztek, táncdaléneke- seket hoztak Pestről, hogy emlékezetessé tegyék az eseményt. Pedig csak öt számot talált el az ünnepelt. Mi az oka annak, hogyha valaki tényleges többlet- munkájának jutaimaként néhány tízezer, vagy urambocsá’ százezer forintot kap, irigylikés igazságtalanságot emlegetnek? Az elosztás mindenképpen ösztönöz. Ösztönözhet pozitív, de negatív irányban is. Ha a többlet-teljesítményt anyagilag is elismerik, akkor ez a fejlődést segíti elő. Ha a több munkáért, nagyobb felelősségvállalásért kevesebb jár anyagiakban, ez nyilvánvalóan arra ösztönöz, hogy ne vállalják ezt a többletet. Persze, nemcsak anyagi ösztönzők vannak, lehet appellálni az öntudatra is, az erkölcsi megbecsülésre is. De az erkölcsi ösztönzés is csak úgy lehet igazán hatásos, ha az anyagi összhangban van vele. Kicsit konkrétabban: Ha egy arra mindenképpen alkalmas munkás nem vállalja a magasabb, nagyobb felelősséggel járó beosztást, mert ebből anyagi hátránya szármázik, akkor nem a munkásban, hanem a bérezésben van a hiba. Miért kelljen lemondani a már elért magasabb jövedelemről annak, aki többet, több munkát, nagyobb felelősséget vállal? itf a! bérrendszerünkben kiiTX esi a különbség az alsó és felső hatál- közt. A munkások, alkalmazottak több, mint 75 százaléka havi 1000 és 3000 forint közt keres. Ilyen keretek közt nem lehet eléggé differenciálni, a magasabb teljesítményeket, a nagyobb tudást igénylő, nagyobb felelősséggel járó munkát megfelelően díjazni. Amikor még kevés az elosztanivaló, indokolt lehet a különbségek csökkentése a létfeltételeknek megfelelő jövedelmet a legalacsonyabb kategóriákban is biztosítani kell. De ahogy javulnak az életkörülmények, szükségszerűen előtérbe kerül a jövedelmek nagyobb differenciálása, az alsó és felső határ .eltávolítása egymástól. Azonban semmi esetre se úgy, hogy az alsóbb kategóriákban csökkennének a jövedelmek. Ez segíti elő a gyorsabb fejlődést. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének célja népgazdaságunk fejlődésének meggyorsítása, tehát az, hogy az eddiginél gyorsabb ütemben lehessen javítani a lakosság életkörülményeit, emelni az életszínvonalat. Számos — szabályozó eszköz segíti majd ezt elő, ezek közé tartozik az új jövedelemelosztási rendszer is, köztük a nyereségrészesedés új módszere is. Az eddiginél nagyobb mértékben lesznek érdekeltté téve a vezetők a nyereség alakulásában, tehát abban, hogy gyorsabban fejlődjék a népgazdaság, a vállalat, gyorsabb ütemben nőjön a vállalat minden dolgozójának jövedelme is. Az erősebb differenciálás tehát éppen azt célozza, hogy mindenkinek több jusson az eddiginél. JANTNER JÁNOS A házilagos építftbrigádok munkájáról tárgyal! a Tamási Járási Tanács VB. Tegnap délelőtt Grill Ferenc elnökletével ülést tartott a Tamási Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. Elsőnek a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtásáról szóló napirendi pontot tárgyalták meg. Á következő napirendi pontban a házilagos építőbrigád tevékenységét értékelték, s a további feladatokat elemezték. A házilagos építőbrigád létrehozását az tette szükségessé, hogy a községi tanácsok a rendelkezésre álló hiteleiket nem tudták megfelelő mértékben felhasználni, a rendelkezésre álló építőipari vállalatok, valamint ktsz-ek útján. Az építőbrigádok működési köre kiterjed a községi tanácsok költségvetési, karbantartási és kisebb építkezési feladatainak kivitelezésére, a községfejlesztési alap terhére megvalósítandó létesítmények építésére. E feladatokon túlmenően, nagyobb községekben beruházási hitelekből finanszírozott létesítmények kivitelezését is végzik. A házi építőbrigádok műszaki tevékenységének elősegítése érdekében a nagyobb létszámmal rendelkező községekben a járási építési és közlekedési csoport dolgozói több esetben tartottak segítő jellegű ellenőrzést. Tanácsot és útmutatást adtak a feladatok megoldásához. Azokban a községekben, ahol a megfelelő szakirányítás nincs biztosítva, a csoport dolgozói társadalmi munkában vállalják a műszaki vezetést és irányítást. A brigádok létszáma a kisebb községekben általában egy-két szakmunkás és háromnégy segédmunkás. A járási Népi Ellenőrzési Bizottság áprilisban teljes részletességgel vizsgálta az építőbrigádok tevékenységét. Az ellenőrzés általános megállapítása, hogy a községi vb-vezetők nem fordítanak kellő súlyt a brigádok irányítására. Legtöbb esetben a műszaki vezetőként megbízott szakembert magára hagyják. Kivételt képez Tamási, ahol a vb-vezetők tevékenyen részt vesznek az építési munkák irányításában. A harmadik napirendi pontban az 1968. évi munkaprogramot és az első félévi munkatervet beszélte meg a végrehajtó bizottság, majd a bejelentések megvitatásával ért véget az ülés. Á Babits Mihály szabadegyetem művészeti tagozat programja A Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a TIT Tolna megyei szervezete, a Fegyveres Testületek Klubja, és a Moziüzemi Vállalat az előző évi tapasztalatok alapján, a nagy érdeklődésre való tekintettel, folytatja a Babits Mihály szabadegyetem előadásait. Januárban „Művészet és világnézet” címmel Bencze Gyula, a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgató-helyettese tart előadást. Ezután a „Kártyavár” című új magyar film bemutatója alkalmából a Garay moziban találkozhatnak majd az egyetem hallgatói a film alkotóival és szereplőivel. Februárban „A színészi játék fejlődése a filmművészetben” címmel Vincze Lajos, a Magyar Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd „Zene és ízlés” címmel Losonczy Ágnes, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa tart előadást. Márciusban dr. Czenner Mihály, a Színháztudományi Intézet munkatársa tartja a két előadást. Első alkalommal Bajor Giziről, az ezerarcú színésznőről, majd Uray Tivadarról, az elegancia művészéről beszél a hallgatóság előtt. Az április hónap az építészeté. „A modern városkép” címmel Kapis ''Áittal Művészettörténész, Vámosi Ferenc főiskolai tanár és Hegyi Ferenc, a Szekszárdi Városi Tanács főmérnöke beszélget a közönség előtt. E hónap második felében „Monumentális murális műfajok” címmel Z. Gács György, a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára tart előadást. „Téralkotás és plasztika” círrtmel Cziffra Péter, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára tart előadást május elején. A Babits Mihály szabadegyetem 1968. évi előadássorozatát Kardos Tibor egyetemi tanár, „Babits Mihály költészete és kora” című előadása zárja, amelyen Kohut Magda és Bánffy György is közreműködik majd. Szocialista brigád a szociális otthonban A patronálás gondolatát a jubileumi év eszmei hatása érlelte meg. A Szekszárdi Patyolat Vállalat Hámán Kató szocialista brigádjának tagjai az évforduló tiszteletére tett munkavállaláson túl, azon törték fejüket, még milyen, szocialista brigádhoz méltó cselekedetre vállalkozhatnának. Brigád gyűlésen született meg oz elhatározás: „Vállaljuk el a bonyhádi szociális otthon betegeinek patronálásét”. A patronálás célját pedig így fogalmazták meg: „Örömet szerzünk az otthon gondozottjainak”. A tizenhat tagú Hámán Kató szocialista brigád többségében nő. Az asszonyok me- 'egszívűségére jellemző volta tett, a műszak utáni kedd esti látogatás, a MV megrendezése. A brigád jutalompénzéből, amit november "■re kantok, 500 forint értékben édességet vásároltak. 182 egyforma Mikulás-csomagot készítettek, képes folyóiratokat, meséskönyveket és színes gyapjúfonalat gyűjöUek egymás között. Egy egész ruhás- kosárra való ajándék gyűlt össze és a brigád tagjai közül Kiss Pálné, Berta Jánosné, Fabula Mihályné, Varga Fe- rencné, Vecsei Lászlóné, Mézes Sándorné, Pollik Ferenc- né, Török János és Vízi Mihály Bonyhádra utaztak, a szociális otthonba. Sorra járták a betegszobákat, minden gondozottnak jutott egy-egy jó szó. simogatás, ajándék- csomag. A gondozottak — többségük szellemi fogyatékos — szívesen fogadták az ajándékot. Nagy sikere volt a játékoknak, babáknak, színes képeslapoknak, meséskönyvek- vek. A gondozottak nevében, illetve helyettük Benács József, az intézet vezetője köszönte meg a szocialista brigád látogatását, ajándékát. Szép és emberséges feladatra vállalkozott a Patyolat Hámán Kató szocialista brigádja. Nemes tettükkel örömet szereztek a bonyhádi szociális otthon ápoltjainak. P. M.
