Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-07 / 289. szám

y 1 4 TOT,NA MEGYEI NEPŰ.T5AO 1967. december 7. SZLOVÉNIAI óz ínj-oLtok Részt vettem egy órán a mura- szombati általános iskolában. Ép- pen magyar nyelvű óra volt. A hatodik osztályosok dolgozatot ír­tak korábban és ezt elemezték. Az igazgató kérésére felnyújtották először a kezüket a szlovén anya­nyelvűek. majd a magyarok. Fe­le-fele arányban 'ehettek. És mindegyik megtanult az iskolá­ban szlovénul is, magyarul is. mindkét nép történelme, földraj­za kötelező. Itt lendván találkoztam azzal a jelenséggel is, ami nálunk még szokatlan. A községek, városok Jugoszláviában jobban magukra vannak utalva, mint nálunk. Lendván új iskolát építenek. Negyvenhat tantermes lesz. Ezer­egyszáz gyereknek épül, és az épí­tési költség harminc százalékát az állam, a többit a község fede­zi. Pártosfalvára maszek taxival utaztam. Opel Rekord volt. Jel­zés nem volt rajta. Kísérőm'meg is jegyezte: egypárszor már meg­büntették ezért a taxist, mire a taxis azt válaszolta: „Sokan nem ülnének be a taxiba., nem men­nének vele haza, mert azt mon­danák a szomszédok, hogy már annyira jól megy neki, hogy taxi­val jár haza.” Ezért nem teszi' fel a jelzést. Az üzlet az üzlet. Két hátig jártam Szlovénia gyönyörű tájait, ismerkedtem az emberekkel, ismerkedtem az or­szággal. ahol gombamódra nőnél? az új üzemek, az új házak. És az új házak erkélyein, mindenütt rengeteg virág. Mintha csak a szlovén nép derűjét, bizakodását . fejeznék ki ezek a virágok. Utam során mindenütt talál­koztam a jugoszláv nép hősi múltjával, amely múltra napról napra építik, egyre erősebbé épí­tik az új társadalmat. A jugoszláv népek a második világháború ide­jén a lakosság több mint tíz szá­zalékát áldozták ezért az új tár­sadalomért. Egymillió-nyolcszáz­ezer ember pusztult el a harcok­ban, ennyi lett a fasiszták áldo­zata. Mariboriban, a partizánmú­zeumban láttam azokat a doku­mentumokat, amelyek a pohorjei partizánok küzdelmét, áldozatait mutatták be. Egész partizánegy­ségek semmisültek meg, de he­lyükre új egységek álltak. És most a Pohorján üdülők vannak, vidám gyerekek járják a gyönyö­rű tájat. Celje után almafák szegélye­zik az utat. Piroslottak rajtuk az almák. És az almafákon túl állt az emlékmű. Az egyiket hatvan, a másikat negyven embernek állították. Meggyilkolták őket a németek és ezekre a fákra tet­ték ki őket elrettentő példaként. Az almafákon most almák pi- rcslanak... A postojnai barlangban jár­tunk. Vonat vitt be bennünket és több mint egy órán át bo­lyongtunk gyalog a hatalmas barlangban. Csodáltam a szebbnél szebb cseppköveket, a természet mű­vészetét, a eseppkőanyát gyer­mekével, a tigrist, a tanácskozó- termet, a hangversenytermet, amelyben nyáron hangversenye­ket tartanak, és amelynek nagy­ságára jellemző, hogy lent több száz méterre a föld alatt büfé, ajándékbolt működik. Cseppkő­függönyök, a mennyezetről alá­lógó cseppkőmakarónik bűvöle­tében indultunk kifelé. Egyszer- csak egy fekete teremhez értünk. Itt volt a második világháború idején a németek benzinraktára. De még itt sem volt biztonság­ban az üzemanyag. Bátor parti­zánok felgyújtották. És az égő benzin feketére festette a bar­langnak ezt a hatalmas termét. Emléktábla és kormos fal jelzi itt is a nép elszántságát. Vérüket áldozták egy új társa­dalomért. És most építik ezt az új tár­sadalmat. Buktatókkal, mindig javítva önmagukat, kanyargósán halad­nak előre, de célratörően, min­den eszközt felhasználva: hogy minél előbb elériék a nagy célt, a szocializmus hatalmas épüle­tének a betetőzését. Két hetet töltöttem a Szlovén Szocialista Köztársaságban. Sok mindent láttam, hallottam, sok mindent megértettem, de sok mindent nem. Vitatkoztam, mert az ottani módszereket mind hasonlítani akartam vala­mihez: magyarhoz, csehszlovák­hoz, szovjethez... Sok volt a ha­sonlóság, de sok volt a különb­ség is. A legalapvetőbb hasonló­ság az volt: Jugoszláviában is szocializmust építenek, mégha más módszerekkel is. Sokfélék a szocializmus útjai. Ezt mutatja a jugoszláv pél­da is. (Vége) SZALAI JÁNOS Aktuális interjú Magyar orvos véleménye a fokvárosi szívátültetésről Izgalmas orvosi szenzáció hire járta be a világot: az amerikai AP-hírügynökség jelentése sze­rint Fokvárosban végrehajtották az első emberi szívátültetési mű­tétet. Az ötórás műtét során egy 55 éves férfibe egy baleset" kö­vetkeztében meghalt fiatal nő szívét ültették át. Az érdekes hírrel kapcsolatban megkeres­tük dr. Gábor György egyetemi tanárt, a Kardiológiai Intézet vezetőjét. A szervátültetés, s ezen belül a szív átültetése még csak kí­sérleti stádiumban lévő problé­mája az orvostudománynak Texasban néhány évvel ezelőtt megpróbálkoztak vele, kevés si­kerrel. A szűkszavú hír persze keveset mond; érdeklődéssel, sőt, némi hitetlenkedéssel is várom a részletesebb szakmai publiká­ciót. — Mióta foglalkoztatja az or­vostudományt a szervátültetés? — Körülbelül egy évtizede. Eddig főleg a veseátültetés te­rén értek el sikereket. A szív átültetését egyelőre nemcsak .gyakorlati, hanem még elméleti problémák serege is nehezíti. — Folynak-e Magyarországon is transzplantációs kísérletek? — Tudomásom szerint Szege­den Petri professzor klinikáján foglalkoznak szervátültetési kí­sérletekkel, s végeztek már em­beren is veseátültetést. A szív átültetéséről korai lenne még nyilatkozni, s kérdés az is. ho­gyan alakul a megoperált beteg további állapota. F. F. KEPREGENYVA.LTOZAT: SARLÓS ENDRE .y \,IAAF RÁD TÖ­RÖK, AZT MOND; . JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEM SZEKE­REIT. OROSZIÁfH KOLYKEiDET KARD EMÉSZTI AAEG... " - --------SZÁM m aga IS. A HÁ0ORO KÖWÉL&TVEM. mi 1 VAN A FÉBJÉVEU /------ JOB&, HA f /vyarr-ecAABGv, AAEJ3T A/SífAl , DOLGOAA l/AV MW NEKIEM IS MEN NEM KJE.U-- VI - < j, SZOKUÄTA'Sl'^A VA'C702J0TTr. A houstoni rendőrség beidézte kihallgatásra Candyt és húszéves leányát. Ritát. Az idézésnek nem volt foganatja. Ritát nem találták, Candy idegösszeroppanással kórházbari feküdt. A letartóztatott Powers napról napra maga­biztosabb, azaz szemtelenebb lett. Hill azonban nem adta meg magát, Szilárdan eltökélte, hogy végére jár az ügynek és a bíró­ság elé állítja a bűnösöket. Még egyslfcr alaposan átkutatta Mosslerék lakását. Nem talált semmit. Viszont Mossier irodájában egy előjegyzési naptárra bukkant, amely addig elkerülte a detektívek figyelmét. Lapozgatni kezdett benne... Január, február, március — csupa üzleti jellegű feljegyzés, áp­rilisban szintén, végül a naptár május eleji lapján néhány alig olvasható sort látott. Nagyí­tót vett elő, s nagy nehezen elolvasta: „Ha Meí és Candy nem tesznek el láb alól, kénytelen leszek mindkettőjüket elintézni.” Az őrnagy rögtön elrohant a naptárral az ál- lamtigyészhéz. . — 13 — — Itt a bizonyíték, nézze! — mondta és az asztalra tette a naptárt. — Miért oly a izgatott? — kérdezte Gerstein államügyész mosolyogva. — Hogyne lennék izgatott. Ez Mossier elő­jegyzési naptára, az irodájában bukkantam rá. Vegye csak elő nagyítóját, mert anélkül nem tudja elolvasni, s azután olvassa... Gerstein betűzni kezdte az írást: Ha Mel és Candy nem tesznek el láb alól, kénytelen le­szek mindkettőjüket elintézni... — Ezt olvasta ki belőle őrnagy? — kérdezte. — Igen. Mi a véleménye? Mossier kézírása? — Ezt nehéz megmondani. Szakértőkkel kell megvizsgáltatni. Néhány nap múlva elkészült az írásszakér­tők jelentése. Minden kétséget kizáróan meg­állapították, hogy a fenti sorokat Mossier írta és érre hajlandók voltak a bíróság előtt esküt tenni. Gerstein és Hill ebből arra a következtetésre jutottak, hogy Mossier halála nem érhette meg­lepetésként Candyt. Lehetséges, hogy a gyilkosság éjszakáján csak megjátszotta a fájdalomtól megtört, bánatos özvegyet? Hill és nyomozói emlékeztetőül jegyzőkönyv­be foglalták az özvegyről szerzett benyomásai­kat. Többek között a következőket tartalmazta: — Nem keltett olyan benyomást, mint aki tényleg sírt. Csak megjátszotta a gyászt. Igye­kezett izgatottnak látszani, de hangja rnester­— 14 — kélt volt. Ha kellemetlen kérdéseket intéztünk hozzá, amelyekre nem akart válaszolni, tenye­rébe temette arcát, szívszaggatóan siránkozni kezdett. Szegély Jack! — kiáltott fel és síró­görcsöt kapna.­A nyomozók nem hittek Candy Mossier fáj­dalmában, megrendülésében és kétségbeesésé­ben. Szerintük az özvegy csak színészkedett. A sajtó természetesen részletesen foglalko­zott az ügy fejleményeivel s a lapok is mind erősebben annak a véleményüknek adtak ki­fejezést, hogy Candy Mcsslernek szerepe volt férje meggyilkolásában. A vélemények azonban nem sokat segítettek az államügyésznek. Bizonyítékokra volt szük­ség. Beismerő vallomásra nem számíthatott, ezért apró részietekből kellett felépítenie a vádat. S Hill őrnagy fáradhatatlan munkával apránként összehordta a bizonyítékokat. Roscoe T ~Tvn, Mosslerék sofőrje és belső inasa szolgálta a az első adatot. Kissé együgyű fiatalember., aki valósággal istenítette úrnőjét. — A gvilkosság előtti estén behivatott és utasított. Y takarítsam ki az egész lakást. A bútort., ajtó at, ablakokat,, padlót teljesen rendbe kellett tennem. — Miért volt olyan sürgős? — kérdezte Hill. — Azt nem tudom. Nem mondták. Gerstein államügyész most már tisztában volt azzal, hofw o rendőrség miért nem talált a la­kásban ujjlen omatokat. Még a házbeliek ujj­lenyomatait sem. — 15 — /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents