Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

136?. december 8,

TOTNA MEGYEI NÜPŰJSA6

Villáminterjú

Túl a 2500. köteten

Hét évvel ezelőtt szervezték meg a Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat szekszárdi üzletigazgatóságának műszaki könyvtárát, amelyet azóta is Bucsi Lászlóné vezet.

— 1960-ban, 850 kötettel

kezdtünk. Ma pedig 2570 a nyilvántartott kötetek száma. Akkor mindössze néhány hazai folyóirat állt az érdeklődök rendelkezésére, ma pedig 18 hazai és három külföldi folyóiratot fizetünk elő.

— Milyen a könyvtár forgalma?

— Műszaki könyvtárunk az érdeklődés középpontjában áll. Jelen pillanatban például 261 a kölcsönzött kötetek száma. Ezen túlmenően számos folyóirat is kölcsönben van.

— Mi a helyzet az üzem- vezetőségeken?

— Igazgatóságunkhoz öt üzemvezetőség tartozik. Ezek mindegyikén mintegy 150— 180 kötetes, úgynevezett letéti állomány van, amelyet időközönként cserélünk. Természetesen, ha valakinek olyan műszaki könyvre van szüksége, amely az adott üzem- vezetőségnek nincs meg, akkor azt megküldjük, ha szükséges, a vállalat központi műszaki könyvtárán keresztül.

— Kik olvasnak legtöbbet?

— Elsősorban a tervezők, mérnökök és technikusok, tehát a műszaki állomány dolgozói. Ez' természetes is, hiszen csak így tudnak lépést tartani a rohamosan fejlődő technika újabb és újabb vívmányaival. Az egyes gépekről, technológiai folyamatokról alapfokon szóló könyveket a fizikai dolgozók veszik igénybe.

— Milyen anyagi eszközök állnak rendelkezésre a könyvtárnak?

— A vállalat minden évben 13 ezer forintot biztosít igazgatóságunknak, műszaki könyvek vásárlására. Ebből gazdálkodunk. Szükség esetén azonban, a vállalat központi műszaki könyvtára is rendelkezésünkre áll.

Mint e kis beszélgetésünkből is kitűnik, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál jelentőségének megfelelően gondoskodnak a dolgozók szakmai képzéséről.

(szigetvári)

Értesítjük a tisztelt vásárlóinkat, hogy év végi leltározást tartunk 1967.

december 16—20-ig

A tüzelőszer eladási iroda nyitva tart, eladás folyik, a kiszállítás leltáridő alatt szünetel. A 20-as számú kisboltunk Rákóczi u. 60. szám alatt folyamatosan árusít kis tételben. A kisbolt december hó 30-án leltározás miatt zárva tart.

Szekszárdi TÜZÉP Vállalat (91)

ÚJRA ITT A MIKULÁS

s (MTI-foto — Hadas János felvétele.)= llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIKIIIIUIIIIIIIIIIMUIU«

Kiadták a munkakönyvét

Önkényes volt-e as intéskedés?

Panaszos levelet kézbesített a posta Nagymányokról, szerkesztőségünkhöz címezték. Tartalma és szavai szerint, igazságtalansággal, parancsszóval, önkényes intézkedéssel vádolják a főnököt, a gabonafélvásárló bonyhádi körzeti üzemvezetőségének „szintén a dolgozók közül kikerült” főnökét.

„Erre nem Icényszeríthetnek"

Nagymányokon, az úgynevezett öregtelepen, a Szigligeti út

2. számú házban lakik a levél küldője, Bareith Istvánná. A családfő a kerti munkát, panaszkodó felesége pedig a kései reggelizést hagyja abba, amikor bekopogunk hozzájuk.

— Hol volt a demokrácia? Én nem bírom gyomorral a WC- tisztítást. KukoricamorzBOlásra szegődtem — kezdi a 49 éves asszony.

Férje összefüggőbben ismerteti a történteket. Felesége november 16—20-ig, négy napon át dolgozott a gabonafelvásárló bonyhádi telepén. Dózsa Istvánnéval, az ugyancsak nagymányoki asz- szonnyal dolgozott együtt. Ötödik napon aztán a főnök elküldte őket a kazánházba, ahol a három hónapja feltört, bűzös WC-ürüléket kellett volna — benne térdig gázolva — kitaka- rítamiok.

— Akkor megmondtam, hogy én inkább elmegyek haza, de nem vállalom, mert erre nem kényszeríthetnek. Hiába adnak csizmát, meg lapátot. Még azt is mondtam, hogy ha WC-tisztí- tást akartam volna végezni, a falumban vállalom, mert azzal többet keresek — mondja szembetűnő ingerültséggel. Bareith Istvánná.

— Milyen munkáról volt sző alkalmazásakbr? — kérdezem.

— Morzsolásró], — feléli az asszony.

— És szívesen végezte?

— Persze. Kértem, hogy oda tegyenek vissza bennünket. Most aztán senki nem törődik a

szennylével, • úgy maradt, mert nem akadt rá vállalkozó, pedig Dózsáné most is ott dolgozik — tájékoztat a panaszos.

A munkakönyvben semmi nyoma ennek a munkaviszonynak. De egyéb írása sincs az alkalmazásról. Elmondása szerint ■még nem kapta kézhez a járandóságot. Búcsúzóul annyit mond még a panaszos, hogy nem akar a bonyhádi telepre visszamenni, de az igazságtalanságot nem tűrheti.

„Kétszer is mondta, hogy nem hajlandó..."

Mit mutat a második oldal? Mit mondanak az illetékesek?

Felkerestük panaszosunk üzemvezetőjét és közvetlen főnökeit, majd beszélünk a kukorica mor- zsoíását végző szocialista brigád

— volt munkatársai — két tagjával.

Klein Gábor körzeti üzemvezető:

— Először azt kérte a Bareitbné, hogy osszuk be más brigádba, mert nem hajlandó Dózsánéval együtt dolgozni — kezdi. ‘

— Erről eddig nem volt szó— Mivel indokolt? — kérdezzük.

— Pedig így történt, tanúk is vannak rá. Indoka? Teljesítménybérben dolgoztak és mivel, szerinte, Dózsáné miatt lassan haladnak, — nem tudja a zsákot tartani — nem lesz elég keresetük. Ezt mondta. Kérésére más munkát adtunk. Szenet lapátoltak a kazánházban, ennek a bérezése nem norma szerinti. Ott is kijelentette, hogy ezt a munkát nem hajlandó elvégezni

— Miért?

■—A szag miatt. Ezt felelte.

— Három hónapja áporodot- tan bűzlik a panaszos szerint a szén alá folyt WC, a szennyvíz

— jegyzem meg.

— Szó sincs WC-ről és szennyvízről. Mivel a fürdőben rendszeres a csőrepedés, a fürdővíz folyt be oda. A három hónap valótlanság — feleli az üzemvezető.

Két idegen érkezik. Mint kiderül, kapóra jöttek. K'»in Gábor minden bevezető nélkül ennyit kérdez tőlük:

— Milyen időközönként szoktátok nálunk kiszivattyúzni a kazánházban a fürdő vizét?

— Hetenként — feleli az alacsonyabb, Szakács Zoltán, a bonyhádi Ezüsitkalász Tsz elnöke. Ez a gazdaság adja mindig kölcsön a szippantok Az elnökkel együtt érkezett főkönyvelő megerősíti, hogy minden héten jönnek a géppel, már szinte felszólítás nélkül.

Megnézzük a kazánházat is. Mégiscsak elvégezte valaki azóta a rendteremtést, mert nyoma sincs a Nagymányokon jelzett szennyvíznek.

Szóba kerül a munkakönyvi bejegyzés hiánya.

_ — Idénymunkás volt. Három napig terjedő munkaviszonynál nem szoktunk semmit beírni. Ö meg kétszer is mondta, hogy nem hajlandó, így — mit tegyünk — kiadtuk a munkakönyvét — mondja az üzemvezető.

— Valami tévedés lehet, mert szerintük négy napról van szó. Itt háromról beszélnek és a munkalapon is annyi van — jegyzem meg. Az üzemvezető nem tudja pontosan, mivel 40— 50 főnyi, idénymunkára szerződött gárdájuk van. Rendben van de tisztázni kell,

A következő állomáson derül fény arra, hogy ténylegiesen négy napot dolgozott Bareith Istvánná. Ha beírták volna a munkakönyvébe (így már be kellett volna jegyezni), nem vesződnénk ennek kiderítésével.

Beigazolódik az egyoldalúság

A közeli telepen próbáljuk még jobban tisztázni az első. a munkatárs elleni tiltakozást. Dó- asáné ma nem jött munkára, így vele nem tudunk beszélgetni.

Baki Istvánhoz, a csoport közvetlen főnökéhez intézzük a szót:

— Érdeklődünk, megértett#!-e egymást a munkában Bareithné és Dózsáné?

— Dehogy, hát nem tudják? A harmadik napon kukoricát mertek a zsákokba, amikor Bareithné kijelentette, hogy nem vállalja azt Dózsánéval, mert szerinte a társa tehetetlen — ippmdja.

Biszak Piusz raktárost arról, kérdezzük, mit tud. a két asz- szonyróL

— Idősebbek, és ez bizony kemény munka. A gépi marzsolés- nál csoportteljesítmény szerint, a zsákok rakásánál kettejük teljesítménye szerint fizetünk. Ba- reithnénak nem tetszett Dózsáné munkatempója, más munkát kért. Én erre fültanú vagyok — feleli a hallotta-e kérdésre. Kiszámítják, hogy fejenként húsz forint körül kerestek naponta.

Saját megnyugtatásunkra megkeressük a gépi morzsolást végző, erős, fiatal asszonyokból álló szocialista brigádot. Miklós An- talné és Kiéber Gézáné mondják, ők is hallották, hogy nem akart Dózsánéval együtt dolgozni. Szerintük nem is nekik való az itteni nehéz munka, mert 400—450 mázsa morzsolt kukoricát kellene naponta mozgatni.

Öt ember állítja* hogy más munkát kért panaszosunk. Kétszer történt meg és utána kapta meg bejegyzés nélküli munkakönyvét. Egybehangzanak a vélemények, hogy a telepen nincs mód könnyebb munkát adni.

Megértjük, hogy Bareith Ist- vánéknak nagy szükségük van a keresetre, de... Valami hiba csúszott a tények tálalásába és a következtetésbe... Mi nem tartjuk valószínűnek, hogy váratlan látogatásunk idejére, egymástól függetlenül ellene esküdtek volna az ügyben illetékes munkatársai és mások. Nincs okunk és jogunk kétségbevonni szavukat.

Végére jártunk a panaszban, felsoroltaknak. Ennél többet nem tehettünk. Nem a demokráciáról, másról van szó. Ez esetben kiderült, nincs a panaszosnak igaza.

Kétségtelenül hiba volt a munkakönyvi bejegyzés elmaradása. De önkényesség nem történt, ennek vádja nem helytálló.

SOMI BENJAMINNS