Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-06 / 288. szám
1 ■ Kongresszus előtt ^ Magyar Testnevelési és Sportszövetség n. kongresszusának előkészítése során az ország 4802 sportegyesületében tartottak közgyűlést, megválasztották az új tisztikart és döntéseket hoztak az egyesület és szakosztályainak fejlesztésére. Az érdeklődésre jellemző, hogy az ,1 040 457 érvényes igazolvánnyal rendelkező sportköri tagnak 85,7 százaléka megjelent a kőzgyűlé- j seken, valamint a területi és megyei konferenciákon, részt vett a vitában és ésszerű javaslatokkal segítette a helyes döntések meghozatalát. Nyílt, őszinte hang, a reális helyzet józan megítélése és segít ő,szándék jellemezte a közgyűléseken, majd a konferenciákon lezajlott vitákat. A megbeszélések központjában a sportolók eredményei, az egyes szakosztályok tevékenységéről alkotott vélemények állottak. Általános volt a követelés,, hogy a sportegyesületek és szakosztályaik városon és falun, az élvonalban és tömegszinten, sokkal tervszerűbben és korszerűbben dolgozzanak. Amíg bizonyos sportegyesületeknek — ez a kisebb rész — elsősorban a sportolók minőségi foglalkoztatása a feladata, addig- a többi sportkörnek főként arra kellene törekednie, hogy minél több embernek nyújtson 'sportolási lehetőséget, minél több fiatallal szerettesse meg a sportolást. Sok szó esett az iskolák testneveléséről és sportjáról, az iskolák és a sportegyesületek jobb kapcsolatairól. Az iskolai testnevelésünk jelenlegi helyzetét nem tartják kielégítőnek, s elvárják, hogy a II. kongresszus ebben a tekintetben fejlődést ígérő határozatokat hozzon. Cokan beszéltek arról is, hou gyan változik a sport iránti igény. A falvakban még ma is csupán néhány sportág irárif mutatkozik elsősorban érdeklődés. Idetartozik mindenekelőtt a labdarúgás, a kézilabda, . a röplabda, az asztalitenisz, a sakk és újabban nz atlétika is. Azt szeretnék, ha ezekben a sportágakban sokkal több verseny- lehetőséget nyújtanának a falusi fiataloknak. A körzeti, a járási bajnokságok, kupák és egyéb versenyek tartják itt ébren a sport iránti érdeklődést. A városokban azonban egyre többen kívánják a nem versenyszerű sportolási lehetőségeket is. Ma már sokan megértették: egészségük megőrzéséhez, szabad ideiük kellemes eltöltéséhez nagy segítséget nyújthat a rendszeres testedzés. Messzemenően egyetértettek a felszólalók abban, hogy fokozni kell a sportegyesületek önállóságát. A sportmozgalom vezetése engedje érvényesülni a helyi kezdeményezéseket, szorgalmazza, hogy a sportegyesületek, valamint a működésüket befolyásoló egyéb helyi szervek között minél szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki. Szó esett arról is, hogj' a sportkörök saját bevételeikkel és költségvetési megtakarításaikkal — természetesen az idevonatkozó rendeletek betartásával — gazdálkodhassanak. Egy ilyen intézkedés azonban feltétlenül szükségessé tenné az ellenőrzés hatékonyságának fokozását. Sokan javasolták: a kongresz- 87üst követően a sport fejlesztéséért felelős szervezetek képviselői — országosan és helyileg — állapodjanak meg a gyakorlati teendőket is meghatározó munka- programban.. Az MTS és szervezetei pedig szorgalmazzák a szak- szervezetek, a KISZ-szervezetek, a tanácsok és egyéb állami és társadalmi szervek közreműködését. A sportszerető emberek több, mint egymilliós szervezett tábora azt reméli, hogy az MTS II. kongresszusának döntései új lendületet adnak majd az egész magyar sportmozgalomnak. A. A, Dózsa-győzelmek a megyei ifjúsági és serdülő egyéni bajnokságon Vasárnap délelőtt Szekszórdon földre küldte ellenfelét, aki a a művelődési házban rendezte meg a Tolna megyei ökölvívó Szövetség a megyei ifjúsági és serdülő ökölvívó-bajnokság soron következő fordulóját. A Tolna megyei ökölvívósport fejlődésének elősegítése céljából ugyanis nem egyetlen versenyen dől el az idén az ifjúsági és serdülő egyéni baj- notkság, hanem a Dunaföldvárott, Tolnán, Mázán és Szekszárdon megrendezésre került versenyek alapján. A körülmények nem voltak ideálisak. A nagy szélben a kályhák időnként becsületes füstkarikákat bocsátottak ki, amely a levegőt szinte elviselhetetlenné tette. Ki kellett nyitni az ajtókat és ablakokat, így aztán hiába volt a fűtés. A versenyen a Szekszárdi Dózsa öklözői mutatkoztak a leg- technikásabbaknak. Ezt a technikai felkészültséget a vidékiek harcos küzdőmodorral igyekeztek ellensúlyozni és eközben természetesen több szabálytalanságot vétettek. A mérkőzések színvonala különben nem volt megnyugtató. Sokkal többet vártunk volna például a Sumicz—Vecsei ösz- szecsapáson is. Talán csak Kiss, Rickersz (Sz. Dózsa), Virág (Má- za-Szászvár), Mihály (Sz. Dózsa) teljesítménye emelkedett az átlag fölé. A mérkőzésről az alábbiakban számolunk be: SERDÜLŐK: Eszenyi (Sz. Dózsa)—Horváth Tolna). Szoros mérkőzésen nagy harc alakult ki a két versenyző között. Eszenyi győzelmét az is elősegítette, hogy Horváth a III. menetben intést kapott. Pontozással győzött Eszenyi. Mór (Tolna)—Somlóhegyi (Sz. Dózsa). Végig Mór irányította a mérkőzést és megérdemelten nyert pontozással. Berecz (Sz. Dózsa)—Novák (Tolna). A .technikailag képzettebb Berecz ellen Nóvák csapkodott és még az I. menetben feladta a mérkőzést. Schuszter (Sz. Dózsa)—Kanász (Dunaföldvár). Már az első menet elején Kanász beleszaladt Schuszter egyik kemény egyenesébe, megingott és rászámolás után a mérkőzést feladta. Torma (Sz. Dózsa)—Csap (Tolna). Szoros, kemény mérkőzésen a legkisebb pontkülönbséggel győzött a szekszárdi versenyző, de Csap is dicséretet érdemel. Kiss (Sz. Dózsa)—Kocsándi (Tolna). A jól felkészült, rendkívül kemény szekszárdi versenyző már az első menetben mérkőzést feladta. Szalók (Sz. Dózsa)—Deli (Sz. Dózsa). A két versenyző árnyék- bokszolást mutatott be. A lassú Deli félt és nem volt egyenrangú ellenfele ' Szálúknak, aki pontozással győzött! Mihály (Sz. Dózsa)—Bajor (Sz. Dózsa). Bajor már lassúsága miatt sem lehetett egyenlő ellenfél. Pontozással győzött a jól mozgó Mihály. IFJÚSÁGIAK: Rickersz (Sz. Dózsa)—Virág (Máza-Szászvár). Lendületes mérkőzésen mindkét versenyző állandóan mozgott és dicséretükre, végig bírták az iramot. Rickersz megérdemelten győzött pontozással. Vecsei (Sz. Dózsa)—Sumicz II. (Dunaföldvár). Csalódást hozott a két versenyző összecsapása. Vecsei passzív volt, a sokat kezdeményező Sumicz pedig idegességében sok szabálytalanságot vétett. Miután ezért a vezetőbíró másodszor is megintette, feladta a mérkőzést. Major (Sz. Dózsa)—Mácsik (Tolna). Kemény mérkőzésen Major fokozatosan fölénybe került és pontozással győzött. Sárközi (Sz. Dózsa)—Vadász (Dunaföldvár). Sárközi 5 kilogrammal nehezebb volt, így már az első menetben döntő fölénynyel győzött. Sumicz I. (Dunaföldvár)—Pápai (Tolna). Végig nagy iram volt. pontos ütések nélkül. Sumicz pontozással nyert. Berki (Dunaföldvár)—Kasler (Máza-Szászvár). Berki jobbnak bizonyult, de az egyik pontozó Kasler győzelmét látta, ezért, döntetlen eredményt' hirdettek ki. Mészáros (Sz. Dózsa)—Agner (Tolna). Agner feladta a mérkőzést. Bólyás (Dunaföldvár)—Fáik (Sz. Dózsa). Bólyás tiszta egyenes ütéseivel aratta teljesen meg- ' érdemelt győzelmét. Fazekas (Máza-Szászvár)—Bosses (Sz. Dózsa). Bozsa kézsérülés miatt a III. menet előtt feladta a mérkőzést. Mihály (Sz. Dózsa)—Kajtár (Máza-Szászvár). Kajtár sokat szabálytalankodott, a II. menetben feladta a mérkőzést. Végeredményben a Sz. Dózsa 13, Dunaföldvár 2, Máza-Szászvár 1. Tolna 1 győzelmet aratott a 18 mérkőzésen. A Berki (Dunaföldvár—Kasler (Máza-Szászvár) mérkőzés pedig döntetlenül végződött. Ilyent még nem láttam Leposa Béla (Szekszárdi) Hosszú éveken át aktív sportoló, ökölvívó voltam. Később a Decsi Traktor Sportkör ökölvívó-szakosztályának edzéseit irányítottam. 1952-ben a MEDOSZ Országos Központ Keszthelyen rendezte a Traktor SE ökölvívók országos bajnokságát. Mi. Decsről 11 versenyzővel vettünk részt az országos döntőn és sikerrel szerepeltünk, két bajnokságot nyertünk. Azonban a keszthelyi országos döntőn olyat láttam, amilyet azelőtt még soha. A döntőbe jutásért vívtak az ökölvívók. Nagyváltósúlyban a Budapesti Vörös Csillag Traktorgyár és egy Somogy megyei MEDOSZ versenyző öklözött. Mivel ennek már 15 éve, a nevekre nem tudok visszaemlékezni, de annál jobban arra, ami a szo- rítóban történt. A fővárosi versenyző két meneten át csak védekezni tudott, a Somogy megyei fiú állandóan űzte. hajtotta. Mindenki biztosra vette, hogy ezt a találkozót már a Vörös Csillag Traktorgyár versenyzője nem nyerheti meg. A harmadik menet közepén a fővárosi versenyző erősített, és a két ökölvívó egyszerre ütött. A fővárosi versenyző az ütéstől megtán- torodott és a szorító sarkába suhant. A mérkőzésvezető feltartotta a kezét és számolni kezdett, közben fejével az ellenkező sarokba fordult, hogy ellenőrizze, az előírásoknak megfelelően áll-e ott a versenyző. Ekkor vette észre, hogy a másik versenyző is a földön fekszik. A két fiú egyszerre ütött és a jelek szerint egyformán erőset, mindketten a padlóra kerültek. A mérkőzésvezető most már „unióit” és hangosan o7vasta, elölről: 1. 2. 2, stb. Mindkét versenyzőt ki kellett számolni és mivel fejen kanták <l~ P*é*t. írni egy hónapig nem indulhattak versenyen. * Műanyag a fegyvergyártásban — Géppisztolyból kilőtt mini-rakéta Korszerű fegyverek konstruktőrei A Varsói Szerződésben részt vevő országok hadseregeinek együtt, működését a fegyverzet nagy arányú egységesítése Is könnyíti. A baráti hadseregekben a lövész- fegyverek azonos típusúak, tehát csak egyféle lőszer és alkatrész gyártásáról kell gondoskodni. Néphadseregünkben azonban fegyverkonstruktőrök, fegyvereket tervező és kivitelező mérnökök is dolgoznak. Mi a feladatuk? Hogyan egyeztethetők össze a hazai konstrukciók az egységes fegyverzet elvével? Erre kértünk választ Lőrincz István mérnök őrnagytól. ..HONOSÍTÁS” — SOK GONDDAL — Most éppen két tárgyalás között vagyok — mondja Lőrincz őrnagy. — Ezek a tárgyalások szervesen illeszkednek tervezői munkánkba. Nagyon sokféle követelményt kell figyelembe vennünk, sok szakértővel kell egyeztetnünk az álláspontokat. — Az egységesség elve is egy a követelmények sorában — kezdi sorolni —, de nem zárja ki, csak korlátozza a tervezői munkát. Azt jelenti, hogy a fegyverek „élő” részeinek kell egységesnek, kölcsönösen cserélhetőeknek len- niök. (Elő: valamennyi kopásnak kitett vagy fogyó alkatrész és tartozék, a lőszer, a rugók, a dugattyúk.) Ezenkívül hirtelenében a következő követelményeket említhetem: kis súly, kis terjedelem, nagy tűzerő, megbízhatóság, egyszerűség, a gyártás gazdaságossága, üzembiztonság, mostoha körülmények között... — Ezek között ellentmondó követelmények is akadnak... — Kétségtelen. A tervezőnek bizonyos kompromisszumokkal mindig számolnia kell. De vannak mások is. Például olyan aprónak látszó dolog, mint a fegyver színe. Eddig általában megfeleltek a sötét, matt szmek, amelyek átlagos terepen a legkevésbé észrevehetők. De a felderítés korszerű módszereivel, az infra- technikával és a földi lokátorokkal éppen az ilyen színű fegyvereket a legkönnyebb felderíteni. A nukleáris háború lehetőségéből fakadó új követelmény a hőállóság is: a fegyver alkatrészeinek károsodás nélkül kell elviselniük lökésszerű nagy energiájú hősugárzást is. — De mindezeket a követelményeket már az alaptípus kialakításakor figyelembe vették... — Amennyire lehetett, természetesen. Köztudomású azonban, hogy a technika mai fejlődési üteme mellett, mire egy fegyver eljut a tervezéstől a nagy szériájú gyártásig, szinte máris korszerűtlenné válik, mert időközben már megjelennek új szerkezetek, ú.i anyagok, a világot szüntelenül nyugtalanitó „helyi háborúkban” újabb tapasztalatok és ezekből fakadó követelmények bukkannak fel... Ebből következik, hogy amikor a már bevált fegyver dokumentációját megkapjuk és előkészítjük hazai gyártását, a tervezés óta felmerült valamennyi új szempontot figyelembevéve módosításokat alkalmazunk. Ezt nevezzük „honositásnak”. bevált a műanyag — Milyen eredményeket sikerült elérniök? — Általában a géppisztoly vált a legáltalánosabb fegyverré, s éppen ennek honosításában értünk el szép sikereket Külsőre többé-kevésbé eltérő géppisztolyokat veszünk szemügyre. Egyiknek fából készült, a tusa és a tár előtti markolata. A másik világosszürke műanyag. A harmadikon hiányzik a tusa, lehajtható válltáfnasz helyettesit]'. A negyedik ugyancsak válltáma- szos, de jóval rövidebb. Mégis valamennyi ugyanannak az alaptípusnak a továbbfejlesztett változata, cserélhető alkatrészei); azonos méretűek és ugyanazzal a lőszerrel működnek. — Legjelentősebb a műanyag alkalmazása — mutatja Lőrincz őrnagy. A műanyag tusájú fegyver egyik előnye már felemeléskor kiderül: jóval könnyebb a fatusásná!. Kereken hatvan dekát sikerűit megtakarítaniok. További előnye, hogy a műanyag jobban állja az ütést, és a sugárzó hőt. GÉPPISZTOLYBÓL KILŐTT MINI-RAKÉTA A „honosítás” eredményei tehát jelentősek. Lőrincz őrnagy furcsa, nyílvessző formájú lövedéket mutat. „Tolla” is van, szára is. Ilyenforma lehetett nyilazó ősc-ink gyújtogatásra használt szurkos fejű nyila. Tehát: vissza a középkorhoz? — Nem új dolog — kapjuk a felvilágosítást —, régóta ismerik a puskagránátokat. Ez is az. — Mire használható? — Ismét a vietnami háború tapasztalataira hivatkozhatom. Ott bizonyosodott be: előnyös, ha a lövészfegyverekből nemcsak pontcélokra, hanem területre is tudnak tüzet leadni. Ugyancsak fontos, hogy a lövészalakulatok önerejükből tudjanak védekezni páncélos harcjárművek ellen is. Ezt a célt szolgálja a géppisztolyból kilőhető puskagránét. Kumulatív (egy pontra irányított hatású) robbanóanyaggal telivé képes átütni a ma használt páncélokat, ezenkívül repeszgránátként is hatásos. A lövedék a kilövéskor viszonylag kis kezdősebességet kap, majd pályáján a kilövés után működésbe lépő rakéta-hajtómű gyorsítja fel. — Miért van erre szükség? — A géppisztoly, mint elmondottam, mind könnyebbé válik, A puskagránát súlya mintegy egyötöde a géppisztolyénak. Ilyen súlyarány mellett igen nagy lenne a hátralökő erő, ha nagy kezdősebességgel indulna. A rakéta- segédhajtású puskagránát „visz- szat-úgása” alig nagyobb a közönséges lőszerénél, mégis nagy sebességet ér el a hasonló 'más fegyverekénél sokkal laposabb röppályán. — Ez tehát „mini-rakéta”. amely növelheti a géppisztoly sokoldalúságát? — így is lehet mondani. Fegyverkonstruktőreink feladatai közé tartozik még — mint a beszélgetés során kiderült — korábbi fegyvertípusok korszerűsítése, új anyagok és szerkezeti elemek kipróbálása. így sikerült egyebek között a régi, kerekeken gördülő, védőpáncélos, Gorjunov féle géppuskából korszerű, fele akkora súlyú, de nagy tűzerejű és igen pontos, könnyű géppuskái, kialakítani. Elmondhatjuk tehát, hogy íegyverkonstruktőreink, a termelőüzemek mérnökeihez hasonlóan, azon fáradoznak, hogy a katonák „szerszámai”, a fegyverek a honvédelem igényeinek megfelelően gazdaságosak, korszerűek és hatásosan alkalmazhatók legyenek. Katonai jztnileíró
