Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

♦ « i96l december í. ÍÓLNA MEGYE! NEEŰJSAG s Hetek óta folyik a kiseé fur­csa, szokatlan küzdelem. Lezá­rult, de még nem mindenki szá­mára. A kilenc esztendős Ireczky Erzsiké egyike a járás ötvenhat, állami gondozásban családokhoz kihelyezett gyermekeinek. Tizen­négy hónapon keresztül élt E. Ferenc dunaföldvári tsz-tag ott­honában. A gyerektelen nevelő­szülők hiába akarták örökbe fo­gadni, a vér szerinti anya nem adta. Dacára a nevelőanya beteges­kedésének, jól megvolt a kis család. Mikor a gyermekvédel­mi felügyelők meg-meglátogat- ták őket, mindig elégedett em­berekkel találkoztak a jól be­rendezett, gépesített háztartású, háromszobás családi házban. Az otthon rendezettsége, az elége­dett légkör, az anyagi bizton­ság — háromezret hozott haza havonta a családfő — mindig megnyugvással töltötte el az el­lenőröket. Másfél hónapja más nevelő­szülőknél van Erzsiké. Néhány hete kezdődött meg az érte ví­vott, ragaszkodásból eredő küz­delem. Lezárult ugyan, de a ke­délyek még nem nyugodtak meg. Ideiglenes áthelyezés Betegségének gyógyítására kór- hába Utalták a negyven eszten­dős nevelőanyát. Mivel férfi­ember nem tudja ellátni a ki­lencéves leánygyermeket, sorsá­ról intézkedni kellett. Dunaföld- várról beutazott E-né Paksra, a járási tanácshoz. Kérte a járási gyermekvédelmi előadót, hogy helyezze el a kislányt valami jó helyre addig, amíg ő kórházban lesz. — De csak addig! Ragaszko­dunk nagyon hozzá mind a ket­ten. Nehogy véglegesen elvigyék tőlünk! Meggyógyulok rövidesen — fogadkozott a beteg asszony. Nagy ragaszkodásában becsü­letszavát kérte, majd vette az előadónak. Megígértette, hogy gyógyulása után valóban vissza­kapják a szívükhöz nőtt kis­lányt. Török Lajosné, a járási tanács dolgozója ígéretet tett. Miért ne tette volna ezt meg? Megnyugvást szerzett a súlyos beteg, műtétek előtt álló asz- szonynak. Akkor még nem is sejtette, milyen bonyodalmak­nak néz elébe. Hosszas tanakodás után Bag- lyasék mellett döntöttek a járás­nál. ők is abban a községben laknak, hasonlóan rendezettek családi körülményeik, kertjük, szőlejük, gyümölcsösük van és a korábban örökbe fogadott gyer­meket jól _ nevelik — ezek a té­nyek befolyásolták a döntést. Gondosan ügyeltek arra, ne le­gyen törés az átmenet idején a kislány életében. Változás A négy, egymást követő mű­tét után október végén jelentke­zett a gyógyult E-né a kislá­nyért. Kéri vissza, már egész­séges. November 2-án két ember kopogtatott be Dunaföldváron Baglyasék otthonába. A vissza- költöztetés szándékával kieste meg őket a gyönki Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgató­ja és a Paksi Járási Tanács gyermekvédelmi előadója. Elmondták jövetelük célját a háziaknak, majd a kislányhoz, Erzsikéhez intézték a szót. — Meggyógyult a mama és szeretettel vár vissza. össze­szedjük kislányom a holmijaidat és most visszaviszünk hozzá — mondta neki Törökné. Meglepetésükre, sírva fakadt e szavakra a kislány. összenéztek, mert nem értet­ték, mi történt. Faggatásukra aztán beléjük kapaszkodott és keservesen zokogva hajtogatta. — Ne vigyenek el... Hadd ma­radjak itt... Engem itt mindenki nagyon szeret Itt akarok ma­radni — szepegte könyörgő te­kintettel. Nyugtatgatták a felzaklatott gyereket, majd kisvártatva meg­kérdezte az igazgató: — Mondd meg őszintén, ma az oka, hogy nem akarsz vissza­menni? — Itt jobb. Ez az anyuka min­dig megcsókol. Mindig... Nappal is, este is. Kis testvérkém is van, szeretjük egymást — mond­ta már sírás nélkül és bevallot­ta, hogy előző helyén sosem csókolták meg. A rövid tanácskozásba nem szólt bele az új nevelőanya. Rá­juk bízta, véleményével nem befolyásolta őket)' csak figyelt. Mit tehettek? Úgy döntöttek, A jelölő gyűléseken hangzott el... Kedvező összkép Dombóváron | A járási tanácson szeptember végén összesítették, hogy a járás községeiben mit valósítottak meg a jelölő gyűlése­ken elfogadott javaslatokból. A reális, a novemberi hónapnak megfelelő helyzetkép nem össze­gezhető, de az akkori időszakról kialakult kép is érdekes össze­hasonlításokra ad alkalmat. Az egész járásban 166 beüteme­zett feladatot hajtottak végre ed­dig az időpontig. Figyelembe vé­ve, hogy a 280-as összesített fel­adattervben 1969-ig elhúzódó ja­vaslatok is szerepelnek, ez a tényszám biztató képet fest az elvégzett munkáról. Az egyszerű, számadat szerinti összesítő íven már azt is megkülönböztethetjük, melyik községben jártak élen a feladatok végrehajtásával? Mucsiban például az 1967-es évre tervezett munkákat elvégez­ték. Húsz új lámpatestet kapott a község, bővítették a villany­hálózatot mintegy ötszáz folyó­méterrel, elvégezték a sportpálya fásítását, az egyes utcákban ker­ti padokat helyeztek el, a Mucsi és Dombóvár közötti buszjárato­kat sűrítették. Ebből a rövid fel­sorolásból is kiderül, hogy mi­lyen széles a témakörre a ta­nácstagi jelölő gyűléseken elfoga­dott javaslatoknak, amelyeket 11 féle csoportosításban összegeztek. A legelső ebben a rangsorban a községfejlesztés, az utolsó pont viszont az „egyéb feladatok” cím­szó alatt rögzíti a máshol nem összesíthető javaslatokat. Mi is tartozik az utolsó pont­ban „egyéb” szóval különbözte­tett feladatokhoz? Érdemes fel­sorolni belőlük néhányat: Nyugdíjasok adójának részlet- fizetési engedélyezése. Hangos­híradó létesítése Ujdombóváron. Járdatisztítás, kertkihasználás, egyes utcákon az állathajtás megszüntetése, fák gallyazása. A járás egyik községében eh­hez az alponthoz került egy idős asszony segélyügye, és egy ját­szótér megvalósításának terve is. Itt jegyezték fel azt is, valaki javaslatára, hogy kérik a vízveze­ték-szerelés előtt a lakosság érte­sítését. Látszatra apróság ez a feladat, de mennyi bosszúságtól kíméli meg az embereket. I A javaslatok általában 1 — minde­nütt találkoznak a lakosság jogos igényével, és figyelembe veszik a reális lehetőségeket. Éppen ezért furcsa, hogy egy „életveszé­lyesnek” jelölt feladatot még nem hajtottak végre. Az állami gaz­daság területén levő életveszé­lyes gémeskút sürgős megjavítá­sát tűzték ki célul, a jegyző­könyv tanúsága szerint még áp­rilisban. Szeptember harmincig még nem készült el. Miért? Kurdon eddig az időszakig ki- lencszáz négyzetméteres terüle­ten készült el összekötő járda, és mintegy 650 négyzetmétert tesz ki a régebben épült járdák meg­javítása. Dombóváron salaikkal töltöt­ték fel a Nyár utcát, a Madách és a Kertvárosi utat megjaví­tották. kitisztították a Berki ré­szen a levezető csatornát, társa­dalmi munkában szélesítették ki a Bem utcai árkot és az útépí­téseknél csakúgy, mint a külön­böző javításoknál, a lakosság se­gítségére mindenütt számíthattak. Az elmúlt évek tapasztalatai segítettek az idei évi feladatok végrehajtásában. A tanácsnál írásban rögzítik a lakosság által vállalt társadalmi munka meny- nyiségét, könnyű így ellenőrizni, hogy valamelyik feladat elmara­dása esetén ki okolható? hogy Ireczky Erzsébetet új ne­velőszüleinél hagyják. Azóta is változatlan a kislány ragaszko­dása, „Én mindent elkövetek...“ Igazságtalan döntéssel vádol most E. Ferencné, a betegségé­ből felgyógyult asszony. Leve­leiben szószegésről, a nevelt gyermek elvesztéséről, a vele történt súlyos igazságtalanságról beszél. Ezt írja: „Nem tudok bele­nyugodni. Rossz napjaim és nyugtalan éjszakáim vannak. Én mindent elkövetek visszaszerzé­séért. Tudnák, mennyire fáj ér­te a szívem. Nem fogadom el azt a mentségüket, hogy Erzsiké nem akar visszajönni. Hát erre kötelez a becsületszó?” — kérdi. Felkeressük a járási gyermek- védelmi felügyelőt, hogy vele beszélgessünk a történtekről. Huszonnégy év óta végzi egy helyen, a paksi járásban az egész szívet igénylő munkát Török Lajosné. — Megígértem a visszahelye­zést, mert gondolni sem mertem volna arra, hogy kis gondozot­tunk rámcáfol. Hivatásom, lel­kiismeretem diktálja nekem a becsületszót. Sok példát tudnék arra mondani, hogy nem szabad odaerőltetni a gyereket, ahova ennyire nem akar menni, amire azt mondja „nem szeretem” — feleli határozottan. — Mi a véleménye, hol té­veszthetett a panaszkodó? — kérdezem. — Őszintén megírtam neki vá­laszomban is, hogy ne velünk szemben küzdjön a gyermekért. Nekünk így kellett döntenünk. Hol téveszthetett? Nem tudom, csak sejtem. Szerette ő a maga módján a szeretette sóvár kis­lányt, de azt éreztetnie is kel­lett volna vele. Az új nevelő­anya viszont élénkebb, gazda­gabb lelkivilágú és megtalálta a kulcsot a gyerek szívéhez — fe­leli, Nagyrabecsülendő E-né ra­gaszkodása a kislányhoz, őszin­teségét nem lehet kétségbevonni. Ebben a küzdelemben azonban oktalanok és céltalanok szemre­hányásai, mert az ő igazsága nem egyezik az állami gondo­zott kisleány igazságávaL Bár elismerten jó helyen volt náluk Ireczky Erzsiké, a kislány vo­nakodása döntőnek bizonyult. Ha egy hónap alatt annyi szép emlék ragadta meg új nevelő­szüleinél, hogy nem akart visz- szatémi oda, ahol hosszú ideig élt, jelenleg nem lehet ellene semmit tenni. Erőszakkal nem szakíthatják ed, kívánsága, erő­teljesen kifejezett akarata elle­nére. E-nénak — nagy szívfáj­dalma ellenére — bele kell nyu­godnia a számára kedvezőtlen döntésbe. Az ő szerető szíve ke­ményebb, lám így tudta szeretni a befogadottat. A gyereklány mást választott. Igazságtalanság nem történt. SOMI BENJAMINNÉ A jelölő gyűléseken elhangzott javaslatokból Dombó­váron csak azokat jegyezték fel, amelyeknek megvalósítására a tervezett időben lehetőség nyílik, ez tükröződik a szeptember har- mincadikáig elkészült részjelen­tésből. Azóta is eltelt két hónap, az év végi összesítésig még haltra van egy. Ha továbbra is ilyen felelősséggel kezelik a köz­ségekben a javaslatok sorsát, va­lószínűleg még kedvezőbb kép alakul ki év végére. ## Szeretném tudni... ## T ájékoztató szolgálat az olvasóteremben péntek és szombat kivételével min­den nap 11—16 óra között” — jelzi egy tábla a megyei könyvtár bejáratánál. A jel- sorolásból kiderül, hogy tár­sadalomtudományi, mezőgaz­dasági, irodalmi és helyisme­reti témákban egyaránt szí­vesen adnak felvilágosítást. Próbáljuk ki! — Nem sikerült a szőlő­alany gyökereztetése. A ta­vasszal elültettem egy csomót az öreg szőlő közé, de alig néhány vert gyökeret. Az olvasóteremben Frank József kapásból -válaszol, fel­világosít. Jövőre máris na­gyobb eséllyel kertészkedhe- tem. Egy szakályi kislány — har­madik gimnazista —, azzal ál­lít be, hogy szeretne el­mélyültebb ismereteket sze­rezni a műtrágya gyártásával és felhasználásával kapcsolat­ban, mert vegyipari egye­temre készül, és... Frank Jó­zsef összeállít egy jegyzékei a jelzett témakör szakirodái mából. — Fél évvel ezelőtt kezdő­dött meg <j könyvtárunkban ez a szolgálat — mondja Frank József. — Én a mező- gazdasági jellegű tájékoztatást végzem, N em tőle, mástól tudom meg, hogy többnyire mezőgazdasági témákkal ke■ resik fél a tájékoztató szol gálatot. Főként a felsőfokú intézetekben tanulók érdek­lődnek. A szakdolgozathoz igen sok forrásanyag kell és ebben sokat segíthet a könyv­tár. Az egyik negyedéves ag­ráregyetemista a vetőburgo­nya termesztéséről ír szak­dolgozatot, ahhoz kért szak irodalmat. Egy fiatal agronó- mus-házaspár is felkereste már a tájékoztató szolgálatot: a férj valamilyen bonyolult képlet kiszámításához kért segítséget. A feleséget a borjú- nevelés legkorszerűbb mód­szerei érdekelték. A rendelkezésre álló szak­anyagot nyilvántartjuk, számrendszeres alapon, téma­körök szerint — tájékoztat Frank József —, így ha va­laki valami iránt érdeklődik, könnyen megállapíthatjuk, hogy arra vonatkozóan hol, mi található. Az egyes té­mákhoz rendszerint nemcsak könyveket tudunk ajánlani, hanem egy sor folyóiratot, szakcikket is. A szakdolgoza­tok esetében különösen nagy a jelentőségük. Mire egy-egy új módszer könyv formá­jában megjelenik, évek tel­nek el. Úgy számítjuk, hogy egy-egy könyv átfutási ideje két év. A folyóiratokban vi szont gyorsabban lehet rea­gálni az új módszerekre. A szakdolgozatírók pedig fő­ként éppen az új dolgokra kíváncsiak, ezért nagy figye­lemmel kísérjük a folyóira­tok anyagól. B. F. Karácsonyi játékvásár! Mázán és Nagymányokon december 1-től 23-ig a Népbolt karácsonyi boltjaiban. (47)

Next

/
Thumbnails
Contents