Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-28 / 305. szám
1967. december 28. TOLNA MEGYEI NEPttJSAG 3 • • Önkényesen vett Évtizede nem volt erre példa, még a környéken sem. Nagy dörög község református papja megvert egy tízesztendős gyereket. A gyereknek orvosi kezelésre lett szüksége. ELEGTETELT Riadalom az iskolában November 25-én, szombaton délután egy óra tájban szokatlan esemény bolygatta fel a nagydorogi alsós iskola tanulóinak és nevelőinek nyugalmát. Zavarták a hittanórát és a lelkész drasztikusan megverte a tettesnek vélt diákot. Mit mond az osztályfőnök? Huszár Istvánná nevelő a negyedikesek osztályfőnöke. Két éve tanítja Kovács Lajost, akit nagyanyja, a beteges Övári Sándorné nevel. — Elváltak a gyerek szülei. Anyja ismét férjhezmant, így nem sokat törődik a gyerekkel. A fiú magatartása megfelelő, bér a szünetekben tapasztalt fegyelmezetlensége néha túlnő a szokásos fegyelemsértéseken. — Volt-e már máskor is olyan probléma, hogy bezörgettek volna a hittanóra idején a terem ajtaján? — kérdezem. — Több esetben. Rendszeresen gondot okoz a déli órákban a zsivaj. T>e nemcsak akkor, egyéb órákon is megverték a vásottab- baik a terem ajtaját — feleli Kuszámé. Tizenöten — 9—10 éves iskolás gyerekek — jelentkeznek az emlékezetes szombati esemény szemtanújaként. A szemüveges, vézna kisfiú. Kovács Lajos a tizenhatodik. Az esemény színhelyén, az iskola folyosóján beszélgetünk. Itt mondják el, mi történt. — A tisztelendő bácsi mérgesen kirohant a tanteremből, szaladt a gyerekek után az udvarra. — Amikor az udvaron a Kulcsár, meg a Farkas megfogta neki a Kovácsot, a tisztelendő úr nyakonesípte és úgy hurcolta be a folyósóra. — Mit csinált ekkor Kovács Lajos? — Sikoltoztam, meg kiabáltam, de nem eresztett. —Mi történt azután? Többen is mondják, egyszerre. Sorba vesszük őket. — Felhúzta a lépcsőn, itt a folyosón meg feltette a falra. — Megcsavarta a nyakánál a gúnyáját, odacsípte a bőrét neki a zippzáiv Nem tudott-már kiabálni ........................................ — Ötször-hatszor pofonvágta, jó erősen. — A fejét is odaverte a falhoz. — Vérzett az orra, amikor eleresztette. Csupa vér lett a kabátja. Én húztam neki az óvoda udvarán a vizet a lemosáshoz. — De még utána is mondta neki a tanító néni, hogy mosakodjon meg. Akkor is véres maradt — mondják, egymás szavába vágnak ismét. — Rajta volt a szemüveg is? — Akkor nem, aznap szerencsére nem tette fel. — Máskor is kikapott már valaki a hitoktatótól? — Tőle nem, hiszen ő csak szeptemberben jött ide. — Egyszer a katolikus pap megverte a Garamszkit, de neki nem vérzett semmije — mondják. Ellentmondóak a vélemények, hogy a zörgetésben a Kovács Lajos volt-e a ludas. Orvosi kezelésre szőrű It Otthon a gyerek nem közölte a nagymamával az affért és a verést. Kedd reggelre aztán befeketedett a szeme alja és fáj- dította a szemeit. Látva a megduzzadt. véraláfutásos szemeket, ki vallatta a fiút a nagymama. Elmentek az orvoshoz. Dr. Rom Rudolf körzeti orvos kötőhártya* Áramellátási zavarokat okozott a szélvihar Szombatról vasárnapra virradó éjszaka nagy erejű szélvihar tombolt a megyében. Szekszárdon már szombat délelőtt szeles volt az időjárás, ami az esti órákban fokozódott. A szél főként a villamos vezetékekben okozott kárt, több helyen elszakította a kisfeszültségű légvezetéket. A legsúlyosabb üzemzavar éjjel fél 12- kor keletkezett, amikor a Csaba utcában egy televízióantennát döntött le a szél, ami az utcán lévő magasfeszültségű vezetékre esett és azt elszakította. Nyolc trafóállomást érintett a vezeték meghibásodása, ezáltal a városközpont nagy része áram nélkül maradt néhány órára. A szekszárdi üzemvezetőség szerelői azonnal hozzáfogtak az üzemzavar elhárításához, két trafókörzet már félóra múlva kapott áramot, éjjeli 2 óra 20 perckor pedig már megjavították a vezetékeket, így mind a nyolc trafóállomás bekapcsolódhatott a város áramellátásába. A tsz-tagok téli A szövetkezeti tagok hagyományos téli pihenője szinte egyik napról a másikra megszűnt azzal, hogy megjelent a nyugdíjrendelet. Szükség van ugyanis bizonyos munkanapmennyiség elérésére, és ez azt jelenti, hogy téli időben is kérnek munkát a termelőszövetkezeti tagok. Nem könnyű kielégíteni ezt a kívánságot. A legtöbb közös gazdaságnak nincs olyan üzemága. ami ezt lehetővé tenné. A melléktevékenység azonban célkitűzés, és néhány helyen már meg is valósult. A pálfai Egyetértés Tsz-ben például söprűkötéssel, vesszővéka ás nádpalló készítésével foglalkoznak amellett, hogy dohány- simításra és fakitermelésre is kell az ember. Ebben a szövetkezeiben elérték, hogy szinte az foglalkoztatása egész téli időszakban minden munkaképes tsz-tagnak, illetve bedolgozónak tudnak munkát adni. Hasonló a helyzet Szakoson. Átlagosan százötvenen járnak az erdőre, a többi szövetkezeti tagot pedig építőmunkában foglalkoztatják. Három 108 férőhelyes tehénistállót építtet a szövetkezet és az építő vállalattal megegyezett, hogy a segédmunkát a szakcsiak végzik. A vállalat átadja a teljesítmény alapján járó bért az Uj Élet Tsz-nek, a közös gazdaság jövedelem-elosztási elve alapján kapják meg a tsz-tagok az illetményüket. Varga Imre tisz-elnök azt mondja, 513 dc’gozó tagja vain a gazdaságnak, de minden tag munkához jut, amíg a tavaszi mezei munka be nem következik. gyulladás gyanújával utalta be a szekszárdi rendelőintézetbe a gyereket. Beigazolódott a gyanú. A látlelet tanúsága szerint, nyolc napon belül gyógyuló sérülésit szenvedett Kovács Lajos IV. osztályos tanuló. Az ütések következtében lépett fel a kötőhártya-gyulladás. Változóan hiányzott az iskolából, mert v issza-visszatért a szemén a lob. Beszélni kezdtek róla a faluban. A közvélemény azóta is óvakodva, de felfokozott érdeklődéssel figyelj a fejleményeket. Jellemző, hogy az egyik, buzgósá- gával tüsténtkedő III. osztályos kisfiú a beszélgetéskor azzal kezdte, hogy ő bizony nem altar tanúnak menni a rendőrségre. Nem meglepő, hogy a nagyközségben élő vallásos emberek egy része enyhén szólva összekeveri az istenhitet az állampolgári felelősséggel. Mások szánják a szülői fészekből kiesett gyereket. „Hiányzott az önfegyelem“ A művelődésügyi vehetők véleményéből idézünk. Somogyi György, az iskola igazgatója ezzel kezdi: — Az eset után feldúltan jött hozzám Imreh Károly, református lelkész. Közölte, bejelentést tesz, mert megpofozta Kovács Lajos nevű diákunkat. Akkori elmondása szerint nem látszott annyira súlyosnak az affér — mondja. — Mennyiben? — Ű akkor nem közölte velem, hogy vérzett a gyerek orra. Ezt csak a nagymama panasza után. másodszori beszélgetésünk alkalmából ismerte el. Az orvosi gyógykezelésre is csak később derült fény. — Megbánás? — Közöltem vele. hogy fékezni kellett volna indulatát. Elmondta, hogy ő megbánta cselekedetét, de nem tudott magán uralkodni — tájékoztat az iskola igazgatója. Két egymásutáni szombaton két bejelentést jegyzőkönyvezett az iskola igazgatója. A másikat a nagymama. Övári Sándorné kérésére tette. „Rossz ugyan és eleven ez a gyerek, de a véresre verést nem hagyhatom annyiban." Panaszt tett az igazgatónál és a bírósághoz fordult, mint a gyermek gondviselője. Pakson, a járási művelődésügyi osztályon nézzük át az iratokat. Kürtös Kálmán osztályvezető véleményét kérdezzük. — Nálunk is járt Imreh Károly nagydorogi református lelkész. Amikor az önmérséklet hiányát, a mai neveléssel összeegyeztethetetlen tettét említettem neki, ő a gyerek családjára próbálta hárítani a felelősséget — mondja az osztályvezető. * Hivatali felettesei fegyelmi vizsgálatot indítottak Imreh Károly nagydorogi református lelkész ellen. Érthető, mert mindenkire vonatkozik a törvények betartása, a bántalmazás tilalma. Az egyház tisztségviselője is felelősséggel tartozik. Kijelentése szerint, vállalja. Ne tévesszék szem elől ezt azok. akik belekeverik saját vallásos érzületüket a magáról megfeledkezett egyházi személy cselekedetének elbírálásába. A Nagydorog on történtekre évtizede nem volt példa, még a környéken sem. H. E. A jóból is megárt a sok, avagy : mimminimmiimimiiiiiimEmamiiniisuiüiii hry. a* mmfiek ? A béke, a barátság, a szeretet ünnepe. No meg egy kicsit az evés, ivás, pihenés pirosbetűs napjai, amelyből elkel három is így esztendő vége felé. Az idő nem éppen karácsonyra vallott, s a gyerekeknek korábban megígért szánkózásból tartós otthonülés lett. Az év egyetlen háromnapos ünnepe. Az első hétköznapon kis közvélemény-kutatást tartottunk: leinek_ hogyan telt, a karácsony? * Kiss Gyula. így foglalja ösz- sze a háromnapos programot: „Alvás, ebéd, alvás, vacsora, aztán a tv. Megjegyzem, valamivel jobb műsor is lehetett volna. Második nap: alvás, ebéd, olvasgatás, vacsora, ultiparti a sógorral. Ez is lehetett volna jobb, vesztettem egy ötvenest. Harmadik nap: az alvásból elegem volt, olvasgatás, m ' ktartó ebéd, vacsora teljesen elmaradt, összegezve: pihenés, pihenés, pihenés”. — Elég volt? — Bőven. Inkább több kétnapos ünnepet. * B. J.-né ötven év körüli: „Ne is kérdezze. Szomorú ünnep volt az idén. Két gyerekem van, vártuk őket mindennap. Igaz, mindegyik családos már, de jólesett volna, ha eljönnek, Majd tálán ezután, A karácsonyfa alatt még várja őket a csomag.” A mellette álló, körülbelül vele egykorú asszony közbeszól: „Nekünk se telt jobban: Nincs gyerekünk, így még várni se tudtunk senkit.” * Veres János. „Ha még három nap lett volna, az is kevés. Van egy kis kocsim, illetve Trabantom, egyik nap itt, a másik nap ott. így is sértődés lesz a vége, mert mindenhová nem tudtunk eljutni a három nap alatt. Az asszony meg azt mondja, az idén volt a legjobb karácsonya, mert megmenekült a főzéstől, meg a bevásárlástól.” * Fiatalember, huszonkét éves lesz (á hangsúlyozta így): — Nem is tudom, hogy fogalmazzak. Szerintem ez volt eddig a legboldogabb karácsonyom. A barátaim meg azzal húznak, hogy még ötvenéves koromban is átkozni fogom az idei ünnepet. — Miért? Válasz helyett lehúzza a kesztyűjét: jegygyűrű csillog az ujján. — Esküvő? — Majd jövőre. Úgy tervezzük, az is karácsonykor. Csak azért is. * Háziasszony (a nevét nem árulja el, azt mondja szégyellne a vendégek előtt). — Szerencse, hogy csak egyszer van egy évben. Négy rokon is eljött az ünnepekre. Már úgy értem, hogy nekik voltak ünnepek, mert ennyit nem dolgoztam mostanában. Hét ember sokat meg tud enni, és ilyenkor nem illik akármilyen vacakot főzni. — A mérleg? — Két tyúk, egy kacsa, plusz egy kiló hús. Soroljam tovább? — Fizetés? — Majd csak az új mechanizmusban. Még jó, hogy közben disznót vágunk. * Hát valahogy így telt. Es alig múlott el. máris fel kell készülnünk a következő „erőpróbára”: újévre. D. KONYA JÖZSEF ÍRÓ ALJZATON Uttörömunkát végzett néhány évvel ezelőtt a Szekszárdi Nyomda, amikor könyvkötészeti anyagok körét bővítette a pvc-vel, ezáltal az elsők között honosította meg ez új felhasználási területen a műanyagot. Azóta már sikerült kidolgozni a pvc-re nyomás technológiáját is. így ma igen sokoldalúan alkalmazzák az üzemben a pvc-t. Most ismét „új” anyagot kezdenek felhasználni a vállalat kötészetében. Habár — ha jól meggondoljuk nem is annyira új anyag ez, hiszen évszázadok óta készítik és használják a sárközi falvakban a év eleje óta 930 darabot szállíszínes. szép mintájú szőtteseket, tott a vállalat — bizonyos azonCsak erre a célra nem. A Szék- ban, hogy itthon is kelendő lenszárdi Nyomdában az idén kezd- ne az új termék. Egyébként nem. ték meg a sárközi szőttesekkel csak iróaljzatokat borítanak borított íróaljzaitok gyártását, sárközi szőttessel, hanem készí- Egyelőrc a külkereskedelem ren- tettek néhány ilyen asztali napáéit nagyobb mennyiséget — az tárt is próbaképp.
