Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
íhöí. December íí. TOT,NA MEGYEI NEPfJSÄÖ 13 Érdekes kezdeményezések vorsitására iiiiiiisiiiiiiiiimiiiüiiiEiiüiiiiniigiiiiiiiii Magyarországon minden negyedik lakás — a 3 millióból 750 ezer — már a felszabadulás után épült. Ennek ellenére az országban több százezer a lakásigénylök száma”. Rohamosan fejlődő városunknak is egyik legnagyobb gondja a jelentkező lakásigények kielégítése. Bár építőipari vállalataink évről évre több lakást készítenek el a tervezettnél, mégis úgy érezzük, gyorsítani kellene a lakásépítés ütemét. A lakosság nem titkolja, az új gazdaságirányítási rendszertől többek között azt is várja, hogy megkönnyíti a lakás- probléma egészének megoldását. Ma már számos olyan kezdeményezés van kibontakozóban, amelyekre érdemes odafigyelni. így többek között nagy lehetőségeket ígér az önálló vállalati gazdálkodáson alapuló . szövetkezeti, üzemi, bér- és társasházépítési akció. Jól bevált a csepeliek kezdeményezése, az úgynevezett „félkész ház” akció, amelyet ma már Szombathelyen és Zalaegerszegen is sikerrel alkalmaznak. Különösen ez utóbbi kezdeményezés növeli jelentősen az éy"'‘"'~'"r 1—p A kezdeményezés lényege az, hogy a vállalat vagy vállalatok a szakipari mun..á,<.oan besegítenek az építőipari vállalatnak, vagy úgy, hogy a számla végösszegének megállapításánál figyelembe veszik a segítségnyújtás mértékét, vagy úgy, hogy a vállalatok dolgozóit az építőipari vállalat bérszámfejti. Erre egyébként az érvényben lévő rendeletek lehetőséget nyújtanak, > Úgy gondoljuk, érdemes lenne hasonló kezdeményezést vár~*v~'-'h‘>*' -'s t»*'*'*. F" sziik-órr'- fit kell venni a szombat- helyi és zalaegerszegi tapasztalatokat. Mindezek lehetőségeiről beszélgettünk a leginkább érdekelt vállalatok igazgatóival, illetve a város vezetőivel. Tarjáni Lajos az ÉVM Tolna megyei Állami .Építőipari vállalat igazgatója: — Nem ismerem a szombathelyi, valamint a zalaegerszegi körülményeket, de nehezen tartom elképzelnetőnek, hogy a szekszárdi üzemek nyers állapotban elkészült lakóépületeket befejezésre átvegyenek. Egyrészt azért, mert a varos üzemeinek nincs .elegendő, megfelelő képzettségű szakembere, másrészt pedig azért, mert a befejező munkák időszakában lévő épületeknél az addig tapasztalt hibákat és hiányosságokat el kell dolgozni, ami esetleg még többletköltséget is jelent. Felvetődhet az is, hogy a kérdéses vállalatok honnan biztosítanák a befejezéshez szükséges anyagokat. Vállalatunk részéről egyébként a társulásos építkezésnek nincs akadálya, amennyiben az építtetők közül valaki így kívánja a lakásépítést végrehajtani. László István a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója: — A szombathelyi, illetve zalaegerszegi példát jónak tartom, és igen célravezetőnek. Iparosodó megyénk és városunk szempontjából egyaránt. Ezzel a kérdéssé korábban egy vezető-továbbképzőn miár foglalkoztunk, s megállapítottuk, hogy az építőipar szűk kapacitása elsősorban a szak- és szerelőipari munkáknál jelentkezik, tehát ott, ahol a segítségnyújtás jól jön. A megye mindkét építőipari vállalatánál jelentkezik ez a szűk kapacitás, sok esetben egymást segítjük ki, de arra is van példa, amikor nem tudunk egymáson segíteni. Legutóbb egy tv-adás- ban találkoztam a Csepeli Vas- és Fémművek kezdeményezésével, s azóta egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy nálunk is tenni kellene valamit. Igaz, vállalatunk már 1964. óta foglalkoztat kölcsönmunkaerőket. Volt olyan év, amikor egymillió forinton felül fizettünk ki idegen munkaerőnek munkabért. Ez év első felében mintegy 300 ezer forint értékű munkát végeztünk ilyen formában. Jelenleg a pál- fai Egyetértés Tsz kultúrházánál és a járási székhelyeken épülő áruházaknál dolgozunk hasonló módszerekkel. A mezőgazdasági nrogram teljesítésénél szerzett több éves tanasztalat szerint a tsz-ek által adott segítség a vállalat részére iel«n+ős. s úey gondolom a lakásépítkezéseiken hasonló jelentőséggel bírna az üzeiiimiiiiiiiiiimiiimiiii!ii)iiiii!iiiiiiiiiiii mek segítsége. Szinte valamennyi mezőgazdasági építkezésre kötött szerződésünkben olvasható hasonló megállapodás: „1963-ban a felsorolt létesítmények alapozási munkái készülnek. Az 1968. évi kivitelezési ütemhez szükséges munkaerőt — a műszaki irányítás kivételével — a tsz biztosítja a kivitelező vállalat részére, a fennálló rendeletek értelmében történő térítés ellenében.” (Nagy- kónyi Haladás Tsz.) Vagy egy másik példa: A tsz szavatolja, hogy az építkezés időtartama alatt 8—10 fő segédmunkást bocsa jt a kivitelező rendelkezésére.” (Alsónána Béke Tsz.) Mivel a mezőgazdaságban szerzett tapasztalatok bizonyítják a kezdeményezés helyességét én úgy gondolom, hogy a „félkészház” akció meggyorsítaná a lakásépítési terv megvalósulását. Csökkentené az oly sokszor elhúzódó építési időt. Magyari László a Mechanikai Mérőműszerek Gyára igazgatója: — Vállalatunknál is mindinkább előtérbe kerül az itt dolgozó szakmunkások, valamint az állami ösztöndíjjal szerződött mérnökök és technikusok lakás- problémája. A városfejlesztés üteme nem képes maradéktalanul kielégíteni az igényeket. Szükségesnek látszik olyan intézkedések megtétele, amely részben az építőipar kapacitáshiányán segít, részben pedig a vállalat nyereségének egy bizonyos részével enyhíti a lakásproblémát Az építőipar kapacitásának, elsősorban a szakipari kapacitásának növelésére elképzelhető, hogy a vállalatok a rendelkezésükre álló és az építőiparban foglalkoztatható szakiparosokat kölcsön- képpen átadják. Véleményem szerint azonban a mi gyárunk esetében ez a segítség csak részben pótolhatja a szakemberhiányt, s ezért a munkaerők elosztásánál messzemenőkig figyelembe van véve a termelékenység biztosítása. Ebből adódik, hogy nálunk az építőiparban alkalmazható karbantartó lafctos és segédmunkás beállítása kizárólag a közvetlen termelés kiszolgálásának mértékéig áll rendelkezésre. Előnyösebbnek és hatékonyabbnak látom ha a nyereség felosztásé nál, figyelembe véve a gyár sa játos helyzetét, a nyereségnek egy részét a gyár lakásépítőére tervezi meg. Véleményem szerint ez akkor is megoldható, ha esetleg csak két, vagy több év nyereségrészeit bocs'-'tiuk erre a célra. Elképzelhető az is, hogy a szekszárdi üzemek az elérhető eredményük és az erre felhasználható összegek figyelembevételével közösen megállapodnak egy több lakásos bérház felépítésében és a lakások elosztását természetesen a hozzájárulás arányában döntenék el. A szekszárdi üzemek nagyságrendjét és összetételét tekintve ez utóbbi formát helyesebbnek és hatékonyabbnak tartom, mint a csepeliek kezdeményezését, amelyet Szombathelyen és Zalaegerszegen is átvettek. Dr. Nedók Pál, Szekszárd Városi Tanácsának megbízott vb-elnöke: — Meggyőződésünk, hogy az önálló vállalati gazdálkodás eredményes folytatása, s ebből következően a vállalati alapok egy hányadának lakásépítésre való felhasználása elősegíti a lakásépítések ütemének meggyorsulását. A magunk részéről a vállalati kezdeményezésen alapuló építési akciókat, régieket és újakat egyaránt, a rendelkezésünkre álló eszközökkel támogatjuk. Gondolunk itt elsősorban a megfelelő telkek előkészítésére és biztosítására, a közművesítés megkönnyítésére, több vállalat együttes akciójának koordinálására stb. Több vállalat részéről nyilvánult meg az elmúlt hónapokban hasonló kezdeményezés, s ezeket mi a magunk részéről felkaroljuk. Figyelemre méltó a csepeliek kezdeményezése, amelyet már Szombathelyen és Za.aegerszegen is átvettek és sikerrel alkalmaznak. Véleményünk szerint azonban egy új formának az átvétele előtt tanulmányozni kellene azokat a körülményeket, amelyek közepette ezek az akciók sikeresen folynak. Ezzel párhuzamosan vizsgálni kell városunk adott körülményeit is, és csak e kettő ismeretében nyilatkozhatunk egyértelműen a kérdéses akció esetleges bevezetéséről. Úgy gondoljuk, hogy nagy ipari vállalatok esetében érdemes a „félkész ház” akcióval foglalkozni, ahol a vállalati termelés károsodása nélkül . kivonható több szakipari részleg és alkalmazható a lakásépítkezéseknél. Itt azonban felvetődik az a gondolat is, hogy lehetséges-e ez egyáltalán, hiszen a helyes munkaerő-gazdálkodás gyakorlatilag ezt nem tenné lehetővé. Városunkban igen kevés olyan üzem van, amely önállóan képes lenne a fent említett szakipari munkákat elvégezni. Éppen ezért véleményünk szerint városunkban csak több vállalat társulása útján tartjuk elképzelhetőnek a „félkész ház” akciónak beindítását, amely a vállalati termelés megkárosítása nélkül is eredményhez vezetne. Gondolunk elsősorban a Mechanikai Mérőműszerek Gyárára, a Víz- és Csatornamű Vállalatra, a Faipari Vállalatra, a DÉDÁSZ-ra. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy az új gazdaságirányítási rendszer egyik legfontosabb célkitűzése a megalapozott és meggondolt beruházások létrehozása és a kevésbé fontos, a hosszabb idő alatt megtérülő beruházások mellőzése. Több jel arra mutat, hogy az országos építőipari kapacitásokra vonatkozó igény már a közelövöben csökkenni fog. Országosan, de városunkban is nagy építőipari kapacitás felszabadulása várható és így meggondolandó, hogy a lakásépítéseket ne hagyjuk-e teljes egészében az arra hivatott, szakmailag felkészült vállalatokra. Összegezve a fentieket, alapos vizsgálat és a körülmények egyértelmű tisztázása, valamint a helyi vállalatok lakásépítési terveinek ismerete után helyesnek tartjuk az új gondolatok, reális elképzelések gyakorlati megvá’ó- sítását, a lakásépítés üternánék meggyorsítása érdekében. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ HIMZÖSZAKKÖR OMYKLU1 Csütörtökön hattól—tízig A megyei szakreferens véleménye: „a megye egyik legjobban működő asszonyklubja a dombóvári”. 1964-ben alakult meg Dombóváron a jelenlegi klub elődje, mint hímzőszakkör, s természetesen ennek szabályai szerint is működött. Ez azt jelentette, hogy az asszonyok a heti egy-egy foglalkozás alkalmával csak és kizárólag hímzéssel és az ezzel kapcsolatos elméleti, szakmai kérdésekkel foglalkozhattak. Később aztán kiderült: ez magában kevés, szélesíteni kellene a skálát, színesebbé, érdekesebbé tenni a programokat és az összejöveteleken minden olyan dologgal foglalkozni, ami az asszonyokat érdekli. így vetődött fel a gondolat, hogy a meglévő szakköröket asszonyok klubjává „alakítsák”, mivel a klub jelleg lehetővé teszi a kívánt változtatást. így lett a dombóvári hímzőszakkörből is asszonyok klub*fi .. Huszonhárom tagjuk van. Ritka eset — és nagyon fontos, halaszthatatlan aolognak kell közbejönni —, hogy valaki elmaradjon a csütörtök esti foglalkozásról. A huszonhárom tagból 14 már lassan másfél évtizede „kitart”, eny- nyien vannak, akik „alapítás” óta együtt dolgoznak. Molnár Ferencné, a klub vezetője mondja: „Nem fordult még elő emlékezetem szerint egyetlen alkalommal sem, hogy elmaradt volna valamelyik foglalkozásunk. Szeretnek ide járni az asszonyok, és jól is érzik magukat. Annak ellenére, hogy a hely, ahol összejövünk, nem túlzottan barátságos: a művelődési háznak két helyisége van, így ott kapunk helyet, ahol éppen nincs más foglalkozás. A program: kötés, varrás, hímzés, horgolás, kinek mihez van kedve. Munka közben természetesen beszélgetés. Süteményreceptektől kezdve a filmekig. A névnapokat gondosan emlékezetükben tartják, s közösen, a klub keretében rendezik meg. A foglalkozás kezdetén nemcsak kézimunka, vagy kötés kerül elő a szatyrokból, hanem sütemény, szendvics is. Kiteszik az asztalra, megkóstolják egymás készítményeit. NF*a, ünnepélyesebb alkalmakkor sör is kerül. Jobban esik így a munka, kedvesebb, Icötetlenebb az összejövetel. A férjekkel nincs baj. ök nem morognak azért, hogy csütörtökön hattól tízig együtt vannak az asszonyok. Sőt, az is gyakran előfordul, hogy elkísérik feleségüket, ők szórakoztatják az asszonyokat. Ha többen is összejönnek, „megalakul a férfiklub”. Az asszonyokra várva, elbeszélgetnek, megnézik a tv műsorát, aztán együtt mennek haza.- Az asszonyklub munkáját az évente megrendezett kiállítás fémjelzi. A legszebb darabok kerülnek vitrinbe, immár negyedik esztendje. A hímzőszakkörből asszonyklub lett, abból pedig, a formák megtartásával — baráti közösség. És ez az egyik legszebb eredménye, amit elértek... (d. konya), foto: Bakó Jenő
