Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

4 Vissza az életbe lti'i'f!Iii]!t;u']ö, KtUúnösen sokat ta i.Uko/.unk egészségügyi vonalon cz- zei a i-iiejozésscl. Gyakran használják a különböző kórházakban, sza- na i wioaí nn. klinikákon az orvosok. Valójában mit is ielent? íme a de. ilictói „A rehabilitáció a veleszületett fogyatékosoknak, a betegség vág* baleset kapcsán csökkent mnnkaképeaaégflelmek a legteljesebb tes­ti, sze,le.i:o, tárRAdalmi, foglalkozásbeli és gazdasági helyreállítását je­le.’:. oly m. r: ■' ben, amennyire az náluk lehetséges.” 1 feltételek korlátozottak a Tolna megyei Tanács Balassa János Kórházában is, de ennek ellenére minden lehetőséget igyekeznek kihasz­nálni, hogy a rehabilitáció útján minél több beteget visszavezessenek az r tbc. Krről beszélgettünk dr. Szentgáli Gyula igazgató főorvossal és dr, Papp Károllyal a tüdőosztály Vezető főorvosával. Az előbbivel a meg­vaü'St.ásra varo különösen érdekes alatt álló intézetben folyó munkaié — A rehabilitáció tulajdonképpen gyógykezelés? t — A beteg komplex gyógykeze­léséhez tartozik. hozzásegíti, hogy megtalálja a neki legmeg­felelőbb helyet a társadalomban — mohd!a dr. Papp Károly. — A fekvőintézet a betegeknek csak átmeneti védelmezője, mert egész életén vagy annak adott szakaszán keresztül a körzeti orvos, az üzemi orvos, illetve a gondozónő őrködik felette. A be­teg gyógykezelésének értékét nö­veli. gyógyulásának gyorsulásá­hoz feltétlen hozzájárul annak a tudata, hogy ő nem kivetettje, hanem hasznos tagja a társada­lomnak. Az utóbbi években be­következett hatalmas fejlődés mind a termelésben, mind pedig az egészségügyi munka terüle­tén. szükségessé, de egyben lehe­tővé is teszi a rehabilitáció fej­lődését. Jelenleg több beteget gyógyítunk meg, illetve hosszab­bítjuk meg életét, mint az el­múl! esztendőkben. Ezen ered­mények egyeseknél a munkaké­pesség átmeneti, vagy állanUó csökkenésével járnak. A csök­kent munkaképességűeket azon­ban várja a termelés. Ugyanis a termelés fejlődése lehetővé teszi foglalkoztatásukat a gépesítés, az anyagmozgatás gépi megoldása, a munkának fázisokra bontása, a munkahely adaptálása révén. A csökkent, illetve a megválto­zott munkaképességű dolgozó­nál. számos olyan fizikai és szel­lemi képessége maradt meg. amely alkalmassá teszi arra, hogy jól kiválasztott munkakör­ben. a teljes munkaképességűek­kel egyenértékű munkát végez­hessen. — Az intézeten belül milyen munitateiápia folyik? — A felmérések alapján a fek­vő tüdőbetegek hat-nyolc szá zaléka szorul rehabilitációra — folytatta a főorvos. — A rehabi­litáció tárgyi és személyi feltéte­lei részben meg vannak és élünk is a lehetőséggel. Van szociális gondozónőnk, kultúrfelelősünk és műnk ateráp i ás vezetőn ő vérű n k. Az osztályon szabó-varró, könyv­kötő, kertészeti és adminisztrá­ciós munkakörben foglalkoztat­juk a rászoruló betegeket. Újab­ban egy olyan részleget hoztunk létre, ahol a betegek a különbö­ző üvegeket, demizsonokat fon hatják be, színes huzalokkal. Az aktív pihenést rádió, könyvtár, előadás és más egyéb biztosít­ja. Sajnos osztályunkon belül nélkülözzük a gyógytornát, pe­dig az inaktivitási tünetek el­kerülése céljából rendkívül fon­tos volna. Zárójelentéseinkben javaslatot kell tennünk a re­habilitálandó beteg életmódjára, munkakörülményeire. Ez az egyik kapcsolat, amelyik össze­köti a gyógyintézeten belüli és a területi tennivalókat. Eddigi munkánk tapasztalatai azt mu­tatják. hogy le kell győzni tár­sadalmunk rehabilitálandó, első­sorban gümőkóros betegekkel szembeni félelmét. Kapcsolatot kell kiértenünk az üzemekkel, válla1'•■"V •’ azok -igazgatóival, személyzeti előadóival, üzem­orvosaival. tervekről, az utóbbival a vezetése ápiáröl. A Balassa János kórház igaz­gató főorvosa az elképzelésekről, a megvalósításra váró tervekről nyilatkozott. Ezek még távollak, de már most mindent el kell kö­vetni annak érdekében, hogy olyan szintre emeljük megyénk­ben a betegek rehabilitációját, mint Miskolcon. — A miskolciaktól példát vehe­tünk? — Annál is inkább, mert az országban a legfelszereltebb, leg­nagyobb és főleg legjobban mű­ködő intézmény a tanácsi kórház irányításában — mondta dr. Szentgáli Gyula. — Körülbelül 200—-300 beteg számos szakmá­ban dolgozik a rehabilitációs osztályon. Tüdőbetegeket, elme­betegeket és mozgásszervi bán- talmakkal küzdőket igyekeznek a munkaterápiával visszavezetni az életbe. Természetesen sokan vannak olyanok is, akik hosszú­hosszú éveket. itt töltenek, elsa­játítanak valamilyen szakmát és rendes bérért dolgoznak. A vá­rosban önálló üzlet működik, amely a rehabilitációs osztály betegei munkájának termékeit árusítja. — A Balassa kórház tervei? — Néhány nappal ezelőtt ol­vastam egy cikket a Népszabad­ságban, amely a rehabilitációval foglalkozott és megemlítette, hogy kormányunk ebben az év­ben 100 millió forintot, biztosít erre a célra — újságolta az igaz­gató. — A miskolciak példájára mi is szeretnénk, egy hasonló osztályt létesíteni. Örömmel vet­tem tudomásul tehát a Nép- szabadságban olvasottakat. Az elképzeléseink szerint a palánki gazdaságunkban valósítanánk meg merész terveinket. Itt meg­felelő terület és lehetőség áll rendelkezésünkre. Természetesen mindent megelőzően egy felmé­rést kellene készíteni, ame'y felölelné az egész megyét. Meg­állapítanánk, hogy hány . olyan beteg él a megyében, akiknek szükségük lenne az intézményre. Ha tervünk megvalósul, azonnal megoldódik a csökkent munka­képességűek elhelyezkedési prob­lémája, amely jelenleg is elég nagy nehézséget jelent az üze­meknek, vállalatoknak. Mindezt máról holnapra persze nem le­het megvalósítani, de minden­esetre gyors intézkedésre lenne szükség nemcsak a mi részünk­ről, hanem a megyei tanács ré­széről is. A tervezett osztályon számos munkalehetőséget szeret­nénk biztosítani a csökkent munkaképességűeknek. Éppen ezért nemcsak az építkezésre kell gondolnunk, hanem külön­böző munkagépek beszerzésére, a dolgozók érdekében megfelelő átalakításokra és nem utol-' sorban vezető szakemberekre is. FERTŐI MIKLÓS Mit tudnak rólunk a marslakók ? Kétségkívül a legizgalmasabb kérdések egyike, hogy vannak-e rajtunk kívül élőlények a világ- egyetemben. Ez a kérdés már nagyon régen foglalkoztatja az emberiséget. Száz évvel ezelőtt szinte bizonyosra vették, hogy a Mars bolygón értelmes lények élnek, ők ásták a híres csatorná­kat. Ma már nem vagyunk ilyen naivak. Jobban megismertük a Margót, és megállapítottuk, hogy nincsenek rajta csatornák, az ég­hajlati körülmények pedig olyan szigorúak, hogy legfeljebb na­gyon primitív élő szervezetek lé­tezhetnek ott. Még kedvezőtle­nebbek a körülmények naprend­szerünk más bolygóin. Ugyanakkor egyre általánosabb nézet, hogy élőlények, köztük ér­telmes lények, sőt a fejlődés ná­lunk magasabb fokán lévők ész­lelése az általuk felénk küldött laservillanéisok vétele útján len­ne lehetséges. Érdekes és tanulságos követ­keztetésekre juthatunk azonban, ha feltételezzük például azt, hogy a Marson értelmes lények élnek és végiggondoljuk, milyen lehe­tőségük lenne ezeknek a mars­lakóknak arra, hogy felfedezzék a Földön 1 evő élet nyomait. Flnek-e értelmes lénvek a Földön? A Földet kutató képzelt Mars­beli csillagászok természetesen eleve kételkednének abban, hogy a Földön értelmes lények élhet­nek, mivel a légnyomás a Föld felületén mintegy tízszer akkora, mint a Mars felületén. A Földet túlságosan nedvesnek is tartanák az élethez, hiszen felületének két­harmad részét víz borítja. (A Marson nincsenek nyílt tengerek, és a víz mennyisége a bolygó fel­színén igen csekély.) Végül túl­ságosan forrónak is tartanák a Földet, amely átlag mintegy 50 Celsius fokkal melegebb a Mars­nál. Néhány makacsabb Mars-beli tudós azonban mégis feltételez­hetné, hogy ilyen kedvezőtlen és kemény körülmények között is létezhetnek a Földön élőlények. Próbáljuk meg tehát megvizsgál­ni, milyen lehetőségük nyílna a Mars-beli tudósoknak, hogy meg­bizonyosodjanak efelől. A Mars-beli csillagászok, akik a Földet kutatják, csak egy ke­véssel volnának jobb körülmé­nyek között, mint mi, amikor a Vénusz bolygót vizsgáljuk, mi­vel a Földet hasonlóképpen lát­nák., mint mi a Vénuszt: nagyon világos < égitestként, amely a Holdhoz hasonló változásokat mütat. Ráadásul amikor Földünk legközelebb van a Marshoz, ak- koy csak keskeny sarlóként lát­ható. Ezenkívül a Mars égbolt­ján a Föld soha sincs 40 foknál távolabb a Naptól. A Mars-beli tudósok azonban így is bizonyára észre vennék a földfelszín válto­zásait a mérsékelt égöv alatt, és ebből rájöhetnének, hogy télen hótakaró borítja ezeket a vidéke­ket, tavasszal pedig kizöldülnek. Ezeken az időszakos változáso­kon kívül bizonyára észrevennék az erdők rendszeres irtásával és a szántóföldek növekedésével kapcsolatos változásokat. Ezek gondos elemzése alapján arra a következtetésre juthatnának, hogy ez értelmes lények tevékenysé­gének műve. Lávatónak látnák a kivilágított városokat ? A növénytakaró létezésének Sokkal erősebb bizonyítékát lát­hatnák abban, hogy Földünk lég­körében nagy mennyiségű oxigén van. Ez vegyileg olyan aktív gáz, hogy ha a növények ég különösen az óceáni planktonok újra nem termelnék, néhány év alatt el­tűnne a légkörből, vegyülve a Föld felszínén levő ásványi anya­gokkal. Sokkal nehezebb lenne az ér­telmés földi lények, létezésének közvetlen bizonyítása a Mars­beli csillagászok számára. Ne fe­ledjük ugyanis, hogy még a két bolygó közelállása esetén is, ami­kor 54 millió kilométerre van­nak egymástól, a legjobb táv­csővel sem Vehetők észre száz kilométernél kisebb objektumok, tehát még a legnagyobb földi városok sem volnának láthatók. Bizonyos reményeket fűzhet­nénk a földi nagyvárosok éjszakai kivilágításához. Ez a fényáradat valószínűleg a legnagyobb Mars- Ivei i távcsövek érzékelő képessé­gének határán lenné. A fény azonban olyan gyengén látszana odáig, hogy a Mars-beli csillagá­szok aligha vennék észre, ha pe­dig észre is vennék, nemigen tudnák megállapítani, mi a je­lenség oka. Talán lávatónak néz­nék a nagyvárosok fényfoltjait. Más lenne a helysiet a földi atomrobbanásokkal. Ezek felvilla­nását a Mars-beli távcsöveken nagyon jól láthatnák. Ha azon­ban figyelembe vesszük, hogy az atomróbbanások felvillanása igen rövid ideig tart, és atomkísérle­tek csak tízegynéhány éve foly­nak, valószínűnek tartjuk, hogy a Mars-beli csillagászok még nem vették volna észre a jelenséget, vagy vulkáni tevékenységnek tar­tanák az észlelt robbanásokat. Mégis volna azonban egy két­ségtelen módszerük az. értelmes földi lények létezésének bizonyí­tására. A különböző kutatási módszerek között bizonyára a rá­diócsillagászatot is alkalmaznák, és ez esetben megállapíthatnák, hogy a néhány méteres hullámok övezetében bolygónk rendkívül erősen sugároz, milliószor erő­sebben, mint a Vénusz, vagy a Merkur, csaknem annyira erősen, mint a Nap a naptevékenység minimuma idején. Kilométeres tv-hullámok A Mars-beli csillagászok két­ségkívül hamar arra a követ­keztetésre jutnának, hogy ez mesterséges rádióadók műve. te­hát a Földön értelmes lények él­nek. Azt is bizonyára észrevennék a Mars-beli csillagászok, hogy a Föld rádiósugárzásának intenzi­tása évről évre növekszik. A Föl­dön jelenleg néhány ezer tv-ál- lomás van. ezek kilométeres hosz- szúságú hullámokat bocsátanak ki. Ezek a hullámok szabadon áthatolnak a földi ionoszféra n és az űrben folytatják útjukat. Ne feledkezzünk meg az ultra­rövid rádióadókról és a radar- adókról sem, amelyek szintén ultrarövid hullámokat használ­nak. A Mars-beli kutatók tehát fel­fedezhetnének bennünket, bár ez nem volna könnyű számukra, és a különböző észlelések magyará­zata nyilván heves vitákat vál­tana ki. Ha azután felfedeztek bennün­ket, megpróbálnának rádiókap­csolatot létesíteni velünk. Sajnos azonban marslakók nincsenek, és mi vagyunk az egyedüli értelmes lények naprendszerünkben. Ha értelmes lényeket, akarunk felfe­dezni, más naprendszerek körül kell kereskednünk, ami, sajnos, Sokkal nehezebb dolog, és aligha vezet hamarosan eredményre. (Magazyn Poslki) A csimpánzok bizonyítják A civilizáció a született sík vidéken meg Adriaan Kortlandt holland zoo­lógus a meglepő kísérletek hosz- szú sorát folytatta le Afrikában. Következtetései a történelem előtti idő titokzatos világába nyúlnak vissza. Kortlandt abból az elgondolás­ból indult ki, hogy a főemlősök, — különösen a csimpánzok — értelmi képességeinek fejlődését gátolták az Egyenlítő-vidéki ős­erdők életviszonyai. Több tízezer évvel ezelőtt a csimpánzok Kelet- Afrika nagy füves térségein éltek, és hátsó lábukra állva kezdetle­ges fegyverekkel harcoltak a nagy vadak ellen. Csak akkor kénysze­rültek visszavonulni az őserdőbe, amikor onnan előkerült az em­ber. Értelmi képességeik a trópusi őserdő világában ismét eltompul­tak és elmosódtak az ellenséges természeti körülmények hatására. Ugyanakkor az ember értelmi ké­pességei gyors fejlődésnek indul­tak. Kortlandt a gyakorlatban is igazolni akarta elméletét és 30 csimpánzt Észak-Guinea fátlan, sík telületére telepített. Hóna­pokon át tanulmányozta őket, de az amsterdami zoológus legdön­tőbb kísérlete az volt, amikor ki­tömött leopárdot szerzett, amely­nek fejét és a farkát villanymo­tor mozgatta. A leopárdot „le­telepítette” a csimpánzcsoport lakóhelye közelébe és várta, hogy a majmok hogyan viselkednek vele szemben. Kortlandt bizo­nyosra veszi: a csimpánzok az erdei viszonyok között gyorsan elmenekültek volna, vagy meg­próbálják rendezetlenül megtá­madni a vadállatot. A sík vidé­ken azonban minden egészen másképp zaljott le. A 30 csimpánz egy csoportba verődött és kórusban üvöltözött, hogy elriassza a aztán köveket gyűjtött össze és csodá­latos pontossággal dobálta velük a vadállatot. A majmok egy -‘ászé’ ágakat tördelt le. megszabadítot­ta leveleitől és valósággal füty­kösként használta. A csimpánzok támadásra indultak a leopárd el­len; teljesen biztosan álltak a hátsó lábukon. A húszperces csa­tát filmkarrterák örökítették meg; a harcos csimpánzok állandóan bátorították egymást, kis hatba- vágásokkal, sőt az is megtörtént, hogy hosszasan szorongatták egy­más kezét! A harc csak akkor ért véget, amikor a leopárd villany­motorja „kilehelte páráját” a majmok sorozatos csapásai alatt. Mindez megerősítette Adriaan Kortlandt tételét: a síkvidéki életviszonyok gyorsan felfokozzák az élőlények értelmi képességeit és főként elősegítik társadalmi öntudatra ébredésüket. A „Paris Mrt+ch”-ból. (Fordította: HALMI FERENC)

Next

/
Thumbnails
Contents