Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
1367. december 24. rot,NA MEGYEI NEpOJSAÖ 3 Atomerőmű épül Ma már nemcsak az elhatá rozott tény, hogy hamarosan megindul az első magyar atomerőmű építése, hanem az is, hogy az erőművet Paks alatt, a 6-os út és a Duna között építik fel. Az előkészületekből egyelőre keveset látni — néhány meteorológiai műszert állítottak fel a környéken —, azok inkább az irodákban folynak. Az előkészületek közé tartozik az is, hogy a környező községek és a járás vezetőit, lakosságát felkészítik a hatalmas beruházás várható kihatásaira, a feladatokra. Legutóbb, az elmúlt napokban tartott előadást Koncz József, az Atomerőmű Beruházási Titkárság osztályvezetője, majd levetítették a novo-voronyezsi atomerőmű építéséről és működéséről készült filmet. Főképp az előadás alapján — és néhány szakcikk felhasználásával — próbáljuk meg tájékoztatni olvasóinkat a megye, minden bizonnyal legnagyobb beruházásáról. A vülamosenergia-ipar világszerte a leggyorsabban fejlődő iparágak közé tartozik. Termelése és felhasználása általában tízévenként kétszereződik 'meg. Nálunk gyorsabban, hazánk ugyanis még 40 évvel ezelőtt a gazdaságilag elmaradott országok közé tartozott —, egy főre jutó villamosenergia-fogyasztása az európai átlag 40 százalékát érte el, ma már 80 százalékot. A fel- szabadulás után indult rohamos fejlődésnek a villamosenergiatermelés. 1950-ben az , összes erőművek teljesítménye 639 megawatt volt, 1960-ig 1700 megawattnyi új kapacitást hoztak létre. (összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy az atomerőmű kapacitása 800 megawatt lesz, tehát több, mint amennyivel 18 évvel ezelőtt rendelkeztünk és majdnem fele az azóía létrehozott, új kapacitásnak. Az 1975-re tervezett 4500 megawattnak azonban már csak alig egyötödét teszi ki). A villainosenergia-termelés világszerte gyorsan fejlődik. És a hagyományos, szénnel fűtött hőerőművek és a vízierőművek mellett egyre több a kőolajjal és gázzal, valamint atomenergiával működő erőmű. Az atomerőművek ma már versenyképesek, mind a beruházási költséget, mind a termelt villamos energia önköltségét tekintve, állják a versenyt a hagyományos hőerőművekkel és vízi erőművekkel. Az Egyesült Államok együk gazdag, és olcsón kitermelhető szénlelőhelyén, a Tennessee-völgyben 2200 megawattos atomerőművet építenek, mivel a verseny- tárgyaláson kiderült, ez a legolcsóbb megoldás. Természetes, hogy olyan országokban, ahol kevés az energiahordozó és az is nehezen, nagy költséggel termelhető ki, még inkább az atomenergia javára billen a mérleg. A villamos energia ..hőskorában” az erőműveket a fogyasztókörzetekbe telepítették és hatalmas költséggel szállították oda, nagyobb távolságról is a szenet. Amikor megoldották a villanyáram nagy tömegű és nagy távolságra történő szállítását, az erőművöket a szénlelőhelyekre építették, mivel az áram szállítása viszonylag olcsó. Azonban itt is keletkezik több százaléknyi szállítási veszteség. Az atomenergia fűtőanyaga kis mennyiségű. A most épülő gyöngyösi hőerőmű napi .szénszükséglete 36 ezer tonna lesz. az ugyanekkora teljesítményű atomerőmű egyszeri töltésre 84 tonna fűtőanyagot igényel és ez három évig elegendő. Több szocialista ország —■ köztük hazánk — kívánságára a Szovjetunióban kidolgozták egy 800 megawattos teljesítményű, novo-voronyezsi típusú atomerőmű tervét, ennek alapján végeztek a rrti szakembereink is számításokat az atomenergia gazdaságosságáról. Kiderült, hogy mind beruházás-igényesség, mind önköltség tekintetében atomerőmű építése olcsóbb megoldás, Paks mellett mintha hazai szenünkre erőművet építenénk. Az atomerőműben termelt áram önköltsége 20 százalékkal alacsonyabb az importált villamos energia áránál 30 százalékkal a hazai! 'termelésű villanyáram átlagos önköltségénél és 15 százalékkal kevesebb, mint a hazai energetikai szénre építhető új erőművek önköltsége. Egyébként ezek az adatok is változóak, Jellemző például, hogy a két évvel ezelőtt készített, előzetes tervdokumentációban még a fűtőelemek átlagos klógetési nált levegőt, szinte összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben szennyezheti a légkört, mint egy kohászati, vagy vegyi üzem, sőt hagyományos értelemben nem is „termel” szennyező anyagot. Jelenlegi, szénnel fűtött erőműveink egyike-másika naponta több- vagonnyi ként juttat a légkörbe. A 2,7 kilométer sugarú védőkörzetben állandó jelleggel nem tartózkodhat, nem lakhat senki, mezőgazdasági termélést lehet folytatni, azonban rendszeres sugármérésre lesz szükség. Mindez A novo-voronyezsi atomerőmű makettje a szovjet tudomány és technika 50 éves fejlődését bemutató budapesti kiállításon. A paksi hasonló lesz, csak négyszer akkora teljesítményű. szintjeként 20 000 megawatt/nap szerepelt tonnánként, tavaly már 24 000 megawatt/nap-ot közöltek a szovjet szakemberek, a legfrissebb adat pedig 25—28 000 megawatt/nap. Tehát ma már csaknem másfélszer annyi hőenergiát lehet kinyerni a fűtőelemből, mint két évvel ezelőtt. (Az atomerőmű egyszeri feltöltése fűtőelemmel egymilliárd forintba kerül, tehát e drága üzemanyag kihasználásának fokozása is lényeges önköltségcsökkentést eredményez). Nyolcvannégy tonna fűtőanyaggal három évig üzemel az erőmű, tehát amikor már elkészült, igen kicsit a szállítás- igénye. A paksi vasútvonalat is inkább csak azért hosszabbítják meg, hogy az építőanyagokat gazdaságosan lehessen odaszállítani, és ha üzemközben egy nehezebb alkatrész meghibásodik, vasúton lehessen a gyárba szállítani, kijavításra. „Tüzelőanyagból” tehát kis mennyiségű keli. Annál több vízből. Az erőmű, ha már mindkét egységét, atomreaktorát üzembe helyezték, másodpercenként 63 köbméter hűtővizet igényel, naponta tehát több mint ötmillió tonnát. A telephely kiválasztásánál ezért kerülhetett csak a Dur.a-mente számításba, mivel egyetlen más fo- lyónk sincs, amely az év minden szakaszában képes lenne elegendő vizet adni. A másod- percenkénti 63 köbméter egy- tizede a Duna minimális vízhozamának. Természetesen számos egyéb feltételt is be kellett tartani — árvízmentesség, lehetőleg távol legyen lakott területtől —, így szűkült a kezdetben 16, majd négy variáció le egyre, a Paks alatti területre, mivel ez bizonyult a legkedvezőbbnek. Sokakban felmerül a kétség, nem lesz-e káros hatással az atomerőmű a környezetére. Hiszen alig húsz éve robbant az atombomba, elpusztítva több százezer embert. Az atomerőművek biztonságos üzeműek. Nagy reaktornál még nem fordult elő baleset, különösen nagy biztonságú a novo-voronyezsi típusú erőmű reaktora. Nem szennyezi sem a vizet, sem a levegőt, százhúsz méter magas kéménye a magasban teríti szét az állandó szellőztetéssel elhasza szakemberek szerint túlzott biztonsági intézkedés és szűkítésük várható, hiszen külföldön már lakott területek közvetlen közelébe is építenek atomerőművet. Nem fenyegeti különösebb veszély az erőműben dolgozókat sem ,— világszerte az atomerőművek tartoznak a legkevesebb balesetet okozó üzemek kczé. Természetesen állandó és szigorú ellenőrzés alatt állnak majd, a munkaidő maximuma napi hat óra lesz, azonban lesznek olyan munkák — főleg a karbantartásnál — ahol egy-két óránál többet, nem dolgozhat senki. Hatszázötven-hétszáz dolgozója lesz az erőműnek, közülük kétszáz felsőfokú végzettségű szakember, száz betanított és segédmunkás. A többi szakmunkás és technikus. A jöyö év közepére készül el a beruházási program, majd megindul a kivitelezési tervek készítése. A Szovjetunióban készülnek a tervek, azonban „besegítenek” hazai tervezőintézetek is. A Szovjetunió szállítja a technológiai berendezések közül azokat, amelyek az atomerőmű jelleggel kapcsolatosak, a többit a hazai ipar állítja elő. Nagy feladat a szakemberképzés megoldása, ez lényegében már megkezdődött. A tervek szerint 1969-ben indul meg az építkezés, és az építkezési csúcs-időszakban — 1971—73ban — évi 350 millió forintot kell beépíteni, ez több, mint a megye két legnagyobb építőszervezetének, az ÉVM vállalatnak és a tanácsi vállalatnak teljes évi termelése. Ezekben az években négyezer ember dolgozik az építkezésen, részükre a község alsó részén létesítenek felvonulási lakótelepet, amelynek épületeit később más célra is fel lehet használni. Az előzetes számítások szerint 6,8 milliárd forintba kerül a beruházás, ebből kétmilliárdot a Szovjetunió bocsát rendelkezésünkre, hitelben szállítja a gépi berendezést. Az első — 400 megawattos — gépegység próbaüzemelését 1975-re tervezik, egy év múlva pedig a második is elkészül. A negyedik ótéves terv végére, az ötödik elejére tehát bekapcsolódik az ország energia- ellátásába a paksi atomerőmű. J. J. Tanulóképzés és szakosodás A változó élet az utóbbi húsz esztendőben többféle átalakítást eredményezett a szakképzés terén. Régi szakmák szorultak háttérbe, új iparágak és velük együtt új szakmák keletkeztek. Változtak a munkaeszközök, még a szerszámok is. Az építőipari szakembereknél már nem a simítókanál a legfontosabb munkaeszköz. A mezőgazdaságban pedig a gépek sokasága és még inkább a várhatóan sokféle új eszköz igényli fokozottabban, hogy hosz- szabb távra tervezzenek, előrelátóan gondoskodjanak az utánpótlásról. „Egyoldalúvá válnak'1 A korszerűbb iparitanuló-kép- zésről, a szakosodás akadályairól folytatott eszmecserének voltam tanúja a szekszárdi MüM-iskolá- ban. A tanulókkal hivatásszerűen foglalkozó, felelősségüket átérző pedagógusok aggályaikat fejtették ki a mezőgazdasági szakmunkásképzés jelenlegi felfogásával és gyakorlatával szemben. Kivételesen nem a beiskolázás gondjairól, hanem a képzési rendszerről vitatkoztak, a kiutat kutatva. Változást sürgettek. Többen szóvá tették, hogy a magyar mezőgazdaság jelenlegi vállalati keretei és helyzetük akadályozza a szakmailag megfelelő utánpótlás kinevelését. Konkrétan, a mező- gazdasági gépszerelők gépjavító állomásokon és állami gazdaságokban meghonosodott gyakorlati tanulóképzését kifogásolták. Mivel indokoltak? Szerintük a gépjavító állomások néhány géptípusra történt szakosodása akadályozza az univerzális gépszerelők kiképzését. Egyoldalúvá válnak az ifjú szakemberek. Elmondták, hogy az állami gazdaságoknál nem költenek erre kellően és a termelőszövetkezetekben még kevésbé teremtették meg a tanulóképzés valamennyi feltételét. Javaslatot tettek. Járhatóbb útnak tekintik, ha intézeti jellegű oktatásra térnénk át a lengyel i szakmunkásképzőben. Javaslatuk szerint ott lenne lehetséges az univerzális felkészítés, mert tanműhellyel, tanudvarral, kollégiummal, mindenfajta géppel lehetne ott ellátni őket. Hegkapják az alapokat Miként vélekedik a gyakorlat embere, a műszaki vezető? A Bölcskei Gépjavító Állomásnak tizenöt mezőgazdasági gépszerelő tanulója van. A bölcskei gépjavító az erőgépek közül az MTZ és a romániai Utos főjavítását végzi és hozzájuk tartozik a Rapidtox elnevezésű növényvédő gép javítása is. Kérdéseinkkel felkerestük Papp Mihályt, az állomás főmérnökét. — Mi a véleménye főmérnök elvtársnak, gátja-e a mai szakosodás a gépszerelő tanulók sokoldalú felkészítésének? — kérdezzük. A fiatal főmérnök a következőket mondta: — Kétségtelen, hogy bizonyos fokig gátolja a szakosodás a tanulót abban, hogy minden géppel tüzetesen megismerkedjék. Gátolja ezt, de nem gátolja meg Elsősorban állomásunknak képezzük őket és nyolcvanöt százalékuk itt is marad. Tipizáltan kell javítani, ezé a jövő. Ismertetem az aggodalmak lényegét. — Indokoltnak tartja-e? — Érdekes ez a téma. Szerintem nem indokolt, még ha elkerülnek máshova, akkor sem. Ha az alapműveleteket megtanulja, a fiatal szakember egyébhez is ért, univerzális munkát is tud végezni. Miért? Mert ugyanazon rendszerű minden géptípuson a motor, a tengelykapcsoló, a szerkezeti egységek. Ha például egy frissen szabadult szakmunkás nem tud hozzányúlni az adagolóhoz, nem az oktatásban rejlik a hiba. Mivel megkapta az alapképzést, csak hetek kellenek ahhoz, hogy bármely gépen otthonosan szereljen — fejtegeti a főmérnök. — Mivel tudják ellensúlyozni a tipizálásból eredő egysíkúságot? — Szemléltető eszközeinkkel. Fő géptípusainkon kívül ott találhatók műhelyeinkben a tárcsa, az eke, a borona, az aratógép. Karbantartásuk ipari tanulóink feladata, így kapnak lehetőséget megismerésükre — feleli a főmérnök. — Érdeklődöm, jött-e másutt szabadult fiatal szakmunkás az állomásra? — Jöttek hozzánk ilyenek. Tapasztalatból mondom, nem, volt fennakadás átállásukkal. E>e tőlünk ment el Benke Mihály — itt szabadult ifjú gépszerelő — a közeli állami gazdasághoz. Nem csak megfelelt, de a nyáron mór kom báj nozhatott is. Ez elismerés — hangsúlyozza Papp Mihály. — Végül megkérdezem: Mi a véleménye a lengyeli, intézeti rendszerű gépszerelői szakképzésről? — Akkor ki lehetne küszöbölni a néhány hetes átállást, ha több gépen tanulnak. Ennek ellenére így jobbnak tartom. — Miért? — Világszerte a specializálódás felé halad a technika fejlődése. Ezenkívül alátámaszthatom azzal, hogy nekünk nem csupán, á szakemberképzés a feladatunk. Szokják meg a termelést, legyen szoros kapcsolatuk a hasznos munkával. Intézeti képzéssel, távolabb a termeléstől, nem biztos, hogy éreznék az erkölcsi hatást, hogy munkájuk a termelésnek kell. Ott lehetséges, hogy a tanulótárs a másik héten éppen szétszedi azt, amit az egyik elkészített. A másik érv, hogy a tanulók mestere jobban tud velük foglalkozni, mert csak hárman tartoznak hozzá — fejezi be gondolatébresztő válaszát Papp Mihály főmérnök. * Lehet vitatkozni, hol, milyen formában képezzék a mezőgazdasági gépszerelőket. Ha indokolt, vitt meg a műszakiak, a nevelők, az illetékesek. Fontos azonban. hogy mindenfajta utánpótlás igazodjék a gyakorlati élet igényeihez. A főmérnök szerint bevált náluk az effajta képzés, nekik nincsenek aggályaik. Érdemes lenne tüzetesebben megvizsgálni az állami gazdaságoknál és a termelőszövetkezeteknél is a tariulóképzés helyzetét és helyi akadályait. SOMI BENJÁMINNÁ
