Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

1 l 1967. december 21. TOT.NA MEGYEI NEPttfSAO 3 Százhuszonhétmilliós állami támogatássá I Megfékezik a szekszárdi szőlőhegy pusztulását A szekszárdi szőlőhegy évez­redes történetének legnagyobb ál­lomásához érkezett: elkészült az erózióvédelmi program, s ennek alapján a következő évben meg is kezdődik a milliókat kitevő védelmi intézkedés, fejlesztés. A rekonstrukciónak — amelynek szükségességéről évek óta min­den fórumon nagyon sok szó esett — ez a kulcsa, gerince. A szek­szárdi szőlőhegy fejlesztésének ugyan számos más része is van, ezek azonban éppen az erózió- védelmen keresztül függnek ösz- sze leginkább. A program meg­valósításában az állami gazda­ság, a termelőszövetkezetek, a magántermelők egyaránt érdekel­tek, de érdekelt benne maga a város, mint település is. Nem véletlen, hogy a megye és a vá­ros párt- és állami szervei, de különféle országos szervek kép­viselői is, megkülönböztetett gond­dal foglalkoznak e problémával, egyengetik a megvalósulás útját. A programot Kiss Andor irá­nyításával készítette az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet kollektívája. Kiss Andor a szüreti napok keretében már tartott egy előadást erről a szek­szárdi megyeháza nagytermében. Most pedig már a kész program rendelkezésre áll A tervezői munka a megye és a város vezetőivel, szakembereivel való tanácskozás alapján indult meg. Egy sor részkérdést már korábban megvitattak, így a prog­ram az egyes részkérdésekben már tükrözi a helyi állásfoglalást is. Sok kérdésben persze még ezután kell véglegesen dönteni. Kiss Andor körülbelül a kö­vetkezőképpen vázolta a szek­szárdi szőlőhegy helyzetét: Az 1930-as években a szekszárdi sző­lőterület nagysága 4500 hold volt, a múlt évben 2685 holdat tett ki. Negyvenévesnél fiatalabb tőke- állomány 500 holdon található, Öt-tíz évig még gazdaságos a művelése 790 holdnak, már je­lenleg sem gazdaságos a műve­lése mintegy ezer holdnak, s ezen felül több száz holdnyi parlag­terület is található. Az 1930-as években egy-egy őszön 6,7 millió liter bor termett 67 millió forint értékben, a múlt évben 2,7 millió liter 27 millió forin^ értékben. Nemcsak a szőlőterület és a ter­més pusztul állandóan, hanem maga a termőtalaj is vékonyodik az erózió következtében, a szőlő- terület zsugorodása nem utolsó sorban éppen ennek a következ­ménye. A szőlőhegyről évente kö­rülbelül 150 ezer köbméter talaj kopik le. Nos. ezek a tényezők együtte­sen teszik szükségessé az egész szekszárdi szőlőhegyre kiterjedő védelmet és tervszerű fejlesztést Az állami gazdaság már tett ugyan komoly erőfeszítéseket, ezek jó része megfelelőnek is bi­zonyult, sőt a tsz-ek is egyre in­kább mozgolódnak — megfelelő, távlati célokat is szolgáló ered­mény azonban csak az egész szek­szárdi szőlőterületre kiterjedő vé­dekezéstől és egybehangolt, terv­szerű fejlesztéstől várható. Ez kezdődik most. A szőlőterületen úgyszólván minden zegzúgot felmértek, fel­térképeztek, s a számításoknál a tényezők egész sorát vették fi­gyelembe. Meghatározták, hogv hol milyen formában lehet meg­szüntetni a szurdikokat, vízmo­sásokat, hol, milyen vízlevezető vei lehet a minimálisra csötykeri teni a termőtalaj erózióját, hol, milyen úton bonyolítható le a közlekedés, hol, milyen terepren­dezés szükséges stb. Mindennek a beruházási költsége 175 millió forintot tesz ki, a kivitelezés pe­dig — figyelembe véve a kapa­citáslehetőségeket — éveket vesz igénybe. Mindenekelőtt felvetődik a kér­dés, honnan fedezhető ez a meg­lehetősen magas összeg. A beru­házási programból ez is kiderül. Az állam különböző címéken mintegy 127 millió forint támo­gatást ad e beruházás megvaló­sításához. Negyvenötmillió fo­rint hitel is biztosítható, így az az összeg, amit a saját zsebből kell kifizetni, egy-két millióra zsugorodik össze. Az erózió- védelmi beruházás megvalósítá­sának a pénzügyi feltételei tehát adottak. Amint Kaposi István, a városi tanács mezőgazdasági osz­tályvezetője közölte, a kivitelezői kapacitás is biztosítva van a kö­vetkező évi programrész meg­valósításához. A beruházók a következő szer­vek: a Sárköz-Völgységi Vízgaz­dálkodási Társulat, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz, a Garay János Tsz, a Jóreménység Tsz, a Szabadság Tsz, a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság és a szekszárdi Szőlőtermelő Szakcsoport. A munkálatok a baranyavölgyi, a jobbremetei és a rövidvölgyi részen kezdődnek.' Hosszas tárgyalások után tér­képre rögzítették azt is, hogy me­lyik részen terjeszkedhet az ál­lami gazdaság, hol telepíthetnek a termelőszövetkezetek és höl a magánosok. Ez volt az egyik leg­nehezebb probléma, hiszen a szekszárdi szolővidéken kialakult speciális viszonyokból kellett ki­indulni, nem pedig a mechanikus szempontokból. Semmiképpen sem lehet kikapcsolni a magán- termelőket, a jelenleg meglevő értéket sem lenne célszerű meg­semmisíteni, mert az rendkívül nagy költségkihatással járna, s nem lenne arányban a fejlesztés várható hasznával. Az érdekeket összhangba kell hozni A nagyüzemek céljaira a már részben saját tulajdonukban, használatukban szereplő területe­ket jelölték ki, részben pedig olyan periférikus területeket, amelyeken már nincs, vagy alig van szőlőkultúra. Itt az a ténye­ző is számításba került, hogy a nagyüzemeknek nem számít a né­hány kilométerrel nagyobb tá­volság, s ők egyéb okokból is inkább ezt választották, mint a város közvetlen közelségét. A je­lenleg magánosok tulajdonában, használatában levő területek túl­nyomó részét tehát semmiképpen sem érinti a nagyüzemek ter­jeszkedése. Az erozióvédelemmel kapcsolatos vízelvezetők, utak, gátak stb. építése sem befolyá­solja őket ilyen szempontból, mert azok többnyire a jelenlegi szurdikok, vízmosások, utak he­lyén lesznek. Már a tárgyalások idején is tükröződött a megye és város párt- és állami vezetőinek az a józan megfontolása, hogy a termelők, tulajdonosok felesleges háborgatása, a szőlőhegy feles­leges bolygatása csak kettétör­né a néhány év óta szépen bon­takozó termelési kedvet, bizton­ságérzetet, márpedig az egész fej­lesztés el sem képzelhető enél- kül. Az a cél, hogy a technikai intézkedésekkel párhuzamosan to­vább nőjön, a termelési biztonság és a termelési kedv. A szekszárdi szőlőskertek terepviszonyai olya­nok, hogy sok terület nem is hasznosítható másképpen, mint háztáji gazdaság formájában. Ez viszont azt is jelenti, hogy a ház­táji gazdaságokon keresztül fel­tárul egy csomó olyan kézi munkaerő, ami a nagyüzemeken keresztül nem jöhetne számítás­ba, s géppel sem pótolható. Ezzel eljutottunk a fejlesztés egyik nagy problémájához, a birtokviszonyokkal, kisüzemi művelési formákkal kapcsolatos részhez. Már eddig is nagyon sok szó esett róla, okos javaslatokban sem volt hiány, az egyik legna­gyobb problémát azonban most is ez jelenti. A nagyüzemek ter­vezett terjeszkedésének, fejlesz­tésének a lehetőségei viszonylag könnyen megteremthetők, itt vi­szont közel sem ilyen egyszerű a helyzet. A földjogi törvény ugyan sok mindent a helyére rakott, meg is könnyített, mégis itt le­het legnehezebben előrelépni. Az egyéniek részére kijelölt terület általában a várost közvetlenül övező részen húzódik. A szőlős- gazdák a város közelségében lé­vő területeken könnyűszerrel tudnak boldogulni. De hogyan, milyen formában? Aki tulajdo­nos, azzal nincs különösebb baj, mert műveli, sőt újratelepítheti területét az általános fejlesztési tei’vek értelmében. A terület je­lentős része azonban elhagyott, vagy a nagyüzemek szétszórt tu­lajdonát képezi. Hasznosításukat a szétszórtság és más szempontok egyaránt nehezítik. A nagyobb területre kiterjedő önkéntes föld­csere nemigen jöhet számításba, mert rendszerint nem biztosítha­tó ugyanolyan jellegű és értékű csereingatlan. Ugyanakkor számí­tásba vették e területeken a kert- szövetkezeti módszert. Ehhez azonban nagyobb legalább 50— 100 holdas összefüggő terület len­ne szükséges. Van egy másik számításba vett forma is: a né­hány száz négyszögöles nagysá­gokban való értékesítés és hasz­nosítás. E formák mindegyike iránt nagy az érdeklődés, mind­két forma alkalmas lenne arra, hogy akár egész emberöltőre termelési biztonságot adjon s az emberek százai szőlőter­mesztésre hasznosítsák a szabad idejüket. Az elgondolásoknak a fizetést kiegészítő szerepe sem le­becsülendő. Csakhogy a terület bi"‘0’-'"ásénr.k feltételei bonyolul­tak. Ha kisajátítással akarnának biztosítani egy 50—100 holdas területet, akkor fizetni kellene a kisajátítási költséget. Amikor ke­resték a területet a nagyüzemi gazdaságok részére kiderült, hogy egyes részeken a 100—120 ezer forintot is elunté p®v hold terü­let átlagos kisajátítási költsége. Ezt pedig nem bírja el sem a nagyüzem, sem a kertszövetkezet, de az állam sem biztosít ilyen célra pénzt. A szétszórt formá­ban való hasznosítás pedig csak személyi értékesítés formájában jöhet számításba. Ahol van két- három holdnyi összefüggő terület, azt felparcelláznák néhány száz négyszögöles részekre, s értéke­sítenék. Ennek is, a kertszövetke­zetnek is meg kellene teremteni a lehetőségét, mert mindegyik iránt volna igény. Ez azonban még további tárgyalások, határo­zatok és pénzügyi szempontok függvénye. BŐDA FERENC ifjúsági nagygyűlés Szekszárdon a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadstási Front megalakulásának 7. évfordulója alkalmából A Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítása Front megalakulásá­nak 7. évfordulója alkalmából szerdán reggel vendég érkezett a KISZ Tolna megyei Bizottsá­gára: Nguyen The Quang dél- vietnami fiatal, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen tanul. Dél­előtt a KISZ megyei bizottságá­nak munkatársai . al megtekin­tette a szekszárdi bőrdíszmű­üzemet, majd délután a Tolnai Selyemgyárba látogattak. Az évforduló alkalmából szer­dán este hét órakor ifjúsági nagy­gyűlés volt Szekszárdon, a vá­rosi művelődési ház nagytermé­ben, amelyet zsúfolásig megtöl­töttek a szekszárdi fiatalok. A nagygyűlést László Antal, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának munkatársa nyitotta meg. Az elnökségben helyet fog­lalt: Király Ernő, a KISZ me­gyei bizottságának első titkára, dr. Vígh Dezső, a Tolna megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Szen­déi Imre, a szekszárdi városi ta­nács elnökhelyettese, a városi KISZ-szervezetek képviselői. László Antal megnyitó szavai után Király Ernő, a KISZ Tolna megyi Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Szólt az amerikai agresszió ellen küz­dő hős vietnami nép harcáról, történelméről, s kiemelte, mi­lyen nagy szerepe volt ebben a harcban a 7. évfordulóját ün­neplő Dél-vietnami Nemzeti Fei- szabadítási Frontnak: „Az eddig eltelt hét esztendő nagyszerű sikerei bizonyítják, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front betölti tör­ténelmi hivatását politikai és szervezeti szempontból egyaránt jelentős erővé fejlődött, képes a népet vezetni és dönteni a je­lenleg; korszakban a nemzet tör­ténelmi fejlődésének útjáról” — mondotta Király Ernő, majd ar­ról a világméretű szolidaritásról beszélt, amellyel a békeszerető népek a vietnamiak harcát tá­mogatják. — A vietnami nép iránt érzett szolidaritásunk szerény jeléül az elmúlt másfél évben me­gyénk lakossága — nem utol­só sorban ifjúságunk — a vi­etnami műszakokban végzett társadalmi munka értékeként közel egymillió forintut gyűj- • tölt össze, illetve küldött a vietnami alapra. — mondta Király Ernő. Az ünnepi beszéd után a KISZ Tolna megyei Bizottságá­nak első titkára népművészeti ajándékot nyújtott át a vietnami fiatalok képviselőjének, Nguyen The Quangnak, Ezután a vietna­mi küldött szólt a szelcszárdi fia­talokhoz. Az amerikai imperial istá.-: mélységesen tévedtek, amikor azt hitték, hogy szuronyaikkal, mér­gező vegyianyagokkal és mérgező gázokkal, börtöneikkel és kon­centrációs táboraikká1 térdre kényszeríthetik népünket és új gyarmattá, katonai támaszponttá változtathatják országunkat, — mondta. Ezután részletesen be­szélt azokról a sikeres harcokról, amelyben Vietnam népe 40 ezer agresszort tett harcképtelenné és 21 ellenséges zászlóaljat semmisí­tett meg. Elmondta: a katonai sikerek mellett a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­badítási Front nagyszerű eredményeket ért el a felsza­badított övezet kiterjesztésé­ben és építésében is. A kis erdei bázisokból kiindul­va a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front ma már Dél- Vietnam összterületének négy­ötödét és az összlakosság kéthar­madát tartja ellenőrzése alatt. A felszabadított övezetben szaka­datlanul nő a nép életszínvona­la. Nguyen The Quang beszédé nek befejezése után ajándékot nyújtott át a Tolna megyei fiata­loknak, majd pol-beat dalok me­gyei fesztiváljára kerül sor. Meggyorsult a megye szövetkezeti iparának fejlődése Kibővített választmányi ülés a KISZÖV-nél TegnaD délelőtt ülést tartott a KISZÖV választmánya, amelyen a választmányi tagokon kívül több szövetkezeti vezető is részt vett. Gyerő András elnök beszá­molója alapján megtárgyalták a megye kisipari szövetkezeteinek 1967. évi tevékenységét, valamint a jövő évi tennivalókat. Fenyve­si Gyula, az ellenőrző bizottság elnöke a bizottság tevékenységé­ről tájékoztatta a választmányt. Mind á beszámolókból, mind az ezt követő vitából kitűnt, hogy a megyei szövetkezeti iparának fejlődése meggyorsult az idén. Ez többek közt annak eredménye, hogy a szövetkezetek már máso­dik éve gazdálkodnak csökkentett számú, központilag kiadott köte­lező tervmutatóval, mintegy „előbbre hozva” az új gazdasági mechanizmus néhány elemének bevezetését. A szövetkezetek eredményes gazdálkodása mindenekelőtt a nyereség alakulásában mutatko­zik meg, a termelési értékhez ké­pest mintegy két százalékkal ma­gasabb a nyereség az előző évi­nél. Az első háromnegyed évben 27,5 százalékkal termeltek többet a ktsz-ek, mint a múlt év azonos időszakában. Á termelés a mun­kaigényesség irányába iciódolt eh főként nagyobb mennyiségű bér­munka vállalása következtében. Ez azért is következhetett be, mert most már nem elsődleges szempont a mennyiségi növeke­dés hajhászása. Minden tevékenységben fejlő­dés következett be, mégpedig ál­talában nagyobb mértékű, mint amekkora az országos szóvetke-e- ti átlag. Exportra — januártól október végéig, tehát 10 hónap alatt — egyharmadnyival többet termeltek, mint a múlt. év azo­nos időszakában, exportértékesí­tés tekintetében a megye szövet­kezeti ipara a tizenkilenc vidéki KISZÖV közül a negyedik helyen áll. Jelentős segítséget nyújtotta!: a szövetkezetek a megye foglal­koztatási problémáinak megoldá­sához, háromnegyedév alatt ösz- szesen több mint ezer fővel nőtt a dolgozók száma. Bedolgozókból 217-tel foglalkoztatnak többet a szövetkezetek, mint a múlt év ben. Beruházásra 20 millió forin­tot használtak fel, elsősorban ez tette lehetővé az ezer főj létszám- növelést, azonban megállapította azt is a választmány, hogy a be­ruházások felhasználása míg min dig nem eléggé hatékony. Számos intézkedést tettek az új mechanizmusra való felkészü­lés érdekében, a beszámolót kö­vető vita elsősorban ezekkel fog­lalkozott. Többen felvetették a szövetkezeti társulások továbbfej­lesztését, több felszólaló hangsú­lyozta a szövetkezeti te> vek. üze­mi részlettervek fontosságát.

Next

/
Thumbnails
Contents