Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

\ I 4 fOT,VA WFGTFt VPpfTSAO 19G*. december 21. ■ Ilyen ez a háború... Selyemzászló tizennégy nyehen IV. Jeremiah Denton alezredesnek nem volt szerencséje. Pedig a fel­szállás előtt nem kisebb ember búcsúztatta, mint maga McNama­ra, az USA hadügyminisztere. Amerika első számú katonája ugyanis éppen abban az időben volt szemlekörúton, amikor az al­ezredes a VDK bombázására in­dult egy repülőgép-anyahajóról. A miniszteri búcsú nem bizonyult jó kabalának: Denton gépét lelőt­ték a Ham-Rong-i híd felett. Milyenek ezek a pilóták? Mi a véleményük a háborúról? Két ki­vonat két jegyzőkönyvből: James Davis százados. „Kérem én az amerikai hadsereg pilótája va­gyok. Nem vagyok hajlandó vá­laszolni minden kérdésre. Csupán azt szeretném közölni, hogy ha valóban olyan pusztítást okoztak gépeim, bombáim, mint ahogy mondják, akkor állítsák össze . a számlát. Hány ház, hány híd, hány gyár? Küldjék meg a csalá­domnak. A papa kifizeti. Ja, igen, az emberek.„ Ha valóban meg­haltak néhányan, kérdezzék meg a hátramaradottakat, mennyit kérnek személyenként, végkielé­gítésül. És csapják a számlámhoz. Mondom, mindent kifizet a pa­pa...” . Joseph Crecca főhadnaggyal személyesen találkoztam. Beszél­getésünkből csupán két mondat: „Én esténként imádkozom, hogy béke . legyen., Sajnálom, hogy olyan sok szenvedést okoztunk...” Melyik az igazi arc? Nem tu­dom;'Egy biztos: azt ma" már ők- is tudják, hogy a VDK légi terébe repülni nem békés kirándulás. És számolnak azzál is, fiogf‘'néiWtér-,! nek vissza. Azért szerelik fel őket több mint 300 használati tárggyal, íme, egy elfogott pilóta „szerelé­séből” néhány kellék: hordozható rádió, telefon, arra az esetre, ha sikerül kiugrani a gépből és sze­rencsésen földet ér, ezzel kapcso­latot tud teremteni a part köze­lében cirkáló mentő helikopterek­kel. Ha a tengerbe esik, használ­hatja a felfújható gumicsónakot, van nála tengervíz-sótalanító vegy­szer, és olyan oldat, amely meg­festi a tengert és megvéd a cá­pák ellen. Zsebekkel teletűzdelt ruhájában ott található a rugós kés, forgópisztoly, higanygőzös jelzőlámpa, amelynek morsejeleit kilométerekről is lehet látni. Víz­hatlan gyufa, gyógyszerek. Megta­lálható kelléktárában a „Hogyan maradjunk életben” című kézi­könyv, imakönyv. És egy kis se­lyemzászló, rajta tizennégy nyel­ven: „Segítséget kérek. Vannak-e a közelben amerikabarát parti­zánok. Ha igen, vezessen hozzá­juk. Kormányom hálás lesz érte.” Nem kérünk a hálából r— ismét­li az . utolsó mondatot Hung Yen tartomány egyik falujában Tni Song Hao asszony, a helyi milicia tagja. Jobb volna, ha e hosszú szö­veg helyett csupán egy kis felira­tot hoznának magukkal: „Meg­adom magam”.. ; A lelőtt amerikai gépek pilótái­nak — ha túlélik a lelövést — az lesz a sorsuk, hogy elfogják a hadsereg katonái, vagy a milicia tagjai, az egyszerű falusi embe­rek. Az egyik elfogására így em­lékezik vissza Song Hao: — Késő délután volt. A rizsföl­dön dolgoztunk. A magasfigyelő­ben szolgálatot teljesítő ügyeletes kolomppal jelezte: amerikai gépek közelednek. Az óvóhelyre indul­tunk, amikor fülsiketítő dörrenés rázta meg a levegőt. Az égre fi­gyeltünk, és láttuk, ágyúink elta­láltak egy gépet. Zuhanni kezdett és rövidesen fehér ejtőernyő nyílt ki a levegőben. A kiugrott pilótát néhányan szemmel tartottuk, a többiek a katonákat értesítették. A szél távolabb sodorta a piló­tát, s mire odaértünk, már leve­tette ernyőjét, futásnak eredt. Szaladtunk utána. Tudtuk, ha át akar úszni a folyón, csónakját kell használnia. De arra már nem volt ideje. Pisztolyt fogott ránk. Néhány pillanatig farkasszemet néztünk. Amikor észrevette, hogy egyre szorosabb gyűrű fogja kö­rül, eldobta fegyverét, megadta magát. — És aztán?... — Kormányunk felhívta a fi­gyelmet, hogy sértetlenül kell át­adni a pilótákat. Mi igyekszünk ezt betartani. Újból kezembe veszem a pilóta tizennégy nyelven írott, segítsé­get kérő zászlaját. Fura fogalma­zás. Különös gondolkodásra vall: „Vannak-e a közelben amerika­barát partizánok...?” Király Ferenc KEPREGENYVALTOZAT: SARLÓS ENDRE TÖ­RÖK, AZT MOND JA A SEREGEK \JRA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA szeke­reit. OROSZLANl KÖLYKEIDET KARD : E/aÉSZTI AAEG..." vB.-zB.rt a mene­tet: j=M /WOOD HA'* ■ TVL /v%£©yejc és í Sü£/vw\ei- t>\r.­Sfe tóm aainoany­^ NYUJKAT. IIS/DO-, ggB& LAS « ^ J Társadalmi esküvő Öcsémben . Nagyszabású társadalmi ünnep­ség zajlott le Őcsényben' szomba­ton, Molnár János KISZ-titkár és Szűcs Aranka ápolónő házasság- kötése alkalmából — írja Zala Bé- láné. A szokottnál is ünnepélyeseb- den dekorálták fel a KISZ-esek a tanácsháza nagytermét. Az úttö­rők sorfala között bevonuló ifjú pár Hargitai József vb-titkár előtt mondta ki a boldogító igent. A kisiskolás úttörők szavalatokkal és kórusszámok előadásával emel­ték a KlSZ-esküvő színvonalát. Király József, a járási KISZ-bi- zottság, Éppel János pedig a helyi KISZ-szervezet nevében köszön­tötte az ifjú párt, majd jókívánsá­gaikkal együtt átadták az ajándé­kokat. X.A.RÄCSO vásárolj PIAMIM OTP-hitellevélre h a szekszárdi hangsz és a szekszárdi, pák bútorboltok!} wm on 'ÓT! t kapha erboltbt si, bony •an! K.A. tó m rhádi (238) Saabé László: mvrAmmÁs ÉS (Kémek harca) — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Ko­no, Chaplin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honoluluba utazni? — Ha jól megfizetik!?... — Az anyagi részét már mondtam, a végrehaj­tás Mr. Kono dolga. Az ön feladata az lesz, hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Campbellt, ad­jon bizonyos információkat... — Mik lennének ezek? — Indulás előtt, időben meg fogja tudni. Akkor hát megegyeztünk?... Igaz?... A kocsi visszahajtott a városba, s amikor Bla­ke kiszállt és elbúcsúzott Konótól, a volt komor­nyik barátságosan megveregette a vállát: — 16 — Rövidesen értesítlek, Al.„ — tegezte le vá­ratlanul Blaket, * Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelent­se? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasználni. Végiggondolta ismét az egészet; nem volt olyan buta, hogy ne tudott volna arra a következtetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Újság­olvasó ember lévén, könnyen rájött, hiszen az újságok is nap mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsint- gatmk, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat... Főleg az ameri­kaival ... A Csendes-óceánnak ezt a térségét ugyanis az Egyesült Államok uralta ... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábította, hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi érzések összecsaptak a pénz utáni sóvárgással. Elvégre egyáltalán nem kis pénzről van szó, s esetenként még két-két ezer dollárt is kaphatna ... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észre­vette, hogy a japánok nagyon is komolyan ve­szik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hogy az illető — német. — 17 — Tehát a japánok és a németek itt is össze­játszanak ... Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy amatőrnek és civilnek olyasmibe kevered­ni, amire a hivatásosak. is évekig készülnek, ta­nulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és kémkedés megtorlására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a tör­vény önmagában vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárításfaan, kulisszák mö­gött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi el­hárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között... Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a be­következő Peari Harbour-i támadásra, az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészület­lenül és váratlanul érte az amerikai hadveze­tőséget'. .. Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-val, mégpedig úgy. hogy a japánok erről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű do’og. Követői rendkívül kitarfóak- nak bizonyultak; semmi kronen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahosrv azt amatőrkénze- lete tanácsolta. Először a telefonra eondolt. d° rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtet­tek el lakása nappali szobájának karosszékében. — 18 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents