Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-19 / 299. szám
4 TfttVÁ MEGYEI NEPÜJS«* 196*. december 19. WXTESS EKÄK fJT JÖOOEtNEK, IGYA Jf NAK,A/V\ENNYIT f CSÁK. TUDNÁK.. E2.T A HA2ÁRA i SS2ÁK.... ...sose széGySIoeK., TÍZ PECC AU>LVA AKÁR EGV EZRED ~||| oex. is Fa. fogvb OA'K VENNI Ajmjjfjfz b-íarcot... ROK KÉPREGÉNYVÁ.LTOZAT: SARLÓS ENDRE Ilyen ez c i háború... E jjel a dzsungelben II. A kétnapos trópusi esőtől felázott talajon ide-oda csúszkálunk. Szinte gőzölög a föld. Nyomasztó és fojtogató a páradús levegő. Zöld ágakkal álcázott gépkocsink leoltott lámpával halad az egyik legtöbbet bombázott tartomány, Than Hoá felé. Mellettünk gyalogosok, kerékpárosok, talicskások maradnak el. Sofőrünk nem mindennapi ügyességgel kerüli a bombáktól felszaggatott úton a kivilá- gítatlan járműveket. — Itt pihenőt tartunk. Nappal lebombázták , az ideiglenes hidat < — mondják kísérőim. Kiszállunk az autóból, a megáradt folyóhoz gyalogolunk: ifjúsági rohambrigádok tagjai — fáklyákkal világítva — építik a hidat. Leülünk egy kőtörmelékre. — Az amerikaiak minden nap jelentik: lebombázták a hidakat. Éjjel mégis megy a közlekedés. Az élelmiszer, a hadianyag eljut rendeltetési helyére — mondják kísérőim. Szabad jelzést kapunk, tovább indulunk. A 130 kilométeres utat tíz óra alatt tettük meg, közben tizenegy folyón keltünk át. Eszembe villan az amerikai U. S. News and World Report című magazin, amely egyik cikkében így kesereg: tönkrebombázzuk útjaikat, hídjaikat, lövünk minden mozgó célpontra, és mégis azt és oda szállítanak, amit akarnak..,, Sok mindent be lehet táplálni a Pentagon számítógépeibe. De a léleményességet, szívósságét, a szavakban nehezen kifejezhető bátorságot a matematikai műszerek nem jelzik és így azokat nem lehet bekalkulálni a gondosan előkészített haditervekbe sem. — Ez volt a tartomány székhelye — mondja kísérőm, Dúc Thang. A múlt idő használata valóban helyénvaló. Hiszen a városban alig lehet találni ép házat. Than Hoa-ra és a környékre fél év alatt, több mint nyolcezer bombát dobtak az amerikaiak. Nehéz, égett szag üli meg a levegőt. Terepjárónk kísérteties zajjal dübörög végig a kihalt városon. Az emberek tízezrei biztonságosabb helyre költöztek. A dzsungelben, egy szállodának keresztelt bambuszviskóban fogadnak bennünket vendéglátóink. Talán másfél órát aludtunk, amikor megszólalt a ko- lomp: arra figyelmeztetett bennünket, közelednek az amerikai gépek. Az óvóhelyre rohantunk, és némi megszakítással az egész napot ott töltöttük. Szürkület előtt De Chanh-al találkoztunk, a közeli erőmű igazgatóhelyettesével. Magyar tervek, gépek, berendezések segítségével indult meg az áramtermelés a hatvanas évek elején. A három- emeletes vasbeton épület romokban hevert, kettészakított vasgerendák meredtek az égre. Köröskörül bombatölcsérek. Mondom tolmácsomnak, ez az erőmű nem dolgozhat. Keresztül bújtunk a romhalmazon, le a föld alá. És ott a romok alatt zakatoltak a turbinák. Fényt, világosságot adtak a környék lakóinak. Amikor Lang Son tartományban Vu-La községben közölték, hajnali négykor várnak a szövetkezetben, már természetesnek tartottam. Ilyen időben népesül be a határ, indulnak munkába az emberek. — Sietnünk kell — mondta Hoai Bac, a tartományi pártbizottság fiatal titkára. — A folyón nemsokára szétszerelik a hidat. Az eredetit már tavaly szétbombázták. Egyetlen nap 21 rakétát lőttek rá. A hídnál már valóban ott voltak .az ifjúsági rphambrigádok. Álig aludtak'ríéKáhy órát. Azt is csak fának dőlve. Előző este a folyó egy közeli hídját állították helyre. — Tyao Dom Tyi: — Jó napot elvtárs — hallom a fülemnek már ismerős köszönést. A szövetkezet elnöke, Van Bai a bambuszkunyhóba invitál. Mielőtt beszélgetésbe kezdenénk, megmutatja, hol az óvóhely. Vietnamban ez úgy hozzátartozik az ismerkedéshez, mint az a szokás, hogy az ismeretlentől családja felől érdeklődnek. f — Hadd mutassak magának egy érdekességet — mondja az elnök. — A közelben állomásozó egységek lőtték le — fordul az amerikai gép roncsai felé. — De a mi milicistáink is tüzeltek rá. Feljegyzem a gép számát: FSN 1323. Érdeklődöm' a pilóta felől. — Együtt robbant a géppel — mondják. Nem nagy község Vu-La. Alig ZT MOND; JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ ÉGETEAA SZEKEREIT. OROSZLA/sH KÖLYKEIDET KARD EMÉSZTI 9AEG...* K r- AZ OK£0 PA~ LkitS«® fíASZT /S KJ- AAEfiÖFZJCEr OZS TH- ill |||||j Ml VAN OTT KINT? *®l|| | I EX A PARTRASZÁLLÁS? JlFl W A. KATÓNAK. EGY CSŐ- W/ POfZT&AN A'f-ÍTAfC. A WítMA'Z VÉGEA/éí-, DE IjZJÁ KÉ.r ÜJONNA A/ # JÖTT VOLT~ KÖZÖTTÜK.. \ öácHfZJST-l A A! KJNyrTOTTA mjÄAZ. ÜVEGEKJETi több mint 1200 lelket számlál. Tíz évvel ezelőtt alakult a szövetkezet, azóta Van Bai az elnök. A 370 tagú közös gazdaság a terület nagy részén, 78 hektáron a legfőbb népi eledelt, a rizst termeli. A trópusi éghajlat és a rizs rövid érési ideje lehetővé teszi az évi kétszeri aratást, májusban és október végén. — Mennyi az átlagtermés? — Ma már hektáronként elérjük az évi öt tonnát. A forradalom előtt alig két tonna termett egy hektáron. Víz nélkül itt nincs élet. Régebben háncsvödrökben hordták a folyóból. Bambuszrudakra akasztva. Vállon. A Vu-La-iaknak —- legalábbis a vízhordáshoz — ma már nincs szükségük a háncsvödrökre. Szivattyúk emelik át a vizet a rizsföldekre. A szivattyúkon a felirat: Made in Hungary. KIRÁLY FERENC Olcsó üdülési lehetőség a Balaton déli partján. • • Üzemek, vállalatok, termelő- szövetkezetek, szakszervezetek FIGYELEM! Olcsó áron vállaljuk dolgozóik 1968. évi csoportos nyári üdültetését. Kérésére ajánlatot küldünk. Idegenforgalmi Hivatal SIÓFOK. (106) Szsíbó László: ORVTÁMADÁS VISSZAVÁGÁS (Kémek harm) — Ez is szép... Sokszor találkozik Jimmie- vel? Azért kérdezem, mert mindig csodáltam az ilyen tengerész-medvéket, akik az életüket egy rozzant bárkának szentelik... — hazudta kissé sután Kono. — Tudja, mi tengerre termett ország vagyunk, szigetország, nekünk életünk a hajó... Hajó nélkül meg sem tudnánk lenni... Japán szerepe a világban attól függ, milyen erős a tengeren... Ha ön figyeli az újságokat, akkor olvashatja, hány ezer és ezer japán halászhajó fut szerte az óceánokon... Jimmie olyan idős, mint ön? — Igen... — Együtt kezdték a szolgálatot? — Igen, együtt... — 10 — —' És azóta is a flottánál szolgál? — Ilyen régien? — adta tovább a csodálkozót Kono. — Nagyon ügyes fiú... Imádja a tengert... — Tényleg jóbarátok? — Nagyon. Szolgálatkész, és nagyon rendes fickó. Bár egy kicsit ravasz... De csak olyanokkal, akiket kevésbé ismer... Hogy-hogy ravasz? — Hát. amikor* kártyázunk.:; — Igen? Kono megkönnyebbült. Már valami másra gondolt. De a kártyabeli ravaszkodás, az semmi... Az sokszor még segíthet is __ Meid: akit ő kiszemelt magának, annak ravasznak kellett lennie... Tervei így kívánták ... Igen, ravaszul kell kijátszania a tiszttársak éberségét, óvatosan kell megrendezni a találkozókat, ravaszul kell megszereznie az adatokat, méghozzá a legfontosabbakat, a leglényegesebbeket... De Kono- erről — érthetően — nem beszélt Blake-nek. Ellenben újra és újra, csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy neki egy nagyon jól működő vállalkozása van. s a vállalkozásból természetesen sok pénze. Ebből pedig sok mindent tudna finanszírozni... Például Blake-nek is tudna teremteni egy olyan vállalkozást, amely élete végéig nyugodt öregkort biztosítana ... Blake úgy tett, mintha hajlandóság lenne benne. Elbúcsúztak és elváltak. De alig ment Blake néhány lépést, Kono utánaszólt. — Elfelejtettem elkérni a telefonszámát... Ahol elérhetném... — 11 — Az amerikai megadta. És a japán még aznap este felhívta Blake-et, s megkérte, hogy találkozzék vele egy bútor- kereskedésben, másnap este. Fontos ügyben. Blake adta a csodálkozót: miért kell nekik ismét találkozniuk, amikor nem régen váltak el, s miért éppen egy bútorkereskedésben? Kono csak annyit mondott, hogy délelőtt tízkor Blake legyen a lakásához eső legközelebbi sarkon, ott fogja várni egy gépkocsi, japán sofőrrel, s az majd elviszi a megjelölt helyre. — Egy nagyon fontos személy akar beszélni önnel... Blake maga sem tudta, miért is csinálja végig ezt az egyre inkább konspirativ és veszélyes találkbzósorozatot. Mindenesetre másnap délelőtt tíz órakor kinn volt a sarkon. Egy nagy fekete Ford suhant a járda mellé, majd kiugrott belőle egy alacsony termetű japán. Felrántotta a hátsó ajtót, s anélkül, hogy szólt volna Blake- hez, betuszkolta. Vájon honnan ismerte ez a szótlan japán az izomembert? A legkevésbé Blake tudott volna erre felelni... A gépkocsi szinte teljesen céltalanul száguldott a városban: egyik utcából ki, a másikba be, aztán ki a város szélére, majd vissza. Végül megérkeztek a bútorkereskedéshez. Kono már ott állt az ajtóban. Hirtelen körülnézett, majd egyetlen lendülettel beült a kocsiba. A Ford ismét elindult. Mind a két japán hallgatott. Körülbelül egy fél órát kocsikáztak, majd egy mellékutcában megálltak, s ekkor Kono megszólalt. — 12 —
