Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

4 TOT.VA MEGVET NÉPf.TSÍO 1967. december 11. ARNOLD A nyolcvan esztendős kiváló né rejtvényünk vízszintes 1függőleges vnet író egyik gondolatát idézzük 13., és vízszintes 53. számú soraiban. Vízszintes: 13. Sárbogárd közelében lévő község lakója. 14. Vészjel. 15. Gorkij-nál ömlik a Volgába. 16. Mata. . .; híres kémnő volt az I. világháború idején. 17. Göngyöleg­súly, névelővel. 18. Római ezeröt. 19. Mondabeli görög királylány, egy csillagkép neve is. 21. Idegen női név. 23. Skála kezdőhangja. 24. Római 998. 25. Rá akar venni vala­mire. 27. Tokaj szomszéd községe. 30. Nyitotta, régiesen. 33. Nátrium. 34. Vércsatoimái. 36. Egyforma be­tűk. 37. EM. 38. Pl. a Fertő. 39. Község Fejér megyében. 41. Nobel­éi j as bakteriológus, előtte személy­neve kezdőbetűjével. 43. Az ilyen írás díszítő jellegű. 45. Gáztűzhe­lyek. 46. Látta vala. 47. Eret le­szorít. 49. Vissza: ókori építészeti stílus. 50. Amennyiben. 51. Intéző Bizottság. 52. Svéd autók betűjele. 55. Minőségjelzés — első osztályú. 57. Divatban lévő. 60. Csökkenő víz­szint jelzője. 63. Átvitt értelemben: Franciaország. 66. Helyhatározó. 68. VtJ. 69. Kiváló. 70. Folyó hó (!) névelővel. 73. Tova. 74. Nagy japán kikötőváros. 75. Az „i” görög neve. 76. Kén betűi. 78. Kötöznivaló (—’) 79. öcsi tulajdona. Függőleges; 2. Dél-amerikai füves síkság (—*■). 3. Angol hosszmérték. 4. Piroska, névelővel. 5. Mutató szócska. 6. Kárt okoz-e? 7. Ijedve. 8. Kövezetlen utcának van, főleg ősszel. 9. Tisza-parti község, Jugo­szláviában. 10. Lásd vízszintes 23. sz. 11. Meggondolatlanságra biztatott. 12. Következménye van. 17. Jordá­nia fővárosa. 18. Béke, oroszul. 20. A nemzetközi rádiószövetség neve, röv. 21. Nagy hatású sugár, fon. 22. Tiltás. 25. Kórus. 26. Helyiségeket köt össze. 28. Barlang, üreg. 29. Dallam. 31. Ritka női név. 32. Ke­resztülszúr. 35. Község Pest megyé­ben. 36. Tevékeny, eredeti helyes­írással. 40. Kerti szerszám. 42. Ba­basírás. 44. Nitrogén és kálium. 48. Múlik. 54. NEA. 56. Filmcsillag, név­elővel. 58. Lám. 59. Távozott. 61. Egy ország, egy főváros és egy csa­torna neve. 62. Öda, németül. 64. Latin kettősbetű. 65. Talál. 67. Pe­tőfi műveinek kiadója volt (Gusz­táv). 68. Filmet mutat be. 70. Név- elős erdei gyümölcs. 71. Történelmi időszak volt (—’). 72. Kikötőváros Szardínia szigetén. 74. Oxigén és szamarium vegyjele. 77. Igekötő. 78. Cérium. 79. ÖD. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 13., valamint a vízszintes 53. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: 1967. december 21., déli 12 óra. Kérjük a borítékra ráírni: „Keresztrejtvény”. A helyes megfe j tők között öt szépirodalmi könyvet sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes meg­fejtése: Vízszintes 1.: Tördelés; vízszintes 8.: Hírfej; vízszintes 40.: Glossza; vízszintes 76.: Lapzárta; függőleges 1.: Tárca; függőleges 17.: Kroki; függőleges 29.: Esszé; függő­leges 55.: Kefelevonat. A következőik nyertek könyvjutal­mait: Kedves Márta, Szekszárd, Merkl Ferenc, Tolna, Botos József, Tolnán émedi, Papp Mánia, Dom­bóvár, Deák Radó, Bonyhád. A meg­fejtőknek a könyvet postán juttat­juk el. ____________ T ELI TIPPEK TANÁCSOK A hideg, a hó, a fagy, a köd mind megannyi ellensége az autó­soknak és motorosoknak. Ezt a komisz, gyakran alattomos ellen­felet leteríteni, lennének hivatva ezek a sorok. Kivel nem fordult még elő, hogy kocsiajtajának zárja befa­gyott. Égő gyufával, vagy ön­gyújtóval bajosan melegíthető fel az elég vastag kilincs, különösen akkor, ha fúj a szél. Azokról a kocsikról nem is szólva, amelyek­nek süllyesztett kilincsük van. Egyszerűbben is nyitható vá válik a zár: tartsuk az égő cigarettát a kulcsnyíláshoz és ne szívjuk, ha­nem fújjuk azt. A meleg levegő egy-kettőre leolvasztja a lehelet­nyi jégkérget és a zár ismét tel­jesíti kötelességét. Eégi gépkocsivezetők akár ne is olvassák ezeket a sorokat, mert nekik sok újat aligha tudunk mondani, az új vezetők annál is- kább sokat tanulhatnak az öreg sofőr hasznos tapasztalataiból. íme: kemény, rücskös jégréteg képződött a szélvédőn, még a törlőlapát gumilapja is odafa­gyott az üvéghez. Igaz, valami éles és kemény tárggyal eltávolít­ható ez a nem kívánt felület, csakhogy nagyon lassú és fárad­ságos ez a munka, arról nem is szólva, hogy a méregdrága szél­védő megkarcolódhat. (Az ablak­törlőről nem kaparható -e a tör­lést akadályozó jégszaká1!.) Ilyen­kor tesz jó szolgálatot egy ki­mustrált női selyemharisnya, amelybe egy kanálnyi konyhasót öntünk, majd úgy alkotunk eb­ből labdacsot, hogy a sót 2—3 rétegben fedje a harisnya anya­ga. A kissé átnedvesedett sólab­dával néhányszor átsimítjuk a be­fagyott területet és a várt hatás nem marad el (és az ablaktör­lő érzékeny gumilapátja sem sé­rül meg). A sólabdát ne tegyük a kesztyűdobozba, mert az át­nedvesedett só kárt tehet a do­boz tartalmában. A gumiszőnye­gen ártalmatlan. Apropo szőnyeg. Havas, lucskos időben, a kocsiban ülők cipőjé­ről bőven csurog a hóié, és ezt egy autós nem szereti. Jó szolgá­latot tesz az ülések elé terített olcsó gyékénylábtörlő, illetve az aláhelyezett, többrétegű újságpa­pír, amelynek szívóképessége közismert. Az átnedvesedett pa­pír cseréje nem jelent költséget j és fáradságot. Különösen a léghűtésű motorok tulajdonosai panaszkodnak kocsi­juk gyenge fűtésére. A turbólapát által a kocsiba préselt meleg le­vegő azért nem tudja maradék nélkül kifejteni hasznos tevé­kenységét, mert a kocsi zárt . tere hamarosan feltöltődik, illetve megszűnik az „utánpótlás” Ezért tanácsos az elefántfület, vagy az egyik oldalablakot kissé kinyit­ni, hogy megindulhasson a leve­gőcsere. Ugyanis ha ezt nem biz­tosítjuk, akkor a kocsiszekrénybe szorult — gyenge utánpótlást ka­pó — meleg levegő hamarosan lehűl a jeges menetszéltől simo­gatott kocsiszekrényben. Attól nem kell tartani, hogy az ablak­résen bejut, a külső hideg. A túl­nyomás kizárja annak lehetősé­gét. Tessék nyugodtan kipróbálni. A síkos, havas úton döntő sze­repe lehet a gáz pontos adagolá­sának. Ha fél milliméternél töb­bet nyomunk a gázpedálon, túl­pöröghet a meghajtott kerék és a kocsi elhagyhatja nyomvonalát. Az is tudott dolog, hogy a mele­get jobban őrző, vastag talpú ba­kancsban nem tudjuk a kívánt érzékkel adagolni a gázt. (Nem véletlen, hogy a gyorsasági autó- versenyzők különleges, puha talpú félcipőben vezetnek.) Nos, nagyon jó szolgálatot tehet — különösen hosszú úton — a vékony talpú pa­pucs, legalábbis a gázpedált ke­zelő jobb lábon. Nagy hóban megfizethetetlen szolgálatot tehet a hólánc, amelyet adott esetben házilag is készíthe­tünk, de csak olyan kerékre, amely az abroncs közelében egy, vagy több furattal rendelkezik. A rövid láncdarabokat átfűzzük eze­ken a furatokon és a végeket anyás csavarral rögzítjük. Igaz, a gumi nem kedveli a hátán a láncot, de a nagy hóban alig „til­takozik” ellene. Száraz útra érve szaporán szereljük le a láncot, ha nem akarjuk, hogy az „megzabál- ja” a gumit. Mély hóban nem szabad a gázt hirtelen adni, mert a tapadás hiá­nyában túlpörögnek a kerekek. Különösen vonatkozik ez az indu­lásra. Az „ólomlábú” vezető rövi­desen beássa kocsiját a hóba, ahonnan csak idegen segítséggel tud kikecmeregni. Egy-egy gyé- v-nviábtörlőt kössünk egy hosz- szabb madzagon a kocsihoz, majd tegyük szorosan a meghajtott ke­reke elé a lábtörlőket. Óvatos gáz­adással sikerül elindítani a csökö­nyösen egyhelyben forgó kereke­ket, illetve a kocsit. Amikor ke­mény felületű útra érünk, ahol biztos az újraindulás, nyugodtan megállhatunk, hogy a két lábtör­lőt felvegyük a fedélzetre. A nehezen induló, makacs mo­tort könnyen életre lehet kelteni, ha a porlasztó torkába, vagy a légszűrőjébe egy gyűszűnyi (pati­kában vásárolható) étert öntünk. A betöltés után gyorsan végezzük el az indítást, mert ez a fogyadék nagyon gyorsan párolog. Ezzel az eljárással a legmakacsabb motor is azonnal indul. Jó, ha van a háznál (de ne le­gyen rá szükség): hosszabb út előtt tegyünk a csomagtartóba egy la­pátot és. «így .rjyloi^Zjsákocska ho­mokot, vagy salakot. Kellemes utazást kíván ß. Gy. RÖVID HÍREK ORSZÁGÜTI LARMA TOMPÍTÁSA Az országút melletti házak lakói gyakran szenvednék a i árművek okozta zörejektől. Az útmenti fák csak részben tompítják a lármát, mert a hanghullámok jelentő® rész-e á.thatol a koronán. A kísérleteik sze­rint, sokkal hatékonyabb a hang­forráshoz minél közelebb álló szilárd kerítés. Nem szükséges túlságo­san magasra építeni, mert a jármű­vek zörejei, főleg az alsó rétegekből indulnak ki, és alacsonyan terjednek tovább. Ha a 60 centiméter magasra épített kerítés mögött még fák is állnak, nagymértékben megszűri a lármát, FÉNY VEZÉRLÉSŰ TRAKTOR A „vezető nélküli” traktorok sorá­ban is különös figyelmet érdemel a Grúz Tudományos Akadémia kutatói­nak kezdeményezése. Elvi működése abban különbözik a többitől, hogy fényhatások alapján kormányozza önmagát. Tükör áll kapcsolatban egy villanymotorral; a szántóföldről a tükörre verődő fénysugarak érzé­keny felfogó berendezésre vetítődnek, amely a kapott hatások alapján irányítja a kormányművet. Az elekt­romos szem az egész mezőt figyeli. Érzékeli a felszántott és felszantafc- lan terület közötti eltérést, s finom impulzusokkal vezeti rá a traktorke~ reket a barázdára. A bemutató al­kalmával kiderült, hogy a bonyolult automatika további tökéletesítésével a legkülönbözőbb szántóföldi műve­letekre „oktatni” lehet az erőgépet, TAVIRÁNYÍTASÜ AUTÓSZTRÁDA Észrevehetően csökken a baleseti veszély a müncheni Autobahn egy 30 km-es szakaszán, amióta 1965-ben üzembe helyezték a modem közleke­dés-távirányító berendezést. Mivel ezen az útszakaszon vasárnap eseten­ként óránkint 4000 > ármű ozönliká egyszerű sebességkorlátozással á problémát nem lehetett meg-» oldani. így született meg a távirányí­tás bevezetésének a gondolata. Az út mentén két kilométernyi távolságban; nagy szekrényekben tíz különféle közlekedési táblát helyeztek el, ame­lyek egy irányító központból — ká­bel útján — állíthatók és bevonhatók. A központ televíziós kamerák és ren­dőrségi járőrök révén értesül a min­denkori forgalmi helyzetről, és foga­natosítja egyszerű gombnyomással — az éppen szükséges tábla megjelené­sét, vagy eltűnését. SmU Láziét mvjÁmmás VISSZAVÁGÁS (itós&dk faáru») — Sajnos,... De azért az öregebb korosztá­lyoknak is varrnak előnyei. Egy háború esetén a tapasztalat sokszor többet ér, minit a fizikai erő. Különösen a flottánál... Különben, van egy jó barátom a Pennsylvanián. Tudja, a zászlóshajón­kon ... Nem is kis ember... de szeretnék visz- szakerülni... A zászlóshajóra ... — Hogyan? Úgy tudom, a Pennsylvania kint hajózik a nyílt tengeren. A levelezés sokáig tart. — Ah, a Pennsylvania most Hawaii szigeténél horgonyoz... — így beszél getett a két sétáló amerikai és japán, mindketten ízlelgetve, próbálgatva a mási­kat ... Kono meghívta Blakeet, vacsorázzék vele Bonson Street-i lakásán. Blake azonban egy kis időt akart nyerni, gon­dolkodnia kellett, vajon megéri-e az időt a to­vábbi „játék”, ezért azt válaszolta a meghívásra, hogy aznap estére már elígérkezett valahová. Kono most már nem hagyta emberét: ebédre hívta meg Blakeet, mégpedig most, azonnalra ... — Étkezzünk együtt a híres japán vendég­lőben, a Kawafuku Teiben ... Különleges a ki­szolgálás és pompásak az ételek. Fürdő is van, gésák is vannak... Nos? — kérdezte Blakehoz fordulva. / Hiába volt az egykori izomember ravaszsága, nehéz volt kitérnie a japán meghívása elől... Végül is igent mondott, közben törte a fejét: tényleg kém ez a Kono? Még mindig nem volt biztos a dolgában, bár egyre inkább erősödött benne a gyanú, hogy a zömök kis japán tőle akar kémértesüléseket szerezni, pontosabban ten­gerészeti adatokat. Egy homályos érzés azt súgta neki. hoav Kono fontos szerenre akarta felhasz­nálni. Felötlött benne az is, hogy értesíteni kel­lene az illetékeseket, mert egy idő múltán talán késő lesz. De még nem merte megtenni: hátha felsül, hátha tévedés az egész, csupán az ő állan­dóan működő fantáziájának tudható be. Együtt ebédeltek, de a beszélgetés érdektelenül folyt le. Igaz, végigcsinálta az itt szokásos szer­tartást, s ez önmagában is igen kellemes volt. Kono javaslatára először a fürdőhelyiségbe men­tek, ahol két japán hölgy vette kezelésbe őket A ruháitól megfosztott Blake úgy érezte, mint­— 8 — ha újjászületett volna a kis japán nő ujjaitól. A lábujjától a fejebúbjáig végigmasszírozták, aztán forró fürdőben lemosták. Igazi felfrissülés volt ez, 9 az ebéd különösen jól esett. De a be­szélgetés semmit sem hozott. A japán mintha megfeledkezett volna arról, milyen melegen ér­deklődött még egy órája az amerikai flotta iránt. Ugye, ugye, mondta önmagának Blake, hátha csak a régi emlékek vonzzák hozzá a japánt? Megállapodtak, hogy két nap múlva ismét talál­koznak, ugyanitt, a japán étteremben. — Valóban kitűnő a konyha — állapította meg Blake. — Ott leszek... És a harmadik napon ismét ott voltak... Vé­gigcsinálták a fürdő és az étkezés egész szertar­tását, közben beszélgettek.^ Kono most már nyíltan beszélt arról, hogy őt elsősorban az érdekli, mikor akar Blake a flot­tához visszamenni? Ki a barátja Pennsylvánián? Az „izomember” némi színlelt habozás után így felelt: — Jimmie Campbell... Blake ebben a pillanatban találta ki a nevet, hiszen soha életében nem volt Campbell nevű ismerőse. — Régóta ismeri Jimmiet? — ösztökélte most már egyre határozottabban Kono. — Igen ... Együtt szolgáltunk... Ő már fel­vitte a kapitányi rangig... — Kapitány? Ejha! Ez szép! És ön mi volt a flottánál? — Őrmester... — 9 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents