Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

1967. december 15. TOLNA MEGTE1 NBPŰJSAO 3 Húsboltok ellenőrzése Huszonöt húsboltot látogattak meg októberben és novemberben az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség munkatársai és társadalmi ellenőrei. Volt, ahova csak egy­szer nyitottak be, másutt egymás után háromszor-négyszer is meg­jelentek. Azt vizsgálták, hogy a boltokban előírásszerűén szolgál­ják-e ki a vásárlókat, jól számít­ják-e fel az árakat, nem káros!t- ják-e meg a fogyasztókat. Most úgynevezett hatékonysági vizsgálatra került sor. A tavasz- szal ugyanis már volt egy „alap- vizsgálat”, akkor a tapasztalt' sza­bálytalanságok miatt megtették a szükséges intézkedéseket, felelős­ségre vonták a vétkeseket. A mos­tani vizsgálat célja többek közt annak felmérése volt, hogy milyen hatást váltott ki a félév előtti. Történt-e javulás azóta. Nos, a felügyelőség kénytelen volt megállapítani, hogy nem sok változás történt Most is vannak olyan boltok — mint a dunaföldvári 22-es ímsz-húsbolt, a Szekszárd vásár- csarnoki 135-ös, a Béla téri 75-ös ál­lami húsüzlet és rajtuk kívül még jó néhány —, ahova már eleve úgy nyithatnak be az ellenőrök, hogy itt biztosan mindent rendben ta­lálnak, nem lesz szükség felelős­ségre vonásra. Es vannak notórius csalók, akik így gondolkodnak: „Ha rajtacsípnek, kifizetem azt az ezer forint bírságot, de majd be­hozom. Még mindig én járok jól...” Inkább kivétel, mint általános az egyik földművesszövetkezeti hús­boltvezető esete: Május 17-én je­lentős árdrágításban érték tetten. „Jutalma” 800 forint lett. Július 7-én az ellenőrzés ismét súlyos fo­gyasztói megkárosítást tapasztalt, ekkor ezer forintra bírságolták. Most egyetlen napon háromszor — reggel 8-kor, majd 10-kor és délután 3-kor végeztek az ellen­őrök — természetesen mindegyik alkalommal más személy — nála próbavásárlást. Nem találtak hi­bát. A jegyzőkönyvezésnél kissé rezignáltan jegyezte meg: „Nézzék kérem, én innét akarok nyugdíjba menni. Nem kockáztatok.” Akkor még nem került nyilvá­nosságra az a miniszteri rendelet, amely szerint el kell tiltani a szakmától azt a kereskedelmi dol­gozót, aki sorozatosan megkárosít­ja a vásárlókat, vagy a társadal­mi tulajdont. Akit két éven belül háromszor megbírságolt az Állami Kereskedelmi Felügyelőség, szinte automatikusan erre a sorsra jut. Ezentúl már nem sokra megy sen­ki sem azzal a nézettel, hogy „majd behozom a bírságot”. Nyil­vánvaló, hogy utoljára kellett a vizsgált 25 boltegység több, mint felénél — 13-nál — jegyzőkönyvet felvenni fogyasztói megkárosí­tásért. Az ilyesféle magatartásnak igen súlyos következményei lesz­nek. A módszerek változatosak Azonban a régi, „hagyományos”, könnyen felismerhető fogások he­lyett terjednek a bonyolultabb, szakmai csalafintaságok. Hibásan beállított mérleget mindössze négy üzletben találtak — természete­sen egyik sem mutatott keveseb­bet, hanem többet a tényleges súlynál. A leggyakoribb módszer a szabálytalan húsbontással elkö­vetett manipuláció. Például a ser­i ■ ! A kihegyezett csülök I Hol kezdődik a karaj? < Ahol hatott a bírságolás — j és ahol nem hozott eredményt ■ ■ téshús különböző fajtáinak más és más az ára. A karaj 44, a tarja 34 forint. A sertésgerinc a fejtől a negyedik bordáig tarja, az ötödik­nél kezdődik és a ti­zenkettediknél ér véget a hosszúkaraj, majd itt kez­dődik a rövidkaraj. Szinte min­denütt a harmadik és negyedik borda közt választották el a ka­rajt a tarjától, de volt, ahol az egészet karajként mérték ki. A hosszú- és rövidkarajnak egy az ára, azonban a hosszúkarajról le kell vágni a grótcsontot. Ha a két­féle karajt nem különítik el, a hosszún is rajtmarad ez a csont, amit különben egy forintért kelle­ne adni kilónkint. A karajon leg­feljebb másfél centiméternyi bor­darész maradhat, ez is csak azért, hogy ne sérüljön meg az értékes karajhús. Ténylegesen 3—4 centit is rajtahagynak. Oldalast adnak el karajként így. (A különbség 14 fo­rint kilónkint.) Szabálytalanul vágják le a lábat és a csülköt. A 12 forintos láb egy részéből így 22 forintos csülök lesz, míg a csü­lökhús egy része „előlép” 39 fo­rintos combbá. A dombóvári fmsz 39. számú húsboltja a hely­beli kisvendéglőnek többek közt három darab „kihegyezett” hátsó sertéscsülköt adott át. Több he- lyent darabokra vágják az olcsóbb húsokat és „nyomatékként” a ma­gasabb egységárú húsrészekhez keverve árusítják. A boltba érkező fél sertéseket, negyed marhákat az árusítás előtt „bontani” kéül. Gyakran el­mulasszák ezt és a bontatlan húsból kanyarítják le a vásárló által kért merniviséset, hosy megnehezítsék az ellenőrzést, E .- előfordul szabálvtalan bontás is. A bonvhádi 65-ös húsboltban nemes?»’? a próbavásárlásnál mu­tattak ki 1.90 forint fogyasztói megkárosítást, hanem az eladó­térben kihelyezett, 3 darab ser­téskarajon is 40 deka tarját és 37 deka oldalasrészt találtak az ellenőrök. A szekszárdi 74-es boltban 2 36 kg~os „prőbavásá- rolt” hosszúkarajon 7 deka grót­csontot és 2 delta oldalast talál­tak. Egyetlen vásárlás 3.29 Ft fagyasztói megkárosítást okozott. A bonyhádi 62-es bolt vezetője nem tanult a régebbi felelősség­re vonásból, ismét alacsonyabb egységáré húsrészeket mért a karajhoz. nem nagyon vizsgálgatja, azt ka­pott-e, amit kért, nem csapták-e be. Néha még a kereskedelmi felügyelőnek sem szívesen mu­tatja meg a vásárolt húst, mondván, hogy legközelebb ma jd hátrányba kerül a vásárlásnál. Több boltvezető védekezett azzal, hogy az ipartól is szabvá­nyon aluli húst kapott. Például a fél sertésnek legkevesebb 22 kilósnak kell lennie, ezzel szem­ben néha 14—15 kilósakat is kapnak. A Húsipari Vállalatnál sdkszor rajtahagyják a háj egy részét is. Ebből — ha szabály­szerűen végzik el a hússzéki bontást —, nem lehet kihozni azt az értéket, amivel a boltot megterhelték. Ha élnek a rekla­máció jogával, legközelebb hát­rányba kerülhet a bolt az ipar­ral szemben, hiszen a hús — hiánycikk. Nem jó szembe­szállni a vállalattal, amelynek „jóindulatától” függ az ellátás Orvosolták a panaszt Ténylegesen azonban csak egyetlen boltnál találta a vizs­gálat nyomát a reklamációnak. A dunaföldvári 22-es fmsz-bolt vezetője, Nagy Endre már több­ször reklamált és csodák csodá­ja, a vállalat többnyire elismer­te és orvosolta a panaszt, ahe­lyett, hogy „megtorolta” volna. A vállalat pécsi központjában is úgy vélik, hogy csak akkor tud­nak segíteni a panaszokon, ha tudomásukra jut. Nemcsak a hús hiánycikk, ha­nem a szakember is. Egy-két he­lyen a csaláson rajtakapott bolt­vezető levetette a köpenyét és az ellenőrnek akarta adni: „Tessék, vegyék át, szívesen lemondok ró­la, csinálják maguk”. Fenyege­tőzhetett az illető, — bár bizo­nyára nem gondolta komolyan, — mert tudta, hogy bajok van­nak a szakmai utánpótlással. Egyszerűen nincs a megyében húsipari szakmunkásképziés. A MÉSZÖV akart segíteni ezen, A mezőgazdasági termelésfejlesztés feladatai az új gazdasági mechanizmusban Együttes ülést tartott a megyei tanács mezőgazdasági, építés-közlekedési és vízügyi állandó bizottsága Az első napirendi pontként szereplő „A mezőgazdasági ter­melésfejlesztés feladatai az új gazdasági mechanizmusban” té­mát Horváth József, a megyei tanács vb-elnökhelyettese ter­jesztette elő megvitatásra. Az előterjesztést követő széles körű vitában az ÁB tagjain kívül, felszólalt és több problémát ve­tett fel dr. Kurnik Ernő pro­fesszor, a Délkelet-dunántúli Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója. Mint az anyag fő hiányosságát, azt emelte ki, hogy nem foglalkozik a háztáji gazdaságok problémájával annak ellenére, hogy az új gazdasági mechanizmusban is jelentős sze­repet fognak játszani, és a ter­melésié jíesztásnék e jelentős te­rületeket is figyelembe kell ven­ni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a növénytermesztés terüle­tén a takarmánytermesztés, és ezen belül a fehérjeellátás prob­lémáival is behatóbban kell fog­lalkozni. Szüllő Béla, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója is hasznos észrevételekkel egészí­tette ki az egyébként mindenre kiterjedő, a jelenlegi helyzetet felmérő, és a fejlesztés lehetősé­geit feltáró munkát. A második napirendi pontként Tolna megye vízgazdálkodása szerepelt. A beszámolót Fábián Imre, építés-közlekedési és víz­ügyi osztályának vezetője ter- jetsztette az együttes ülés elé. A beszámoló nagy súllyal fog­lalkozott a vízkárelhárítással és a vízhasznosítással. A beszá­molót élénk vita követte, melyből a mezőgazdasági állandó bizottság tagjait leginkább érin­tő kérdések alkották a közpon­tot. Hozzászólt a témához, és ér­tékes kiegészítő észrevételeket tett Somorjai Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály vezetője. Balogh András Három forint helyett tíz fillér A kisipari termelőszövetkeze­tek az utóbbi években mind na­gyobb mértékben veszik ki ré­szüket az árutermelésből. Külö­nösen értékesek az olyan kezde­ményezések, amelyek az ipar egyes ágaiban a még meglévő úgynevezétt fehér foltokat igyek­szik eltüntetni. Simontornyán hozzáfogtak egy országosan hiánycikknek számító termék — a fénycsőarmatúra —1 készítésé­hez Az igény olyan nagy, hogy a kezdetleges kézi munkával nem győzték a lámpatestek gyártását. Bár a kézi munkával gyártás­ban lévő terméket is szalagra vitték, mégsem volt termelékeny, mert nem volt célgép. így pél­dául egy alkatrész kézi megmun­kálása körülbelül három forint­ba került. Ä szövetkezet vezetői elhatározták, hogy célgépeket vásárolnak, illetve alakítanak át. Ma már két célgép működik a szövetkezetben. Az egyik a há­romforintos költséggel készített alkatrésznél hoz jelentős hasz­not: 2,90 forintot. Sőt, a prés szerszámának cseréje esetén, más munkaművelet elvégzésére használható. A héten munkába állítják a szövetkezet újabb szer­zeményét : egy nagy teljesítményű lemezvágó gépep. Ezt megfelelő­en átalakítva ismét több mun­kaművelet kerül a kézi munká­tól a gépre. S így egy-egy eset­ben forintokat, filléreket megta­karítva válik a munka gazdasá­gossá, gyorsabbá. S végered­ményben e forint-filléres mun­kák nyomán lesz elegendő fény­csőarmatúra. és más közfogyasz­tási cikk. illetve ipari felszere­lés. — Pj — A dunaföldvári 14-es fmsz- húsboitban 3.20 Ft-os. a nince- helviben 5.71 forintos többletet mutatott ki egy-egy nróbavásár- lás. A dunaszentgyörgvi fmsz- húsbolt vezetője nemcsak a fo­gyasztókat károsította mes. ha­rem agresszíven lépett fel az ellenőrökkel szemben is. Gyön- kön. a szövetkezet húsboltjának vezetőjét a múlt évben már meg­bírságolták, a közegészsógű gvi szabályok súlyos megsértése miatt, most ismét szanaszét he­verő húscafatokat, a hűtőszek­rényben rothadásnak indult cson­tokat, húst találtak. A hús — hiánycikk! Felvetődik a kérdés: Mi az oka a sok visszaélésnek? Hogyan le­hetséges az, hogy a félév előtti vizsgálat és felelősségre vonás nem hozta meg a kellő ered­ményt? Mindenekelőtt azzal kell szá­molni, hogy a bús még mindig megállapodott a Húsipari Válla­lattal, hogy tíz fiatalt kiképez­nek Pécsett, azonban az fmsz-ek ÖNÉLETRAJZ közül mindössze egy, a duna­földvári jelentkezett ilyen igény- nyeL Nem megfelelő a vállalati, szö­vetkezeti belső ellenőrzés sem, ami aztán „zöldutat” biztosít egyes boltvezetőknek, a fogyasz­tók megkárosítására. A hús egyelőre hiánycikk és máról holnapra nem is lehet elegendő tőkehúst biztosítani az üzletekbe. Nyilvánvaló, hogy ha megfelelő mennyiségben tud majd adni a mezőgazdaság, illet­ve a húsipar, szinte automatiku­san kiküszöbölődnek a fogyasz­tók megkárosításának „hagyo­mányos” és újabb lehetőségei. Addig azonban a fokozott ellen­őrzés — nemcsak a hivatalos szervek, hanem a vásárlók ré­széről is —, a következetes fe­lelősségre vonás alkalmazása, a Lehet valaminek önéletrajza, amikor az a valami még meg sincs ? Bár tudom, hogy ezer olvasó kö­zül ezer arra szavaz, hogy nem lehet, én azonban más vélemé­nyen vagyok, sőt ezt bizonyítani is tudom. Tessék elsétálni a szekszárdi Bakony ut­cába! Ebben az utcában például még nincs szennyvízcsatorna, de ennek a nem létező valaminek máris van története. Ősszel kiásták a he­lyét, s lefektették a csöveket. Már-már majdnem volt szenny­vízcsatorna. Az üzem­próbánál azonban ki­derült, hogy nem jó, több helyen folyat. a vezetéket. s kezd­ték élőről: ismét le­fektették végig az ut­cában. A több hétig tartó munka után végre ismét elkészült a csatorna, s kezdőd­hetett az üzempróba. Ez az üzempróba ugyanezt eredmé­nyezte, mint az elő­ző: kiderült, hogy nem jó a csatorna, mert folyat. Elkezd­ték „javítani", ken­ték malterral napo­kon leeresztül, ám ez mit sem segített. A szakemberek közben vitatkozni kezdtek, hogy azért mégse kelljen most már fel­szedni. A vitától azonban nem tömítö- dött el sehol sem a csatorna, végül egy ték, mert az erős ce­mentes malter annyi­ra megkötött az ösz- szeeresztéseknél, hogy annak a feltörésével együtt törött a cső is. Eddig a csatorna élettörténete: két­szer megépítették, kétszer felszedték, s most a csövek szana­szét hevernek, kezdik ismét újraépíteni. Csak azt nem tudom megérteni, hogy me­lyik vállalat van olyan jó anyagi kö­rülmények közt, hogy ezt a luxust megen­gedheti magának. Mert akárhogyan is vesszük, az egész pénzbe került. A munkásokat fizetni kellett még akkor is, ha a csatornát rosz- szul csinálták meg. hiánycikk. Gyakori eset, hogy a fogyasztó, aki hosszabb ideig vár* az üzletben, míg sorra került, örül, hogy megkapta a hűsít és belkereskedelmi miniszteri ren­deletek segíthetik a helyzet ja­vulását. J. J. A munkások ezután szép napon napokon keresztül a kénytelenek felszedésével bajlód- felszedni utr tak. Végig felszedték Azaz inkább ismét Az elhasználódott, voltak tönkrement, s az osszat. anyag érték< -.cm öt feltör• forint... B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents