Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

{ I KtPRCG£NYVA.LTOZAT-- SARLÓS ENDRE SAJA'r GOCVÓrÓC TACA'LWA fLLESETT PENSCMWfTZ SZA 2A0QS... CHTfSTtAN tcé/VY teljen volt tuOoaaa'suc VENN! , hogy A SZAlZADBck T/Z£NtCJETTEN AAATZAÍ3TAE. KIAaXKZXI AaOttßOt k, OOTHADT l-yv/KAK.- te 0ÓL! Mn-s^teaaeg Szabó László: 1941. december 7-én a japán légierő minden előzetes hadüzenet nélkül megtámadta az Egye­sült Államok legnagyobb csendes-óceáni tá­maszpontját, Pearl Harbourt. A támadás, amelynek következtében több mint háromszáz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után von­ta az USA hadbalépését és a második világhá­ború csendes-óceáni frontjának megnyitását. (Pearl Harbour a Hawaii' szigetek Oahn szige­tén fekszik.) Az egyre terjeszkedni akaró japán imperia­lizmus ezt a nagyméretű támadást már évek­kel előbb előkészítette. Az amerikai földrészen fél évszázada letelepedett japán kolóniák tag­THTWS MEGYEI NEPŰ.TSA© 196“. december TS. Fa kombinát as Angara pariján Bratszki cellulózét kap majd Magyarország is A faipar központja a Szovjet­unióban a hatalmas kiterjedésű Kelet-Szibéria lesz. A távlati tervek szerint' az országnak eb­ben a részében 21 hatalmas fa­ipari üzemet építenek. Az egyik már épüli Bratsak- ban, az Angara folyó partján. A gyár épületei 30 kilométernyire vannak a híres bratszki vízi- erőműtőil. Tehát minden megvan a kö­zelben: olcsó villamos energia, úthálózat, és ami a legfőbb, ha­talmas fakészlet. A kitermelés területe nagyobb, mint egész Belgium. A faipari komplexum szinte óráról órára növekszik. A gyárak épülnek és máris termé­ket adnak. Működik az évi 125 000 tonna kapacitású cellu- lóze-berendezés. A bratszki kom­binát termékét csakhamar több országban is megismerik. Bratsz­ki cellulózét exportálnak majd például Magyarországra is. Ha majd teljesen elkészül a bratszki komplexum, évente csu­pán az alapvető termékekből: cellulózéból és szilárd karton­papírból 200 ezer, illetve 280 ezer tonnát kap a hazai ipar. A vállalat sajátossága, hogy nem hagy melléktermékeket, minden feldolgozásra kerül. A bratszki gyárak gépsorai évente nyolcmillió köbméter faanyagot dolgoznak fel. A közelben máris épül a korszerű kikötő. A fiatalok, akik eljöttek Szi­bériába, hogy gyárakat építse­nek, most szakmát tanulnak. Már működik a különböző tanfolya­mok egész rendszere, hogy szak­embereket képezzenek ki a cel- lulozeipar számára. Az üzem körül rövid idő alatt hatalmas munkástelepülés épült. A tervezőirodákban pedig már dolgoznak az új munkásváros tervrajzain. A városon meglát­szik majd a fiatal mesterséges tenger közelsége. A széles utcák a tengerpartra vezetnek. Az új parkok beleolvadnak a hatalmas erdőségekbe. Kelet-Szibéria tér­képén hamarosan megjelenik egy új város. ORVTÁMADÁS is VISSZAVÁGÁS (keinek harca) Itt áll azonban a Dipoli-nak ke­resztelt étterem, amely belső- építészetileg rendkívül praktiku­san és gyorsan tudja ellátni — önkiszolgáló-rendszerrel — több ezer főiskolás étkeztetését, de amelynek külső kiképzésében a legfantasztikusabb megoldások­ban élhették ki magukat a ter­vezők Reirna és Railli Pietila. A külsőleg teljesen vörös réz­lemezzel burkolt lapos épület körül gránitsziklákat halmoztak fel, gránitsziklahalmazok sora­koznak a legnagyobb belső elő­térben is, bennem első benyo­másra azt az érzést keltve, mint­ha az ember huszadik századi modem barlangjába lépnék. Kettős feliratok Noha Finnország lakosságának csak 8 százaléka svéd nyelvű, az utcanevek és sokszor a cég­táblák is svéd és finn féliratúak. Itt jegyzem meg, hogy a 600 éves svéd uralom nyomai úgy is jelen vannak, hogy a 9 százalék­nyi svéd birtokolja az ország nemzeti jövedelmének mintegy 30 százalékát, sok bank és üzem az övék! A belvárosban — akár Pest belvárosában :— olyan élénk, a forgalom. Különösen a Saarinen tervezte főpályaudvar körül, mert igaz, hogy Európa nagyobb feléből az idelátogatók fő tö­megei elsősorban hajón és re­pülőgépen érkeznek, de igen je­lentős a vasúti forgalom is. Hel­sinki kikötőváros jellegére az is utal, hogy az ország egész ten­geri kereskedelmének fele a ki­kötőn keresztül bonyolódik le a világgal. Legtöbb a svéd és né­met (NSZK) feliratú hajó, mert e két ország a finn külkereske­delem legjelentősebb partnere. Közel a kikötőhöz, mintegy uralva a finn főváros déli csücs­két, magasodik — a tengerről messzire láthatóan — a Nagy Templom. Fehér falán szikrázik a nyári napsütés, a templomhoz vezető meredek lépcsősoron beat- n.ikek, huligáni-formájú koszos külsejű fiúk és lányok meleg­szenek, de mind a templom kül­seje, mind belseje a finn nép nemes puritánságát tükrözi. Meg­lepett amikor arról hallottam, hogy alacsony a templomba járók aránya, mert itthon az útiköny­vek vallásosnak állítják be a finn népet. A lakosság 93 száza­léka evangélikus, 4—5 százaléka görögkatolikus és az egész or­szágban alig kétezret számlál­hatnák a római katolikusok. Az állam — mint a felszabadulás előtt nálunk — behajtja az egy­házi adót, de egyre növekszik az egyházakból kilépők száma itt is. Dinamikus városfejlesztés Sok az ellentét a finn főváros­ban. Ultramodern paloták épül­nek sorra, rendre, a kikötőben pedig mindennap déli 12-ig tart a piac, amely akár' a mi váro­saink heti piacai, csak az áruk fajtái mások. A halászok fel­eveznek ladikjukkal a partig, s csónakból árulják a sokfajta ten­geri halat és rákot. A kikötőtől kicsit távolabb pedig ma is ott sorakoznak a népi mosodák, ahol — a mi hajdani falusi patak­partjaink ruhasulykoló asszonyai­hoz hasonlóan — mossák a ten­ger vízében az asszonyok a fe­hérneműt, a szőnyegféléket. De, ha Helsinki „Váci utcáján” az Espla,naadikatu-n végig sétá­lunk, és a sok csillogó üzletet, a gazdag választékú autószalono­kat, a hömpölygő emberáradatot látjuk, nyomban eltűnik a fa­lusias idill, az embert a gyorsan épülő, dinamikus mozgású fővá­ros keríti hatalmába, tisztaságá­val, kitűnő levegőjével és a ma­gyarokhoz szívélyes barátsággal viseltető embereivel. Bármerre jártunk, mindenki tudta, hogy nemcsak egyszerűen rokonok, hanem a szocialista Magyarország képviselői is va­gyunk, akik magunkkal vittük Finnországba egész népünk üze­netét és magunkkal hoztuk ha­za egy távol északon élő, tehet­séges rokon nép szívélyes jó­kívánságait. Mint bevezetőben utaltam rá, a ma még kapita­lista társadalmi berendezkedésű Finn Köztársaság és évszázados szomszédja, a szocialista Szovjet­unió közötti baráti kapcsolat mintája a népek aktív, békés egymás mellett élésének és együttműködésének. Reméljük, hogy a nagy létszámú magyar „népi diplomácia” finnországi, és az ugyancsak — nagy létszá­mú finn küldöttség magyarorszá­gi látogatása egy új, terméke­nyebb szakaszt indít el népeink együttműködésében is. RÄCZ LAJOS LEZUHANT ES HU GYŰL LAUT vrro/ZLA’ZÖ SZAÍ-, (JtŐG&ZEK. pOsTZE CSAPOTT AZ éű/ZEr. AZ. ÚJA3& e~s PPULT3E AA/NDEJHHÍ/ S2APAOATLAA/L/L tOzECT. jaiból olyan hírszerző hálózatot épített ki, amellyel kevés ország dicsekedhetett. Ez a szervezet, a Pearl Harbour-i támadást megelő­zően, már egy jó fél évtizeddel előbb mozgásba jött, mégpedig egyetlen cél érdekében: Japán állandóan tudni akarta, milyen amerikai erők mozognak a Csendes-óceán térségében, hogy egy. elkövetkező háborúra ennek megfelelő el­lenőrt készíthessen fel... 1940-ben a San Francisco-i világkiállításon egy különös „intézmény” csalogatta a kiállítás látogatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el, mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fényképészek modellstúdiója”, viszont amit benn lehetett látni, már inkább... Csekély be­lépődíj ellenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette át a kabátot, aztán megjelent a tulaj­donos és a belső helyiségbe invitálta látogató­ját. Odabenn három feltűnően csinos fiatal hölgy üldögélt. Amikor vendég érkezett, mind­hárman ledobták magukról a selyempongyolót, a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképezőgép: bárki lefényké­pezhette a meztelen modelleket. Óriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bizonyos Al Blake, közismert amerikai artista elégedetten dörzsöl- getto a kezeit. Blake, ez a kiöregedett artista, úgy érezte^ össze tud szedni annyi pénzt amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még azzal is óriási pénzeket keresett, hogv tökéletesen uralkodva izmain, a nagy szabósá­gok kirakataiba helyezett próbababák közé állt, — 2 — is á járókelők — a kellő nyeremény reményé­ben — „totózhattak:” melyik a baba és melyik az élő ember. Blake ezzel a képességével meg­szerezte magának Amerikában a „robotemberek királya” címet. De aztán ahogy öregedett, úgy csökkent iránta az érdeklődés, s persze ezzel együtt a pénzbeli honoráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképezésével, ismét „bevág...” S valóban, a San Francisco-i világ­kiállításon gyorsan híre kelt, hogy csinos, fiatal, meztelen lányokat lehet néhány, centért fényké­pezni a „Művészi fényképészek modellstúdió- jában”. Blake éppen egy látogatót bocsátott el, amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényké­pezőgéppel. Ezekben az években amerikai föl­dön azzal lehetett megkülönböztetni a japáno­kat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek, bármilyen nyomorúságosán is éltek — minde­nütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha már itt tartunk, elárulhatjuk azt is, hogy ezeket a gépeket egyetlen Amerikában élő japán sem maga vásárolta, hanem ajándékba kapta, mégpedig — ismeretlen feladótól. S a nagylelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — ,a japán hírszerző szolgálat volt, amely első­sorban a faji hovatartozásukra apellálva, tíz­ezer. számra dolgoztatta, mint kémeket a világ különböző tájaira letelepedett honfitársakat. A zömök japán férfi, miután belépett a külö­nös stúdióba, néhány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdonost... BAD TÖ- " RÖK, AZT AAOND; !, JA A SEREGEK URA, ÉS FÜSTTÉ I ÉGETEAA szeke- { reit.okoszlÁNí t KÖLYKEIDET KAM) f, E/AESZTl /V\£G. FINNORSZÁGI ÚTINAPLÓ (6.) Helsinki, észak fehér városa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents