Tolna Megyei Népújság, 1967. december (17. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-02 / 285. szám

*

t

196’?. december 2.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ

A törzsgárda E

r E

Újszerű gumicsizmagyártás Dunaföldváron I

Az országban eddig párat- E lan új technológiával gyárt- E ják az ipari gumicsizmákat a = Dunaíöldvári Gumiipari Ktsz- = ben. Az új eljárás a szakma = nagy tapasztalata mesteré- E nek: Holmár József műszaki E vezetőnek az újítása, s Pet- E recz Miklós szerszámkészítő E technikus és ifjú Holmár Jó- E zsef vegyésztechnikus közre- E működésével valósította meg. 2T A helyszínen pillantottunk E be az újszerű gumicsizma- E gyártásba. Az idős szakem- E bér: Holmár József kalau- E aolt bennünket E

— A préselt eljárással ké- E szülő ipari gumicsizma tel- 3 jesen új technológiája való- E ban, egyedül nálunk látható E — közölte. — Saját erőből E valósítottuk meg. Eddig ál- E tálában fémsámfát használ- E tunk, most pedig hőálló. ki- E tűnő szovjet műanyagból ké- 5 szített légzsákot alkalmazunk ~ a gumicsizmák gyártásánál. E A légzsákra épített gumicsiz- E mát 8—10 atmoszféra levegő- E nyomással felfúvatjuk a vil- E lannyal működő féihprésfor- E mázóban és 13 percig vulka- E nizáljuk. E

A híres dunaföldvári mes- jj terek tehetsége alkotóteret E kapott a szövetkezeti üzem- E ben. A húszéves üzem elis- E mérést vívott ki jó minősé- E gű gyártmányaival. E

BALLABÁS LÁSZLÓ ~

raiiiiiiiniiiiinnnm (BAKÓ JENŐ felvételei) £

.........................................................................

A gumicsizmát kiveszik a „sütőből”

A fényesítőben

ÖREGEK NAPKÖZIOTTHONA

ö

fgova megy Lukács néni? — ** kérdi a Bajai út irányába tartó, idős asszonyt szomszédja.

— Megyek az öregek napközi otthonába — válaszol, de csak addig áll meg, amíg a kíváncsiskodónak választ ad.

— Jól érezzük magunkat, meleg helyen vagyunk, jó ebédet kapunk.

— Azt kérdezi mit csinálunk?

— Istenem. Mit csinálhatnánk, beszélgetünk, kártyázunk, rádiót hallgatunk, tv-t nézünk. Aki akar, kézimunkázik, vagy olvas.

— És mondja Lukács néni, vitatkozni, veszekedni nenp szoktak?

Mit göndol, nem veszekedni megyünk oda — méltatlankodott a kis öreg. s faképnél hagyta a kérdezősködőt.

Bátaszéken, a Bajai út 18. szám alatt öt héttel ezelőtt, öregek részére, napközi otthont nyitott a községi tanács. Naponta húsz látogatója, s ugyanennyi kosztosa "van. Valamennyien egyedülálló öregek, nyugdíjasok, járadékosok. Garami Ferencné, a napközi vezetője, derűsen fogadja az érkezőket. Ami a legfontosabb, mindenkihez van egy-egy meleg szava. Név szerint ismeri a „napköziseket”, tudja ki hol, és ki mellett szeret ülni. Elsőnek ár. Mátyás Lajosné érkezett.

— Már alig vártam, hogy jöhessek. Annyira megszoktam a

mi kis közösségünket, hogy szinte furcsa a vasárnapi szünnap — mondta — s kényelmesen elhelyezkedett a kagylófotelban. Mátyásné bentlakásos otthonban volt, de elkívánkozott.

— Jó volt ott is minden, mégsem tudtam megszokni. így jobban érzem magam.

Mind sűrűbben nyílik az ajtó. Rita néni, Léna néni, Fehérné és a napközi legidősebb tagja, a 83 éves Juli néni is megérkezik. Egymás kezébe adják a kilincset. Melengetik elgémberedett kezüket, aki már felmelegedett. helyet keres magának.

— Nini, megjött Irmuska., — fogadják az újonnan érkezőt. Az Irmuskának szólított idős nő egy hétig betegség miatt otthon maradt, de nem volt magára hagyatva. Garaminé gondoskodott arról, hogy naponta meglátogassák a beteget és ebédjét rendszeresen megkapja.

tízben kialakulnak a ját- szó, a kézimunkázó és beszélgető csoportok. Ezúttal Irma néni áll a központban. Egy héten át, amíg távol volt, összejött mondanivalója. Megérkezik Kovács bácsi is, az öregek napközijének eddig még egyetlen férfi tagja. Otthonosan mozog, fázósan a kályha mellé húzódik. Keveset beszéi. Nyilván attól fél, hogy a sok asszony között kisebbségben maradna.

Tizenegy óra és a dél közötti idő ebédváró hangulatban telik. Garaminé — akit mindenki Manyikénak szólít — nem panaszkodhat. Egymással versenyeznek, hogy ki segítsen a terítésnél, és ebéd után az asztalok leszedésénél. Jól érzik magukat a báta- széki öregek a napközi otthonban. Elégedettek az ellátással, a bánásmóddal. A községben hallott szóbeszéd alapján egyiket- másikat titkos gondolat foglalkoztatja. Most már sok az érdeklődő, és az öt hét alatt kialakult törzsgárdatagok attól félnek, hogy a helyszűke miatt kiszorulnak.

Garami Ferencné türelmesen foglalkozik az öregekkel, nyugtatja a kedélyeket: — Ne adjanak a szóbeszédre. Az igaz, hogy mostani elhelyezésünk ideiglenes, de a tanács továbbra is gondoskodik rólunk. Arról van szó, hogy a Kossuth utca 3. szám alá leszünk átköltöztetve, mert ott lehetőség van a bővítésre.

m beszélgetés után az öre- " gek megnyugodtak. Elfogadták Mátyásné véleményét:

— Nem kell adni a szóbeszédre. Az a biztos, amit Manyika mond. Neki ugyanis pontos értesülései vannak, tagja a pártvezetőségnek, és a községi tanácsnak — mondta.

POZSONYIIGNÁCNÉ

„A fejlődés üteme falun is képzett vezetőket követel’’

Ülést tartott a megyei tanács vb

Tegnap délelőtt Szabópál Antal vezetésével ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ülésen megjelent Tolnai Ferenc, a párt megyei bizottságának titkára, Hunyadi Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára és Szabó Géza, a KISZ megyei bizottságának titkára. Első napirendi pontként a jelentés a vb jogkörében tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határoza- tok végrehajtásáról szóló beszámolót fogadták ed. A következő napirendi pontban a falusi értelmiség társadalmi tevékenységéről szóló beszámolót vitatták meg.

A művelődésügyi állandó bizottság, a mezőgazdasági, valamint az egészségügyi és szociális állandó bizottsággal karöltve, 42 községben vizsgálta a falusi értelmiség társadalmi tevékenységét: megyénk gazdasági élete az elmúlt időszakban erőteljesen fejlődött, az ipari és a mezőgazdasági termelés megnövekedett. A fejlődés üteme képzett vezetőket követel. így természetes, hogy az értelmiségi munkakörben foglalkoztatottak száma az elmúlt 10—15 év alatt megkétszereződött.

Hatvanegy százalék társadalmi munkában

A megvizsgált 42 községben 2565 értelmiségi munkakört betöltő dolgozó közül 1577 (61 százalék) vesz részt társadalmi munkában. Ez az arány az egyes értelmiségi rétegeknél nagy eltolódást mutat. Amíg a pedagógusok, vagy a tanácsi munkakörben dolgozó értelmiségiek 74 százaléka végez társadalmi munkát, addig az egészségügyi területen dolgozók közül 59, a mező- gazdaságban 49, az egyéb területeken pedig 43 százalék. A munkák minősége sem azonos. Egyeseknél a társadalmi munka egy-egy alkalmi ténykedést jelent, másiknál folyamatos, rendszeres tevékenységről van szó. A falusi értelmiség számos tagja eredményesen tevékenykedik különböző területeken. Ezt bizonyítják a termelési eredmények, a szakmai műveltség emelkedése, az emberi egészség alakulása, a szülők foglalkozása a gyermekekkel, a közösségi gondolkodás erősödése, a politikai érdeklődés növekedése, a technika és a kultúra eszközeinek terjedése.

A társadalmi munka zöme éppen azokra a területekre esik, melyek valamilyen módon összefüggnek a fentiekkel. Ha a megvizsgált községekben felmért munkát 100-nak vesszük, akkor a népművelésre 16. a KISZ-szel kapcsolatos foglalkozásra hét, a párttal kapcsolatos tevékenységre 11, a tanácsi munkára 12, a Hazafias Népfronttal kapcsolatos munkára nyolc, az úttörőmunkára 14, a Vöröskereszttel kapcsolatos munkára 7,5 egység jut, a többi a sport és egyéb területek között oszlik meg.

Nem mindenki vesz részt társadalmi munkában

Ez természetesen nem is várható. A 40 százalékos távolmaradás azonban sok mindent megmagyaráz. Az értelmiségi munkakörben sok a nő. Ez különösen a pedagóguspályára áll,

ahol az ös6zlétszám 65 százalékát teszik Sí a nők. A dolgozó asszony a második műszakban is helytáll. A gyermeknevelés és a háztartás gondja, a család, a beszerzés zömmel reá hárul. Ilyen körülmények között nem várható, hogy azonos részt vállaljon a társadalmi munkából is.

Gyakori, hogy egy-egy orvos, vagy pedagógus elfoglaltsága olyan nagy, hogy egyszerűen, nem tudja beilleszteni a társadalmi munkát napjába. Ebből félreértések is adódnak. A kívülállók csak azt látják, hogy ezek nem végeznek társadalmi munkát, de fizetett tevékenységet igen. Pedig boldogan adna le valamennyiük a sok túlórával megrakott nevelőóráiból, de nincs kinek átadni a szaktárgyat, az órák egy részét.

Az elfoglaltság néha csak „takaró“

A bizottság vizsgálatánál, az elfoglaltság esetében kitűnt* hogy az nem olyan mérvű, hogy akadálya lehetne a társadalmi munkának. Különösen az agrárértelmiség körében figyelhető meg ez a jelenség. Egyesek csak a termelési feladatok megoldásával foglalkoznak, s még a tsz-tagok szakmai képzésétől is húzódoznak. A mezőgazdasági jellegű népművelési előadásokra is vidékről kell előadókat hívni.

Az akadályok között első helyen kell említeni a bejárás tényét. A bejáró dplgozó munkahelyén azért nem végez társadalmi munkát, mert „megy a járműve”. A lakóhelyén pedig azért nem, mert nincsen kapcsolata, mert csak este érkezik haza. Jellemző, hogy az esetek nagy számában éppen a fiatalok hiányoznak a társadalmi munkások közül. Nem azért, mert nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni, hanem mert elfelejtik őket munkára felkérni*, a munkába bevezetni.

Többen sokat vállalnak magukra

Egyesek távolmaradása a munkát vállalókra ró nagyobb terhet. A megvizsgált 42 községben éppen ezért akadnak túlterhelt egyének, Ezek között is a legnagyobb számban pedagógusokat találunk. A túlzott megterhelésnek komoly következményei vannak; egyrészt a családi életben, másrészt a munkahelyen.

A munkák zöme általában ellenszolgáltatás nélküli, de találkozunk tiszteletdíjas és fizetett munkával is. A tiszteletdíjas munkák azonban inkább csak név szerint azok, hiszen a tiszteletdíj összege csekély. A fizetett társadalmi munka aránya kicsi. Ezek közül is a legmagasabb a pedagógusoké. Az összes munkák 4,2 százaléka. A többi rétegnél ez körülbelül két százalék — állapította meg a végrehajtó bizottság.

A harmadik napirendi pontban a pénzügyi osztály vezetőjének beszámolóját vitatta meg a végrehajtó bizottság, az adókivetésekről és az adóbevételek várható alakulásáról, majd végezetül a bejelentéseket tárgyalta meg.

F. M.

\