Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
f Arnold Zweigs Gonosz Anna K ezdetben amikor először asszonnyal, amikor a zongoránál látta, az első órákban, nem énekeltek, is tetszett neki Anna. Nyakához Vasárnaponként néha együtt ül- mérten túlságosan kereknek ta- tek négyesben Ponték bérelt kert- lálta arcát, szemét pedig fölöt- jében, málnát szedtek, nevetgél- tébb kiabálónak; előkelő dámára tek, vagy túrták a földet a gyereemlékeztető modora kezdetben fe- kekkel, akik buzgón építkeztek, szélyezte a férfit, azután meg mu- teli vödrökkel hozták apjuknak a lattatta; közönséges göriöcskének homokot, és a lába elé szórták a tartotta az ifjú teremtést. Anna kavicsra. Pont maga előtt látta később meghívta teára — mint a Anna szemét, ugyanolyan színű férfi megtudta, annak idején ő is volt, mint a haja, hallotta hangáiig ébresztette fel a lány érdek- ját, beszippantotta a virágillatot lődését, mert inkább tudósnak gondozott, egyszerű vonalú ruhá- látta, pedig arra számított, hogy jából, amely minden divatmaj- a művésszel és tevékeny emberrel molás és különcködés nélkül, ismerkedik meg, de azért meg- már-már természetellenes bájjal hívta. Rózsákat hozott neki, s az simult formássá edzett testéhez, elragadtatástól szinte ittasan tá- Szíve és pulzusa a lány rnozdula- vozott. A lány csevegett, nevetett, tainak ütemére vert. Ilyenkor mafényképeit mutatta, régi pajtása- radéktalan boldogságában leijeként és jó barátjaként kezelte, gett. Nem gondolkozott, nem töp- De az volt a legfőbb, hogy egye- rengett, úgy fogadta el, ahogy dűl az ő számára ült ott, csak volt, akár egy őselemet, és vadul rá pazarolta minden varázsát, szerette. amely megmámorította a tömeget. Szenvedett; ha távol volt A megtestesült géniusz, a leg- ° tőle. Mihelyt idegenek, magasabb rendű vonzerő, a föld másféle emberek társaságában ékszere, az élet áldása volt ez a tudta a lányt, már úgy érezte, lány. S a férfi is tetszett neki, hogy nem is létezik számáramért érezte, hogy tetszik a fér- Pont tudta, milyen keményen finak. Felismerte derűs bölcses- dolgozott. Az esti fellépések előtt ségét — először ez tárult fel be- reszketve nyúlt el székén, vagy lőle a lánynak. Mert kecses vál- ágyában. Leküzdhetetlen félelem Ián ülő, világos francia fejében béklyózta le tagjait: most, ezen meglehetős belátás és kételke- az estént bizonyosán elhagyja az dés uralkodott, igaz, a férfi gyak- ihlet. Ma mértéktelen esetlenség ran úgy találta, hogy helytelenül teríti földre, épületes butaság vet él vele, és túlzásokra csábítja. Is- véget a Maréchal-nővérek dicsőmét találkoztak, s amikor a lány ségének. Édes arca elsápadt a is meglátogatta őt otthonában, bi- festék alatt, vigasztalan kétség- zalmasabbá és meghittebbé vált beesés ült szeme mélyén és rán- kapcsolatuk. Karját a férfi válla colódott összeszorított száján, köré fűzte, ajkát kínálta neki, Amikor Pont ilyennek látta, egé- összetegeződtek. De mindezt kö- szén csendben ült mellette, meg- telezettség nélkül, jó barátnőként fogta kezét, mély csillapító hangtette, legkevésbé szerető módján, ján halk, megnyugtató mondato- Anna tudta, hogy magával ragad- kát búgott, noha legszívesebben ja az embereket. — Milyen szép mackótestének egész súlyával ve- vagy — mondta neki Pont, ami- tette volna fölé magát, hogy élkor egy délután kibontott haj- rejtse a tömegek Molochja elől, jal játszott a szőnyegen mackójá- amely úgy ijesztette, és olyan mával —, milyen szép is vagy te, gikusan vonzotta... Anna! — Nem igaz — válaszo’t Laurenz Pont lebéklyózva, de a lány —, nem vagyok szép. Nem éber szemmel figyelte a lányt, akarom, hogy te is azt szajkózd, felismerte, hogy művészetének amit a többi. — De elbűvölő alapvető ereje a legfinomabb kivagy — vetette ellen a férfi, fe- fejezésmód és a legtartózkodóbb gyelmezve magát. — Ez igaz — mozdulat, ám ugyanakkor fenn- hangzott a felelet— , elbűvölő va- tartás nélkül, maradéktalanul fel- gyok. olvad abban, amit csinál. D , » Lényének egyértelműsége, amit ícsekves nélkül, nagyon a férfi oly fájdalmasan kiányolt nyugodtan mondotta ezt, ^ életben, most, az alkotás köze- leszögezve egy világosan felis- pettej végérvényes, pusztulásig mert tényt. Egy pillanatra feine- győzedelmes törvényként uralko- zett, azután ismét visszafordult a dott rajta. A próbákba ölt rengeteg plüssmackóhoz, játszadozó gyér- munka_ a meggondoltan kialakí- mek komolyságával orchideas va- tott tagiejtések, nem az embertö- zát állított a mancsai köze; a bu- a siker, a dicsőség vagy a ja virág lilán és aranyion hajion- pgnz kedvéért tárultak a világ gott a bárgyú clownpofa előtt eig_ sőt még csak nem is azért, A lány tudta, hogy Pont hatarta- h0gy ez az egyetlen Anna Ma-, lan, szétömlő kábultsagaban ta- réchal kifejezze magát. Egyes- vozik tőle, és heves szívdobogás- egyedül a tökéletesség, a művészi sál érkezik hozza, akar a titok- ajkotás szolgálatában létezett ez ban és fizzon szeretett^ barátnője- a teremtés, azért a végső erőiéhez találkára siető ifjú. A férfi a szítésért, amellyel a földön ki- kertvarosban lakott, a nagyvaros- kényszeríthető a szellem és a báj ban naphosszat tartó munka es testté válása. ÄÄÄS2: hfXje SÄS ^dédelget- ^lötte; Vetélytársnői. ték. Néha felesége, Lucie is fel- s.zin^1£^1 partnerei, a zenesze.., hansúlyozottan a legmodernebb építészeti irány híveit. Pont építész nevét nem említették. ]VÍ indez kegyetlen, bősz düh- vei töltötte el a férfit nem ez a legutóbbi pletyka, mert nem hitte el, amióta a lány egyszer nevetve megkérdezte: — Már itt tartanék? — Az egész fecsegés, mendemonda és suttogás, ez a már-már fennhangon terjesztett hírverés keserítette el őrjítően, amíg csak ott nem ült vele szemben. Korholta meggondolatlan életmódja miatt. Szerette volna szemére vetni, miért jön össze olyan szedett-vedett népséggel. Legyen igényesebb, különösen amikor kiválasztja azokat, akik vele együtt nevethetnek vagy asztalához ülhetnek. De mihelyt a lány rányiíot ta szemét és elbűvölte apró, suhanó mozdulataival, képtelen volt követelőzni, vagy bármi ellen tiltakozni. Hiszen arra született Anna, hogy olyan legyen, amilyen, bámultassa magát, megrészegítsen puszta, megjelenésével, ez a tündér és hableány, az ő kis boszorkánya... S a férfi hallgatott, és nem hitt el semmit. Egy ízben ebéd után toppant be, s a szobalány bebocsátotta, hiszen a ház jó barátjaként isrrierte. Halkan belépett a lány szobájába: ágyában alva találta, a fiatal karmester pedig, akivel egy új táncon dolgozott, a heverőn aludt. Azt mesélték erről a férfiről, hogy állítólag felbomlott az eljegyzése, s ahogy hírlett, természetesen a Maréchal miatt... Mesélték. Állítólag. Hírlett. Pont nem hitte el. Semmi bizonyos, semmi határozott. Ez a két fiatal ember elaludt az idegfeszítő próba után. , Gondolkozott . egy kicsit, mi is lenne a. leghelyesebb, azután nesztelen felemelté a takaróról azt az ibolyacsokrot, amelyet üdvözlésiként kívánt otthagyni, és behúzta az ajtót maga mögött. Angéla éppen vásárolni ment, így hát a szobalánynak adta' oda. — Senkit se engedjen be, Klärchen, a kisasszony alszik. — A lány egész életén végighúzódtak hasonló esetek. De sohasem tárult a férfi elé olyasmi, amire ne találta volna meg a legillendőbb és a legerkölcsösebb magyarázatot. Aki barát, bízik. Pont pedig Anna barátja. Han.« Faíladas Mindenki saját feleségére vigyázzon Nyolcvan esztendeje született a kiváló német író. Ebből az alkalomból közöljük „Pont és Anna” című novellájának egyik részletét Vajda Gábor fordításában. Scharf és Wittig ifjúsága egybefonódott, egy helyen étkeztek, esténként együtt darvadoztak, s közös szobában laktak. Barátok voltak. Később mindegyik megnősült, s ahogy lenni. szokott, útjaik elváltak. Lehet, hogy Scharfné volt az oka, előkelősködő hóbortjaival, mert Wittógéket közönségesnek találta, de az is lehet, hogy Wittigné, aki Scharfnét, a könyvelő feleségét, némbemek tartotta; egyre ritkábban találkoztak, s amikor Wittigék lakást cseréltek, nem is látták többé egymást. . De az élet nemcsak elválaszt, össze is fűz. öt évvel, később Scharf, mikor ment haza az üzletből, a lépcsőn összefutott Wittig barátjával. — Mit csinálsz itt?. Talán épp hozzánk igyekszel? — Itt lakom, az első emeleten. — Ebben á házban? Szinte hihetetlen! És Wittig ünnepélyesen azt gondolta: „Ez az ég akarata. Hisz összetartozunk”. Viharosan üdvözölték egymást, s este kiadósán ünnepeltek. Ezután semmi sem választhatta el a barátokat. Kapcsolatuk bensőséges lett. Még az asszonyok is meghitten szerették egymást. Barátságuk kék egén egyetlen felhő sem látszott, míg... Wittig ugyanis önállósította magát, tőzsdei alkusz lett, s kitűnően keres. Scharf még mindig könyvelő, s bár az elmúlt öt évben háromszor emelték a fizetését, nem lehet - mondani, hogy jól élnek. És Wittignének lassacskán feltűnt, hogy Scharfné rendkívül elegánsan öltözik. Az ilyen kijelentésektől: Nem is értem, miből telik Scharféknak — csak egy lépés az efféle megjegyzésig: Becsületes úton képtelenség. Scharfné a maga részéről nem érti meg, mit csinál Wittigné a pénzzel, amit férje a háztartásra ad, hisz semmit sem vásárol. És hogyan élnek! A ruhaszárító padláson megállapította, hogy Wittig milyen hálőinget hord, a pizsamákról nem is beszélve. „Jobb, ha az ember nem szól, de hát igazán.. A férfiak, ha nem is hajlamosak arra, hogy mindennek felüljenek, ha folyton ugyanazt hallják, hiszékenyek lesznek. Egy este Scharf és Wittig, már későn, jó néhány grog után, elhatározták, hogy züllenek egyet. Egyszer csak egy hölgyet láttak, amint egy úr kíséretében beosont a kétes hírű szállodába. Ha ez a nő nem Scharfné volt, hát a pontos hasonmása. Némán nézett mind a kettő. Egyszerre hatni kezdett a hónapok óta gyülemlő méreg. Végre akadozva megszólalt Scharf: — Mit gondolsz, Wittig, micsoda hülyeség! — Egyáltalán nem hülyeség — mondta Wittig. — Fogadjunk, hogy.:; — folytatta Scharf. jött vele, nagyon tetszett neki a ,, . ... , , . két lány; esténként azután látták társaik, egesz környezete az. fe- Annát táncolni. Angéla, aki kü- csegte, bogy nem teremtett is- lönben is tartózkodóbb volt, még ten. egyetlen csak valamennyire jobban megértette magát Lucie is v<>nzo férfit, akivel le ne feküdt volna. Mulo szeszélye szerint választja meg és válogatja szeretőit, annak adja oda magát, azt szerzi meg magának, akire csak futó kedve támad. Testét is bedobja a küzdelembe, hogy biztosítsa sikerét, ha kevesebbel nem kenyerezheti le őket, ágyukba is követi a kritikusokat meg az impresszáriókat — mindenkit, akire csak szüksége van ahhoz, hogy feljebb jusson egy lépcsővel — állították róla. Az egyik nőt elbűvöli, a másiktól elhódítja barátját, a harmadikat kitagadja kegyeiből. Angélától követeli meg a megkeresett vagyon okos kezelését. Becsvágyában már odáig jutott, hogy teljesen magának akar kisajátítani egy színházat, még a zenekar is rejtett legyen, s mindenfelől rá sugározzák a fény. Már azok nevét is emlegették, akiknek a színház megépítése a feladatuk; csupa ifjú, tehetséges titánt. díszlettervezők, öltöztetők és JANKOVICH FERENC: Házat húznak fel Házat húznak fel udvarunkban, megy ez; varázsos gyorsaság: tegnap semmi, s ma félig itt van, mint növény, növekszik a ház... Dolgoznak, s figyeld csak, mindenből kihabzik valami zene: gyúrógép, ahogy földet döngöl, mint titán-lépés üteme. Vékony a horgany, így ha vésik, szavára elriad a nesz: félig zenei hang, recézik s bong a kalapált fémlemez. Uj hang, picit talán lúdbőrző, új zenekarba illenék: hol más határt karcolt a körző, találd ki, mit; nem zene még — Csak a fül képzeli, hogy milyen: valami vásás, kissé más — valahogy úgy, hogy bele illjen a karcos lapátcsusszanás. a sóderzaj-'szikrázat vad-kék ropogó lángja, mely hideg: szúrós hang, mintha jéggyöngy esnék, hallatán borzad az ideg — S lehet a ritmus az egészben oly tömpe, dermedt koccanás: ízig rándító, mint a kézben két összeütött kalapács. — Húsz márkába — felelte Wittig. Beléptek a szállodába, segyütt próbálkoztak megtudni valamit. Nem jutottak eredményre, s nem maradt más hátra, mint lóhalálban hazaszaladni, hogy megállapítsák:... * Két férj siet az éjszakában, a hűtlenség ösvényén, s a lóhalálban szó csak viszonylagos fogalom erre. Fel kell készülniök a várható magyarázkodásra is. A magyarázkodás rövid. Scharfné mindig heves és elszánt volt, de ezen az estén önmagát múlta felül: a két férfi számára valóságos hideg zuhany volt. Wittig sürgősen elhordta az irháját, Scharfnak pedig vezekelnie kellett, míg elnyerte szerető hitvese bocsánatát. Közben gazdát cserélt húsz márka, a két házaspár közötti kapcsolat pedig keserű gyűlöletté változott Wittiget nem győzte meg semmi, éppenséggel semmi, se most, se később. Erről Wittigné is gondoskodott. Demit tehetett? Bizonyíték nem volt a kezében. S az annyira óhajtott bizonyítékot épp Scharfné ejtette az ölébe. A véletlent a levélhordó testesítette meg, aki tévedésbői a Wittignének címzett levelet Scharfék ajtaján dobta be. Scharfné — emberi tulajdonság — jóvoltából Wittig még aznap délután megtudhatta, hogy egy Cibulski nevű zenenövendék, gyengéd barátságukra való hivatkozással, újabb kölcsönt kért Witbignétől. A helyzet most olyan volt, hogy szükség volt Wittig bocsánatára és ő meg is bocsátott. De ezek után képtelenség lett volna Scharfékkai egy lépcsőházban lakni. Mindig fenyegetett a veszély, hogy valamelyikük a. másik haragos, vagy kárörvendő pillantásával találkozik. A barátságnak vége szakadt, Wittigék elköltöztek, s ha Wittig és Scharf még találkozik valahol, hát nem ismerik meg egymást. Aztán meghalt Scharf, s most igazán sajnálta Wittig. „Szegény fickó. A felesége vitte sírba. Az a némber”. De meghalt az a némber is, s Wittig levelet kapott a bíróságtól. Örökölt, nem volt éppenséggel nagy örökség, mindössze húsz márkát hagyott rá Scharfné, egy meghatározott naptól számított kamataival együtt. „A férjem jogtalan, nyereségeként”. Ettől kezdve halála napjáig boldog volt Wittig. Hitt a másvilági életben, s úgy érezte, odaát sok, nagyon sok mindent el kell majd mondania Scharf- nénak. Fordította: CSÄNYI LÁSZLÓ Hans Fallada (valódi nevén Rudolf Ditzen) a modern német irodalom jelentős alakja. Világsikert aratott regénye a Mi lesz veled, emberke? (Kleiner Mann — was nun?) magyarul is megjelent, épp úgy, mint utolsó nagy alkotása, a Halálodra magadra maradsz. Berlinben balt; meg- 1947-ben,
