Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
f lse?, november 12, ffÖt-NA SIEGT® REPŰJSA© 3 Szobor a gyárudvaron A Simon tornyai Bőrgyár főbejáratát díszíti ez az alumíniumból készült szobor, Kőfalvy Gyula alkotása, az Álló fiú. A nyáron készült el a hozzá tartozó díszmedencével együtt. Hazaérkezett a Szovjetunióból a megyei ifjúsági delegáció Pénteken hazaérkezett a Szovjetunióból a megyei ifjúsági delegáció amely Király Ernő, a KISZ Tolna megyei Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójára rendezett ogyesszai ünnepségeken. A delegáció nyolc napot töltött a Szovjetunióban. A komszomolis- tákkal együtt részt vettek az ünnepi felvonuláson, a megye kommunista ifjúsága által adományozott zászló alatt, a delegáció vezetői pedig a dísztribünön kaptak helyet. November hetedikén ünnepi fogadáson vettek részt a fiatalok, ahol átadták a megyei Komszo- mol vezetőjének a jubileumi zászlót. N évelőin unkái* ó i pedagógusszemmel példák és ellenpéldák fel- a pedagógustól várja, hogy gyer- sorakoztatásával szinte mekénél a jövő, a történelem könyveket lehetne írni erről a kovácsa legyen. Van ennek az témáról. Nincs talán még egy elvnek kétségtelenül jó oldala is, foglalkozás, amely a hivatás- de hangsúlyozni kívánom, hogy érzetet annyira előtérbe állíta- a nevelésben csak együtt, a szü- ná, mint a pedagóguspálya, s lói ház és a pedagógusmunka még egy foglalkozás, ahol az egymást erősítő összhangja ré- ügyszeretet és emberség krité- vén érhetünk csak célhoz. Csak riuma annyira kötelező, általá- így kerülhetjük el a nevelési nos érvényű és mindennapi „rövidzárlatokat”, csak így ne- szükséglet volna, mii,, a peda- vélhetünk harmonikus emberi gógusmunkában. Régen a nemzet tulajdonságokkal rendelkező fia- napszámosának nevezték a peda- talságot. gógust... Bár azóta a pedagő- Az ifjúság neveléséről szólva gusok társadalmi helyzete, tiszt- hangsúlyozni kell azt is, hogy a je és rangja alapvetően meg- „rövidzárlat” elkerülésének legváltozott, — társadalmi becsülés övezi munkánkat meg- —, a biztosabb útja a nyíltság és az őszinteség. Az iskola, a kolléküldetés lényege ma is váltó- gium, a szülői ház és az álta- zatlan: hűséggel szolgálni a né- lános közéleti őszinteség nélkül pet, s mindent megtenni fel- emelkedése érdekében. ugyanis csak látszat eredményeket könyvelhetünk el. Márpedig A szocialista társadalom sajá- ez aligha lehet célunk. Igaz vi- tos érdeke, hogy ebben a nemes szont az is, hogy a nevelésben a küldetésben ne hagyja magára „kocsit” nem lehet többfelé húz- az iskolát és a peaagógusokat. ni. Iskolának, kollégiumnak és A társadalmi érdekkel magya- szülői háznak egy irányban, egy rázható az is, hogy a mai em- cél szolgálatában keR állnia, ha bér egyre inkább magáénak ér- az ifjúság jövőjét tartjuk szem zi az iskolát, s felelősséget vál- előtt. Káros és vétkes tehát az lal az ifjúság neveléséért. Az if- a szülői nevelés, amely minden- júság nevelése körül gyűrűző áron az iskolai, kollégiumi nevesok vitáinak tehát a társadalmi lés „ellensúlyozására” törek- felelősség tudatosítása és gyakor- szik. Ezzel ugyanis eleve kép- lása a tulajdonképpeni lényege mutatást, meghasonlásit táplál és értelme. S bár a vélemények gyermekében, s nemcsak a jövő és ellenvélemények öccsecsapá- távlatát, de gyermeke érdekét is sa során néha meglehetősen sok szem elől téveszti. Márpedig az salak is felszínre kerül, mégis jó ifjúság nem élhet eszme nélkül, az, hogy a társadalmi felelősség- nem bolyonghat határozott szár,- érzet ma már tömegméretűnek dék nélkül a világban. Az ifjúmondható, s amolyan cselekvő ságnak eszményre, távlatokra nyugtalansággal és elégedetlen- van szüksége, akiért és amiért seggel keresik az ifjúság neveié- lelkesedni tud. Ismernie kell a se és az oktató-nevelő munka új, jelent, és annak sokrétű problé- célravezető módozatait. máit is. A csalódások és újraA mai pedagógus nemcsak ta- kezdések mögött feltétlenül meg ni tani, hanem nevelni is akar. A kell láttatni velük a célt is, szülők többsége ezt megelége- amely a társadalom és az ő érdessel nyugtázza. Sőt, néha egy dekükben is áll, s érzékeltet- kissé több felelősséget is szán nünk kell azt is, hogy a társa- ebben a munkában a pedaigógu- dalmi haladás során kitérők soknak. Sok szülő érzi, egy fej- vargabetűk tarkítják ugyan lettebb kor más típusú nemze- utunkat, a fejlődés azonban déke formálódik az iskolában, megállíthatatlan, s a szocializmus egy új tartalmú élet épül, s ügye csak előre mehet. ezért, néha a kelleténél jobban, — Ilyen nagy családdal nem lehet könnyű az élet. — Szűkösen ugyan, de mindenünk megvan. Attól függ. ki hogyan vesz részt a közös munkában. — Ezt úgy mondja, mint egy népnevelő. Fejét felkapja, meglepődik. — Mint egy népnevelő? Az igazságot mondtam. Attól függ, a megélhetés, hogy ki mennyit dolgozik. — De ezt már annyiszor elmondtuk Horváth elvtáns, hogy ez már szólam, frázis. Ideges, kezd izzadni. Gyanítom, nem a legjobbakat tételezi fel rólam, már ami a politikai alapállást illeti. Mindenesetre megnyugtatom, felnőtt emberek vagy unit, eszébe se jusson ellenségnek nézni. Azt kérdezem tőle, hogy mikor és mennyit pihen. így válaszol: — A vasárnapra azt mondjuk, hogy akkor pihenő van. Kéthe- te vasárnap raktuk át a házon a tetőt, hogy ne ázzon be télre. November 7-én délelőtt bekapáltuk a családdal a szőlőt. Ez a pihenés. A legidősebb fiú bognártanuló, de néki is be kell segíteni. Már nagy gyerek. Gyünkön tanulja a mesterséget és ide jön majd vissza, mert a mi termelőszövetkezetünktől kapja a havi 150 forintot. — Maga mióta brigádvezető? — Minden évben két-három hónapig, ebben az évben is két- három hónapig. — Mindig leváltják? — Nem. Mindig helyettesítek ülés János agronómus most ment el továbbképző tanfolyamra Debrecenbe, Január 15-én jön vissza. A párttitkár elvtárs szakvonalon őt helyettesíti, én meg a párttitkár elvtársat, aki szakvonalon brigádvezető. — Amikor a tsz-ben nincs funkciója, akkor mivel foglalkozik? — Akkor fogatos vagyok; Különben 1953-ban mezőgazdasági akadémiát végeztem. Persze, amit én akkor kaptam, az ma már kevés ahhoz, hogy agro- nómusi munkát végezzek. Belátom ezt, és belenyugszom ebbe. — Eddig még mindenkitől megkérdeztem, hogy miből áll az élete.-— Reggel fél ötkor ébresztő. Mindennap. Felöltözöm, elmegyek a tsz-be. Mint fogatos, megetetem a lovaimat, s utána megkapom a beosztást és megyek dolgozni. Estig ez van. Este hazajön az ember, és hát mit tudjon csinálni? A sógoromnál is, az apósomnál is van televízió. Időnként átmegyek hozzájuk és megnézem a műsort. Megeszem a vacsorát, elszórakozom a gyerekekkel, és megnézem áz újságokat. Ebből áll az életem. — Jóformán kizárólag munkából áll az élete. De hát akkor mit kapott maga ettől a rendszertől? Homloka kivörösödik, szemei fény lenek. Látom rajta, kérdéseim miatt újból ideges és hai’agos. Nem tehetek róla. Járjunk végére a dolgoknak. — Tizenhat éves voltam, amikor először volt ünneplő ruhám. Az én gyerekeimnek mindegyiknek megvan az ünneplő ruhája. Két öltöző. Cipőm nem volt. Ha levetettem, akkor valamelyik öcsém húzta fel. Közös cipőben jártunk. Az én asztalomra mindennap odakerül a megfelelő koszt, ami szükséges. Gyermekkoromban gyakran maradt délben üres az asztal. A háztáji gazdaságban van egy fejős tehenem, ebből 5—600 forint tejpénzt kapunk havonta. Van még egy borjú, egy anyadisznó. Az anyakoca évente kétszer ellik. Most adtam el négy malacot, ezer forintot kaptam. A másik négy malacot meghagyom. Jövőre belőlük lesz a hízó. Van egy száznyolcvan kilós hízóm és van egy hetven kilós hízónak való süldőm. De egyet nemrég már vágtam, búcsúra. Ezt tudom én röviden elmondani. A munka az megvan. Mégis sokat kaptam ettől a rendszertől — mondja. Őszinte, kristálytiszta vallomás. Vagy még inkább hitvallás. Horváth elvtárs alapító tagja a termelőszövetkezetnek. A közösségi élet sajátos megnyilvánulásaként hol elnökhelyettes, hol brigádvezető, de legtöbbször fogatos. Ültünk a konyhaasztalnál és jó délig beszélgettünk. Politikailag szilárd és egészséges ember. Sokan tanulhatnának tőle azok, akik lelkiznek, nyavalyognak, holott sokkal, de sokkal többet kaptak a népi demokráciától, mint őt. Benne mélyen él a meggyőződés: a szocializmus nemcsak egyszerűen jó, hanem a legjobb társadalmi rendszer. Rajta keresztül is látnom kellett, hogy az egyszerű emberek prózai egyszerűséggel ugyan, de oly erősen kötődnek a rendszerhez, mint a vashoz a beton. Nem állt meg az idő. Csak a falu régi. Csak a munka, a mozgás megszokott rendje, csak a lefelé szálló kéményfüst idézi a régi hangulatokat. Az emberek már nemi a régiek. SZEKULITY PÉTER A nevelés felelősségéről szólva hangsúlyozni kell azt is, hogy a szocialista pedagógustól nemcsak azt várja el a társadalom, hogy szakmailag képzett, marxista világnézetű nevelő legyen, hanem a vonzó emberség és a tartalmas személyiség igénye is a követelmények közé tartozik. Gyakran esik szó a korszerű műveltség követelményéről is. Azt hiszem, ezt a kérdést a pedagógus személyisége jellemzőihez sorolhatjuk, s állandó igényként hangsúlyozhatjuk. Még akkor is, ha akadnak olyanok, akik a tanítóképző, a főiskola, vagy az egyetem befejezése után műveltséggyarapításukat is befejezettnek tekintik, s ahogy mondani szokták; begyöpösödnek, betokosodnak. A neveléssel járó felelősség azonban azt is jelenti, hogy a pedagógusnak a korszerű műveltség és a tudás gyarapításában a növendékek előtt kell járnia, csak így formálhatja, gazdagíthatja tudásban és erkölcsi jellemzőkben az ifjú nemzedéket. Ebből következik, hogy a pedagógusok nem lehetnek órára járó hivatalnokok. Az igazi pedagógust az ifjúság és szakmája szeretete jellemzi, s mindent elkövet annak érdekében, hogy minél többet adhasson tanítványainak. Ez utóbbi, persze, már a hivatásérzet kategóriájába tartozik, enélkül azonban pedagógust nehéz elképzelni. Igaz ugyan, hogy a hivatás foglalkozás, szakma is a pedagógus számára, amíg azonban másutt a szakma mechanikus, sőt rutin-munkával is betölthető, addig itt a hivatásérzet semmi mással nem helyettesíthető. Ez utóbbi igazi jellemzője a magasabbrendű emberi oda(Folytatjuk) , Következik: Ki a leggazdagabb | adás és erkölcsi felelősség, ame- embec? :> önként vállal a pedagógus« mások érdekében. Igazságtalanság lenne azonban, ha a hivatásérzetre hivatkozva a múnka anyagi vonatkozásait bárkitől is elvitatnánk. A „munkából élünk,, s pénzért dolgozunk” elve, mindenkire vonatkozik, a lényeges különbség azonban az, hogy a hivatásérzettel végzett munkában ez nem elsődleges: szempont. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pedagógusok anyagi értékelése az elmúlt években méltányos volt* vagy, hogy arányban állt társadalmi .felelősségükkel. Távolról sem! Inkább azt kívánom hangsúlyozni, hogy a pedagógusok felelőssége sokkal nagyobb annál mintsem erre az egyetlen szempontra szűkíthetnénk le. S bár a pedagógus,műn., ka erkölcsi vonatkozásai és kisugárzásai nehezebben mérhetők, nagyban megkönnyítheti a nevelőmunka helyzetét, s növelheti az iskola társadalompedagógiai hatását És a társadalom számára ez nem mellékes'. A pedagógusmunka íratlan etikájához tartozik egyébként, hogy társadalmi és erkölcsi felelősségünk tudatában végezzük munkánkat. Erkölcsi hitelünk és tekintélyünk szempontjából az objektivitás, a, határozottság és elvszerűség számunkra nélkülözhetetlen. Szüntelenül a legíszigorúbb kritikusok — a gyermekközvélemény és a fiatalok bírálata — pergőtüzében állunk, s minden esetben tekintélyünk foroghat kockán. S mivel az emberség, erkölcsi ítélőerő és érettség sokszor kis dolgokban vizsgázik, magától értetődő, hogy a pedagógusnak a kis dolgokban is következetesnek kell lennie, sem mással, sem magával- szemben nem lehet elnéző, vagy elfogult. Minden tantestületben tisztázni kellene a pedagógus- munka etikájának néhány kérdését. Az iskola tekintélye ugyanis nemcsak az iskola jó tanulmányi színvonalától függ, hanem hírét nagymértékben befolyásolja a szocialista erkölcsi normák érvényesítésének gyakorlata is. A tanítási fegyelem megsértése mellett a „jegybegyűjtő” és feleltető kampányok, s „kinek a gyereke” szempontjai, sőt a „pedagógusgyerekek” enyhébb elbírálásának sok helyen érvényesülő szokásjoga, vagy a szaktekintélyt és szigort fitogtatok osztályozásainak túlzása —, hogy csak néhányat említsek —, olyan problémák, amelyeket az iskola és a pedagógus tekintélye érdekében a tantestületeknek nem ártana időről időre megvitatni. C okféle iskola, sokféle peda- gógus van. Eredményeink, sikereink örömmel töltenek el bennünket, nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy, ma még korántsem érvényesül mindenütt egyforma erővel a szocialista pedagógia minden követelménye. A pedagógusmunka sikerét elsősorban a növendékek előmenetele és érvényesülése méri, a nevelésnek azonban számtalan összetevője van. S ezeket a fiatal nemzedék erkölcsi-politikai profilja kialakításában egy , pillanatra sem mellőzhetjük. Meggyőződésem, hogy ifjúsár gunk érvényesülése érdekében az oktató-nevelő munka színvonalának kérdését állandóan napirenden kell tartanunk. A pedagógusok politikai és szakmai felkészültségének számonkérése mellett azonban több figyelmet kell szentelni az erkölcsi-etikai kérdéseknek is. A pedagógus- munkában a szaktudás, a hivatásérzet és felelősség ugyanis együtt, egyszerre, szinte nap mint nap vizsgázik. S egy pillanatra sem melléke® számunkra« hogy milyen eredménnyel... Mészáros Lajos tanát’
