Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

1967. november 6. TOTWA ATFCVFT VEP’d.TSAÖ A A jövő szakmunkásai Ünnepi hangulat a II/c-ben. Osztályfőnöki óra van. De nem olyan, mint a többi, erre az al­kalomra kék inget húztak, piros nyakkendőt kötöttek a lányok és fiúk. Szavalatok — ünnepi be­széd — Intemacionálé — Him­nusz. Októberről emlékezünk. A „hivatalos” műsor után lassan ki­alakul a kötetlen beszélgetés. Mit hozott Október? ... Az egyik kislány elfogódottan áll fel. —1 Én már nem emlékszem a múltra. De éppen a napokban be­szélgettünk erről édesapámmal. Hogy Öten voltak testvérek, ő még inasnak se mehetett, kellett a nagy családnak a kereset. A ha­todik osztály után elment kifu­tónak. Tavaly lett szakmunkás, gépihurkoló. Most is ott dolgozik, ahol kifutóként kezdte. Azt mond­ja, erre gondolj lányom az öt­venedik évfordulón. Hogy a te életed mennyire más, mint az én gyerekkorom volt... Mesterkéletlen, őszinte szavak. De szavak nélkül is sokat mond ez az osztályfőnöki óra a szek­szárdi iparitanuló-iskolában. És a következő, a történelem- óra is a másik osztálynál. Ahol a fiatalok négy kérdésre felelnek írásban. — Mi volt az ipari forradalom? — Melyek a Kommunista Kiáltvány fő gon­dolatai? — Mikor alakult az első Intemacionálé és mi volt fő prog­ramja? — Melyek a nyolcvanas évek ipari hatalmai? Gyorsan át­futjuk Semjén Ilona tanárnővel a percek alatt született válaszo­Reggel 8 óra az adatokat. És a többit is. Hogy a gyerekek közül vagy száz már a szakmunkásvizsga előtt beirat­kozott a gimnáziumba, levelező­ként tanul. Igen sokan élnek a lehetőséggel, hogy a vizsga után különbözetivel átmennek — per­sze, levelezőként — a középisko­lába. Hogy van már két „emé­Osztályfőnöki óra a II/C-ben kát. Csak egy-kettőnek jár elég­séges, a zöm közepes és jó, jó- néhány pedig jeles. Mások ezek a gyerekek, mint a múlt inasai. Egészségesek, élén­kek, öntudatosak. Hogyan is jel­lemezte Móra Ferenc az egy év­re rábízott inasokat? ... a szenny­nek, a testülelki elhagyatottság- nak, a magától való és tenyész­tett durvaságnak olyan hadsere­ge... Az intézmény valóságos nagy­let szintű” osztály, a tanulók a szakmunkásvizsga után különbö­zeti nélkül mehetnek bármelyik középiskola harmadik osztályába. Hogy a pécsi gépipari technikum kihelyezett osztályaiban zömmel itt végzett fiatalok tanulnak. És nemcsak ők, hanem jónéhány tanár is... Mert a tantestületben is való­ságos népmozgalóm a tanulás. Történelemszakos tanárnő, aki közismeretet tanít, most végzi a em. Négyezer fiatal tanulja a ikmát, száz fŐhlvaí 'iú tanár, tató foglalkozik1 a fiatalokká’, óraadókon és a vállalati szak • tatókon kívül. Az évi Hijteé’ tés megközelíti a hat és, fél llió forintot. Kaszás Imre azgatótól tudom meg ezeket gépipari technikumot. Műszaki tanár, aki nemrég még sofőr volt — megszerezte a tanári diplo­mát — most filozófia-szakra jár. Az egyik kiváló szakoktató, an­nakidején szülei ..nyomására” végezte el a közgazdasági techni­kumot, utána szakmunkásvizsgát tett, most pedig a gépipari tech­nikum negyedéves levelező ta­nulója. Többen most szerzik meg a szakmai kéffeettség mellé a pedagógiai végzettséget. Fontos a szaktudás, de itt mindenekelőtt pedagógusnak kell lenni annak, aki a gyerekekkel foglalkozik. Pedagógia. Tegnap magyaróra volt az egyik osztályban. Csenge­tés után néhány gyerek körül­veszi a tanárt. — Tessék csak visszaemlékezni. B. egészen jól felelt, csak a végét rontotta el Nem túl szigorú osztályzat a kettes? Inkább közepest érdemelt Volna... A tanár kissé gondol­kodik és rájön, igazuk van a gye­rekeknek. Most már be van írva, de legközelebb figyelembe ve­szem ... Mert fontos a nevelő tekintélye, de még fontosabb az igazság. Hogy a gyerekek lássák: ember­számba veszik őket. És talán nem is rontja, hane;f inkább emeli a tanár tekintélyét, ha hallgat rájuk. — A múltkor három fiatal jött hozzám — mondja Scherer Sán­dor igazgatóhelyettes. — Hogy az egyik fiú nagyon rossz kö­rülmények közt él édesanyjával, akinek négyszáz forint a jöve­delme. Nem lehetne-e elintézni, hogy szociális segélyt kapjon. Utánanéztünk, ma már kapja a segélyt. De a gyerekek megelőz­tek bennünket. Egy csomagra- való ruhafélét gyűjtött össze az osztály az illetőnek. Soha sem tudja meg, melyik darab kitől való. Az igazgató nem tárgyal álló gyerekekkel. Ott a szék vele szemben az asztalnál. — Ülj le, fiam, aztán majd beszélgetünk. Máris felszabadultabb a légkör. És a fiatalokban nyoma sincs az elmúlt idők félelmének. In­kább csak akkor kísért a múlt, ha a régi világban nevelkedett szülő jön be. Mint az a bácsika is, aki sehogy se akart leülni amikor az igazgató hellyel kí­nálta. Csak feszengett, gyűrö- gette a kalapját, ahogy a mon dókájába kezdett. — Tetszik tudni, a fiamnak a hót végén lesz a pótvizsgája. Ha meg tetszene mondani, hogy kik lesznek a bizottság tagjai, beszél­nék velük. Szavaiból ki lehetett venni, nemcsak beszélgetésről lenne szó, hanem egyéb dolgokkal is szí­vesen segítené, hogy fia átjus­son a vizsgán. — Nem kell azokkal beszélni. Ha valakivel akar, hát a fiával beszéljen. Hogy tanuljon az alatt a három nap alatt, ami a vizs­gáig hátra van ... A Il/a műszaki osztály a mű­szergyárban tanul. Elektroműsze­részek lesznek. Valamennyien érettségi után választották ezt a szakmát. Azaz ... csak néhányan. Hatot kérdezek meg: Miért lesz elektroműszerész? Csak egytől kapom azt a választ, hogy nem sikerült az eredeti terve. Ugyanis kozmetikus akart lenni, de nem vették föl. Többen már a gim­náziumban „eljegyezték magu­kat” a szakmával. Az egyik paksi kislány már tervezget: Ha meg­épül az atomerőmű, addigra el­végezhetem a műszaki egyetemet is. Egyébként öten határozták el, hogy felsőfokú technikumon, vagy egyetemen folytatják tanul­mányaikat. Tizenhatuk közül kilencnek volt tavaly kitűnő az általános tanulmányi eredménye. Tam József mérnök, szakoktató véleménye: Jó kollektíva, szere­tik a szakmát, nem kényesked- nek. Szívesen dolgoznék velük a jövőben is ... Az iskola külsőre teljesen olyan, mint egy középiskola. És ha májusban-júniusban végignézi az ember a kirakatokban levő tablókat, el kell olvasni a szöve­get, hogy meg tudja különböz­tetni, melyik a gimnáziumé, a közgazdasági technikumé és me­lyiket készítették a végzős ipari tanulók. A különbség azonban nemcsak a külsőségeknél van megszűnőben. JANTNER JÁNOS A TÖVÁL-ok bizonyítottak A TÜ V A L-igazga tők év köz­" ben gyakran panaszkod­tak, úgy látják, mondták, hogy nem tartoznak sehová. Amikor nemrég Szekszárdon a jövő évi tennivalókról értekeztek, néhány igazgató szájából ismét elhang­zott a kifogás: gondjainkkal, ba­jainkkal egyedül vagyunk, segít­séget sehonnét nem kapunk. A szekszárdi és a tamási TÖV 4L. igazgatója elmondja, hogy a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium egyik-másik, ille; tékesnek vélt dolgozója enyhén szólva, egészen furcsán viselke­dett, amikor hozzá fordultak, anyagellátási ügyekben. Az egyik miiiisztériumi előadó elég nagy nyilvánosság előtt a következő­ket jelentette ki: „Ti nem tud­játok, hogy a minisztériumban az átszervezés miatt senki nem dolgozik?”. Akkor hangzott el ez a kije­lentés, amikor legnagyobb szük­ség volt a TÖVÁL-ok támogatá­sára, segítésére. Mindenesetre az ilyen, és az ehhez hasonló meg­jegyzések akaratlanul is alkal­masak voltak arra, hogy év köz­ben a TÖVÁL vezetői elbizony­talanodjanak és megtorpanjanak. Növelte nehézségeiket a hátrá­nyos megkülönböztetés az anyagellátásban és az anyag­árakban. A rendelkezések gyakorlatilag maszek vállal kozáLsnak tekintet­ték a termelőszövetkezetek kö­zös építőipari tevékenységét, s ,ez elsősorban abhan jutott ki­fejezésre,' hogy a TÖVÄL két­szer annyit fizetett az építő­anyagért, mint az állami válla­lat. Egyenes következménye en­nek, hogy nehezebb volt „kigaz- dálkodniok” mindazt, ami a fo­lyamatos működéshez, a szak­emberek megtartásához, a gé­pek vásárlásához, összességében szükséges. Alig egy-másfél esz* tendős múltra tekintenek visz- sza és gyakorlatilag anyagi ne­hézségekkel birkóztak év közben, munka közben. I\ almandon a volt gépállo­** más helyén székel a Dombóvári Járás Termelőszövet­kezeti Építőipari , Vállalkozása. Vezetői arról panaszkodtak, hogy az idén egy kísérletnek voltak az áldozatai. 1967-ben ugyanis néhány TÖVÁL építkezési anyag- szükségletét részben az AGRO- KER biztosítja. A kijelölés úgy történt, hogy három Tolna me­gyei TÖVÁL anyagellátás szem­pontjából az AGftOKER-hez ke­rült, a negyedik, a dombóvári, a TÜZÉP-nél maradt. A kísér­let abból a szempontból kitűnő­en bevált, hogy az AGROKER a különböző nehézségek ellenére, folyamatossá tette az arlyagellá- tást. „De velünk az történt, hogy nekünk a TÜZÉP az anyagot csak csöpögtette, volt olyan, hogy átutalt bennünket földműves­szövetkezeti keretre. Még részle­tezni is hosszadalmas volna az ebből származó huzavonát. Száz szónak is egy a vége, az anyag- ellátás keserves zökkenői miatt mi több hónapos késéssel, csak június 10-e körül kezdhettük megvalósítani az idei építkezési programunkat” — panaszkodik a dombóvári TÖVÁL-igazgató. Mindenesetre ezen már túl­jutottak, s visszamenőleg a mu­lasztásokat nehéz jóvátenni. Hogy valamiképpen mégis létez­zenek, s hogy a dolgozóknak munkát biztosítsanak. családi házak felépítését is elvállalták. Ezt kellett tenniük, hogy a ne­hezen „összeszedett” szakembe­rek, mesteremberek ne széledje- nek szét, s hogy már az első nekifutásnál megpróbálják ki­alakítani az eljövendő időkre a törzsgárdát. Általános és dicsé­rendő. hogy Tolna megye négy termelőszövetkezeti építői oari vállalkozásánál kivétel nélkül megfelelő és hatásos erőfeszíté­seket tettek a törzsgárda kiala­kítására, a szakemberek megtar­tására. A vezetők' év közben gyakran sürgették az illetékes’ megyei szerveket, hogy a TÖV ÁL dolgozói részesüljenek ugyan­olyan elbírálásban, mint az egyéb területen dolgozó építő­ipari vállalati dolgozók. Jövőre, az új gazdasági mechanizmus gyakorlatában az idén még meglévő különbségek megnyug­tató módon . rendeződnek, meg­szűnnek. Teljes egészében érvé­nyesül a TÖVÁL-ok vállalati jellege, minden téren, minden te­kintetben, s így a dolgozók jo­gait messzemenően figyelembe lehet venni. A TÖVÁL vezetőit akkor is " az a törekvés hatotta át, hogy kialakuljon a stabil törzs­gárda, amikor bírálták a túl fe­szes munkanormákat,, a tervezői nagyvonalúság következményeit. „Egyes munkaterületeken a ter­vezők olyan munkanormát álla­pítottak meg, hogy azt lehetet­len volt az előírt időben meg­csinálni. Ezzel mi nem értünk egyet, s az volna a kívánságunk, hogy esetenként a tervezők a munkahelyeken győződjenek meg a reális valóságról” — állapít­ja meg a tamási TÖVÁL- igazgató. A megyei pártbizottság mező- gazdasági osztálya és a. megyei tanács vb. mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya azon az ál­lásponton van, hogy a TÖVÁL ok éppen az idei, kezdeti nehéz­ségek közepette bizonyították be, hogy életképes vállalkozások. A dombóvári TÖVÁL munkáját például hosszú hónapokig anyag­hiány gátolta. Mégis az a hely­zet, hogy az idei építkezési ter­vet határidőre teljesíti, s ez nagy szó, mert közismert az építkezési határidők kitolódása módosítása. Ebben az esetben viszont az a helyzet, hogy a ter­melőszövetkezetek részére még az idén el is készülnek azok a gazdasági épületek, amelyekre számítottak. De nemcsak a dom­bóvári. a tamási és a dunaföld- vári TÖVÁL is bebizonyította, hogy életképes. Egy részről azért van nagy szükség ezekre a vállalkozások­ra, mert részben tehermentesí­tik az állami és a tanácsi építő­ipart, más részről, mert a jelek szerint jó] tudják tartani a ha­táridőket, ha indokolt, könnyeb­ben végeznek átcsoportosítást, s •jellegüknél fogva, kapcsolatuk a termelőszövetkezetekkel nem csu­pán üzleti, hanem ennél több. mivel a tsz egyúttal tulajdonosa, részvényese is a TÖVÁL-nak. Feltétlenül indokolt bízni abban, hogy ezek a vállalkozások a jö­vőben mindinkább megfelelnek a követelményeiknek, a várako­zásnak. Az idén ebből a szem­pontból hatásosan bizónyítottak. Munkájuk nem szorítkozik ki­zárólag az építkezésre, hanem ennél többet vállalnak. Kivétel nélkül mindenütt terjesztői, pro­pagálói, a jobb és a korszerűbb épülettípusok alkalmazásának. C ajnos, egyelőre még válto­^ zatlanul megnehezíti a TÖVÁL-ok munkáját is az a kettősség, amely az építőanyag­rendelés és hitelfolyósítás terén tapasztalható. Arról van szó, hogy már október 15-e és 25-e között, meg kell a TÖVÁL- oknak rendelni a jövő évre szük­séges összes építőanyagot. Ezen túlmenően, az első negyedév építőanyag-szükségletére fix szer­ződést kell kötniük. Ezt az el­járást mindenképpen indokolja a tervszerűség. Csupán az okoz nagy nehézséget, hogy a ter­melőszövetkezetek jelenleg még nem tudják, jövőre milyen ösz- szegű beruházási hitelre számít­hatnak, s miután ezt az össze­get nem ismerik, a TÖVÁL sem biztos abban, hogy mennyire elé­gíthető ki a termelőszövetkeze­tek igénye, amelyre az építő­anyagok megrendelését kell ala­pozni. Sz. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents