Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

I V I 196?. november 28. 'TOUTS MEGTEI WEPPSSS® L J Kölesdi leporelló 1 A szerencsétlen asszony Üzent egy asszony Ködesd- ről, hogy őróla aztán lehetne írni, mert nagyon szerencsét­len: elhagyta az ura, egy fia­talabb nő miatt, és ő itt ma­radt 7 gyerekkel, s kénytelen volt a gyerekeket állami gon­dozásba adni. Kizárólag emiatt utaztam el Ködesdre. Keresem az asszonyt az orvosi rendelőnél, ott ta­karít. Éppen rács bent. Az orvos, dr. Széllé Béla tömö­ren, egyértelmű kifejezésekkel felvilágosít a helyzetről. Min­denki tudja a faluban, milyen nő ez, ráadásul nem is tudna eltartani egyetlen gyereket sem, mert alig dolgozik. A tsz-ben például sosem dolgo­zott. Takarítónak csak szána­lomból vette fel az orvos, hogy legyen valami állandó keresete a „szerencsétlennek’-. Az állam fizet rá az ilyenek­re. Kénytelenek voltak a gye­rekeket nevelőotthonba kül­deni, hogy megmentsék őket. 2 Hány fát lehet kivágni? Bemegy a tanácselnökhöz Kar­dos József bognár. Fát szeretne kivágni. Jobban mondva: fákat. Fájth János tanácselnök elő­veszi a szükséges „nagy köny­vet”, hogy bejegyezze az ezzel kapcsolatos adatokat. — Hány fát akar kivágni, Kar­dos bácsi? — ötöt-haíot. — Az sok egy kicsit. Miért akar hatot kivágni? — Hát, hogy én is élvezzem a fámat. Már vagy hármat elloptak. Többet. Nekem aztán majd nem marad. — Milyen vastagok a2ok a fák? Diktálja be! — Nem tudom. Van vékonyabb is, vastagabb is. — Szóval hat fa. átlagosan hu­szonöt centi átmérőjűéit. Rendben van, Kardos bácsi. — Kendben? — Ki lehet vágni. — Papír nem kell*hozzá? ~ Nem. Ha kérdezi valaki, miért vágja, mondja meg, hogy a tanácselnök engedélyt adott rá. A bognár elköszön. — Nagyon rafinált az öreg — mondja a tanácselnök. — Mint egy udvarias kispolgár. Nekem kellett megmondanom, milyen vastag a fája. Ismerem. Ha rá­néz egy faderékra, azt is megmond­ja, hány küllő jön ki belőle. Per­sze majd ellenőrizzük, mennyi fát dönt ki. 3 Méhészet — Nincs jövője a méhész­kedésnek. A mai fiatalok fél­nek a méhektől. Nekem meg­csípi, hát jól van. Egy kicsit megpöffen. — Érteni keil hozzá. Az apám is méhész volt, le akar­ták fényképezni. Átöltözött űnepiőbe, aztán összecsípked- ték a méhek. Vissaaödtözött, hozzá se nyúltak. Érdekes a méhek élete — Azr legjobb a pöszérce méz. Sötét, de az a legjobb gyógyméz. Ha valaki köhög, bevesz egy kanállal, meg­gyógyult — A tartóvirág méze egé­szen fehér volt. De már nincs tarlóvirág. — Nin cs. Máma már nincs az a legelő. A méhészetnek nincs jövője. (Legalább harmincán mé- hószkednek Kölesden). 4­Pályaválasztás Iskolás gyerekek mennek haza­felé. Hetedikesek. Mindegyik tud­ja inár, mi lesz belőle. — £n ápolónő leszek. — Miért? — Mert az anyám testvérének a lánya is ápolónő. — Es szereti a munkáját? — Szereti. — Én fölmegyek Pestre kalauz­nak. Az jó lesz. Számolni sem kell sokat. — Nem szeretsz számolni? — Nem. Kettesem van. De a buszon itt is jó. Ha nagyon sokan akarnak fölszállni, a kalauz be­csukhatja az orruk előtt az ajtót. A felnőttektől már többet ta­nult, mint az iskolában. Gemenczl József IIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIUMIIIMMIIIIIIII) Befőtthegyek | Február elején kezdik gyártania a vegyes befőttet a Paksi Kon-E zervgy árban. A hat különböző E gyümölcs már a hatalmas rak-3 tárakban, ötliteres üvegekben 2 várja a további műveletet. Je-2 lenleg az almát rakják üvegekhez és aztán hatalmas gúlákba. Eddig E negyven vagonnal tettek el, az E összes almamennyiség nyolcvan- 2 négy vagon lesz, mely decemberi 2d-lg készül el. EokK Bakó JenőE IIIIIHIHIIIIIINtllHHIMMHNIUltllltr Korszerűtlen Közel háromszázötven közép­iskolai tanuló lakja. Külseje ha­sonlít a Rejtő-regények sivatagi légiólaktanyáihoz. Belső elrende­zése pedig olyan, mintha régi apácakolostorból alakították vol­na. Az épület — az új szekszárdi kollégium — új, alig több, mint két hónapja, hogy átadták ren­deltetésének, s máris korszerűt­len. Úgy mondják: ahhoz képest, ahogyan a múlt tanévben laktak a kollégisták, most rendkívülien jó helyzetbe kerültek. Ez azon­ban gyenge vigasz. Hiszen a vi­szonyítás relatív. A tavalyi rossz­nál, valóban jobb a jelenlegi helyzet, de más városok újonnan épült kollégiumában lakók hely­zeténél jóval rosszabb. Megkülönböztetve Az új kollégium feles. Az épü­let egyik része a megyei tanács, másik oldala pedig a SZÖVOSZ gondozásában van. Összesen 336 tanuló otthona. A teljesen egy­forma nagyságú két területen, a tanácsi oldalon 192, a SZÖVOSZ- én pedig 144 középiskolás él. E két számadatból már sok min­denre lehet következtetni. A tanácsi részen két szintet fiúk, kettőt meg lányok laknak. Nem a legegészségesebb állapot, ha figyelembe vesszük, hogy a fiúkhoz, lányokhoz azonos lépcső­soron lehet feljutni, s csak a kol­légiumi rend zárja el egymástól — nem fal, vagy ajtó — a külön nemű gyerekeket A két intézmény kollégiumá­nak viszonyai jelentősen külön­böznek egymástól. Míg a tanácsi részen nyolc, a SZÖVOSZ-nál hat tanuló lakik egy szobában. A nagyobb szobák alapterülete 23,4, a kisebbeké pedig 22,5 négy­zetméter. Ha figyelembe vesszük, hogy a falak magassága 2,8 mé­ter, és hogy minden szobában nyolc gyerek részére beépített szekrény van, csak nagy jóindu­lattal mondható, hogy a tanácsi részen a megadott normák sze­rint — 9 köbméter és 3 négyzet- méter tanulónként — helyezték el a diákokat A SZÖVOSZ-rész hatgyerekes hálótermei inkább megfelelnek a követelményeknek. A SZÖVOSZ kollégiumában a tanulóasztalokat a hálószobában helyezték el. Jó megoldás, vagy sem — vitatható. Mindenesetre jobb, mint amilyen körülmények között 'a tanácsi rész lakóinak kell tanulniok. Ott külön tanuló­szobák vannak. Egy-egyben 36—38 középiskolásnak kell készülnie a következő napi tantárgyakból. Nem kell ahhoz pedagógusnak lenni, hogy valaki észrevegye a helyzet tarthatatlan voltát. Ilyen körülmények között csak olyan gyerekek lehetnek nap mint nap, akiknek módjukban áU késő dél­után, s az esti órákban, amikor az iskolai napközi otthon bezár, saját otthonukban is tanulni. A két fennhatóság alatt álló rész között szemmel láthatóan nagy a különbség. A SZÖVOSZ-i rész fehérre festett, betétes ágyai, pasztell színű, jó minőségű pléd ágytakarói, a kényelmes székekkel, szőnyegekkel berendezett, televí­zióval ellátott klubszobái, olvasó­terme, irigylésre méltó a másik oldal lakó előtt. Ott klubszoba, vagy könyvtárszoba nincs, az ágyak matracosak, és szürkén ko­morak. Közös gondok .> Szép számmal akadnak közös gondok is. Említsünk ri'éKfSnyat a legfontosabbak közül. Illuszt­rálásul idézzünk szószerint egy levelet: „T. Beruházási Iroda! A szekszárdi diákotthon felső szintjének vízellátása e néhány hónapos üzemelés óta sem oldó­dott meg. A felső szintek vizes blokkjait a tanulók vízhiány mi­att használni nem tudják. A WC-k és környezetük igen bűzö­sek. Fen® hiányosságok előbb-utóbb súlyos járvány kirobbanásához vezetnek, ezért feltétlenül indo­kolt lenne az átadás-átvételi jegy­zőkönyvben a KÖJÁL által kért víznyomásfiokozó berendezés be­szerelése. Kárén* az ügyben sürgős intéz­kedésüket, mert ha a vízhiány a továbbiakban fennáll, úgy kény­telenek leszünk a diákotthon fel­ső szintjének lezárását elrendelni, dr. Gujás János a KÖJÁL igazgató főorvosa” Az idézet sok kommentárt nem kíván. Annyit érdemes hozzáten­ni: a vízhiány miatt, már több­ször előfordult hogy fáztak a kollégium lakói. Központi fűtés van az épületben, ha nincs víz, nem tudják feltölteni a kazáno­kat és nem tudják fűteni a szo­bákat Közös probléma se. étkezde hedyzete is, amelyet az alagsor­ban helyeztek el a konyhával együtt Az ételszag szótterpesz- kedák az egész épületben, végig öt emelet magasságban a szabad lépcsőfeljárón át. Igaz, két szellő- zőaikna ékeskedik az étkezde mennyezetén, — csak az a baj, hogy egyiknek sincs kijárata a szabadba. Az élelmiszerraktárak szellőzéséről is megfeledkezett a tervező. Hogy levegő érje a kész­letet, ablakot kell nyitni. A kony­ha és az étkezde között pult van. Ha tálalni akar a személyzet, vagy tomamutatványakat végez­ve jut át a pulton, vagy körül kell hogy fussa az épületet Ha­sonló a helyzet, amikor tüzelőt kell hordani a konyhára. Cipe­lik a szenet úgy ötszáz méternyi távolságról, mgy teljesen szia­új épületben bálytalanul. az ablakon át adják be. Lehetne még hosszan folytatni a sort, de csak távirati stílusban egy-két dologról: a mosókonyhát az ötödik emeletre tervezték. Je­lenleg még nem működik. Töb­bek között egy kazánt már le­szállítottak, hogy miként állít­ják majd fel, az a jövő titka, mert a mosókonyha magasságá­nál nagyobbra méreteztek. Lift nincs. A falak vizesek, hatalmas foltokban hull a vakolat minden felé. A fémkeretbe foglalt abla­kok nem zárnak rendesen, mi­vel a keretek, már elgörbültek. Mellettük beesik az eső ás besü- vít a szél. Végre már beszerezték a függönyöket — csak megoldat­lan, hogy hová szerelik majd fel azokat Az ablakok egészen a mennyezetig érnek. kon siránkozni. Vateiiaa, az épü­let legtöbb hibája a rassz terve­zésből adódik. Az ott lakó diá­kok érdekében azonban sürgősen változtatni kellene néhány dol­gon — vízprobléma, a szobák be­rendezése a tanácsi oldalon, a mosókonyha beszerelése stb. — amelyen még lehet. A tervezési hibákat sem árt felróni. Igaz, legtöbbjén, ahogy szavakkal nem. úgy már tettek­kel sem lehet változtatni. In­kább a jövőre nézve megszívle­lendők az említettek. S még csak annyit: nem ártana a közvéleményt értesíteni arról, hogy milyen felelősségre vonás­ban részesült a tervező, az eset­leg ráeső hibákért a kivitelező, no meg az is, aki ezeket a terve­ket elfogadta. Szükség volna er­re, mivei sok millió — nem a Tanulság legcélszerűbben és legkorszerűb­ben felhaezná«M —. forintról vám Mondhatná valaki, hogy mit saa* kell megváltoztathatatlan dalgo­M&RY ÍV A Műszaki átadás Konyhádon A napokban fejeződött be a bonyhádi négyszáz vagonos ga- bonasiló műszaki átadása. Az építők — az ÉVM Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a vasbeton építményt alvállalkozás­ban kivitelező, e csúszó-zsaluzá- sos munkára specializált 31. sz. Állami Építőipari Vállalat ha­táridőre fejezték be az építke­zést. Befejezéshez közeledik a technológiai szerelés is. így a jövő hónapban már használatba veheti a Tolna megyei Gabona­felvásárló és -Feldolgozó Válla­lat a megye legkorszerűbb ga­bonatárolóját. Mint azt a műszaki átadásnál megállapították, jé munkát vé­geztek az építőik. Műszerekkel mérték a süllyedést is és meg­állapították, hogy a négyezer- háromszáz tonnás építmény ed­dig mindössze negyvenhat milli­métert süllyedt Ez alig egyne­gyedét teszi ki a megengedett­nek. Számítanak még további süllyedésre is — hiszen a gabo­nasiló még üres és ha teljesen megtöltik, további négyezer ton­na nehezedik majd az alapokra és az altalajra — de ez már lé­nyegesen nem módosítja a most mért értéket „normán he4ift'n marad a süllyedés. Hég egyszer a gázról: Nem győzik a bekapcsolást A nyáron egyszer már írtunk a gázigénylők nagy számáról és az ennek nyomán mutatkozó Tolna megyei problémáról. Ezrek várnak gázra, de nem győzik a bekapcsolást. Megszűnt a kiuta­lásos rendszer, de az igények ki­elégítésének nincsenek meg a technikai feltételei. A helyzet az­óta nem sokat változott. Néhány nappal ezelőtt befejezték ugyan a korábbi kiutalások szerinti 8000 tűzhely bekapcsolását, de még mindig ott a nagy tömegű olyan gázigénylő, akik ugyan nem kap­tak kiutalást, de igényüket még a tanács vette nyilvántartásba. Most rajtuk a sor. Wirth József, a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat szekszárdi szervizszolgálatának vezetője őr­ről adott tájékoztatást, hogy je­lenleg négyezernél több a régebb­ről visszamaradt igény. Mivel a Baranya megyei szervizszolgálat­tól is kapnak segítséget, előre­láthatóan januárban végeznek c bekapcsolásokkal, és utána kerül­het sor a rendelet megjelenése alapján szabadon mutatkozó igény kielégítésére* A jelek szerint egyelőre nem sikerült megszüntetni a gázbekap­csolásoknál mutatkozó torlódást. A vállalat ugyan állandóan fej­leszti a szervizszolgálatát, jellem­ző, hogy az év eleji négyről 15-re növelték a szerelőlétszámot, de úgy látszik, hogy az igényekhez képest es is kevés. B. F.

Next

/
Thumbnails
Contents