Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

1 1967. november 26. tOLSA SfEÜfH SEFPJSM Rimantika nélkül A% alumínium söröshordó >Í6 „premierje' — Hogy mi a különbség az alumínium és a fahordó között? — Hát emelni könnyebb — mondja Palkó Ferenc rakodó. — Megfogni viszont nehezebb — teszi hozzá Daradics Fe­renc. — Meg aztán nem is lehet párnára ejteni, mint a fahordót. Az első benyomások ezek, hiszen most rakják ki a szek­szárdi vasútállomáson az első olyan sör szállítmányt, ami alu­míniumhordókban érkezett. És biztos, hogy ha már az ötödiket, vagy a tizediket fogadják, kialakulnak a jó munkafogások is. — Mától kezdve az egész megye területén ötvenliteres alu­mínium hordókban kerül forgalomba a hordós sör — tájékoztat Braun János, a szekszárdi palackozó üzem vezetője. A fahordó­kat átadják az Alföldre, a Tiszántúlra. Ugyanúgy, mint aho­gyan tavaly a Pécsi Sörgyár ellátási területén vezették be első­ként a félliteres sörösüvegeket, a négy és fél decisek átszorul­tak az ország más vidékeire. Sem ilyen üvegeket, sem fahordó­kat már nem vásárol az ipar. — Mi a haszna az intézkedésnek? — A fahordó nehéz és hamar tönkremegy. Az alumínium­könnyebb és tartósabb. Üresen 8—10 kiló, a fahordó ennek há­romszorosa. Abból kétszáz darab ötvenliierest rakhattak egy va­gonba, ebből háromszázat. Kevesebb a fuvarköltség, kevesebb munka kell a kirakáshoz, elosz fáshoz. — És talán több is lesz a sör? — Sajnos, egyelőre nem. Az idén néhány százalékkal nőtt az ellátás, lényeges változás még jövőre sem lesz. így a nyári hó­napokban nemigen tudunk még elegendő sört adni. De már meg­kezdődött Pécsett az építkezés és bizonyos, hogy néhánv év múlva a megye is több sört kap. J. Mint kúszás közben hirtelen mozdulatlanná dermedt óriás hül­lő, hever a földön az emberde­réknál vastagabb nyárfatörzs. Si- vítva mar belé a motorfűrész, fo­gai alól széles, legyezőszerű ívben „permetez” az apró forgács. Né­meth József, a fűrész kezelője az éles berregéstől meg sem hallja társai kiáltását: ­— Ebéd! De még az odaküldött tréfás megjegyzést sem: — Mi az? Csak nem azt a tör­zset akarod elfogyasztani ebéd he­lyett? Csak akkor egyenesedik fel, amikor a nyárfa már darabok­ban hever, akkor törli meg gyöngyöző homlokát. Csípős szél járja át a Duna menti erdőt, de a munkába még géppel a kéz­ben is bele lehet izzadni. — Egy kicsit szokatlan még ez a fűrész... — mondja, szinte mentegetőzve —, eddig másikkal dolgoztam. Ezzel csak ma kezd­tem. A többiek ezalatt a tűz mellé telepednek. Kiss István szakava­tott kézzel farag nyársat egy vé­kony vesszőből, rászúrja a sza­lonnaszeletet, a tűz fölé tartja. Farkas Ferenc is szalonnát süt. A kicsorduló zsírt nagy gond­dal csepegteti a karéj kenyérre. Kár lenne minden cseppjéért. Kiefer Ferenc figyeli a másik kettő igyekezetét, talán éppen étvágygerjesztőnek szánja. — Az ilyen kajához igazság szerint egy kis bor is járna — állapítja meg Kiss István. — No nem baj, majd hozzágondoljuk. — Micsoda romantikus, idilli kép, micsoda pompás ebéd... — lelkendezne az erdőtől távol lakó ember. — Az őszi erdő sok­színű hangulatában szalonnát sü­tögetni ... De itt hiányzik minden roman­tika. Az erdőben dolgozó, az erdő­ből élő embereknek ez a hely, az imsósi erdő csupán munka­hely, számukra megszokott a nö­vényzet tarkasága, és sokszor a pislákolva égő gallyak felett sü­tött szalonna helyett is szíveseb­ben megennének egy tányér me­leg levest... A rögtönzött ebéd hamar el­fogy,' Németh József felcsatolja fejére a védősisakot, és újabb fatörzsek döntéséhez kezd. Az előbb még mozdulatlanul az ég­re nyújtózó nyár meginog, majd lomhán a földre dől. Ágai re­csegve törnek... Zilahi János erdész ezalatt Lelpold Józseffel, a bikácsi er­dészet fahasználati vezetőjével és Pintér Lajossal, az erdőgazdaság egyik szakvezetőjével a kitermelt fa értékesítéséről tárgyal. — Békéscsabára lehet szál- tani... — Még a tűzifa közül is érde­mes kiválogatni, ami megfelel lá­dafának, mert jobb a kivágási, mint a tűzifaár. — Van itt elég kérgeznivaló ah­hoz, hogy idehozassuk a motoros kérgezőt... — Csak a Duna vízállása emel­kedne már... 800 köbméter fát akarunk szállítani Mohácsra, ott van már az összes a parton, de nem lehet odaállni az uszállyal. — Ki kell válogatni azt a bük- köt, gyertyánt Is, ami seprűnyél­nek megfelel. Nagyon nagy a sep­rűexport, és jó néhány szövetke­zet is rá akar állni a télen a gyár­tásra. Pincehelyen 25 ezret, Nagy- kónyiban 15 ezret akarnak ké­szíteni, de a tamási Uj Életben is gyártják ... Egy másik favágó csoport ép­pen befejezi az ebédet. Egyikük­nek, Radenbücher Józsefnek mondja az erdész: — Radenbücher elvtárs, pénte­ken be kell menni Tamásiba, szakszervezeti tanácsülésre. A kol­lektív szerződésről tárgyalnak. Egyik munkás tréfásan közbe­szól: — Pont akkor, amikor Pakson piac van? A másik megtoldja: — Aztán nagy sapkát vigyél ám, hogy jó nagyokat tudj bólin­tani ... A tréfálkozást komolyra vált­ják, hiszen a munkáról, a kereset­ről lesz szó, és társuktól — aki az erdőgazdaság szakszervezeti taná­csának tagja — azt várják, hogy érdekeiket képviselje. — Olyan bérezést kell kialakí­tani, ami ideköti az erdőhöz az embereket, hogy a termelőszövet­kezetekkel felvehessük kereset dolgában a versenyt. — Bizony, van tsz, ahol már 80—100 forint a napi kereset. .. — Hogy ne kelljen vándorolni jobb kereset után ..'. — Inkább itt, helyben kapjak 1600 forintot, mint száz kilomé­terrel odébb kétezret... Itt, az erdő közepén elvész a romantika. Itt csak munka van, amely nem is különösen vonzó. A • vezetők előtt azért az állandó gond a munkaerő, még akkor is, ha egyre több nehéz munkában helyettesíti az emberi ei;őt a gép. Egyik tisztáson ott az illusztrá­ció. Földből kitépett tüskök he­vernek nagy halomban. — A tuskókiemelő munkája ... Odébb egy kopár táblán D—4— K traktor mászik, a rákapcsolt szerkezeten nők. Pálffi Erzsébet, Pálffi Rozália, Kiss Johanna, Sa­lamon Sándorné és a traktor nyergében Poroszkai János fenyő­csemetét ültet. — A gépi telepítéssel már két évvel ezelőtt kezdtünk kísérletez­ni — mondja Kertai László tele­pítési vezető. — Először egysoros géppel, most már kétsorossal dol­gozunk. Tavasszal már így ültet­tünk 31 hektár erdőt. — A kétsoros gép harminc em­ber kézi munkáját pótolja, azon­kívül a költség is csak hetven százaléka a kézi telepítésnek. Ezen a területen a telepítést rozsvetés előzte meg. A futóho­mokot így kötik meg, hogy ne tegyen kárt az apró csemetékben. Most ez a munka nem nehéz —, de mégsem könnyű, hiszen a met­sző szél a sokrétű öltözetet is át­járja. ök, öten nem találnak ben­ne semmi romantikát, bármeny­nyire úgy gondolja is a kívülálló; micsoda nagyszerű! Elültetik az apró csemetét és majd a szemük előtt növekszik erdővé . .. BI. VINCZE GYÖRGY ELVTÁRS KÖSZÖNTÉSÉRE A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója al­kalmából a Harci Érdemekért Érdemérem kitüntetést adomá­nyozták Vincze György elvtárs­nak. A gyönki általános iskola úttörőcsapatának pajtásai lelke­sen készültek a köszöntésére, vi­rággal, verssel és énekkel ked­veskedtek a kitüntetett veterán­nak. Gyimesi János A MAJOSI ÜTTÖRŐK VÁLLALÁSA Krizsán Erzsébet, a majosi ál­talános iskola riporterőrsének • vezetője így tudósít: — Uj autó­busz várótermet kapott a község. Az első napokban még nem volt baj, később azonban egyre gyűl- > tek a csokoládéspapírok, vasta­godott a porréteg mindenütt. A termet senki sem takarította. Az iskola két nyolcadik osztálya, a Napsugár és Mazsola őrs elvál­lalta a rendben tartást. Azóta minden nap 2—2 lány érkezik seprűvel, partörlővel felszerelve. Az utasok arcáról leolvasható az elégedettség. A két őrs a napokban a má­sodik osztályos kisdoposokat is megörvendeztette. Ki mit tuddal egybekötött mesedélutánt ren­deztek a kicsiknek. Az első há­rom helyezett: Zulauf Mónika, Zulauf János és Schödel Etelka tár"--Jntalrnat kapott, a negyedik és ötödik helyre jutott győztesek pedig a két nyolcadik osztályos őrs vetélkedőjén vehetnek részt. DOMBÓVÁRRÓL JELENTETTÉK A járási művelődési házban Somfalvi Ákosnak, a képzőmű­vészeti kör fiatal tagjának grafi­kai munkáit mutatták be az el­múlt vasárnapi klubdélután ke­retében. • „Az 50. éves szovjet filmmű­vészet felejthetetlen alkotásai” címmel ízléses tablót állítottak ki a Puskin mozi előterében. Dombóváron, amelyen a nagy si­kerű filmalkotások egv-egy moz­zanatát mutatják be. Szabotin Károly Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, vállalatok, közüíetek FIGYELEM! Vállalatunk 1968-as évre az alábbi betontermékekre vesz fel megrendeléseket: kerí­tésoszlopok, szőlőoszlopok, szőlőoszlophoz lehoiganyzó tuskó, kútgyűrű, betonkád járdalap stb. A fentieken túl sorozatnagyság esetén más betontermékek gyártá­sát is vállaljuk. Előjegyzé­seket beérkezési sorrendben végezzük és annak megfele­lően szállítunk. Kérésére árjegyzéket küldünk. Cím: Tolna megyei Építő- anyagipari Vállalat, Szek- szárd, Marx K. u. 11. Tele­fon: Szekszárd: 122—83-84. (194) Ebből a törzsből talán majd könyv lesz— Géppel ültetik a fenyőcsemetét.

Next

/
Thumbnails
Contents