Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-21 / 275. szám
1 Őszi mélyszántás a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezetben. Foto: Bakó Jenő Bátaszéki műszaki napok Megnyílt a megyei ezermester szakköri kiállítás Tegnap délelőtt a bátaszéki műszaki napok nyitányaként megnyitották a megyei ezermester szakköri kiállítást és megtartották a díjkiosztó ünnepséget. Az ünnepi beszédet a Népművelési Intézet nevében Simó Tibor mondta. A meghiiuetett pályázatra összesen 125 pályamű — Báta- székről a legtöbb 58 munka, ezenkívül Szakályból, Paksról, Tolnáról, Dunaföldvárról, Hő- gyészről, Szekszárdról és Felsőnyékről — érkezett. A zsűri az ötlet, a kivitelezés és a hasznosság szempontjából értékelte a termékeket. S mivel a beküldött munkák egy része — fafaragások, subaszövésű faliszőnyegek ős díszpámák, modellek — a népi iparművészet és a modellezés körébe tartozik, a zsűri ezeket nem sorolhatta az ezermester- szakkörök termékeivel egy kategóriába. Ezen munkák alkotóit a szép termékek elkészítéséért — a kiállításon való részvételükért, a megyei KISZ-bizottság könyvvel, a rendező bizottság pedig emléklappal jutalmazta. Az ezermesteri termékek díjazásánál az első egyéni helyezett Stégner József, a bátaszéki ezermester szakkör vezetője lett, a kiállításon bemutatott lakberendezési és egyéb dísztárgyak tervezéséért é6 kivitelezéséért. Az egyéni versenyben II. díjat Müller Imre, bátaszéki szakköri tag lcapott fali kompozíciójáért, Női fej és Bölény című lakást díszítő tárgyai tervezéséért ée művészi kivitelezéséért. A III. díjat Benedek László kapta egy kettős asztali fémgyertyatartó tervezéséért és művészi kivitelezéséért. Oklevelet és jutalmat kaptak még: Kovács Zoltán, Telkes István és Várhegyi Zoltán duna- földvári, Vereczkei Ágnes tolnai, Sashalmi László hőgyészi és Nyi- rati László szakályi pályázók. A megyei ezermester szakkörök között meghirdetett versenyben az első díjat, a közel négyezer forint értékű NDK gyártmányú MULTIMAX kézi szerszámgépet a legötletesebb termékek, többek között a községi könyvtár részére készített folyóiratállvány elkészítéséért a báta- széki Petőfi Művelődési Otthon ezermester szakköre nyerte. Valamennyi résztvevő szakkör emléklapot kapott. A díjkiosztás után a jelenlévők — a., hivatalosan Bátaszék- re rendelt könyvtárosok és népművelők — megtekintették a kiállítást, majd a Csillagosok katonák című új magyar filmet. A közös ebéd után, az ezermester szakkörök fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartottak megbeszélést, Szűcs Györgynek, az Ezermester, c. folyóirat főszerkesztőjének vezetésével. A bátaszéki műszaki napok a héten az előre meghirdetett program szerint folvtatódnak. • A hivatalos tényközlésen túl érdemes néhány szót szólni magáról a rendezvénysorozatról, de elsősorban a kiállítás anyagáról. S ha a rendezvénysorozatról esik szó. azonnal meg kell állni a címadásnál..' Bátasz^ken ugyanis a legkevesebb szó éppen a FIGYELŐ Bemutatjuk a 0 -33-ast A G~33-as nem géptípus, hanem cg* új és kiváló tulajdonságokká] rendelkező hazai tojóhibrid ba- roififííajta. Legelsősorban azt kell hangsúlyozni, hogy hazai, beszerzése tehát olcsóbb, mint a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, s időnként túlértékelt külföldi tojóhiridek beszerzése. Sebestyén Vera, a Gödöllői Kisállattenyésztést Kutatóintézet területi szaktanácsadója elmondja, hogy a G—33-as a jövő háztáji baromfija. Elsősorban azért, mert igénytelen és a háztáji gazdaságokban rendelkezésre álló takarmánynyal kiváló termelékenységet lehet vele elérni. A nagykátai járásban két év óta ismerik és nagyon megkedvelték a háziasszonyok. Elsősorban azért, mert íélen-nyáron egyenletes a tojástermelése, s primitív adottságok, körülmények közepette is egy-egy G—-33-as tojóhibrid éves tojástermelése 218— 220. Előnyös szempont, hogy már na pos korban megkülönböztethető a jérce a kakastól. A jérce barnás színű, a kakas csibe fehér. Ezek szerint már napos csibeként szelektálható. A fogyasztók eléggé idegenkednek a külföldi hibridéi fehér héjú tojásaitól. A G—33-ar tojóhibrid tojásai hagyományos színűek, A G—33-as tojóhibridnek természetesen az a. legelőnyösebb tulajdonsága, hogy Tolna .megyebeli is minden mennyiségben kapható. A szakcsi Uj Élet Termélőszövetkezei megvásárolta a dombóvári keltető- állomást és teljéé egészében Ta G— 33-as tojóhibridek • keltetésére rendezkedett be. 1938-ban ez a keltetőállomás január első felétől kezdődően mintegy 800 ezer G—3'3-as tojóhibrid napos baromfit biztosit a megye háztáji gazdaságainak. Figyelemre méltó, hogy a vevőknek sem a. tojásra, sem a húsra nem kell értékesítési szerződést kötniük. Ilyen feltételeket és ilyen megkötöttségekét a földművesszövetkezeteit sem támasztanak. A G— 33-as ugyanis a fogyasztási és az értékesítési szövetkezetek közvetítésével is beszerezhető, megvásárolható. A G—33-as tojóhibridet a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóinézet munkatársai tenyésztették ki, figyelembe véve a hazai háztáji gazdaságok lehetőségeit és a hagyományos igényeket, de egyúttal szem előtt tartva a versenyképességet is a külföldi tojóhibridekkel. A gödöllőiek biztosak benne, hogy a Tolna megyei háztáji gazdaságok amint megismerik a G—33-as előnyös és gazdaságos tulajdonságait, nyomban meg is kedvelik ezt a tojóhibrid-fajtát.- iX — műszaki problémákról esik. Népművelők, szakkörvezetők tapasz - talatcseréjét ígéri a program. A „műszaki” elnevezés csupán any- nyiban illik e rendezvénysorozatra, amennyiben az élet bármely területére ráhúzható e jelző manapság, mivel napjainkban a technikai, a műszaki tudományok térhódítása olyan szerteágazó, széles körű, hogy szinte felmérhetetlen. A műszaki napok ünnepélyes megnyitása, ezermester szakkörök kiállítása sem támasztja alá a címadást, hiszen tartalmában nagy a különbség az ezermester, avagy a műszaki szakköri tevékenység között is. S mindezek előrebocsátása mellett még azt is meg kell állapítani, hogy a kiállítás a maga nemében sem — tehát a „műszaki napok” elnevezéstől eltekintve sem! — mondható sikeresnek. A beküldött munkák száma — összesen 125 — megyei kiállítás ról lévén szó, önmagában is csekély. A kiállítás előtt lévő me gyei jelző sem fedi a valót, ha figyelembe vesszük, hogy a ki állított tárgyak 46 százaléka a helybeli szakkör munkája. De a 125 tárgyról is érdemes elmeditálni. A zsűri, amely a Népművelési Intézet munkatársaiból és a megyei tanács népművelési csoportjának munkatársából állott, 12 résztvevőt jutalmazott könyvvel és emléklappal a kiállításon való részvételéért, annak ellenére, hogy munkáik nem tartoznak a barkács szakkörök tevékenységének hatáskörébe. Általában az ilyen munkákat a bevált szokás özerint kizárják a kiállítás anyagából. Ez a jól bevált gyakorlat, amiért áenki sem sértődhet meg, hiszen a szőnyegkiállításra nem szokás fémtárggyal jelentkezni, amint az ezermester szakkörökben sem hímző asszonyok a tagok. Ha a kiállított, de nem a témakörbe tartozó munkákat leszámítjuk, talán a jelenlegi kiállítás mintegy 60—70 százaléka kerülhetett volna a terembe, a közönség elé. S mi maradt volna akkor? Rengeteg gyertyatartó. Csak úgy megbecsülve számukat, legalább 30—40. Köztük nem ritkán kettő, három is egy fajtából. Szükség van-e egy kiállításon belül, azonos tárgyak ilyen döm- pingjére? Ilyen esetben is az a gyakorlat, hogy a zsűri csupán a legjobbakat engedi a közönség elé. Az viszont igaz, hogy ha a már bevált elvek alapján megrostálják a kiállítás anyagát, nem sok tárgy maradt volna, a kiállító teremben. S így merül fel az a végletes kérdés, hogy valóban adottak-e a lehetőségek a megyében arra, hogy az ezermester szakkörök munkájából ilyen nagy hírveréssel kiállítást rendezzenek? A válasz azt hiszem egyértelmű, nem. MERY ÉVA Készül a kollektív szerződés tervezete 1968. január 1-től megalakul Tolna megye legnagyobb vállalata, a mintegy kétezer fővel dolgozó Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Az új nagy vállalat magába foglaljad jelenlegi Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot, valamint a Tolna megyei Gépállomások Igazgatóságát, illetve annak gép- és gépjavító állomásait, A leendő vállalat kollektív szerződéstervezetét dr. Miszlai György vezetésével egy héttagú bizottság állítja össze, figyelembe véve az érvényben lévő ren deleteket, törvényeket, végrehajtási utasításokat, s nem utolsó sorban a dolgozóktól összegyűjtött véleményeket. Munkájukat, távol a világ zajától, „rejtekhelyen", a vállalat dombori hétvégi üdülőjében végzik. Itt kerestük fel őket, hogy számot adjunk olvasóinknak munkájukról, a készülő kollektív szerződés tervezetéről. Az ebédlőben egy négytagú szakbizottság, dr. Miszlai György, dr. Illés János, Halmosa Ferenc és Lehel László éppen a vállalat, illetve a dolgozó részéről történő felmondást tárgyalja. A téma igen izgalmas, annál is inkább, mivel az észrevételek, javaslatok nem mindenben egyeznek. — Célunk — mondja dr. Miszlai György —, hogy a felmondási időt mind a vállalat, mind pedig a dolgozók érdekét figyelembe véve alakítsuk ki, az új Munka Törvénykönyve adta lehetőségek határain belül. — Hosszú, de eredményes vitát folytattunk a felmondási., védettséget illetően — kapcsolódik a beszélgetésünkbe Lehel László. — Elképzelésünk az, hogy azok a dolgozók részesülnek védettségben, akik legalább 15 éve folyamatos munkaviszonyban állnak a vállalattal, illetve annak jogelődjével, beleértve a vállalathoz áthelyezéssel került dolgozókat is. Feltételként szabtuk meg. hogy ez alatt legalább egy alkalommal elnyerték a Kiváló dolgozó címet, s természetesen nem volt fegyelmi büntetésük. A kollektív szerződés tervezetének összeállításánál egyöntetű volt a szakbizottság véleménye: a munkafegyelem megszilárdítása érdekében néhány szigorúnak tűnő javaslatra is szükség van. — Ezzel szemben természetesen a jól dolgozókat jutalmazni kívánjuk -r- mondja dr. Illés János. Elképzelésünk, hogy azon dolgozók részére, akik a folyó évben a mező- gazdaság és élelmezésügy ki- váló dolgozója kitüntetést kapták, három nap jutalomszabadságot biztosítunk'. Azok a dolgozók pedig, akik kormánykitüntetésben részesülnek, 5 nap jutalömszabadsá- got kapnak a kitüntetés évében. Néhány szobával távolabb egy három tagú albizottság tanácskozik. Tagjai: Horváth Sándor, Venéz Zoltán, Gyi- mesi István, ök a kollektív szerződés mellékleteként, a vállalati munkavédelmi szabályzat tervezetét állítják össze. Munkájuk lényegét Horváth Sándor a következőkben foglalja össze: — Mindenekelőtt az óvórendszabályok, előírások, rendeletek átdolgozását végezzük, a vállalat sajátosságainak figyelembevételével. Tervezetünkben többek körött javaslatot teszünk a védőételek, -italok, -ruhák juttatására is. Ugyancsak szerepel tervezetünkben a munkavédelmi oktatások szabályozása is, amelyre a jövőben fokozottabban ki kell terjedjen az illetékes műszaki vezetők figyelme. A vállalat kollektív szerződéstervezete előreláthatólag egy hét múlva készül el, beleértve természetesen a mellékleteket is. Ezután kerül sor a tervezet megvitatására, az egyes önelszámolási egységekben, majd a vállalat központjában. Minden bizonnyal még ezeken a vitákon is módosul, változik az eddigi elképzelés S ez egyben azt is jelenti, hogy gazdagabb, tartalmasabb lesz a vállalat kollektív szerződése, amelyet végeredményben egy héttagú bizottság állít össze, de egy egész vállalat aktív részvételével. Ami sportnyelven szólva a „rejtekhelyét” illeti, azért feltétlen dicséret illeti a vállalatvezetést. Mert valóban csak így, a külvilágtól elzárva lehet zavartalanul, teljes figyelemmel dolgozni egy ilyen, rendkívül fontos munkán, mint a kollektív szerződés tervezetének összeállítása. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ
