Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

4

TOT,WA MTT.YEI WEPÜJSAG

1967. november 2Í:

Régi kincsek nyomában

— Itt nagyon erősen jelez!

A zsákmány azonban csak egy vassalakrög és egy lapos vasdarab volt.

— Öcskavastelepet hagytak itt magának! — jegyezte meg nevetve kollégájának a régészkislány.

tevése szerint, az ezüstpénzeket az egyik római villa kertjében rejtették el a barbárok támadásai elől; s valószínűleg a nagy gót betörés idején pusztult el a Duna menti római határvédő vonal közelében állott település.

IRéaészek jelentek meg a

[ a ■ Bogárzó-tó melletti szántóföldön. Az egykori kastélytól Kővágó Józsi, a tengeli- ci erdész ügyes fia mutatta meg a kanyargó földutat, amelyen a kopott gépkocsival az erdőszél melletti nádasig eljuthattak. Tovább nem próbálkozott Bognár Sándor, a pesti múzeumi központ gépkocsivezetője, ott már süppedt a vizenyős, füves talaj.

— Derékig süllyedt a mocsárban ezen a részen évekkel ezelőtt egy vadász vadkacsázás közben, s édesapám húzta ki — jegyezte meg Jóska, miközben kiszedték a gépkocsiból a kutatáshoz szükséges felszereléseket, hogy gyalogosan vigyék tovább a szántás szélén.

Nem kellett messzire menniük, az enyhén domborodó szántóföldön, egy öreg fűzfa irányában rögtön előtűnt a lelőhely. Jól látszott, hogy ott már feltúrták a talajt. Ezen a helyen találták az eke által kiforgatott római ezüstpénzeket egy vadásztársaság tagjai. Háromszáznál több, az időszámításunk III. századának közepéről származó, római császárok arcképével kivert ezüstérmét gyűjtöttek össze ezen az őszön a szekszárdi múzeumnak.

Mint anyagi érték, nem jelentős, mégis kincset jelent a tudománynak. Egy ilyen érmét mutatott a kastély előtt Blagojevics Miodrág Frigyes, a felsőtengelici vegyesbolt vezetője is. Vadász rokonától, az egyik megtalálótól kapta emlékbe. A budapesti archeológus azonban elkérte tőle;

— Inkább két hasonlót küldök helyette. Akad belőle rengeteg a Nemzeti Múzeumban. De, amit egy csomóban találtak, fontos, hogy minden darabja együtt legyen — magyarázta.

A múzeumi szakemberek nagy igyekezettel fogtak a modem .,kincskutatáshoz"’.

E

r. Sopron! Sándor 3 Ma_

gyár

Nemzeti Múzeum archeológusa egy aknakutatóhoz hasonló műszerrel vizsgálta a terepet: Nem rejt-e még több érmét a megbolygatott föld? A Csanda—Zalavári —Molnár—Petrikovits szisztémájú fémkereső szétszedhető, hosz- szú rúdon függő, óriástányér alakú műszer, amelyet egy zseblámpaelem működtet. Rendkívül érzékeny a földfelszín alatt rejtőző fémtárgyakra: azokat a korongján levő mutatójának kilengésével és fölhallgatójának erős sípolásával jelzi. A néhány éve használt magyar műszerrel a

Nemzeti Múzeum régészei már nagyon sok régi pénzt felkutattak, köztük a szikáncsi aranypénzlelet földben maradt érméit is — amint azt a kutató elmondta. Ugyanis, „meglestem” a régészeket munka közben, elkísértem erre az útjukra.

A fémkeresőt először beállította csavargombjaival kezelője. Amint ez sikerült, azonnal mozgott a mutató a tíz számot feltüntető lapon.

— Itt jelez valamit... De ott is... Emitt erősen sípol! — szólt a budapesti régész.

Albeker Mária ‘ római szakos ifjú régésznő spaknival — kőműves simítóval — a kezében vallatta a fekete homokrögöket. Bucsányi Kálmán, a szekszárdi múzeum restaurátora pedig lapáttal kezdett az ásáshoz.

A november közepén általában már ritka napfény ragyogott a hervadó tájon, a kopaszodó közeli fákon, az újuló vetéseken. Az opálas kék eget fehér kon- denzcsíkok hasították, ökömyál lengett a rétszéli bozóton. A szomszédos nádrengetegben vadkacsák hápogtak, távolabb csür- rögtek a fácánkakasok. A szél azonban a magasabban fekvő szántóföldön élesen fújt keresztül. A régészkislány didergett, s megkérte a gépkocsivezetőt, hogy hozza el az autóból kabátját

Az első órában pénz nem, de annál több durván kovácsolt szög, rozsdaette vasdarab került elő. A korongos műszer pedig állandóan újabb fémet jelzett Néha a spak- nik közelléte is megmozgatta a mutatót de ezt azonnal észrevették. Bámulatosan reagált minden fémre.

| — Milyen mélységig

észleli a fémet? — kérdeztem, miközben meghallgattam a sí- polóját. Éppen erősen jelzett ismét. A léglökéses repülőgép sü- vítéséhez hasonló hangot adott, szinte sértette a dobhártyámat

— Sajnos, csők húsz centiméter mélyen használható — válaszait a kutató, majd izgatottan kiáltott fel:

— Itt van valami! Valamelyik

göröngyben lesz! Spakn.it ide!...

Albeker Mária és Bucsányi Kálmán nemcsak szerszámmal, hanem kézzel is morzsolták a rögöket. Az erdész fiát szintén fűtötte a kutatási láz, leguggolva forgatta spaknival a földet ő is.

Újabb csalódás következett Megint egy otromba vasszeg volt az eredmény. Az archeológus tovább forgatta a bot végén levő korongot

a talaj felett, s az újra több ponton jelzett.

A közelben legelésző gulya is megbámulta a szántóföld felett hajlongó különös lényeket. Feke- teszürke-tarka kutyájával odament a tehenész. Bemutatkoztunk. Bregovics György, a Petőfi Tsz üszőgondozója nem lepődött meg magyarázatomon, a pénzleletről olvasott az újságban. Sőt, tanácscsal szolgált a múzeológusoknak: — A szántóföld túlsó felén különösen sok cserép, korsódarab hever s 2a nászét. A fémkereső műszert érdeklődve szemlélte meg.

A sípolás a fülhallgatóból is kihallatszott.

A várt eredmény, újabb pénzlelet helyett, feltehetően ősi vasolvasztó műhelyt derített ki a műszer. Ezután terepjárás következett. A szántóföldön az eke által kivetett és szétszórt sok cserép és téglamaradvány őrzi ezen a helyen hajdani római lakóházak emlékét.

— Messziről látszik, hogy római telep volt itt! — állapította meg már az odaérkezéskor dr. Soproni Sándor.

I Gabonatartó töredéket is 1 ogyagedény

épület lehetett ott A kutató felA lelőhelyet pontosan feltérképezték a régészek, s a későbbiekben ásatással is megvallatják még a Bogárzó-tó mellékét. Bizony, kitartó, céltudatos munkát követel a régészet tudománya. Egy- egy mozaik türelmes összerakásával bontakozik Id a történelem régmúlt képe a gyakran fáradságos kutatások nyomán. S a mintegy 1700 évvel ezelőtt élt emberek sorsára gondoltam, amikor a bíborszínű alkonyaiban útban voltunk Szekszárd felé.

BALLABÁS LÁSZLÓ

IMÉ RÁD TO- yf* RÖK, AZT AAOMp- I, JA A SEREGEK ‘ ’Jura, és füstté \ ÉGETEAA szeke- I Reit. oroszlÁnH

I KÖLYKEIOET KARD EMÉSZTI AAEG...*

KéPRECÉNYVÁtTOZAT: SARLÓS ENDRE

MEG AGY Pf&ii/K ■1 ..if.....

. van. ^4

H

AT 06, ÖTÖDIK HÓNAPBAN VAGYOK- NEM IS TUDOM, AA# ÉRT- NEM l'RTAAA AABG... ö RC^LS2. NEKI ? AAlgE GON- |

( csopa'latoü. e©é-M|

©2£IN OSO D/VLATOS Ó. DRA'GAW. LÉGY SZÍ- \ VÉS. MONDD AAEG IE- b S2A'2AOOS*WAK,

SL C*fY ODA MEGyEtt,

NOAM,

DRA'GA'M

f AXZÄA , AiVWT ^ I /VU>VG>7AC JEGYttk ■SZsa.„CÁTOt>,

N6M a# tptr 'OLYAN AAECJEG. ‘ MOST- tS Jót EM

yP t=oaot/LT. MeaéfzóBAo

ffl MOSOL YOGNf, DE NEM

3§ Dke/zOct: ajckd/z a ka

Jr TON/*/ (2EJV0&JZ. gc - CS<SÁSTZKA&AJrÓ7-& HOPE nem onthatta -röbeéráejD,

Aj Wi 1

jl\M

Äf Cl 1

v Jtí\ w

Jillv

A címek láttán kissé meghökkentett szellemi érdeklődésének sajátos mivolta, s így talán egy kissé türelmetlenül ítélkeztem felette.

— Karolám édes — próbáltam jobbik énjére hatni. — Életstílusod közel áll a tökéletességhez és most hozzá foglak segíteni, hogy valóban tökéletes legyen.

— Menj a bánatba, te zaharincsempész ■— szólt álmatagon Az eladó bordélyház című könyv fedezéke mögül.

Mivel élt bennem az emberformálás vágya, ragaszkodtam a kritika jogához.

— Jó, olvass, nem bánom, de az ilyen idealista könyvekből nem lehet megismerni az igazi életet. A javadat akarom, esküszöm az ártatlanságod emlékére. Nézz szépen a sarokba: kivirágzott a gyergyói tarkabab a fazékban, pedig semmi kedvem háztáji gazdaságot tartani. Tudom, tudom, szereted a cukrászsüteményt, de nem muszáj tőle csalánkiütést kapni, mert csípni fogsz, ha szerelmesen hozzád simulok. Azon. kívül háj képződik rajtad a napi húsz Stefá— 79 —

nia szelettől és a harminc Rigójancsitól. Félek, elnehezülnek bájaid és rengő szépséged súlya alatt lesüllyed a bokád, holott ilyen fiatalon csúnya viselet a lúdtalpbetét. Viszont ajánlanám, hogy egyoldalú napirendedet fűszerezd néha egy kis könnyű tornával, ahogy a régi méltóságos asszonyok szokták. Fogyassz reszel t- aimát, közben ne feledkezz meg a nagymosásról, de leginkább a rendszeres főzésről, mert , éhes hassal csak eszmei értelemben foglalkozhatok a szerelemmel.

Karola ekkor az önismeret ragyogó jelét adva, így szólt a füstfeíhői mögül:

— Rendben van, főzök én neked, ha szeleted a moslékot

Bízni kell az asszonyokban, bízni minden áron! Erre az alapelvre építettem házasságomat és hiába állította Karola, hogy az ő kezébe egyetlen teknővájó cigány sem tud főzőkanalat faragni, hitemben nem ingatott meg. Ad- dig-addig dicsértem leendő főztjét, míg végre hajlandónak mutatkozott megkísérelni a tűzrakást a vízmelegítést, a lencseválogatást Miután találékonynak bizonyult az alapműveletek elvégzésében, rábíztam egy szombati ebéd elkészítését. Nem akartam mindjárt a vasárnappal kezdeni, így hát módot nyújtottam Karolának, hogy egy higgadt főpróbán küzdje le lámpalázát, s majdan megerősödött önbizalommal bontakoztassa ki háziasszonyi tehetségét.

Képzelőerőm gyakran nyújtott biztos vigaszt nehéz pillanataimban. A nevezetes szombaton

— 80 —

is gyönyörű bódulatba ringatott a fantázia. Miközben bonyolítottam taximmal a fuvarokat, állandóan egy parasztlakodalom konyháján éreztem magam. Csigaleves gőzfürdőjében pi- hegtem, tömtem magamba az omlós jércehúst, de a szemem már a töltöttkappanokra meresztettem, orrom pedig a fénylőpiros kacsasültre szimatolt

Szándékosan gyalog indultam haza ebédelni, hogy a hosszú séta minél jobban kiöblösítse étvágyamat.Az áldott fantázia elém varázsolta Karolát Angyalként lebegett előttem szőke hajával, fehér kötényben, amint főzte nékem az ebédet és halkan dudorászott. És ekkor megriadtam: ugyanis Karola csakugyan ott volt előttem, de fehér kötény helyett az ismerős szürke kosztümjét viselte. Iparkodtam utolérni és a rám jellemző tapintattal megérintettem a tomporát.

—Már kész is az ebéd? — súgtam a fülébe hátulról.

Gyanús volt, ahogyan Karola felkacagott. Gyanúm gyorsan eloszlott, ahogyan Karolám helyett Toll Ella fordult felém.

— Ne itt a nyílt utcán. Illés — kérlelt csábítóan.

Köhintettem néhányat

~ Hogy kerül rád a feleségem ruhája?

— Nekem adta.

— A cipővel, meg a fejkendővel együtt?

— Megdolgoztam érte. Egész délelőtt nálatok takarítottam.

— 81 —