Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

t totwa megyei nBpüjsag 1967. november í9. Hazai dolgokkal kezdem. Megint otthon voltam. És amilyen peches vagyok, min­dig belebotlok valamibe. Képzelje a szerkesztő úr, mi tör­tént velem a Garay éttermében? Kértem egy limonádét. A pincér azt mondta: — A presszóban van. — És itt? — Itt nincs. — És miért? — Mert nem kifizetődő. Csak ránk romlik a kicsavart- citrom leve, mert tetszik tudni, kevesen kérnek limonádét. Nem ittam limonádét. Kisfröccsöt ittam helyette. Az volt. És miközben iszogattam a kisfröccsöt, elgondolkoztam: mi lenne, ha citromot tartanának a Garay éttermében, és amikor a vendég limonádét kér, akkor frissen belecsavar­nák a citromlevet a poharába? Igaz, hogy ez kisüzemi mód­szer, de jó. És, az angyalát! Hát miért kell a vendéglátó- ipar gépesítését a citromfacsarásnál kezdeni? Ezen morfondíroztam akkor is, amikor beültem a Vár- köz-cukrászdába. — Égy duplát és egy gesztenyepürét kérek! — Igenis. Gesztenyepüré sajnos nincs, de szekszárdi tá­lunk az van. — Jó, hozza! A pincér meghozta a duplát és a szekszárdi tálat. Fizettem. A duplát forintban, a szekszárdi tálat pengőben. A pincér nézett, azt gondolta, hogy megbolondultam. — Hári bátyám, ez így nines jól. — Miért? — A kávé az rendben van, a szekszárdi tál viszont... — Mi ivin a szekszárdi tállal? — Hát pengővel tetszett fizetni. — De tessék csak visszaemlékezni, hogy mit kértem én először, és mit ajánlott maga nekem a gesztenyepüré .helyett, akkor amikor a vásárcsarnokban annyi gesztenyét kaphatok, amennyit csak akarok. És mit gondol, mi a kü­lönbség a gesztenyepüré és a szekszárdi tál között? — Nem tudom. — Hát akkor én megmondom. Az, ami a forint és a pen­gő között. És csak ezt a különbséget fejeztem ki. A pincér azt mondja, hogy nem volt igazam. Én meg azt mondom, hogy igazam volt. Tegyen már igazságot a szerkesztő úr! » Most magamra haragítottam a vendéglátósokat. Most hallgathatok majd. Erről jut eszembe, hogy a napokban egy angol filoló­gussal beszélgettem, aki megállapította azt a tényt, hogy a hallgatás a beszéd folytatása, például arcjátékkal, vagy gesz­tusokkal. Másképpen hallgat a francia, másképp a német, az olasz, a spanyol... Felkészülhetünk tehát, hogy a jövőben hallgatni is meg­tanulunk, meg grimaszokat is vágni olaszul, japánul, néme­tül. És arra gondolok, teremtőm, hányán vannak nálunk, akiknek még az anyanyelvi hallgatás sem sikerül. Én sem tudom elhallgatni, hogy Jeanne Beck, Francia- ország idei szépségkirálynője meglátogatta a mezőgazdasági kiállítást Vichyben. A vendéglátó házigazdák különös aján­dékkal. egy fajbikával lepték meg. És én most azon gondolkodom: az ajándékozást nem va­lami jelképezés szándéka sugallta-e? De úgy látom, hogy hiábavaló ezen gondolkodni. A szándékot úgy sem lehet kitalálni. És a gondolkodás egyéb­ként is árt szépségnek, fáj tőle az ember feje. Az ötvenkét éves Glynn Demos* Wolfe, Los Angeles-i szállodatulajdonos sem sokat gondolkodott, most válik minden gondolkodás nél­kül a tizennyolcadik feleségétől. Alighanem ő a válás világ- rekordere. Talán ezért is gyűlt össze annyi újságíró a vá­lására. Sokan tettek fel neki kérdést. Én is. — Miért válik el a tizennyolcadik feleségétől? — Nézze, kedves Hári bátyám, ezen még nem értem rá gondolkodni. — Miért? Mert a tizenkilencedik házasságom előkészítése any­umra, lefoglal. Ez igen. EZ tömör beszéd. Végül egy hírt közlök tömören. Angliában, az egyik egyesület menedzsere azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az oldalvonal mentén miniszoknyás lányokat állít fel. A menedzser abban reménykedik, hogy a mini látványa eltereli majd a játékvezető ellen irányuló indulatokat. Ezt be lehetne nálunk is vezetni Legalább lenne látnivaló a labdarúgópályákon Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Nem mindennapi foglalkozás A diplomáciai futár A diplomáciai futárok közvet­lenül a repülőtérről, a pálya­udvarról feltétlenül Moszkva köz­pontjába, a külügyminisztérium­ba hajtatnak. Mindegy, hogy mi­kor érkeznek meg, — éjszaka, vagy kora reggel. Bárhonnan tér­jenek vissza, távoli trópusi or­szágból, vagy szomszédos északi államból, először feltétlenül a Szmolenszki-térre mennek, még akkor is, ha fél éve nem jártak Moszkvában, még ekkor is, ha szolgálati kocsijuk lakásuk előtt robog el. Ez csak egyetlen sza­bály azok közül, amelyet e nem mindennapi foglalkozású embe­rek kötelezően megtartanak. Egy ködös, esős reggelen te­herkocsi érkezett Goole angol kikötő kapujába. Két férfi szállt ki belőle. Nehéz, barna aktatás­kájukkal jsietve felszálltak egy kis fehérhajóra, amely már ké­szen állt, hogy elinduljon Észak- Skócia felé, majd' az óceánt át­szelve New Yorkba. A hajólép­csőnél álló. őr, aki nyilván már mindenről tudott, gyorsan jelen­tést tett a vendégek érkezéséről az ügyeletes tisztnek. A vendé­geket kétszemélyes kajütben szállásolták el. Félóra múlva a hajó kifutott a kikötőből és északnak vette az irányt. 1941-ben történt Akkoriban Angliát már fasiszta bombatámadások érték. A „Gő- ring-szerelvények” — ahogy a fasiszta bombázókötelékekei ne­vezték — az ódon Goolet sem kímélték meg. A tengerészek igyekeztek mielőbb elhagyni a veszélyes öblöt. De a tengeren is nyugtalanító volt a helyzet. A hajózási útvonalak közelében német tengeralattjárók ólálkod­tak. Az angol kapitány minden reggel elküldte' egyik matrózát abba a kajütbe, ahol a két szűk­szavú, de barátságos . utas tele­pedett le. A fiú átadta a főnök üdvözletét, kávét hozott és kö­zölte a hajó tartózkodási helyé­nek koordinátáit. Egyik este egy tiszt kopogta­tott a kajüt ajtaján. Alighogy átlépte a küszöböt, máris rátért a lényegre: — Rossz hírt kell közölnöm önökkel uraim. Rádiósaink ép­pen az imént egy fontos közle­ményt vettek Londonból. Hitler megtámadta Oroszországot... Háború. Ök ketten, akiknek az üzenet szólt, talán mindenkinél jobban érezték a tragikus ese­mények közeledtét, s lélekben felkészültek a súlyos megpróbál­tatásokra. Az angol hajó kajüt- jében két szovjet diplomáciai futár tartózkodott. Megbízatásuk az volt, hogy fontos okmányokat juttassanak el az Egyesült Ál­lamokba. Egyikük Ignat Ignato- vics Hohlov volt, aki ma is szol­gálatban van. s akivel ezt a be­szélgetést folytatom. A világ 100 orsxágába... A fátyolos őszi nap sugarai be­ragyogják a szovjet külügymi­nisztérium magas épületének egyik dolgozószobáját. Hohlov a térképen megmutatja kollégái­nak útvonalait, amelyek a tró­pusokon, a közel- és távol-keleti országokon, Dél-Amerikán, Skan­dinávián vezetnek keresztül. — Hol tartózkodnak jelenleg diplomáciai futáraink? Hohlov megemlíti a világ sok államának fővárosát, a legna­gyobb légikikötőket és óceán­járó hajókat, ahol most a szov­jet külügyminisztérium képvise­lői találhatók. A már nem fia­tal, de meglepően mozgékony és barátságos férfi asztalán mindig szem előtt vannak a diplomáciai futárok közlekedési útvonalai és ütemtervei. Hohlov ugyanis je­lenleg a szovjet dii-pomi''1'"' fu­társzolgálat vezetőjének első he­lyettese. Hohlov maga a szovjet diplomáciai szolgálat élő törté­nete. Ebben a dolgozószobában al­kalmam nyílt megismerkedni a legbámuTa+neabh eorsú emberek­kel: egyesek közülük elsüllyed­tek a szövetségeseknek a fa­siszták által megtorpedózott te­her ha jóin, mások sokszor átre­pülték a frontot a katonai repü­lőgépek bombatartó rekeszeiben, vagy teveháton szelték át az ázsiai sivatagokat. Volt olyan, akinek hosszú időre idegen, el­lenséges országban kellett ma­radnia, szemtől-szembe a provo- ka tőrök kel, s meg kellett kerül­nie az imperialista kémszolgála­tok ravasz csapdáit. Megtudtam, hogy a szovjet külügyminisztérium a világ csaknem száz országába rend­szeresen eljuttatja a diplomáciai postát. Hohlov kollégái 84 szov­jet nagykövetséget és diplomá­ciai képviseletet, 11 főkonzulá­tust és 9 konzulátust, 4 szovjet ENSZ-képviseletet, két kereske­delmi kirendeltséget látnak el. S ezeknek az államtitkokkal közlekedő futároknak mindenü­vé idejében meg kell érkezniük, s teljes épségben el kell szállí­taniuk . fontos terhüket, A futár sérthetetlen Egyszer érdeklődtem a diplo­máciai futárok jogi helyzete fe­lől. A hivatalos okmányban ez áll: Tekintettel arra, hogy a dip­lomáciai posta fontos állami ok­mányokat tartalmaz, a diplomá­ciai futárnak igen ébernek, ta­pasztaltnak kell lennie; ismernie kell a külföldi viszonyokat és előírásokat, s bármilyen ' eset adódik is, meg kell birkóznia a helyzettel. A diplomáciai futár, valamint a nála lévő posta sérthetetlensé­ge a nemzetközi jog általánosan elismert tétele. A diplomáciai futárt nem lehet feltartóztatni, őrizetbe venni, vagy megmotozni. A diplomáciai futárra nem vonat­koznak azon államok- jogszabá­lyai, amelyeken átutazik. Ezek­nek az államoknak a hatóságai kötelesek a diplomáciai futár­nak védelmet . nyújtani. Nagyszerű szavak ezek. Külö­nösen azok a szabályok, amelyek szavatolják a futárcsomaggal utazó személy sérthetetlenségét. Mégis hányszor megsértették, a legarcátlanabb módon sárba ta­posták ezeket az „általánosan el­ismert'' nemzetközi szabályi) Icát! S milyen gyakran kellett, és kell ma is diplomáciai futáraink­nak éberséget tanúsítaniuk. Szerencsére sikeresen ért vé­get akkor, 1941-ben Hohlov szá­mára az a felelősségteljes kül­detés, amelyről a bevezetőben szóltunk. Hohlov 1941, áprilisá­ban indult el Moszkvából, mind­össze néhány hétre. Mégis csak augusztusban tért vissza. New Yorkból, az egész országot át­utazva, San-Franciscóba kellett eljuttatnia a fontos küldeményt. Azután hosszú ideig várt arra a szovjet hajóra, amely Vlagyi­vosztokba szállította. Különösen izgalmas volt a Kurili-szigetek mellett elhajózni. A japán mi-- litaristák akkoriban sok aka­dályt- gördítettek a szovjet ten­gerészek elé, megállították a ha­jókat, parti ütegeik ágyúit a vö­rös zászlóra irányították. Hohlov futártársával együtt mindenre kész volt a posta megmentése érdekében. —r A hazától való elszakított- ság érzése volt a legnyomasz­tóbb — emlékezik vissza Hoh­lov. — Heteken át nem hallot­tuk a Moszkvai Rádiót, s a nyu­gati hírügynökségek mindenféle valótlanságokat közöltek. A leg­fantasztikusabb jelentéseket kö­zölték Hitler előrenyomulásáról a ' Szovjetunióban. Senki sem akadt, akitől megtudhattuk vol­na az igazat... Igen, a háború súlyos megpró­báltatás volt a szovjet diplomá­ciai futárok számára. Ezek a szavak csupán egvszer hangzot­tak el Hohlov szájából, amikor megkértem, mesélje el a balkáni utazásával kapcsolatos esetet, amely csaknem az életébe ke­rült. 1942. februárjában történt. A Balkánon újabb hisztéria lán­golt fel. Erre von Papén török- országi német nagykövet ellen elkövetett provokációs „merény­let” szolgált ürügyül. Nehéz vi­szonyok között dolgoztak ezek­ben az országokban a szovjet emberek, minden lépésüket fi­gyelték. a hatóságok rengeteg kellemetlenséget okoztak nekik. A provokáció Hohlov és Nyikityin szovjet diplomáciai futárok az egyik esti vonattal utaztak külföldről hazafelé. A rendőrség tüzetesen megvizsgálta útlevelüket, futár­igazolványukat. Mindent rend­ben találtak. Hohlov és Nyiki­tyin négyszemélyes fülkében foglalt helyet. Az egész fülkét ők bérelték. Éjszaka egyikük sem hunyta le a szemét. A vo­nat itt-ott megállt, az ajtó mö­gül zaj, kiáltozás szűrődött be, katonacsizmák dübörögtek. Nyugtalan volt a légkör. Végre aztán felvirradt a vég­zetes és nehéz reggel. Helyi i(3ő szerint nyolc órakor a vonat megállt egy közlekedési csomó­ponton. Váratlanul fegyveres emberek rontottak a fülkébe. Rendőrök is voltak köztük. Min­den ok nélkül Hohlovra és Nyi- kityinre vetették magukat, pisz­tolyuk agyával ütlegelni kezdték őket, karjukat hátracsavarták. Látszott, hogy az ismeretlen sze­mélyek arra törekedtek, hogy megfélemlítsék a szovjet diplo­máciai futárokat, hogy eltávo­lítsák őket csomagjuktól. Sem az alacsony, sovány Hoh­lov, sem á Herkulesnek ugyan­csak nem nevezhető Nyikityin nem félt. Visszaverték a táma­dásokat, s az ismeretlen szemé­lyeket nem engedték a futár- csomag közelébe. Hohlovnak, aki előzőleg már járt olyan or­szágokban, ahol fasiszták ga­rázdálkodtak, volt már része különböző provokációkban. Ez az eset azonban, durvaságában, ar­cátlanságában valamennyit fe­lülmúlta. A garázda suhancok ki tán­gálták a szovjet diplomáciai fu­tárokat a peronra, ök azonban futárcsomagjuktól nem váltak meg. Pedig már a futárcsomag véres is volt. Nem adták ki a kezükből azt, amit haza kellett juttatniuk. Követelték, hogy a történtekről tüstént értesítsék a szovjet nagykövetséget, ragasz­kodtak hozzá, hogy telefonon beszélhessenek a szovjet főkon­zullal. A támadók és azok, akik a provokációt kiagyalták, világo­san látták, hogy nem tudják megtörni e két orosz akaratát, s meghátráltak. A pályaudvar egyik épületéből végre előkerült egy kövér, tagbaszakadt rendőr­tiszt. Úgy tett, mintha semmiről sem tudna, bocsánatot kért, s azt mondta, hogy a szovjet dip­lomáciai futárokat nyilván össze­tévesztették másokkal. S mindez néhány perccel azután történt, hogy a pályaudvaron szovjet­ellenes jelszavakat harsogtak, törvénytelenséget követtek el, s Hohlovot és Nyikityint minden­ki fülehallatára a Kreml ügy­nökeinek nevezték. Diplomáciai futárainknak van egy íratlan törvényük: az erős barátság, a kölcsönös segítség. Az akciók teljes összehangolása, az igazi elvtársiasság segíti őket abban, hogy győztesen kerülje­nek ki még a legnehezebb hely­zetekből is, mint ahogy ez akkor a Balkánon történt. Talán kollé­gáinak éppen erre a nagyszerű hagyományára gondolt Ignat Hohlov abban a pillanatban, amikor a Kremlben átnyújtották neki a Munka Vörös Zászló Rendjét. Ezt a kitüntetést a szovjet külpolitika területén végzett sok évi munkásságáért és bátorságáért, kapta.

Next

/
Thumbnails
Contents