Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
t totwa megyei nBpüjsag 1967. november í9. Hazai dolgokkal kezdem. Megint otthon voltam. És amilyen peches vagyok, mindig belebotlok valamibe. Képzelje a szerkesztő úr, mi történt velem a Garay éttermében? Kértem egy limonádét. A pincér azt mondta: — A presszóban van. — És itt? — Itt nincs. — És miért? — Mert nem kifizetődő. Csak ránk romlik a kicsavart- citrom leve, mert tetszik tudni, kevesen kérnek limonádét. Nem ittam limonádét. Kisfröccsöt ittam helyette. Az volt. És miközben iszogattam a kisfröccsöt, elgondolkoztam: mi lenne, ha citromot tartanának a Garay éttermében, és amikor a vendég limonádét kér, akkor frissen belecsavarnák a citromlevet a poharába? Igaz, hogy ez kisüzemi módszer, de jó. És, az angyalát! Hát miért kell a vendéglátó- ipar gépesítését a citromfacsarásnál kezdeni? Ezen morfondíroztam akkor is, amikor beültem a Vár- köz-cukrászdába. — Égy duplát és egy gesztenyepürét kérek! — Igenis. Gesztenyepüré sajnos nincs, de szekszárdi tálunk az van. — Jó, hozza! A pincér meghozta a duplát és a szekszárdi tálat. Fizettem. A duplát forintban, a szekszárdi tálat pengőben. A pincér nézett, azt gondolta, hogy megbolondultam. — Hári bátyám, ez így nines jól. — Miért? — A kávé az rendben van, a szekszárdi tál viszont... — Mi ivin a szekszárdi tállal? — Hát pengővel tetszett fizetni. — De tessék csak visszaemlékezni, hogy mit kértem én először, és mit ajánlott maga nekem a gesztenyepüré .helyett, akkor amikor a vásárcsarnokban annyi gesztenyét kaphatok, amennyit csak akarok. És mit gondol, mi a különbség a gesztenyepüré és a szekszárdi tál között? — Nem tudom. — Hát akkor én megmondom. Az, ami a forint és a pengő között. És csak ezt a különbséget fejeztem ki. A pincér azt mondja, hogy nem volt igazam. Én meg azt mondom, hogy igazam volt. Tegyen már igazságot a szerkesztő úr! » Most magamra haragítottam a vendéglátósokat. Most hallgathatok majd. Erről jut eszembe, hogy a napokban egy angol filológussal beszélgettem, aki megállapította azt a tényt, hogy a hallgatás a beszéd folytatása, például arcjátékkal, vagy gesztusokkal. Másképpen hallgat a francia, másképp a német, az olasz, a spanyol... Felkészülhetünk tehát, hogy a jövőben hallgatni is megtanulunk, meg grimaszokat is vágni olaszul, japánul, németül. És arra gondolok, teremtőm, hányán vannak nálunk, akiknek még az anyanyelvi hallgatás sem sikerül. Én sem tudom elhallgatni, hogy Jeanne Beck, Francia- ország idei szépségkirálynője meglátogatta a mezőgazdasági kiállítást Vichyben. A vendéglátó házigazdák különös ajándékkal. egy fajbikával lepték meg. És én most azon gondolkodom: az ajándékozást nem valami jelképezés szándéka sugallta-e? De úgy látom, hogy hiábavaló ezen gondolkodni. A szándékot úgy sem lehet kitalálni. És a gondolkodás egyébként is árt szépségnek, fáj tőle az ember feje. Az ötvenkét éves Glynn Demos* Wolfe, Los Angeles-i szállodatulajdonos sem sokat gondolkodott, most válik minden gondolkodás nélkül a tizennyolcadik feleségétől. Alighanem ő a válás világ- rekordere. Talán ezért is gyűlt össze annyi újságíró a válására. Sokan tettek fel neki kérdést. Én is. — Miért válik el a tizennyolcadik feleségétől? — Nézze, kedves Hári bátyám, ezen még nem értem rá gondolkodni. — Miért? Mert a tizenkilencedik házasságom előkészítése anyumra, lefoglal. Ez igen. EZ tömör beszéd. Végül egy hírt közlök tömören. Angliában, az egyik egyesület menedzsere azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az oldalvonal mentén miniszoknyás lányokat állít fel. A menedzser abban reménykedik, hogy a mini látványa eltereli majd a játékvezető ellen irányuló indulatokat. Ezt be lehetne nálunk is vezetni Legalább lenne látnivaló a labdarúgópályákon Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Nem mindennapi foglalkozás A diplomáciai futár A diplomáciai futárok közvetlenül a repülőtérről, a pályaudvarról feltétlenül Moszkva központjába, a külügyminisztériumba hajtatnak. Mindegy, hogy mikor érkeznek meg, — éjszaka, vagy kora reggel. Bárhonnan térjenek vissza, távoli trópusi országból, vagy szomszédos északi államból, először feltétlenül a Szmolenszki-térre mennek, még akkor is, ha fél éve nem jártak Moszkvában, még ekkor is, ha szolgálati kocsijuk lakásuk előtt robog el. Ez csak egyetlen szabály azok közül, amelyet e nem mindennapi foglalkozású emberek kötelezően megtartanak. Egy ködös, esős reggelen teherkocsi érkezett Goole angol kikötő kapujába. Két férfi szállt ki belőle. Nehéz, barna aktatáskájukkal jsietve felszálltak egy kis fehérhajóra, amely már készen állt, hogy elinduljon Észak- Skócia felé, majd' az óceánt átszelve New Yorkba. A hajólépcsőnél álló. őr, aki nyilván már mindenről tudott, gyorsan jelentést tett a vendégek érkezéséről az ügyeletes tisztnek. A vendégeket kétszemélyes kajütben szállásolták el. Félóra múlva a hajó kifutott a kikötőből és északnak vette az irányt. 1941-ben történt Akkoriban Angliát már fasiszta bombatámadások érték. A „Gő- ring-szerelvények” — ahogy a fasiszta bombázókötelékekei nevezték — az ódon Goolet sem kímélték meg. A tengerészek igyekeztek mielőbb elhagyni a veszélyes öblöt. De a tengeren is nyugtalanító volt a helyzet. A hajózási útvonalak közelében német tengeralattjárók ólálkodtak. Az angol kapitány minden reggel elküldte' egyik matrózát abba a kajütbe, ahol a két szűkszavú, de barátságos . utas telepedett le. A fiú átadta a főnök üdvözletét, kávét hozott és közölte a hajó tartózkodási helyének koordinátáit. Egyik este egy tiszt kopogtatott a kajüt ajtaján. Alighogy átlépte a küszöböt, máris rátért a lényegre: — Rossz hírt kell közölnöm önökkel uraim. Rádiósaink éppen az imént egy fontos közleményt vettek Londonból. Hitler megtámadta Oroszországot... Háború. Ök ketten, akiknek az üzenet szólt, talán mindenkinél jobban érezték a tragikus események közeledtét, s lélekben felkészültek a súlyos megpróbáltatásokra. Az angol hajó kajüt- jében két szovjet diplomáciai futár tartózkodott. Megbízatásuk az volt, hogy fontos okmányokat juttassanak el az Egyesült Államokba. Egyikük Ignat Ignato- vics Hohlov volt, aki ma is szolgálatban van. s akivel ezt a beszélgetést folytatom. A világ 100 orsxágába... A fátyolos őszi nap sugarai beragyogják a szovjet külügyminisztérium magas épületének egyik dolgozószobáját. Hohlov a térképen megmutatja kollégáinak útvonalait, amelyek a trópusokon, a közel- és távol-keleti országokon, Dél-Amerikán, Skandinávián vezetnek keresztül. — Hol tartózkodnak jelenleg diplomáciai futáraink? Hohlov megemlíti a világ sok államának fővárosát, a legnagyobb légikikötőket és óceánjáró hajókat, ahol most a szovjet külügyminisztérium képviselői találhatók. A már nem fiatal, de meglepően mozgékony és barátságos férfi asztalán mindig szem előtt vannak a diplomáciai futárok közlekedési útvonalai és ütemtervei. Hohlov ugyanis jelenleg a szovjet dii-pomi''1'"' futárszolgálat vezetőjének első helyettese. Hohlov maga a szovjet diplomáciai szolgálat élő története. Ebben a dolgozószobában alkalmam nyílt megismerkedni a legbámuTa+neabh eorsú emberekkel: egyesek közülük elsüllyedtek a szövetségeseknek a fasiszták által megtorpedózott teher ha jóin, mások sokszor átrepülték a frontot a katonai repülőgépek bombatartó rekeszeiben, vagy teveháton szelték át az ázsiai sivatagokat. Volt olyan, akinek hosszú időre idegen, ellenséges országban kellett maradnia, szemtől-szembe a provo- ka tőrök kel, s meg kellett kerülnie az imperialista kémszolgálatok ravasz csapdáit. Megtudtam, hogy a szovjet külügyminisztérium a világ csaknem száz országába rendszeresen eljuttatja a diplomáciai postát. Hohlov kollégái 84 szovjet nagykövetséget és diplomáciai képviseletet, 11 főkonzulátust és 9 konzulátust, 4 szovjet ENSZ-képviseletet, két kereskedelmi kirendeltséget látnak el. S ezeknek az államtitkokkal közlekedő futároknak mindenüvé idejében meg kell érkezniük, s teljes épségben el kell szállítaniuk . fontos terhüket, A futár sérthetetlen Egyszer érdeklődtem a diplomáciai futárok jogi helyzete felől. A hivatalos okmányban ez áll: Tekintettel arra, hogy a diplomáciai posta fontos állami okmányokat tartalmaz, a diplomáciai futárnak igen ébernek, tapasztaltnak kell lennie; ismernie kell a külföldi viszonyokat és előírásokat, s bármilyen ' eset adódik is, meg kell birkóznia a helyzettel. A diplomáciai futár, valamint a nála lévő posta sérthetetlensége a nemzetközi jog általánosan elismert tétele. A diplomáciai futárt nem lehet feltartóztatni, őrizetbe venni, vagy megmotozni. A diplomáciai futárra nem vonatkoznak azon államok- jogszabályai, amelyeken átutazik. Ezeknek az államoknak a hatóságai kötelesek a diplomáciai futárnak védelmet . nyújtani. Nagyszerű szavak ezek. Különösen azok a szabályok, amelyek szavatolják a futárcsomaggal utazó személy sérthetetlenségét. Mégis hányszor megsértették, a legarcátlanabb módon sárba taposták ezeket az „általánosan elismert'' nemzetközi szabályi) Icát! S milyen gyakran kellett, és kell ma is diplomáciai futárainknak éberséget tanúsítaniuk. Szerencsére sikeresen ért véget akkor, 1941-ben Hohlov számára az a felelősségteljes küldetés, amelyről a bevezetőben szóltunk. Hohlov 1941, áprilisában indult el Moszkvából, mindössze néhány hétre. Mégis csak augusztusban tért vissza. New Yorkból, az egész országot átutazva, San-Franciscóba kellett eljuttatnia a fontos küldeményt. Azután hosszú ideig várt arra a szovjet hajóra, amely Vlagyivosztokba szállította. Különösen izgalmas volt a Kurili-szigetek mellett elhajózni. A japán mi-- litaristák akkoriban sok akadályt- gördítettek a szovjet tengerészek elé, megállították a hajókat, parti ütegeik ágyúit a vörös zászlóra irányították. Hohlov futártársával együtt mindenre kész volt a posta megmentése érdekében. —r A hazától való elszakított- ság érzése volt a legnyomasztóbb — emlékezik vissza Hohlov. — Heteken át nem hallottuk a Moszkvai Rádiót, s a nyugati hírügynökségek mindenféle valótlanságokat közöltek. A legfantasztikusabb jelentéseket közölték Hitler előrenyomulásáról a ' Szovjetunióban. Senki sem akadt, akitől megtudhattuk volna az igazat... Igen, a háború súlyos megpróbáltatás volt a szovjet diplomáciai futárok számára. Ezek a szavak csupán egvszer hangzottak el Hohlov szájából, amikor megkértem, mesélje el a balkáni utazásával kapcsolatos esetet, amely csaknem az életébe került. 1942. februárjában történt. A Balkánon újabb hisztéria lángolt fel. Erre von Papén török- országi német nagykövet ellen elkövetett provokációs „merénylet” szolgált ürügyül. Nehéz viszonyok között dolgoztak ezekben az országokban a szovjet emberek, minden lépésüket figyelték. a hatóságok rengeteg kellemetlenséget okoztak nekik. A provokáció Hohlov és Nyikityin szovjet diplomáciai futárok az egyik esti vonattal utaztak külföldről hazafelé. A rendőrség tüzetesen megvizsgálta útlevelüket, futárigazolványukat. Mindent rendben találtak. Hohlov és Nyikityin négyszemélyes fülkében foglalt helyet. Az egész fülkét ők bérelték. Éjszaka egyikük sem hunyta le a szemét. A vonat itt-ott megállt, az ajtó mögül zaj, kiáltozás szűrődött be, katonacsizmák dübörögtek. Nyugtalan volt a légkör. Végre aztán felvirradt a végzetes és nehéz reggel. Helyi i(3ő szerint nyolc órakor a vonat megállt egy közlekedési csomóponton. Váratlanul fegyveres emberek rontottak a fülkébe. Rendőrök is voltak köztük. Minden ok nélkül Hohlovra és Nyi- kityinre vetették magukat, pisztolyuk agyával ütlegelni kezdték őket, karjukat hátracsavarták. Látszott, hogy az ismeretlen személyek arra törekedtek, hogy megfélemlítsék a szovjet diplomáciai futárokat, hogy eltávolítsák őket csomagjuktól. Sem az alacsony, sovány Hohlov, sem á Herkulesnek ugyancsak nem nevezhető Nyikityin nem félt. Visszaverték a támadásokat, s az ismeretlen személyeket nem engedték a futár- csomag közelébe. Hohlovnak, aki előzőleg már járt olyan országokban, ahol fasiszták garázdálkodtak, volt már része különböző provokációkban. Ez az eset azonban, durvaságában, arcátlanságában valamennyit felülmúlta. A garázda suhancok ki tángálták a szovjet diplomáciai futárokat a peronra, ök azonban futárcsomagjuktól nem váltak meg. Pedig már a futárcsomag véres is volt. Nem adták ki a kezükből azt, amit haza kellett juttatniuk. Követelték, hogy a történtekről tüstént értesítsék a szovjet nagykövetséget, ragaszkodtak hozzá, hogy telefonon beszélhessenek a szovjet főkonzullal. A támadók és azok, akik a provokációt kiagyalták, világosan látták, hogy nem tudják megtörni e két orosz akaratát, s meghátráltak. A pályaudvar egyik épületéből végre előkerült egy kövér, tagbaszakadt rendőrtiszt. Úgy tett, mintha semmiről sem tudna, bocsánatot kért, s azt mondta, hogy a szovjet diplomáciai futárokat nyilván összetévesztették másokkal. S mindez néhány perccel azután történt, hogy a pályaudvaron szovjetellenes jelszavakat harsogtak, törvénytelenséget követtek el, s Hohlovot és Nyikityint mindenki fülehallatára a Kreml ügynökeinek nevezték. Diplomáciai futárainknak van egy íratlan törvényük: az erős barátság, a kölcsönös segítség. Az akciók teljes összehangolása, az igazi elvtársiasság segíti őket abban, hogy győztesen kerüljenek ki még a legnehezebb helyzetekből is, mint ahogy ez akkor a Balkánon történt. Talán kollégáinak éppen erre a nagyszerű hagyományára gondolt Ignat Hohlov abban a pillanatban, amikor a Kremlben átnyújtották neki a Munka Vörös Zászló Rendjét. Ezt a kitüntetést a szovjet külpolitika területén végzett sok évi munkásságáért és bátorságáért, kapta.
