Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
Ji IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: ZSAZSA Megpörkölte sokszor a loknit: Zsazsa, a nagyszemű, szépkezű lány, hajamon tanult mesterséget, azután meghalt... De még szegény a halál előtt egy kicsit élt, csókolódzott, szép ruhát viselt, a reményt... De még előbb kopaszra nyírták, de még csillaggal megjelölték, de még előbb a bőrén hűlve sírt a sütővas. Zsázsám, szenvedés tündérlánya, barátnőm, minek is köszönhetem, hogy itt, hogy éppen Rólad írok verset, a saját szobámban? • Igaz, udvarra néz a lakás, de reggelente a vadgalambok himnusza biztat: kezdhetem. Megihatom az első szimplát, andaxinért futhatok át a körzetibe, a rendel-jbe, s egyáltalán nem érdekel a szezonvégi leárazás; vegyen ruhát, akinek sok kell. Az én ruhám a gyönyörű remény. Bátran viselem. Több bűnöm nincs. Pályaválasztás APA A FIÁHOZ: amelyik olyan nehéz, mint a , . vasmacska és lehorgonyoz a szí— Tehat iro akarsz lenni, kis- vedben, az agyakban, aztán van fiam? Jó, legyei iro. Nem kell 0iyan mondat is, amely köny- hozzá más, csak tehetség, aztan nyű, mint a pillangó. Tőled függ, papír és ceruza. Továbbá töké- hogy melyiket választod, csak letesen ismerned kell a nyelvet, tőled Hidd eI> nehéz, felelős- amelyen írsz. és az embereket, ségteljes munka ez... akik között élsz... Aztán világot kell teremtened: emberekkel, nö- . Azt kerded, van-e könnyebb vényekkel állatokkal, csillagok- út is? Van. Ha beiratkozol a kai és a hetedik napon sem pl- Színház és Filmművészeti Fő- henhetsz meg, mert hátha éppen iskola filmrendezői tanszakara, akkor fog eszedbe jutni valami... ükkor azonnal fogsz tudni írni, De lehet, hogy nem jut eszedbe mihelyt elvégezted az iskolát, semmi, és akkor órák hosszat Tudsz majd írni vígjátékot, tra- nézel majd magad elé, üveges gédiát, vagy amit akarsz. Ezt ne- tekintettel, miközben egyik ci- vezik szerzői filmnek, vagyis, garettáról a másikra gyújtasz... amikor a rendező nemcsak ren- A te világod tulajdonképpen a dezi de írja js a fűmet. Nos, körülötted lévő világ, és mégis mel iket választod? egészen más, mert a tied. Ahhoz, hogy világot alkothass ma- az APÁHOZ: gadnak, ismerned kéll az embereket, a növényeket, az állatokat, a csillagokat... Figyelsz rám? tudnod kell, mire vágynak az Ezek. Azt hiszem, ostyasütő leemberek, tudnod kell, makor mennek inni az állatok és hogyan hívják a párjukat, tudnod kell a csillagok nevét, a világegyetem rendjét... De ez még semmi... Meg kell fogalmaznod a világodat és pontosan, nagyon pontosan kell fogalmaznod... Az élet és halál titkai sem maradhatnak titkok előtted, de nem fordulhatsz senkihez segítségért: neked kell megfejtened e titkokat, teljesen egyedül, az íróasztalod mellett, az üres kézirat- papír fölé hajolva— Csodálatos mesterség ez. fiacskám... Tudod, hogy a szavak muzsikálnak, ha leírod ókéit a papírra? De csak akkor, ha helyesen teszed őket egymás mellé... Figyelsz rám? Én itt kibeszélem a tüdőmet és te netfr. figyelsz... Egy írónak tudnia kell. mit eszik az eszkimó, hogyan gyújtott rá egy lord a pipájára a XVIII. században, és milyen az imádott nő szeme, ha mérges... S aztán gondolj arra is, hogy azt a gondolatot, amely a fejedben motoszkál, trillió-féleképpen lehet leírni, de a sok változat közül csak egy tökéletes, és azt az egy, egyetlenegy mondatot neked kell megtalálnod..; Az előbb azt mondtam, hogy a szavaknak muzsikájuk van, ez igaz, de ugyanakkor színük és súlyuk is van, és eszerint is csoportosítani kell őket, legalábbis annak, aki csak egy kicsit is igényes. Van mondat, amelyből kard lesz és van, amelyikből si- tnogatáa, Van olyan mondat; MIKES GYÖRGY Szakonvi Károly: A fiúcska meg a kapitány A fiúcska már felismerte a nyúló árboca mindannyiszor mozdulatok jelentőségét, s azt is ámulatba ejtette. Ha befutott a jól tudta, milyen sorrendben kö- kikötőbe, megkönnyebbülten felvetkeznek. Először is a hajó az sóhajtott, ha nekivágott a víznek, öböl közepéig ugyanazzal a se- aggódva követte tekintetével, bességgcl úszik, mint ahogy a amíg csak el nem tűnt, s visz- nyflt vízen közeledett a parthoz, szaérkezéséig nem szűnt izgal- Aztán az öböl közepe tájáról ma: vajon megérkezik-e? éles, rövid csengetés hallatszik, Ősz volt már, a tó partjáról a jól kivehető motordübörgés elutaztak a nyaralók, a táj el- üteme megváltozik, a hajó úszá- néptelenedett, s ahogy teltek a sa lelassul, hogy szép ívben — napok, egyre kevesebb lett az az öböl csendes vízén széles utas. De a kis hajó még napjá- hullámokat verve — a móló cö- ban kétszer átkelt a vízen, s a löpeihez fordulhasson. Közben fiúcska mindannyiszor ott vára- újra felhangzik a csengetés, va- kozott a mólón. Eleinte, mondom, lahonnan a vízszintről (a fiúcs- csak messziről merte lesni a ka sohasem látja jól, honnan?) Hanná-t. (így hívták a hajót) — csípős füst csap fel kis pama- de ahogy múlt az idő, mind kö- csokban, a motor elhallgat, s a zelebb merészkedett, hajó nesztelenül siklik a kikötő- Egy napon, amikor a kapitány, höz. a matróz és a bajszos, olajos géIlyenkor már a kapitány is pé?f *1 hajó azon részén beszä- megjelenik a parancsnoki híd g^tek ahonnan nem láthattak, ajtajánál, s valami effélét kiált: a flUQska óvatosan átbújt a kor- - A harmadik cölöpre dobd a laton’. fi ^dobogva, lopva kötelet, Józsi! - Ezek szerint Sltéf & ° * Ezalatt a kapitány éppen azt mondta a matróznak, meg a gétehát Józsinak hívják a sovány, szemüveges matrózt. Nagyon helyes, hogy a matróz sovány, gondolta a fiúcska, a kapitány meg , , , hatalmas, pocakos, erős. fordított ~ Hat már éppen eiegem van esetben a dolog elég hihetetlen ebbo1 a funkazasboL Adásul utas sincs. Vége lehetne a szezonnak, a könyökömön jön ki ez az átkozott ingajárat! — Igaz, ami igaz — mondta megúnja az ember. — Már azon is gondolkodtam ■ folytatta a kapitány — hogy a kékzTihh^ íttha®rom ezt az egészet.' Dehát a KCKZUDDO- hová menjek? Mindennek megvan a maga hátránya. Panaszkodtak volna még egylenne. Noha a fiúcska érdeklőd' ve nézte, miként dobja Józsi — a matróz — a kötelet a cölöpre, __ h ogyan húzza meg, s tekeri rá, n hogy tartsa a hajót, arra a réz- a matr z’ micsodára, aminek jó lenne tudni a nevét, mégis inkább a kapitányt figyelte, nyos, tengerészsapkás erőteljes férfit, csodálta nyugalmát, las 1 '-i.*; / ... JTctn<iaZÍÁUQUcUY voma sä ää : - ‘"0“« ideje, mindegyikük elfoglalta a nyílt vízen a kormánynál, a víz- helvét re szegezett tekintettel, elkép- _ Nézz k; _ ólt k it- zelte, hogyan küzd a hullámok- _ ,ÍL? a kapitany kai a viharban, hogyan manőve- „ , . ' réz a ködben, s nagyon szerette ,., , kisfiú latta meg a volna, ha egyszer beszélgethetne tluc&lcat a naatroz. — Más nincs, vele. — Velünk akarsz jönni? — Dehát csak a Kikötő korlátjáig "T h merészkedett, ott ácsorgott kis ..f .megszolltaf yaratlan volt, a rövid nadrágjában, magasnvakú baC-ska r?ar abt a korlátnál szvetterében, a móló sárga kavl- elpfírult- akarf valamit csain. leste a felbukkanó hajót, a szavak torkaizgatottan figyelte a kikötés moz- gyorslm ^vkrt^ CS3k bollntott zanatait a kiáltásokat: nézte az gy san' érkező és az induló utasokat Hát akkor igyekezz *— mond^ .. .. „ t , , , ta a kapitány —, mert indulunk. Gyönyörű hajó volt: karcsú es * w ,, ..., . ,, fehér; vörösréz kürtőin csillogott a .fiuc^kat a nap; kis bronz harangja, kifé- ff' ’ vfszal.oknyesitett lámpái, bamara pácolt meg csengetett, feldübörgött a fakorlátja, kötélzete, magasba motor. Űj munkahelyemen se élő, se holt állatsze- helytelenül viselkedtél, tem. A második óra elmar a legelső napon vá- lidítő tűzoltó fecskendő- — mondtam neki szeli- ső felében a feszült nem- ratlan esemény történt, vei követte őket, s mind- den, kissé elgondolkozva zetközi helyzetről fes— Vaszilij Vaszilje- két pisztolyát élesre tol- a történteken. — Hát tettem hátborzongató vies! — üvöltötte fal- tötte. szabad ilyet tenni egy képet, majd a még megfehéren a porond fel- — Nincs beszámítha- jólnevelt hiúznak? Meg- található hiányosságok- ügyelője, amikor be- tó állapotban, — mond- harapni saját földijét? nál horgonyoztam le, de rontott az irodámba. — ta remegő hangon —, rá- Hát lehet ilyet tenni? az érdemek felsorolásá- A hiúz megharapta a ugrik az emberekre, val sem maradtam adós. tigrist, a nőstényt. S mint a róka a nyálra. azután gondterhelten jvem bizony!... A nemé ghozzá ott a poron- — Minden világos, — hallgattam egy _ sort. gyedik órában csupán don, a nézők szemelát- nyugtattam meg a kö- MaU9atott a htuz is. szűk körű családi dol- tára! _ __ röttem állókat, — ilyen — Persze, ha nem gokról beszéltem. Majd — Már milyen érte- esettel előző munkahe- munka közben történik, az általános emberi lemben? — kérdeztem, lyemen is találkoztam — folytattam egy kis idő problémákat ecseteltem. A hatodik óra végén kinyitottam az ajtót, és kiszóltam a folyosón várakozó állatszelidítőnek: •— Tessék, vigye el innen ezt a kismacskát! A szelidítő belesett az ajtón, és nem akart hinni a szemének. Bizonyá— A szó szoros értelmében. Pontosan a tarkóján: Rá kellett lőnünk m* ______ a ... tűzoltófecskendő- *«haPOT I vei. Nem boldogul vele Már két ostornyelet tört Esetem a hiúxsal el a hátán. — Hívják csak idei —> mondtam, s félretettem a napi ügyeket. már. Kérem önöket, múlva, — akkor nem ra azt hitte, álmodik, — Az állatszelidítőt? hagyajnak bennünket kerítenénk ekkora fene- mert kétszer is magába — Miért éppen az ál- magunkra. két a dolognak. De a csípett, hogy. meggyőlatszelidítőt? Hát ő ha- — Én is menjek? — porondon, a nézők sze- ződjék: ébren van-e? rapott?! rebegte az állatszelidítő. meláttára!... Ez igazán — Nem, nem 8, de hát — Persze, hogy men- csúnya dolog. Mit gon- — Nát ezt... ezt hogy akkor... nem értem, jen! Csak az maradjon doljanak ezek után a csinálta?! — kérdezte Kit hívjunk be önhöz? itt, aki a nősténytigrist nézők? Mit tanuljanak elképedve. — Hát azt, aki hara- megharapta! — most tőled? Arra akarod őket , pott. Azt hívja ide! már kijöttem a béke- tanítani, hogy ha haza- — Hat ■ • ■ nem volt A felügyelő nagy sze- tűrésből. felé mennek, ők is egy- éppen könnyű, de ment. meket meresztve tántor- Végre kettesben ma- mást harapdálják? Igen? Ezzel a módszerrel ránc- gott ki az irodából, radtam. A hiúzzal. Egy Ezt akarod elérni? Szé- ba szed£ek mdr kemé- majd néhány percen ideig szótlanul tanulmá- gyelld magad! , belül két egyenruhás nyoztuk egymást, végül Beszélgetésünk első nVe>Jb legényt js.... ember kíséretében tért elszántam magam a be- óráját a békés egymás vissza, akik pórázon ve- szélgetésre. mellett élés bonyolult Fordította. zetve hozták a hiúzt. A rrz V&V gondolom, problémájának szentel- Krecsmáry László A fiúcska csak akkor tért magához ámulatából, amikor a hajó már megkerülte a mólót, s a nyílt vizet hasította. Szép őszi idő volt, szélcsendes, napsütéses. A tó fölött könnyű pára lebegett, eltakarta a szemközti partot, a víz úgy nyúlt a messzeségbe, mint a tenger. A fiúcska meg éppen hogy azt gondolta: ez itt a tenger. Belekapaszkodott a korlátba, azt hitte álmodik, pedig hát minden valóság volt: a hajómotor dübörgése, a korlát, a tat körül vitorlázó sirályok, a habzó zöld víz. — A jegyedet! — fogta meg a matróz a vállát. A fúcska csodálkozott: —Nincs jegyem... — Hát akkor? — vakarta meg a fejét a matróz, s hátra tekintett: a parancsnoki híd ablaka nyitva volt, a kapitány a kormánynál állt, előreszegezett tekintettel. Odakiáltott a matróz: — Ennek a kisfiúnak nincs ám jegye! — Engem ő hívott! -— mondta megszeppenve a fiúcska, s a kapitányra mutatott. A kapitány jól hallotta a szavait, hiszen kis haj ócska volt, — s valamit akart is mondani bosz- szúsan, de akkor találkozott a tekintetük: a nagy erős férfié, meg a szőke, barna szemű kisfiúé. A fiúcska tekintete oly esdeklő volt, hogy a kapitány el- ámult, majd gondolt egyet, s kacsintva rámosolyodott. — Úgy is van! — mondta a matróznak. — Az „úr” az én vendégem! A matróz vállat vont, otthagyta a potyautast, s hátra ment a tathoz. — Bejöhetek? — kérdezte a fiúcska a kapitánytól, a parancsnoki híd ajtajában. — Tessék csak, gyere! — Nézd csak! —- szólt rekedten a kapitány — már látszik a kikötő. Akarod egy kicsit kormányozni? — Akarnám — mondta a fiúcska —, de nem merem. Nagy felelősség. A kapitány megérezte, hogy nem szabad erőltetni a dolgot. — Hát akkor nézd, hogyan manőverezek. — És fokról fokra elmagyarázta neki a kikötés mozzanatait. Amikor partot értek, a kapitány kezet nyújtott a kisfiúnak. — Köszönöm, hogy felengedtél a hajódra —• mondta a kisfiú. — Idefigyelj — mondta a kapitány. — Szeretném, ha nem felejtenéd el: ha netán kapitány lennél egyszer, s a parton látnál egy kisfiút, aki nézi a hajódat, vedd fel a fedélzetre. El ne feledd! A kisfiú csak bólintott, de a kapitány jól tudta, miért mondta ezt. — A jó öreg Hanna — mondta a gépésznek, amikor az előmászott a gépházból. — A jó öreg teknő! — A gépész látta, hogy a kapitány körbejárja a ’ hajóját, mintha most látná először.
