Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

\ 196". november 19. TOLNA MEGYEI NEpOJSAO s A város fejlődik — a posta lemarad Szinte közhelynek tűnik már ar­ról beszélni, hogy Szekszárdon az utóbbi években soha nem tapasz­talt hatalmas ütemű fejlődés kez­dődött. ennek ellenére mégis han­goztatjuk, örömmel beszélünk ró­la, mert a mi városunk, és min­den újat, minden korszerűt, amely megkönnyíti, valamint' megszépíti élétünket, szívesen veszünk. Az új városközpont kialakítása, az új lakótelepek születése szemünk lát­tára történik. Hatalmas erőfeszítés rejlik ebben a látszólag egyszerű munkában. Közigazgatási és tár­sadalmi szerveink, vállalataink, üzemeink közös összefogása és munkája eredménye ez a gyors fejlődés. A megye és a város vezetői kö­vetkezetesek minden terv megva­lósításában, amelynek bizonyíté­kait a város minden pontján sa­ját szemünkkel látjuk. A kri­tikus megállapítások, a hibák fel­tárása a városért aggódó polgárok szeretetét tükrözi. Ma már min­denki úgy van, hogyha a feltúrt utcákon botorkál, egyáltalán nem bosszankodik, sőt inkább örül. örül azért, mert tudja, hogy rö­videsen itt is elkészül az új. Hasznos kooperáció Az elmúlt évben csodálkozva figyeltük, vajon mikorra készül el a Rákóczi utca rekonstrukciója. Ugyanilyen érdeklődéssel vártuk a Hunyadi utca korszerűsítési munkálatait is. Az egész város el­ismeréssel adózott az útépítők lel­kiismeretes és gyors munkájának. Felépült a Tarcsay Vilmos utcai lakótelep is. A parkosítási mun­kálatokat alig .egy hónapja kezd­ték el_, de; már új bitumenes jár­dákon, néhány nap múlva pedig bitumenes úton közlekedhetnek a telep lakói. Jövő év májusának végére elkészül' a lakótelep teljes parkosítása, megváltozik a kör­nyék és ezzel együtt az emberek hangulata is. Az új utak, lakótelepek terve­zésénél és főleg építésénél jól 'kooperálnak a különböző válla­latok. A munkálatokkal egyidőben a DÉDÁSZ elkészítette a vezeték- cseréket, ahol szükséges volt, a Várdomb! Gépjavító Állomás felvételre keres lakatos/ hegesztő, esztergályos és autó­villamossági szerelő szakmunkásokat. Bérezés megegyezés szerint. (177) földalatti kábelezéseket, a Víz-és Csatornamű Vállalat pedig a terü­lethez tartozó megrendelt re­konstrukciós munkáikat. A megyei és városi tanács, valamint az ér­dekelt vállalatok vezetői között jó kapcsolat alakult ki pár év alatt. Ilypn hatalmas feladatokat jól megoldani, csak közös kooperáció­val, összehangolt tervekkel és fő­leg egymás tiszteletben tartásával lehet. Ha csak egy vállalat, vagy intézmény kivonja magát a közös­ségből. máris minden felborul. Ha nem igyekszik terveit összehan­golni a másikkal, komoly bonyo­dalmak származhatnak belőle. így van ez a Pécsi Postaigazgatóság esetében is. Elfelejtettek megjelenni I A közelmúltban a városi tanács végrehajtó bizottsága ülést tar­tott, ahol a város jövő évi re­konstrukciós feladatairól tárgyal­tak. Meghívták az érdekelt válla­latokat, intézményeket, köztük a Pécsi Postaigazgatóságot is. A té­ma fontosságára való tekintettel egy kivételtől eltekintve, megje­lentek a meghívottak. A Pécsi Postaigazgatóság viszont elnézését kérte a hiányzásért, és képviselő­jeként a szekszárdi postahivatal­tól, a megyei távközlési üzem ve­zetőjét küldte el. Természetesen a képviselő érdemben semmit sem tudott mondani a végrehajtó bi­zottsági ülésen. Felszólalásában elmondotta, hogy a Pécsi Posta- igazgatóság jövő évi tervében nem szerepel a Tarcsay Vilmos utcai lakótelep távbeszélő-hálózatának kiépítése, de úgy tudja, hogy más említésre méltó beruházásra sem kerül sor. Negyedrangű fél vagyunk ? A városi t.pná>’s *’">4si és köz- edési osztályvezetője hozzászó­lásában többek Között megérni í tette, hogy Tolna megyét a Pécsi Postaigazgatóság negyedrangú fél­ként kezeli, Csak azért, mert csu­pán négy megye tartozik hozzá. Ezekből a hozzászólásokból kide­rül, hogy hiába a nagy erőfeszí­tés, hiába tesznek meg mindent a város vezetői és áz építők, — en­nek ellenére a posta ardektelen- sége mindent felborít. A Tarcsay utcai lakótelep teljes parkosítása, beleértve, a bitumenes járdákat, a jövő év májusában elkészül. Egy évvel később meg­jelennek majd a posta dolgozói és újból feltúrják a területet, le­rombolják azt, amit az építők; olyan nagy lelkesedéssel építettek. Nem hiszem, hogy a szekszárdiak­nak szükségük volna az ilyen fe­lesleges értelmetlen munkákra. Ha a dolgok másik oldalát néz­zük, akkor is nagyon furcsának tűnik, hogy egy korszerű lakóte­lepen, a technika korszakában a legelemibb szolgáltatást, már . az építéskor ne lehessen megoldani. A baranyaiak példája is azt bizo­nyítja, hogy igenis lehet. Mert ab­ban a megyében minden új lakó­telepen, már az építés időszaká­ban lehet telefonálni. A szekszár­di Tarcsay utcai lakótelepen azon­ban még az elkészülés után sem. Pedig előfordulhat, hogy a men­tőket, tűzoltókat, vagy éppen a rendőrséget kellene sürgős ügyben értesíteni. Talán emberélet is múlhat azon, hogy a környéken sehol egy telefon. 120 vonal 1972-ig Persze a telefonkábel kiépítését a modern és új távbeszélőköz­pont kialakítása is akadályozza. A jelenlegi már szűknek bizonyul. Olyannyira, hogy volt olyan idő­szak, amikor néhány előfizetőt meg kellett „agitálni”, hogy mond­jon le előfizetői jogáról, mert akadnak olyan előfizetők, akiknek nagyobb szükségük van telefon- készülékre. A régi szekszárdi köz­pontban, írd és mond, összesen 120 „szabad” vonal van még. És ami nagyon bosszantó, ennek a 120 vonalnak 1972-ig elégnek kell lennie. Hiába a gyors városiaso­dás, a nagy arányú iparosítás, a fejlődés, a szekszárdi • új távbe­szélőközpont létesítése, a Pécsi Postaigazgatóság tervében csak 1972-ben szerepel. Miért mostoha Tolna megye és ezen belül a megyeszékhely? Azt tudjuk, hogy a Pécsi Postaigazga­tóság lehetőségei is korlátozottak. Elhinni azonban nagyon nehéz, hogy a lehetőségeken belül ne lehetne ésszerűen megoldani egy fejlődő megyeszékhely ilyen irá­nyú problémájának gyors megol­dását. FERTŐI MIKLÓS A politikai irodalom terjesztőinek elismerése Az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága és a Kossuth Könyv­kiadó megyei kirendeltsége el­ismeréssel adózott azoknak a párttagoknak, akik tíz, illetve öt éve vesznek részt a politikai ki­adványok terjesztésében. Hat elvtársnak arany-, 13 elvtársnak ezüstérmet adományozott. Az ün­nepséget, amelyen részt vett Ist­ván József, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága propaganda és művelődési osztályának ve­zetője, Czveties Ivánka, az osz­tály munkatársa és Mózes Ti­bor, a Kossuth Könyvkiadó fő- szerkesztője, szombaton délelőtt tartották a megyei pártbizottság székházának kistermében. A résztvevőket István József osztályvezető köszöntötte. Érté­kelte a pártszervezetek terjesztői munkáját, amelynek eredménye­ként ebben az évben az elmúlt tíz hónapot figyelembe véve, félmillió forintot forgalmaztak a megyében. Néhány pártszerve­zet, köztük a Bonyhádi Cipő­gyár, az év tíz hónapjára kive­títve. több mint 14 ezer forint értékű politikai kiadványt jutta­tott el az olvasókhoz. Jó terjesz­tői munkát végeztek a zománc­gyárban, a pincehelyi tsz-ben, az Iregszemcsei Kísérleti Gazda­ságban, a megyei bíróságon, a Népbolt. Vállalatnál. István elv- társ az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága nevében köszönetét mondott a politikai I irodalom terjesztőinek, akik a pártmunka e fontos területén kiváló munkát végeztek. Ezután Háhn László, a Kos­suth Könyvkiadó megyei kiren­deltségének vezetője tízéves ter­jesztői munkájáért aranyjelvényt adott át Juhász Gyulának (Du- naföldvári Gumiipari Ktsz), Ka- rádi Istvánnak (Pincehely, Vörös­marty Tsz), Lakos Gyulának (Pálfa, Egyetértés Tsz), Kern Annának (Paks, Járási Tanács), Odry Károlynak (Bonyhádi Ci­pőgyár) és Ortmann Péternének (Bonyhádi Zománcgyár). Ezüstjelvényt kapott az ötéves terjesztői munkáért idős Bajnok Sándor (Báta, November 7. Tsz), Csarpláros Lajosné (Szekszárd, Népbolt),, Francsics Józsefné (Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság), Joó Józsefné (Szekszárd, Bőrdísz­mű), Kovács Ferenc (Paks. Vö­rös Csillag Htsz), László József (Dunaföldvári Cioész Ktsz), Sz. Nagy Károlyné (Szekszárd, Me­gyei Bíróság), Pálffi József (MÁV Fűtőház, Bátaszék), Miklós Mi­hály (Bonyhádi Cipőgyár), Szűcs Aladár (Bonyhádi Cipőgyár). Streicher Tibor (Bonyhád. Járá­si Kórház), Tormási Mihály (Dombóvári Betonüzem). Vár-1 mos József (Dombóvár, MÁV Forgalom). Az ünnepség befejező részé­ben tapasztalatcsere jellegű esz­mecsere bontakozott ki. A poli­tikai irodalom terjesztői elmond­ták; a pártirodalom terjesztése a pártmunka szerves része, s nagy szerepe van az emberek tudatának fejlesztésében. 4 reggelije: egy pohár tej, kif- " livel. Ha megitta, úgy kezdi a munkát, mintha abba se hagyta volna az előző nap. Reggel nyolc óra van, de a rendelő oen már nincs üres hely. Delet harangoz­nak: meg mindig akad beteg. A hivatalos rendelési idő 11 óráig tart délelőlt. En fél kettőkor jár­tam ott, akkor is jött egy fürgedi asszony aki még a két órás autó­busszal haza akart jutni. — Mikor ebédel az orvos? Mikor pihen? — ezeket a kérdéseket nem teszem fel. A délutáni rendelés üt órakor kezdődne, fél négykor már véget vetnek a beszélgetésünknek: több, mint tizen várják a dokto u- kat. Ebéd közben a szomszédból jöttek át, hogy este ne felejlse el megnézni a Mari nénit, mert na­gyon rosszul van. Tamásiban az országos átlagnál is sokkal több beteg jut egy or­vosra, 2303 helyett 3:09, 4000 beteg. Doktor Gyenev László naponta C) beteget vizsgál a rendelőben, és 6—8 beteget keres fel otthonában. Ha jó az autója, kocsival, termé­szetesen. De Tamási területének negyvenhárom százaléka dombos vidék, a kocsiból kiszállva mere­dek földeken kapaszkodk, télen sárba, hóba süllyed. Mégis: 67 éves, és dolgozik. Eb­ben a községben 33 éve. Neki kevés receptet a tökmagot Magas átvételi árak. Egészséges takarmánytökmag 7. —Ft/kg. Egyéb íökmag 4.50 Ff kg Átveszi az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. (170) — Budapesten, a János kór­házban mindenféle sebészmunkát végeztem, egy év múlva, hogy odakerültem, már tüdőműtétet ;s bíztak rám. Könnyű kezem van, így mondták. Szerettem Pesten. Hét évig dol­goztam ott, amit lehetett, meg­tanultam. A fővárosban lakott, az egyik nővérem, diákkoromban is nála éltem. Az avatásomra fel­utazott az egész család, szűk kö­rű, baráti vacsorát rendeztek. Nem emlékszem már, mit mon­dott apám. Beteges édesanyám mellett szinte egyedül nevelt mind a hatunkat. Amikor az ő édesapja meghalt, nem örökölt mást, csak egy há­zat, és adósságot. Két méhkaptárt faragott neki egy barátja, a többi 160-at már ő faragta hozzá. — A mézillat hozzátartozik az ifjú­ságomhoz, de most már nem vi­selem el. Pedig tudom, hogy a sok méh segített abban is, hogy édesanyám sorra járhatta a für­dőhelyeket, és én elvégezhettem az orvosi egyetemet. Család? Há­zasság? Abban az időben egy kór­házi orvos bem nősülhetett. Ál­lást is ígv hirdettek; nőtlenek­nek, vagy hajadonoknak. Nagyon szerettem Pesten. — Miért jöttem vissza. Tamá­siba? Üzentek értem. Nyugdíjba ment az akkor már hetven éves községi orvos. Engem választottak utódjának. Minden héten fennjárt nálam valaki, egyszer aztán ha­zajöttem. Harminchat éves vol­tam, amikor itthon megnősültem. — Katonának 1940-ben vittek, ebben az évben született az idő­sebbik fiam. Hadtest-fogorvos lettem, mert akkorra már jól bántam a fogóval. Amikor fogságba estem, már szaladt a lányom. Miiyen évben? Pontosan megmondhatom a. na­pot is, csak előkeresem a botot, amelyikbe bele véstem: sebész­szikével. 1945. IV. 25. Az évszám felett ez az M betű a feleségem nevé­nek kezdőbetűje: Margit. Két szá­rában a két gyerek monogram­ja. Eichstadtban voltam, egy kis bajorországi városban. Ott ismer­kedtem meg a fogtechnikai mun­kákkal. Ezt a turistabotot szabad időmben faragtam, díszesre. Két lovat ígért érte az ottani parancs­nok. Többet ért ez annál nekem, ott, az idegenben. Az otthonra , emlékeztetett. • 3 — Nehéz eset? Egyformán' ne­héz, és egyformán könnyű volt minden betegség. A legrosszabb persze a háborús évek utáni idő­szak, amikor hazajöttem, és szin­te állandóan kocsin ültem. Jártam a környező falvakat; Párit, Nagykónyit, majdnem min­denhonnan hiányzott az orvos. Sok szülésnél segédkeztem. Né­ha bába nélkül, petróleumlámpa fényénél, némelyik beteg alá le­pedő se jutott, azokban az Ínsé­ges időkben. Az egyik úton háromszor bo­rítottak a szánkóról a hóba a lovak. Tüdőgyulladást kaptam, de felépültem. Talán azon kívül nem volt bajom sosem. Gyógyszert nem sokat szedtem, kórházban még nem feküdtem, egyszer 11 éves korombán eltörtem a lábam, erre emlékszem. De nem is ide­geskedtem soha, a legváratlanabb eset sem tud kizökkenteni a nyu­galmamból, érre, úgy érzem, a betegeimnek van nagyobb szük­sége. — Minek örülök? Mindenkinek, akit sikerül visszaadnom az élet­írtak... nek. Legutoljára egy hatvánéves nénihez hívtak, szinte fekete volt a mandulája. Súlyos volt a be­tegsége, mert egyéb szövődmé­nyekkel is társult, és minden este, mikor felkerestem, azt hittem, szomorú hírrel fogadnak. Helyre­jött! Kéthetes, küzdelemmel rán­gattuk vissza az életbe, most már szalad az utcán. A nagyobbik fiam orvos Szek­szárdon. Szakorvosnak készül, nem akarja ott folytatni, ahol én abbahagyom, ö jól tudja, mit je­lent körzeti orvosnak lenni. Akármennyire szereti is a hiva­tását, úgy érzi, azt a munkát, amit én végzek, nem tudná vál­lalni. Ha elölről kezdhetném? Akkor is ide jönnék, ötven éven felül az embert már nem érdekli se cím, se rang, gyógyítani akar, minél tovább; ha lehet. Nekem ezt az örömöt megadta az élet... MOLDOVAN IBOLYA Szekszárd-Körzeti Sütőipari Vállalat felvételre keres : egy portást, a kenyérgyárba (csökkent munkaképességű), raktárost, éjszakai műszakra szekszárdi kenyérgyárba este 10-től reggel 6-ig, két segéd­munkást éjjeli munkára, sü­teményes üzemben, (18 éven felüli nő vagy férfi), .tenypr- szállító rakodókat 20 éven fe­lülieket. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Rákóczi út 10. szám alatt. Jelentkezésnél szekszárdi la­kosok előnyben. (149)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents