Tolna Megyei Népújság, 1967. november (17. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-17 / 272. szám
t f 4 \ T967. november lí. TOLNA MEGYEI VEPCJSAO ballozott... De ajánlok egy röp- labdást is. Révai Ferenc... Fa- lumbeli, fácánkerti... Még tart az összeírás, amikor beviharzik egy jól megtermett katona, Révai Lajos, összeölelkezik Révai Ferenccel, túláradó örömmel. — Szervusz öcsém... , — Szervusz bátyám... — Szóval, ide kerültél te is? De aztán elvárom, hogy meg- álld ám a helyedet. A szakaszvezető is átöleli a fiú vállát.-» Úgy, úgy, ahogy a Lajos mondja. Ne hozz szégyent a falubeliekre. Varga József szakaszvezető rövidesen leszerel, és ő igazán megállta a helyét. Kimenő- zubbonyát két jelvény díszíti; a néphadserég kiváló katonája, és az élenjáró rajparancsnoki jelvény. Tehát nemcsak ő maga szerezte meg a katonai ismereteket a legmagasabb fokon, hanem a beosztottait 's hasonló katonákká nevelte. Nem lesz könnyű tehát a most bevonuló újoncok helyzete, mert a leszerelők magas mércét hagynak maguk után. Egyik parancsnoki iroda szekrényében egész halom boríték sorakozik, bennük fényképek. Ezek a fényképek nemsokára útnak indulnak a munkahelyekre, a tanácsokhoz — és természetesen a szülőkhöz. A képeken egy-egy katona, kezében a kibontott csapatzászlóval. A kiváló és az élenjáró cím mellett az egyik legnagyobb elismerés; az alakulat legszentebb ereklyéjével való megörökítés. Mintegy összesűrítése két év történetének — helytállás a kiképzés nehézségei közepette, küzdelem árvízzel, részvállalás a közösségi élet minden gondjából, öröméből. Ismerős arc az egyik képről. Alacsony, vékony fiú, talán emlékeznek rá az őcsényi úttörők is. Ott volt köztük a fegyveres erők napján rendezett harci túrán. Igen, Pozsonyi István szakaszvezető, a néphadsereg kétszeres kiváló katonája és élenjáró rajparancsnoka. Szekszárdi fiú... Közben egyre fogy a polgári ruhás csoport a kultúrteremben. Egy másik helyiségben öltözködnek, vizsgálják egymást, hogyan áll rajtuk a katonaruha. Ami azt illeti, lesz még igazítani való, de most már ismét közelebb jutottak egy lépéssel ahhoz, hogy igazi katonák legyenek. Az öreg katonák pedig mór a civil ruhával tértek vissza, és ma megnyílik előttük a laktanya kapuja, hogy vissza- bocsássa őket a polgári életbe, a régi foglalkozáshoz. Megtörténik tehát a nag.v ségváltás. BI. A vásárlók és a fogyasztók érdekében fokozni kell az ellenőrzést A vásárlók, a fogyasztók érdekvédelme, s nem utolsó sorban a társadalmi tulajdon védelme megkívánja a vállalatok ellenőrző munkájának megjavítását. Ez a megállapítás, mintegy vezérgondolatként húzódott végig a megyei tanács kereskedelmi osztálya mellett működő koordinációs bizottság legutóbbi ülésén, amelyen a Tolna megyei Népbolt Vállalat és a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat ellenőrzési munkáját, valamint a társadalmi tulajdon védelmét . tárgyalták. A Népboltnál megfelelő az ellenőrzés A minisztériumi rendeletnek megfelelően ennél a vállalatnál az ellenőrök közvetlenül az igazgató irányítása alá tartóznak. így minden általuk tapasztalt hiányosság, vagy egyéb javaslat azonnal az intézkedési jogkörrel rendelkező igazgató tudomására jut. Ebben az évben igen sok széles körű témában is tartottak ellenőrzést a vállalat ellenőrei, így többek között ellenőrizték a szezon végi kiárusításokat, az 1966-ban leárazott áruk értékesítését, az árukezelés és -tárolás helyességét stb. Természetesen rendszeresen történnek ellenőrzések a vásárlók, a fogyasztók érdekvédelmében is. A vállalat vezetői figyelembe véve az új gazdaságirányítási rendszer adta nagyobb önállóságot, ennek megfelelően célszerűnek tartják- átszervezni az ellenőrzési csoportot, mégpedig úgy, Szekszárd-Körzeti Sütőipari Vállalat felvételre keres: egy portást, a kenyérgyárba (csökkent munkaképességű), raktárost, éjszakai műszakra szekszárdi kenyérgyárba este 10-től reggel 6-ig, két segéd- munkást/éjjeli munkára, süteményes üzemben, (18 éven felüli nő vagy férfi), kenyérszállító rakodókat 20 éven felülieket. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Rákóczi út 10. szám alatt. Jelentkezésnél szekszárdi lakosok előnyben. (149) hogy az ellenőri csoport szervezeti felépítése lehetővé tenné, hogy minden főárucsoportnak lenne egy ellenőre. Ennek az ellenőrnek fő feladata lenne közgazda- sági. szemszögből vizsgálni egy- egy adott témakört, s a vizsgálat eredményétől függően javaslatot tenni a vállalat igazgatójának a szükséges intézkedés meghozatalára. Az ellenőrzési csoport többi tagja pedig téma-, vagy célellenőrzéseket végezne a gazdaságosság, a társadalmi tulajdon, a vásárlók, a fogyasztók stb. érdekében. Végeredményben a Tolna megyei Népbolt Vállalatnál dolgozó ellenőrök munkáját a koordinációs bizottság jónak értékelte. Fokozni kell az ellenőrzést a Vendéglátóipari Vállalatnál A koordinációs bizottság ülésének jelentős részében a Vendég- látóipari Vállalat ellenőrzési munkájáról tartott a vita. Kezdve ott, hogy ennél a vállalatnál az ellenőrzési csoport közvetlenül, a főkönyvelő irányítása alá tartozik, egészen addig, hogy az egységek vezetői előre tudják, mikor lesz náluk leltár. Ez utóbbi annál is inkább meglepő, mivel a leltárprogramot a vállalat vezetői állítják össze, s annak titokban tartásáért elsősorban ők a felélősek. Sok szó esett a súlycsonkításokról, a vendég kárára történő „takarékosságról”. így például márciusban a Garay-ban tartott ellenőrzés alkalmával a megtakarítás mértéke a megengedett 0,5 százalék helyett meghaladta az 5 százalékot. Nem egy vendéglátóipari egységben nem tartják be a bizonylati fegyelmet, amelynek következménye, elsősorban a leltározások során tapasztalható. A társadalmi tulajdon védelme érdekében, s ez mindkét vállalatra vonatkozik, fokozottabb ütemben kellene felszerelni a rendelkezésre álló biztonsági berendezéseket. A példák azt bizonyítják, hogy ahol már felszerelték és rendszeresen kezelik, megelőzhető a betöréses lopás, amely egyébként elég gyakori mindkét vállalat egységeinél. Figyelembe véve $z új gazdaságirányítási rendszer hat hét múlva történő bevezetését, na- gvon is időszerű volt a két nagy vállalat ellenőrzési munkáját megvitatni, annál is inkább mivel e két vállalatnak nap mint nap sok ezer bírálója van. S ezek a bírálatok döntő többségükben helytállóak. Sz. L. A felsőmindszenti „Ady Endre” Termelőszövetkezet, gépparkjának tipizálása miatt eladásra, vagy cserére kínálja, részben felújított 5 db UTOS-45 1 db Z—3011 erőgépeit. Vásárolnánk D4K-B UE-28 (1964. évtől) Csepel D—352 GÁZ—69 raj, vagy pk. gépeket Utóbbiért esetleg Warszawát adnánk Telefo, Isőmindszent 15, vagy 17. (180) Magas, idős, őszülő hajú főtörzsőrmestertől érdeklődik egyik fiú anyja. Zsebkendőjével minduntalan a szemét törli. — Ne sirassa a gyereket, ne féljen, nem kerül rossz helyre. A főtörzsőrmester elvtársra nyugodtan rábízhatja. Nekem elhiheti, az én rfagyobbik fiam éppen tőlük szerel le. Szakaszvezető... — vigasztalja az asszonyt a mellette álló férfi. Az anyák mindig könnyezve engedik el kétéves útjára a gyereket. Az apák — belülről talán bennük is ott lüktet a meghatottság — már keményebbek, büszkébbek, hiszen a gyerek, mint ők hajdan, tulajdonképpen most kezd emberré válni. Erdélyi András meg különö- . , . sen örül és vigasztalja a köny- Pozsony, István szakaszvezeto a nyező asszonyt néphadsereg kétszeres kiváló katonája es elenjaro rajparancs- — A Karcsi fiam mo6t sze- noka a csapatzászlóval, rel le. A Bandi meg váltja fel, — Megálld ám a h jós. Ezt tanár néphadseií„ .. '--vonuló öccsét Révai La- szakaszvezető, a .móka is. Az őrségváltás a katonaélet mindennapos eseménye. Most, ezekben a napokban viszont a laktanyákban rendre megtörténik a nagy őrségváltás; a bevonuló újoncok veszik át a leszerelő katonáktól a fegyvert, megtanulják a kezelését és vigyázzák határainkat, az egész nép békés építőmunkáját. A tizennyolc-húsz éves fiatalok számára elérkezett tehát a nagy nap... Eddig az iskolapadokba ■ ültette, a munkapadok mellé állította őket a kötelesség, és most a legszentebb, a haza védelme szólítja őket. Számítottak már rá. hiszen a nemrég lezajlott sorozáson elhangzott a végső szó; „katonai szolgálatra alkalmas, még az ősz folyamán bevonul”. Jó néhány munkahelyen ünnepélyesen búcsúztatták el őket. És most sokukat kísérték el szülők, nagyszülők, ismerősök. Már csak az utolsó formaságokra kerül sor. Ott vannak már a tisztek, katonák, akik majd a különböző alakulatokhoz, fegyvernemekhez elkísérik őket. mert ugyanoda kerül. De most vonul be a Sanyi fiam is, belőle meg határőr lesz... Névsorolvasás szakítja meg a beszélgetést. Azokat szólítják, akik egy alakulathoz vonulnak be. Az utcán felsorakoznak. Egyik »csoportot gépkocsik viszik el, a másikat a vonat... Aztán befordulnak valahol a laktanya kapuján. Az udvaron szorgoskodó katonák érdeklődve figyelik a csoportot, hátha akad köztük ismerős. Az alakulat kultúrtermében fiatal szakaszvezető várja őket, hatalmas, rubrikákra osztott ívpapírral. A személyi adatok után azt is bejegyzi, ki milyen sportot űz, vagy milyen hangszerhez ért. Fiatal, nyúlánk százados kérdezi a szakaszvezetőt; — No, Varga elvtárs, van-e köztük röplabdázó? — Van. De futballista is, lehet erősíteni a csapatot. Itt van például Fenyvesi Sándor, a Dombóvári Vasúiban fut
